Népszava, 1906. március (34. évfolyam, 51–77. sz.)
1906-03-01 / 51. szám
Az alkotmányválság. Sarc az általános választói jogért. (Saját tudósítónktól.) Budapest, február 21. A vezérlőbizottság manifesztuma még koalíciós részen is csalódást okozott. Általános kijelentésekkel már torkig vannak a legjámborabbak is. Valami pozitív útmutatás szükségét érzik beugratott tisztviselőik s a koalícióra esküvő vidéki hivek. Helyette kapnak pár puffogó és döcögő frázist s végül biztatást, hogy az atyaúristen majd kireparálja az ország szétrepedezett fazekait. A védekezésnek, az alkotásnak uriasabb formája már elképzelhetlen s egészem rávall arra a bibliai világfelfogásra, amiben gyerekkoruk óta butulnak a manifesztumot sugalmazó kaszinói arisztokraták. A kenyérkereset gondjait leveszi a vállukról a jószágigazgató, a kasznár, a verejtékező parasztság, az ország dolgait meg lássa el az öreg isten s egész falkányi papja. Azért száll most fel hozzá az egek trónusához annyi szent ének, mise, fohász meg manifesztum. Ezt a mostani válságot — bármennyire keserű valóság is ez a kiváltságosoknak — nem lehet majd a mennyei szférákban végigküzdeni, amelyet a jogfosztott nép szívesen átenged az angyaloknak, a verebeknek s a koalíció istenes hűnőreinek. A válságból kivezető utat a földön kell végigjárni, ahol nem mennyei elégedettség duzzasztja, hanem jogokra való szomjúság tikkasztja az embereket. A koalíció csak ostromolja lankadhatlanul az eget, a nép majd azalatt megvívja kiváltságaik földi várait, szétrombolja, hogy kő kövön ne maradjon s helyébe fölépíti az egyetemes népjog bevehetetlen erősségét. * A kormány még az éjjel válaszolt a koalíció manifesztumára. Félhivatalosa útján kijelenti, hogy az önálló vámterület 1907-ben megvalósítható lett volna, ha ezt a koalíció meg nem akadályozta volna. A koalíciót megkínálták az önálló vámterülettel, de a koalíció visszautasította azt. A kormány ennek folytán kénytelen volt a kereskedelmi szerződéseket rendeleti úton életbe léptetni, amint a mai est folyamán is a hivatalos lap útján léptetett életbe egy kereskedelmi szerződést, mégpedig a közös vámterület alapján. A kormány állításai az önálló vámterületre vonatkozólag teljes egészükben fedezik azt, mit már hetekkel ezelőtt konstatáltunk, t. i. hogy az önálló vámterületet tudatosan és szándékosan éppen a koalíció tette lehetetlenné. Az általános választói jogról a nyilatkozat csak futólagosan, de azért világosan emlékezik meg. A kormány válasza. Az ellenzék együttes manifesztumára és Andrássy Gyula gróf nyilt levelére illetékes helyről a félhivatalos „Magyar Távirati Iroda" megjegyzéseket tesz közzé, melyek elsősorban a katonai kérdések közjogi fejtegetését tartalmazzák, majd a következőkben bírálják a koalíció tevékenységét : Valóban szánalmas látvány, hogy most, alultéve magát törvényen és a kiegyezés nagy alkotóinak e tekintetben teljesen egyértelmű felfogásán, — ugyanez az Andrássy Gyula követeli a kiegyezési törvény alapján a magyar vezényleti és szolgálati nyelvet, aki még alig három esztendővel ezelőtt nyílt képviselőházi ülésben nemcsak hangoztatta, hanem jelenlegi szövetségestársainak feléje zúduló szidalmai között meggyőzően bizonyította is, hogy a hadsereg nyelvkérdésének a parlament jogkörébe való vonása leplezetlen törvényszegésnél egyébnek nem minősíthető. Az ellenzék manifesztuma azt a vádat emeli az ország színe előtt, hogy a magyar nemzetnek nem engedtetik meg nyelvének a közintézményekben való érvényesítése. Gróf Andrássy Gyula pedig ezzel kapcsolatban azt panaszolja, hogy a hadsereg nyelvkérdésében még annyi engedményt sem kapott, hogy a közös hadsereg magyar részében a legénység a saját anyanyelvén kívül a magyar nyelvet is kénytelen legyen használni. Ahány szó e vádakban, ugyanannyi alaptalan ráfogás és ténybeli valótlanság. Sohasem múlt a katonai felségjogokon, ma sem rajtuk múlik, hogy a