Népszava, 1906. április (34. évfolyam, 78–102. sz.)
1906-04-01 / 78. szám
ezeknél üdvösebb szolgálatott tett napilapunk a munkásságnak gazdasági küzdelmeiben. A küszdő proletárok szoros együttműködésére, harei kedvére és kitartására óriási hatással volt az, hogy napról-napra hallhatták közös lapjuk útján a munkástestvérek százezreinek buzdító, bátorító szózatát és tapasztalhatták, mint pattan vissza erről a föléjük tartott pajzsról a kapitalisták kibérelt sajtójának minden ádáz csapása. Hogy ez így volt, ennek köszönhető küzdő testvéreinknek számos diadala. Visszatekintve tehát az elmúlt esztendőre, a munkásság meg lehet elégedve azokkal a szolgálatokkal, melyeket neki tömérdekű áldozatok árán megteremtett napilapja, a Népszava tett. Ennek a lapnak köszönhetjük nagyrészt, hogy pártunk politikai súlyban megnövekedett, hogy gazdasági szervezkedésünk óriási léptekkel haladt előre. Most, midőn a Népszava napilap megkezdi második évét, új kötelesség hárul a szervezett munkásságra. Az a kötelesség, hogy még lelkesebben sorakozzék e lap körül, mint eddig, még erősebbé és hatalmasabbá tegye, mint amilyen már most is. Bámulatos az eredmény, melyet egy év alatt elértünk. De a magyar proletariátus gazdasági kizsákmányolása oly mérhetetlen nagy, politikai jogfosztottsága oly középkorian rettenetes, hogy még sokkal gyorsabb, sokkal intenzívebb eredményeket kell kivívnunk, ha minél előbb célt akarunk érni. És minthogy bebizonyult, hogy küzdelmeinkben ez idő szerint nincs hatalmasabb fegyverünk, mint, a napilap, minden öntudatos munkásnak elengedhetetlen kötelessége, hogy a munkásság pártjának napilapját a legmesszebbmenő áldozatokkal támogassa. Ha minden öntudatos munkás megérti ezt és e szerint cselekszik is, akkor jövő évi beszámolónk még nagyobb és szebb eredményekről fog szólni, mint a mai. Budapest, március 31. A hadmentességi adó felemelése. Az osztrák képviselőház mindjárt újból való összeillése után fogja tárgyalni a hadmentességi adóról szóló törvény módosítását. A törvényjavaslat szerint alkalmatlannak talált hadkötelesen kivül szülei is minden esetben tartoznak hadmentességi adót az országnak legelrejtettebb falucskájáig is eljut és minden nap legalább százezer embert különkülön kapacitál .A maga felfogásának. Egy szellemeskedő úr kaján gúnyolódással olvasta rá a szocialistákra most egy esztendeje, hogy mennyire megfeledkeznek a kollektivizmusról és mennyire beleesnek a kapitalizmus lelkületébe, amikor tapsolnak, ujonganak, hogy tulajdonuk a nyomda, a gép, a lap, az egész vállalkozás, amely a napilaphoz szükséges. A szellemes úr azonban éppen azt nem látta, ami itt voltaképpen szemébe ötlött a figyelmes embernek, hogy itt nem az egyének örvendettek az egyéni tulajdon gyarapodásának, hanem egy emberi közösség a közös tulajdonnak, amely mindenkié, de senkié, senkié , de mindenkié. Egy górcső vi picinységű kép a jövendőből és annál szebb, vigasztalóbb és biztatóbb, minél igazabb lelkesedés és öröm mutatkozott a közösség tagjaiban e közös tulajdon szerzése fölött és minél nagyobb buzgalom annak gyarapításában. Egy esztendő alatt a másik oldalára fordult a dolog. Tavaly ilyenkor a százezertéjű szülő, a magyarországi szervezett munkásság volt büszke az ő gyermekére, most a gyermek büszke az ő tiszteletreméltó szülőjére fizetni, holott a szülők eddig csak kivételesen fizették ezt az adót. A hadkötelen maga jövedelmi adójának 76 százalékát űzetné, a szülők adója pedig jövedelmi adójuk 37 5 százalékát tenné ki. Na Ausztriában törvénnyé válik