Népszava, 1906. március (34. évfolyam, 51–77. sz.)

1906-03-15 / 63. szám

* eseményekkel is foglalkozni fognak. A sztrájkolók hangulata az időjárás kedvezőtlen voltának ellenére igen vidám. Egész nap szól a dal a zene, folynak a mű­kedvelői előadások, helyen­ként táncolnak, birkóznak és férfias társasjáté­kokat folytatnak; a déli órák alatt a nélkülöző szaktársak meleg ebédet, reggel szalonnát és kenyeret kapnak. Természetbeni adományok is érkeznek mindenfelől, sőt a borbélyok közül 12 elvtárs ingyen szolgálja ki a munkásokat. Egyszóval az összetartás nagyszerű. Néha­néha jönnek hírek a kócosoknál bujkáló sztrájk­törőkről, de ez hidegen hagyja a munkásokat, mer­t—10 nyavalyás ember, aki békés időben úgy sem tud becsülettel megélni, nem képes he­lyettesíteni 1500 olyan munkást, akinek a kézi­ügyessége és a gyakorlata nem sajátítható el egypár perc alatt. Tehát minden a legjobb úton van, az igazság diadala felé. A mai napon még a következő tudósítást ad­ták le a sztrájkolók a Népszava számára: ..A cél szentesíti az eszközöket". A mi „jó­lelkű" munkáltatóink, akik hozzánk intézett át­iratainkban mindig­ odabiggyesztik azt a hangza­tos kitételt: „ipartestületünk elöljárósága ársza­bályukat a legmesszebbmenő méltányossággal tárgyalta", minden eszközt jónak találnak arra, hogy a megélhetésünk megjavítására célzó törek­véseinket megakadályozzák. Ezek a „Genfiemé­nek" még a tudatos valótlanság állítását is a tisztességgel összeegyeztetőnek tartják céljaik elérésére. Eme tény klasszikus bizonyítékául szolgálja­nak a következők: Ellenére annak, hogy biztos tudomással bírtak arról, hogy miszerint csak a szervező­bizottság tírélyes fellépése gátolta meg a sztrájknak már A március 4-én tartott gyűlésen való proklamá­lását és ellenére annak, hogy biztos tudomással bírtak arról is, hogy a sztrájk általánosnak, tehát olyannak mondatott ki, hogy még a köve­teléseket megadó mestereknél sem folyhatik a munka, mégis a március 13-iki lapokban tele hazudták az országot azzal, hogy lelketlen izga­tók sztrájkba lovalták a komoly munkás eleme­ket, megfosztva őket kenyerüktől és hogy az egyes mesterek félrevezetésére ezek a ,lelketlen izgatók" azt hazudják, hogy már ennyi és ennyi mester írta alá a követeléseket. Szaktársak! Nem kell magunkat az ily perű­du­l hazudozók ellen védenünk. Tudjátok valamennyien, mily nagyszerűen lélekemelő módon nyilvánult meg a március 11-iki nagygyűlésen a helyzetünk megjavítására irányuló akarat, amely ezerötszáz torokból jövő „éljen a sztrájk" szavakban nyert kifejezést. Ezért ne bántson senkit, ha „a legmesszebb­menő méltányossággal tárgyalók" a gyalázato­sabbnál­ gyalázatosabb eszközök alkalmazásához fordulnak céljaik elérésére és csak örömmel fo­gadhatja mindenki, ha a hazugságokhoz folya­modnak, mert ebből nyilvánvaló, hogy erre szük­ségük van." A sztrájkolók még az alábbi nyilatkozat köz­lésére kértek föl bennünket: . Nyilatkozat. Bobitsch Arth­ur festőmester a sztráj­koló festőmunkásokat és a szervező­bizottságot csirkefogóknak, titulálta azért, mert két sztrájktörőt jobb belátásra és gaz árulásuk abbahagyására akar­ták rábeszélni. Hogy ez az úri­ember, — aki nem a leggyanútlanabb körülmények között volt kény­telen a tiszti kardbojttól megválni, — honnan me­rít ilyen bátorságot, azt ugyan nem tudjuk, de bizonyos, hogy ki fog ábrándulni, h­a az egyszerű, becsületes munkásemberek be fogják neki bizonyí­tani, hogy a csirkefogásban nagyon előnyösen állja ki a versenyt Robitsch úr mindenkivel. A sztrájkoló festőmunkátok. Harc a pinceműhelyek ellen. A kárpitos munkások erélyes mozgalmat indítanak a pince­műh­elyek eltörlése végett. Már 1896-ban, az akkori sztrájk alkalmával, kötelezték magukat a mesterek, hogy az egészségtelen pinceműhelyeket beszüntetik, de ezt a megállapodást természete­sen nem teljesítették. A kárpitosok szakegylete megkísérelte ezután a hatóság útján keresni orvoslást s összeírva az egészségtelen pinceműhe­lyeket a kerületi elöljáróságok útján kérte azok betiltását. De­­ természetesen ez sem vezetett eredményre, mert az elöljáróságok a panaszokat évekig hevertették elintézetlenül. A munkások szervezete tehát most