magyarországi újoncok fele egy árva szót sem tud magyarul. Arra pedig, aki magyarul egy árva szót sem tud, hogyan akarja a koalíció azt a kényszert alkalmazni, hogy a saját anyanyelvén kívül a katonai szolgálatban a magyar nyelvet is kénytelen legyen használni? Hiszen ott van a magyar királyi honvédség, amelynél a vezényszó ténylegesen is, a szolgálat pedig törvény szerint a magyar. És mégis a nemzetiségi vidéken kiegészített honvédezredeknél ma sincs meg, mert fiizikailag nem volt megvalósítható az az állapot, hogy a legénység a saját anyanyelvén kívül a magyar nyelvet is használja. Besztercén oláhul, Turócszzentmártonban tótul, Nagyszebenben németül, Munkácson oroszul, Pancsován szerbül folyik a magyar királyi honvédeknek egész katonai kiképzése és oktatása, az altisztekkel és tisztekkel való szolgálati érintkezése. Így áll a dolog a honvéségnél s azért áll így, mert akik ma a kormánnyal szemközt állnak, azok vagy nem használták fel a rájuk bízott kormányhatalmat a magyar nyelv kötelező és kellő terjesztésére, vagy pedig amennyiben ellenzéki állásban voltak, soha ily irányú követeléseket a mindenkori kormányokkal szemben kellő nyomatékkal nem képviseltek. Ha tehát Andrássy azt követeli, hogy a közös hadsereg kaszárnyái csinálják meg azt a magyarosító munkát, amelyet a népiskolák és a honvédségi kaszárnyák megcsinálni nem tudtak, akkor egyszerűen képtelenséget követel. Az az állítás pedig, hogy a parlamentnek nem engedtetik meg a magyar nyelvnek a közös intézményekben való érvényesítése, nem egyéb vakmerő ráfogásnál. Midőn a mult év nyarán báró Fejérváry Géza ő felsége egyenes meghagyásából a koalíció vezéreit magához kérette, hogy velük a békés kiegyenlítést közvetítse, akkor illetékes felhatalmazás alapján felajánlotta a többségnek a teljesen szabad kezet a belpolitikában. Az urak tehát megmagyarosíthatták volna a népoktatást, ezen a réren biztosíthatták volna azt, hogy előre kiszámítható időpontban, a jelenleg a községek felében nemzetiségi nyelveken folyó községi közigazgatás kizárólag a hivatalos államnyelven legyen intézhető és minden közhivatal viselőjétől, a falusi kisbírótól felfelé, a magyar nyelv kötelező tudása legyen törvényesen követelhető. A koalíció ezt az ajánlatot kereken visszautasította, neki nem az kellett, amivel megkínáltatott, hogy ebben az országban mindenki tudjon magyarul , hogy a magyar nyelv az iskolában és a közintézményekben a legnagyobb terjedelemben érvényesüljön, hanem az kellett neki, hogy a közös hadseregben a király a maga felségjogai alapján és a törvényben kikötött egység rovására csinálja meg azt a magyarosító politikát, amelyet a népoktatás és a községi közigazgatás terén megcsinálni vagy nem tudtak, vagy nem mertek, vagy nem akartak. Éppen ilyen szemenszedett népámitás az is, ha az ellenzéki manifesztum arról beszél, hogy a bécsi befolyás a katonai kérdésekben azért nem engedett, mert ily módon akarta a parlamentet szétveretni, amely máskülönben bizonyosan megszavazta volna az önálló vámterületet. Báró Fejérvárynak múlt év nyarán ő felsége meghagyásából történt kiegyenlítési kísérlete alkalmával a koalíciónak hivatalosan tudtára adta, hogy nemcsak a belpolitikában kaphatnak szabad kezet, hanem a gazdasági kérdésben is, mégpedig úgy, hogy az Ausztriával való vámszövetségi tárgyalások eredménytelenségének esetén a gazdasági önállóság az 1899: XII. t.-c. lejártával, tehát 1906. december 31-ig az 1867: XII. t.