Népszava, 1906. március (34. évfolyam, 51–77. sz.)
1906-03-15 / 63. szám
* eseményekkel is foglalkozni fognak. A sztrájkolók hangulata az időjárás kedvezőtlen voltának ellenére igen vidám. Egész nap szól a dal a zene, folynak a műkedvelői előadások, helyenként táncolnak, birkóznak és férfias társasjátékokat folytatnak; a déli órák alatt a nélkülöző szaktársak meleg ebédet, reggel szalonnát és kenyeret kapnak. Természetbeni adományok is érkeznek mindenfelől, sőt a borbélyok közül 12 elvtárs ingyen szolgálja ki a munkásokat. Egyszóval az összetartás nagyszerű. Néhanéha jönnek hírek a kócosoknál bujkáló sztrájktörőkről, de ez hidegen hagyja a munkásokat, mert—10 nyavalyás ember, aki békés időben úgy sem tud becsülettel megélni, nem képes helyettesíteni 1500 olyan munkást, akinek a kéziügyessége és a gyakorlata nem sajátítható el egypár perc alatt. Tehát minden a legjobb úton van, az igazság diadala felé. A mai napon még a következő tudósítást adták le a sztrájkolók a Népszava számára: ..A cél szentesíti az eszközöket". A mi „jólelkű" munkáltatóink, akik hozzánk intézett átiratainkban mindig odabiggyesztik azt a hangzatos kitételt: „ipartestületünk elöljárósága árszabályukat a legmesszebbmenő méltányossággal tárgyalta", minden eszközt jónak találnak arra, hogy a megélhetésünk megjavítására célzó törekvéseinket megakadályozzák. Ezek a „Genfiemének" még a tudatos valótlanság állítását is a tisztességgel összeegyeztetőnek tartják céljaik elérésére. Eme tény klasszikus bizonyítékául szolgáljanak a következők: Ellenére annak, hogy biztos tudomással bírtak arról, hogy miszerint csak a szervezőbizottság tírélyes fellépése gátolta meg a sztrájknak már A március 4-én tartott gyűlésen való proklamálását és ellenére annak, hogy biztos tudomással bírtak arról is, hogy a sztrájk általánosnak, tehát olyannak mondatott ki, hogy még a követeléseket megadó mestereknél sem folyhatik a munka, mégis a március 13-iki lapokban tele hazudták az országot azzal, hogy lelketlen izgatók sztrájkba lovalták a komoly munkás elemeket, megfosztva őket kenyerüktől és hogy az egyes mesterek félrevezetésére ezek a ,lelketlen izgatók" azt hazudják, hogy már ennyi és ennyi mester írta alá a követeléseket. Szaktársak! Nem kell magunkat az ily perűdul hazudozók ellen védenünk. Tudjátok valamennyien, mily nagyszerűen lélekemelő módon nyilvánult meg a március 11-iki nagygyűlésen a helyzetünk megjavítására irányuló akarat, amely ezerötszáz torokból jövő „éljen a sztrájk" szavakban nyert kifejezést. Ezért ne bántson senkit, ha „a legmesszebbmenő méltányossággal tárgyalók" a gyalázatosabbnál gyalázatosabb eszközök alkalmazásához fordulnak céljaik elérésére és csak örömmel fogadhatja mindenki, ha a hazugságokhoz folyamodnak, mert ebből nyilvánvaló, hogy erre szükségük van." A sztrájkolók még az alábbi nyilatkozat közlésére kértek föl bennünket: . Nyilatkozat. Bobitsch Arthur festőmester a sztrájkoló festőmunkásokat és a szervezőbizottságot csirkefogóknak, titulálta azért, mert két sztrájktörőt jobb belátásra és gaz árulásuk abbahagyására akarták rábeszélni. Hogy ez az úriember, — aki nem a leggyanútlanabb körülmények között volt kénytelen a tiszti kardbojttól megválni, — honnan merít ilyen bátorságot, azt ugyan nem tudjuk, de bizonyos, hogy ki fog ábrándulni, ha az egyszerű, becsületes munkásemberek be fogják neki bizonyítani, hogy a csirkefogásban nagyon előnyösen állja ki a versenyt Robitsch úr mindenkivel. A sztrájkoló festőmunkátok. Harc a pinceműhelyek ellen. A kárpitos munkások erélyes mozgalmat indítanak a pinceműhelyek eltörlése végett. Már 1896-ban, az akkori sztrájk alkalmával, kötelezték magukat a mesterek, hogy az egészségtelen pinceműhelyeket beszüntetik, de ezt a megállapodást természetesen nem teljesítették. A kárpitosok szakegylete megkísérelte ezután a hatóság útján keresni orvoslást s összeírva az egészségtelen pinceműhelyeket a kerületi elöljáróságok útján kérte azok betiltását. De természetesen ez sem vezetett eredményre, mert az elöljáróságok a panaszokat évekig hevertették elintézetlenül. A munkások szervezete tehát most kimondotta, hogy