kimondotta, h­ogy a meste­reket sztrájkok és bojkottok útján fogja az egyezmény betartására s a munkások egészségére káros pinceműhelyek eltörlésére kényszeríteni. Mint értesülünk, a sztrájk számos műhelyben már legközelebb kitör. Lakatosok sztrájkja. Hochmann József lakatos­mester, Szegényház-tér 4. szám alatt levő műhelyében 160 munkás ma sztrájkba lépett, mert a műhely egyetlen szervezetlen előmunkása vonakodott belépni a szervezetbe, ami káros hatást gyakorol a munkások munkaviszonyaira. A békéltető tárgyalást már ma estére összehívták. Glatz András budapesti üveges­mester azzal az ürüggyel, hogy munkája megfogyott, két-két munkást ki akart állítani a munkából kéthetenkint, ugyanakkor azonban fölvett más munkást helyükbe, ami nyilvánvalóvá tette, hogy a mester így akarja őket kijátszani. Az üveges­munkásság erre a galád eljárásra azzal felelt, hogy beszüntette nála a munkát s üzemét boj­kott­­alá helyezte. A Weiner és Grünbaum budapesti férfi­szabó-cég (Deák-tér 1.) összes műhelyben dol­gozó munkásai és a nap­szabók, ma sztrájkba léptek a különmunkák után járó munkabérek rendezése céljából. A szombathelyi Mayer-féle gazdasági gépgyár famunkásai a gyárban garázdálkodó szervezetlen munkások elbocsájtása érdekében harc előtt állanak. A verseci malommunkások bérharca a munkások győzelmével véget ért. A temesvári kályhások, betonmunkások és építőmunkások bérharcban állanak. A nagykőrösi építőmunkások bérmozga­lom előtt állanak. Nyomdászsztrájk Lembergben. Lemberg­ből jelentik, hogy a nyomdászok követeléseinek nem teljesítése következtében az összes ottani lapok szedői elhatározták, hogy sztrájkba álla­nak. Holnap nem jelennek meg lapok. A budapesti kocsigyártó munkások a Kölber Testvérek cs. és kir. kocsigyártó cégnél e hó 12-én letették a szerszámot, miután nem bírták tovább az igát, amit a milliomos gyáro­sok raktak a nyakukba. A munkások benyújtot­ták követeléseiket a gyároshoz, akik azzal felel­tek, hogy még a meglevő silány munkabéreket is le akarták nyomni, pedig az már eddig is kisebb volt az udvari szállítóknál, mint bár­mely kisiparosnál. A munkaidő 11—14 óra kö­zött váltakozott. A sztrájk ügyében vasárnap tartották az első békéltető tárgyalást, a munkásság 11 kiküldötté­nek jelenlétében, amelyen azonban akadt egy megvesztegethető áruló, Pintér János nyerges előmunkás személyében, aki visszaélt a munkás­társai megbízásával s a cég fölajánlott koncáért, föladta a munkások követeléseit. . Ez azonban nem vetett véget a sztrájknak, mert a munkás­ság nem adta föl a harcot, hanem folytatja azt a végletekig. NÉPSZAVA 1906. március 15. GYŰLÉSEK, BUDAFESTEK. A budapesti ácsmunkások 1906. évi már­cius hó 18-án, vasárnap délelőtt pont 9 órakor a Poós-féle vendéglő-helyiségében (VIII. Vig- és Bérkocsis-utca sarkán) nyilvános nagygyűlést tartanak a következő napirenddel: 1. A gazda­sági helyzetünk és a szerződés ismertetése. 2. Szer­vezkedés és a sajtó. 3. Indítványok. VIDÉKEN : A miskolci összmunkásság, úgymint a fa-és építőmunkások f. hó 10-án este, cipészek és csiz­madiák 21-én este, nyomdászok, vas- és fémmunkások 18-án délelőtt 10 órakor, festőmunkások 23-án este, a szabómunkások és kereskedelmi alkalmazottak f. hó 26-én délután 3 órakor szakegyleti helyiségeikben fontos értekezletet tartanak. Minden értekezlet napirendje: 1. A márciusi események. 2. A sajtó. EG­YLETI HÍREK. A kereskedelmi alkalmazottak szakegy­lete ma, csütörtökön este 9 órakor Petőfi-ünne­pélyt tart. Belépő­díj nincs. Egyúttal tudomásul adja, hogy folyó hó 18-án délután 5 órakor felol­vasást tart. A magyarországi nőmunkások egyesüle­tében ma, csütörtökön este 8 órakor előadás lesz. Budapesti gabonatőzsde. — 1900 március 14. — A gabonacsarnokban a mai napon a következő árakon történtek az alábbi eladások: I. Készáru-üzlet. Eladtak: Buza, tiszavidós Pestmegyevidék Fejérmegyei ó­becsei Bánáti Tolnai. Rozs . Zab . . e • . 17.82 R • • . 17.25 » • • . 17.20 9 * • . 16.85 ® • • . 17.15 1­ • • . 17.12 & n • t . 16.95 9 • • . 16.55 10 •1 • . 