-c. 68. szakasza alapján meg lett volna valósítható. Ha tehát őszintén és becsületesen akarták volna az önálló vámterületet, megcsinálhatták volna, hiszen meg voltak kínálva vele. De nekik ez a fontos kérdés is csak izgatási anyagul szolgált, komolyan megvalósítani azt nem akarták soha. Mert máskülönben hogyan történhetett volna meg, hogy erre az ajánlatra az egyetlen válaszuk az volt, hogy arra sem tartották érdemesnek, hogy szóba álljanak vele? Egyébiránt a koalíciónak híres felirata szánalmas tojástáncot jár e kérdésben. Emlegeti ugyan a gazdasági önállóságot, de hozzáteszi, hogy megvalósítását csak a kellő előkészítések után és a kellő előfeltételek mellett kívánja. És konstatáljuk, alait úgy is tud mindenki, hogy ez a formula már ab ovo az önálló vámterület berendezésének hosszú időszakra való elhalasztását jelentette, hogy a sajtó ezt akkor egyérteműleg úgy fogta fel és a koalíció ezt a felfogást soha egy szóval sem támadta meg. Közönséges ráfogás tehát az, hogy a katonai kérdésekben az állítólagos bécsi befolyások azért nem engedtek, mert a vámközösséget akarták mindenáron megmenteni. A köztudomású igazság az, hogy a koalíció a gazdasági önállósággal kellő időben meg volt kínálva, de ezt az ajánlatot visszautasította. Csodálatos, hogy gróf Andrássy Gyula és a koalíció ezek után még mindig a nemzet nevében beszélnek. Még csodálatosabb, hogy az ország példás nyugalmával maguknak akarnak hímet varrni. Amit az ország fellázítására, a néptömegeknek felbujtására, a forradalmi hangulat szítására az urak megtehettek, azt egy álló esztendőn túl fáradhatlanul megcselekedték. Bűnös törekvésük meghiúsult a magyar nép józanságán, amely nem fordult azok ellen, akik őt politikai jogokkal kínálták meg és nem állott azok mellé, akik a népjogok követelését hazaárulásnak minősítették. Az ország igenis nyugodt és isten segedelmével az is fog maradni. De ez a nyugalom politikai és erkölcsi halálos ítéletet jelent a koalícióra nézve. Gróf Andrássy Gyula egyazon lélekzetvétellel az országgyűlésnek törvényes időben való összehívását reméli és ugyanakkor a megyei tisztviselőknek hazafias és becsületbeli kötelességévé teszi az ellenszegülést az államkormányzattal szemben, sőt Andrássy nyílt levele pénzáldozatra szólítja fel az egész társadalmat, hogy a közigazgatás ellenszegülése a törvényhatósági élet egész vonalán keresztülvihető legyen. Ennek az álláspontnak egész tartalma képtelen ellentmondás."Avagy nem tudja-e Andrássy Gyula, hogy az egész választási eljárás a királyi megbízólevelek kihirdetésétől magának a tulajdonképeni választási aktusnak befejezéséig kizárólag a törvényhatóságok kezében van? Ha tudja és a tisztviselőket mégis ellenszegülésre biztatja, akkor ő akarja lehetetlenné tenni a választásokat és akkor a koalíciót terheli az ez esetben a bekövetkezendőkért az egész felelősség." A miniszterek Bécsben. Félhivatalosan jelentik Bécsből, hogy Fejérváry Géza báró miniszterelnök a mai délelőttöt a magyar minisztérium palotájában töltötte, ahol többek között Vörös László kereskedelmi és Feilitzsch Artúr báró földmivelési miniszterekkel értekezett. Később meglátogatta Golubovszky külügyminisztert és Pitreseh közös hadügyminisztert. Úgy a miniszterelnök, mint a Bécsben időző szakminiszterek a mai nap folyamán visszatérnek Budapestre. Az olasz és orosz kereskedelmi szerződés életbeléptetése. A hivatalos Budapesti Közlöny ma este megjelent rendkívüli kiadása közli azt a szükségrendeletet, amellyel életbe léptetik az Olaszországgal és Oroszországgal kötött új kereskedelmi szerződést. A rendelet bevezető része így szól: Ő császári és apostoli királyi felsége az Olaszországgal (Oroszországgal) 1906. évi február hó 11-én kötött új kereskedelmi és hajózási szerződést, az ugyanazon napon kötött állategészségügyi egyezményt, valamint az ugyanazon napon az ingó és ingatlan vagyon megszerezhetése és birtokolhatása tárgyában kötött egyezményt ratifikálván és másfelől a m. kir. minisztérium mérlegelvén azon súlyos gazdasági válság közeli veszélyét, mely az országra hárulna az esetben, ha az Olaszországgal (Oroszországgal) való külkereskedelmi viszonylataink folyó évi március hó 1-től kezdve szabályozatlanul maradnának, a törvényhozás működésének szünetelésére való tekintettel az Olaszországgal megkötött új szerződést és az G NÉPSZAVA 1906. március 1.