a mestereket sztrájkok és bojkottok útján fogja az egyezmény betartására s a munkások egészségére káros pinceműhelyek eltörlésére kényszeríteni. Mint értesülünk, a sztrájk számos műhelyben már legközelebb kitör. Lakatosok sztrájkja. Hochmann József lakatosmester, Szegényház-tér 4. szám alatt levő műhelyében 160 munkás ma sztrájkba lépett, mert a műhely egyetlen szervezetlen előmunkása vonakodott belépni a szervezetbe, ami káros hatást gyakorol a munkások munkaviszonyaira. A békéltető tárgyalást már ma estére összehívták. Glatz András budapesti üvegesmester azzal az ürüggyel, hogy munkája megfogyott, két-két munkást ki akart állítani a munkából kéthetenkint, ugyanakkor azonban fölvett más munkást helyükbe, ami nyilvánvalóvá tette, hogy a mester így akarja őket kijátszani. Az üvegesmunkásság erre a galád eljárásra azzal felelt, hogy beszüntette nála a munkát s üzemét bojkottalá helyezte. A Weiner és Grünbaum budapesti férfiszabó-cég (Deák-tér 1.) összes műhelyben dolgozó munkásai és a napszabók, ma sztrájkba léptek a különmunkák után járó munkabérek rendezése céljából. A szombathelyi Mayer-féle gazdasági gépgyár famunkásai a gyárban garázdálkodó szervezetlen munkások elbocsájtása érdekében harc előtt állanak. A verseci malommunkások bérharca a munkások győzelmével véget ért. A temesvári kályhások, betonmunkások és építőmunkások bérharcban állanak. A nagykőrösi építőmunkások bérmozgalom előtt állanak. Nyomdászsztrájk Lembergben. Lembergből jelentik, hogy a nyomdászok követeléseinek nem teljesítése következtében az összes ottani lapok szedői elhatározták, hogy sztrájkba állanak. Holnap nem jelennek meg lapok. A budapesti kocsigyártó munkások a Kölber Testvérek cs. és kir. kocsigyártó cégnél e hó 12-én letették a szerszámot, miután nem bírták tovább az igát, amit a milliomos gyárosok raktak a nyakukba. A munkások benyújtották követeléseiket a gyároshoz, akik azzal feleltek, hogy még a meglevő silány munkabéreket is le akarták nyomni, pedig az már eddig is kisebb volt az udvari szállítóknál, mint bármely kisiparosnál. A munkaidő 11—14 óra között váltakozott. A sztrájk ügyében vasárnap tartották az első békéltető tárgyalást, a munkásság 11 kiküldöttének jelenlétében, amelyen azonban akadt egy megvesztegethető áruló, Pintér János nyerges előmunkás személyében, aki visszaélt a munkástársai megbízásával s a cég fölajánlott koncáért, föladta a munkások követeléseit. . Ez azonban nem vetett véget a sztrájknak, mert a munkásság nem adta föl a harcot, hanem folytatja azt a végletekig. NÉPSZAVA 1906. március 15. GYŰLÉSEK, BUDAFESTEK. A budapesti ácsmunkások 1906. évi március hó 18-án, vasárnap délelőtt pont 9 órakor a Poós-féle vendéglő-helyiségében (VIII. Vig- és Bérkocsis-utca sarkán) nyilvános nagygyűlést tartanak a következő napirenddel: 1. A gazdasági helyzetünk és a szerződés ismertetése. 2. Szervezkedés és a sajtó. 3. Indítványok. VIDÉKEN : A miskolci összmunkásság, úgymint a fa-és építőmunkások f. hó 10-án este, cipészek és csizmadiák 21-én este, nyomdászok, vas- és fémmunkások 18-án délelőtt 10 órakor, festőmunkások 23-án este, a szabómunkások és kereskedelmi alkalmazottak f. hó 26-én délután 3 órakor szakegyleti helyiségeikben fontos értekezletet tartanak. Minden értekezlet napirendje: 1. A márciusi események. 2. A sajtó. EGYLETI HÍREK. A kereskedelmi alkalmazottak szakegylete ma, csütörtökön este 9 órakor Petőfi-ünnepélyt tart. Belépődíj nincs. Egyúttal tudomásul adja, hogy folyó hó 18-án délután 5 órakor felolvasást tart. A magyarországi nőmunkások egyesületében ma, csütörtökön este 8 órakor előadás lesz. Budapesti gabonatőzsde. — 1900 március 14. — A gabonacsarnokban a mai napon a következő árakon történtek az alábbi eladások: I. Készáru-üzlet. Eladtak: Buza, tiszavidós Pestmegyevidék Fejérmegyei óbecsei Bánáti Tolnai. Rozs . Zab . . e • . 17.82 R • • . 17.25 » • • . 17.20 9 * • . 16.85 ® • • . 17.15 1 • • . 17.12 & n • t . 16.95 9 • • . 16.55 10 •1 • . 