13.35 Az árak 100 kilogrammonként koronaértékben értendők. n. Határidő-üzlet. Zárlat délután 4­/a órakor­­ 1906. áprilisi buza 1906. októberi buza 1906. áprilisi rozs 1906. októberi rozs 1906. áprilisi zab 1906. októberi zab 1906. májusi tengeri 16.58—16.60 16.50—16.52 13.64—13.66 13.42—13.44 15.86—15.88 12.64—12.66 13.68—13.70 fehér Irta Anatole Francé. Fordította Rudas László. 55 kör­— Mi volt nagy társadalmi haladás? Beztem.­­ — A kapitalista­ uralom — felelte Morisl. — A gaz­dagság kiszámíthatatlan forrásait szerezte meg a világnak. És azzal, hogy a munkásokat nagy tömegekbe tömörítette és számukat megsokszo­rozta, megteremtette a proletariátust. A munká­sokból óriási államot alkotva az államban, siet­tette felszabadulásukat és kezükbe adta az eszközö­ket, melyekkel magukhoz ragadhatták a hatalmat. Ez uralmat, mely oly szerencsés eredmé­nyeket szült a jövőben, mindamellett okkal utál­ták a munkások, kik közül számtalan áldozatot szedett. Nincs szociális intézmény, melyet nem vér­rel és könyekkel kellett volna kiküzdeni. Ez uralom, mely az egész földet meggazdagította, végül tönkretette volna azt. Miután óriási mó­don megnövelte a termelést, kénytelen volt azt szabályozni és megoldhatatlan nehézségekbe bo­nyolódott. — Bizonyára nem teljesen ismeretlenek előtted.. bajtárs, ama gazdasági zavarok, melyek a XX. századot betöltötték. A kapitalista uralom utolsó száz éve alatt a szabályozatlan termelés és az őrült verseny óriási csapásokat idéztek elő. A kapitalisták és a munkaadók hiába igyekeztek óriási csoportozatok alakításával szabályozni a termelést és elejét venni a versenynek. Rosszul sikerült vállalkozásaik mérhetetlen szerencsétlen­ségeket vontak maguk után. Az anarchia e kor­szaka alatt az osztályok harca tervszerűtlen és rettenetes volt. A proletariátus, melyet győzelmei épp úgy sújtottak, mint vereséget, melyet össze­zúztak a feje fölé döntött épület romjai, melyet rettenetes belső viszályok szabgattak darabokra, amely vak erőszakkal ű­zte el magától legjobb vezéreit és legbiztosabb barátait, rend­ nélkül, a homályban küzdött. Mindamellett szünet nélkül h­ódítgatott: felemelte a munkabéreket, megrö­vidítette a munkaidőt, mindig nagyobb szervez­kedési és agitációs szabadságot vívott ki, meg­hódította a közhatalmat. Azt hitték, hogy pár­tokra szakadása és tévedései romlását fogják előidézni. De minden nagy párt részekre szakad és minden nagy párt követ el hibákat. A prole­tariátusnak segítségére volt a dolgok ereje. A század végén oly jólétre tett szert, mely képessé tette, hogy még előbbre halad­jon. Bajtárs, erősnek k­ell már lennie annak a pártnak, mely a maga javára akar forradal­mat csinálni. A lezárult időszámítás XX. száza­dának a végén az általános helyzet igen ked­vező volt a szocializmus megvalósulására. A század folyamán mindig jobban összeszorítva, végre kipusztultak az állandó hadseregek, bár az államhatalom és a vagyonos burzsoázia kétségbe­esetten védekezett ellene. Kipusztulásukat az általános választói jog alapján megválasztott ka­marák valósították meg, melyeket rászorított erre a városok és a falvak lakossága. Az állam fejei úgyis már régóta nem a háborúra való te­kintetből tartották meg a hadseregeiket, mert a háborútól nem féltek, vagy nem hitték már, hogy lesz háború, hanem azért, hogy kordában tartsák az államon belül a proletárok tömegét. Az állandó hadseregek helyére a szocializmus eszméivel telített néphadsereg lépett. Nem hiába védekeztek az államfők. Mihelyt nem védte többé őket ágyú és puska, egyik monarchia a másik után bukott meg és helyüket a köztársasági kormányforma foglalta el. Egyedül Angliát, amely már előzőleg olyan kormány­formát létesített, melyet a munkások elviselhető­nek láttak és a császári és papi Oroszországot kímélte meg e mozgalom. Attól féltek, hogy a cár, mely olyan érzelmekkel viseltetett a köztársa­sági Európa iránt, mint aminekkel a francia forradalom telítette nagy Katalin cárnőt, had­sereggel fog támadni ellene, hogy leverje. De kormánya a gyöngeség és gyámoltalanság oly fokára jutott, amilyenre csak egy zsarnok mon­archia sülyedhet. Az értelmiséggel szövetkezett orosz proletariátus fellázadt­­ a merényletek és mészárlások rettenetes sora után a hatalom a forradalmárok kezébe ment át,a­kik behozták a képviseleti rendszert.. (Folyt. köv.)

Next