13.35 Az árak 100 kilogrammonként koronaértékben értendők. n. Határidő-üzlet. Zárlat délután 4/a órakor 1906. áprilisi buza 1906. októberi buza 1906. áprilisi rozs 1906. októberi rozs 1906. áprilisi zab 1906. októberi zab 1906. májusi tengeri 16.58—16.60 16.50—16.52 13.64—13.66 13.42—13.44 15.86—15.88 12.64—12.66 13.68—13.70 fehér Irta Anatole Francé. Fordította Rudas László. 55 kör— Mi volt nagy társadalmi haladás? Beztem. — A kapitalista uralom — felelte Morisl. — A gazdagság kiszámíthatatlan forrásait szerezte meg a világnak. És azzal, hogy a munkásokat nagy tömegekbe tömörítette és számukat megsokszorozta, megteremtette a proletariátust. A munkásokból óriási államot alkotva az államban, siettette felszabadulásukat és kezükbe adta az eszközöket, melyekkel magukhoz ragadhatták a hatalmat. Ez uralmat, mely oly szerencsés eredményeket szült a jövőben, mindamellett okkal utálták a munkások, kik közül számtalan áldozatot szedett. Nincs szociális intézmény, melyet nem vérrel és könyekkel kellett volna kiküzdeni. Ez uralom, mely az egész földet meggazdagította, végül tönkretette volna azt. Miután óriási módon megnövelte a termelést, kénytelen volt azt szabályozni és megoldhatatlan nehézségekbe bonyolódott. — Bizonyára nem teljesen ismeretlenek előtted.. bajtárs, ama gazdasági zavarok, melyek a XX. századot betöltötték. A kapitalista uralom utolsó száz éve alatt a szabályozatlan termelés és az őrült verseny óriási csapásokat idéztek elő. A kapitalisták és a munkaadók hiába igyekeztek óriási csoportozatok alakításával szabályozni a termelést és elejét venni a versenynek. Rosszul sikerült vállalkozásaik mérhetetlen szerencsétlenségeket vontak maguk után. Az anarchia e korszaka alatt az osztályok harca tervszerűtlen és rettenetes volt. A proletariátus, melyet győzelmei épp úgy sújtottak, mint vereséget, melyet összezúztak a feje fölé döntött épület romjai, melyet rettenetes belső viszályok szabgattak darabokra, amely vak erőszakkal űzte el magától legjobb vezéreit és legbiztosabb barátait, rend nélkül, a homályban küzdött. Mindamellett szünet nélkül hódítgatott: felemelte a munkabéreket, megrövidítette a munkaidőt, mindig nagyobb szervezkedési és agitációs szabadságot vívott ki, meghódította a közhatalmat. Azt hitték, hogy pártokra szakadása és tévedései romlását fogják előidézni. De minden nagy párt részekre szakad és minden nagy párt követ el hibákat. A proletariátusnak segítségére volt a dolgok ereje. A század végén oly jólétre tett szert, mely képessé tette, hogy még előbbre haladjon. Bajtárs, erősnek kell már lennie annak a pártnak, mely a maga javára akar forradalmat csinálni. A lezárult időszámítás XX. századának a végén az általános helyzet igen kedvező volt a szocializmus megvalósulására. A század folyamán mindig jobban összeszorítva, végre kipusztultak az állandó hadseregek, bár az államhatalom és a vagyonos burzsoázia kétségbeesetten védekezett ellene. Kipusztulásukat az általános választói jog alapján megválasztott kamarák valósították meg, melyeket rászorított erre a városok és a falvak lakossága. Az állam fejei úgyis már régóta nem a háborúra való tekintetből tartották meg a hadseregeiket, mert a háborútól nem féltek, vagy nem hitték már, hogy lesz háború, hanem azért, hogy kordában tartsák az államon belül a proletárok tömegét. Az állandó hadseregek helyére a szocializmus eszméivel telített néphadsereg lépett. Nem hiába védekeztek az államfők. Mihelyt nem védte többé őket ágyú és puska, egyik monarchia a másik után bukott meg és helyüket a köztársasági kormányforma foglalta el. Egyedül Angliát, amely már előzőleg olyan kormányformát létesített, melyet a munkások elviselhetőnek láttak és a császári és papi Oroszországot kímélte meg e mozgalom. Attól féltek, hogy a cár, mely olyan érzelmekkel viseltetett a köztársasági Európa iránt, mint aminekkel a francia forradalom telítette nagy Katalin cárnőt, hadsereggel fog támadni ellene, hogy leverje. De kormánya a gyöngeség és gyámoltalanság oly fokára jutott, amilyenre csak egy zsarnok monarchia sülyedhet. Az értelmiséggel szövetkezett orosz proletariátus fellázadt a merényletek és mészárlások rettenetes sora után a hatalom a forradalmárok kezébe ment át,akik behozták a képviseleti rendszert.. (Folyt. köv.)