az adóemelés, akkor bizonyára nálunk is fel fogják vetni az eszmét. Ez azonban a lakosság t7.U- rétegeire nézve óriási kárral járna , így a különben is közvetett adókkal agyonsanyargatott munkásság- nak ezer oka van, hogy az állami jövedelem- szerzés ez újabb formájával birokra keljen. A belfrontinínster és a külföldiek nyíl- vántartása. Április hó 1-n lép életbe a belügyminiszternek a külföldiek nyilvántartása és bejelentése tárgyában kiadott szabályrendelete. A belügyminiszter már kiadta az erre vonatkkozó életbeléptetési rendeletet is, mely szerint az oly külföldik, akik 1896 január hó 1-je után telepedtek le Magyarországon s még mindig itt laknak és dacára ennek megszállásukat nem jelentették be, kötelesek lakásukat az illetékes hatóságnak április hó 50-vil bejelenteni. Azok a külföldiek, kik már 1896 januárét megelőzőleg laknak állandóan az ország területén, a belügyminiszter szerint bejelentés kötelezettsége alá nem tartoznak. NÉPSZAVA SZEMLE. Budapest, március 31. Meghiúsult formula. A formulák nagymestere, Széll Kálmán, megint Bécsben járt s abban mesterkedett, hogy a tizenkettedik órában kibontakozási tervet terjesszen elő. Minden oldalról sietnek ugyan Széll politikai misszióját megcáfolni, de mindezek dacára kétségtelenül megállapítható mai bécsi jelentésünk szerint is, hogy a vén jezsuita csakugyan rosszban tűrte a fejét. Mentőangyalnak kínálkozott s mint az osztrák-magyar monarchia kinevezett disze vállalkozni próbált, arra, hogy a birodalom mind a két felét megmenti a válságból. Terve nagyon egyszerű. A katonai kérdéseket kikapcsolja a válság anyagából az uralkodó kedvéért, az általános választói jogot pedig elejti az aulikus mágnás csőcselék megnyugtatásáért. Célja érdekében szövetkezni akar a monarchia összes reakcionárius elemeivel s azt hiszi, hogy ezek segélyével a kibontakozást létrehozhatja. A nép ugyan zúgolódni fog, de a nép ellenében a katonaság és csendőrség rendelkezésre áll. Mondhatni gyönyörű terv s teljesen méltó egy liberális államférfiuhoz, s teljesen méltó ahoz az elzüllött rendszerhez, melynek Széll Kálmán atyamestere volt mindenkoron. Az udvari reakció természetesen kapva-kapott a fölkínálkozáson s már-már híre járt, hogy a kibontakozás meglesz. A Népszava már félévvel ezelőtt, aggályait fejezte ki, hogy a válság megoldása oly alapon fog történni, hogy a koalíció elejti nemzeti követeléseit, az uralkodó pedig elejti az általános választói jogot. A reakciós pártok ugyanis folyvást ez alapon keresték a megegyezést s Széll Kálmán tervezete sok helyütt azért részesült kedvező fogadtatásban. A gyalázatos formula most nem sikerült. De hogy egyáltalán felmerülhetett, bizonyítja, hogy mily nagy és nehéz küzdelmek várnak reánk, ha jogainkat, kivívni akarjuk. A reakció sötét alakjai folyton lesben állnak s lázasan várnak alkalomra, amikor a siker reményével mérhetnek megsemmisítő csapást a népjogokra. Hiúságból, szereplési vágyból s az aulikus arisztokrácia iránti szolgálatkészségből most Széll Kálmán is csatlakozott a bagolyvárak penészes lovagjaihoz. Sötét terveihez méltóan — titokban. Mert a nyilvánosság előtt ő liberális leplet hord s hajlithatlan hazafinak mutatkozik be. Teljesen beleillik tehát a koalíciós társaságba, mely a magyar közvéleményt radikális és soviniszta jelszavakkal ámítja, eközben pedig Bécsben minden elvről, még a hazáról is lemond — a hatalom kedvéért. A „fekete föld". A francia "pays noir", a „fekete föle ” mélyéből tegnap tizenhárom „élő halál” vánszorgott a föld felszínére. Ezerkétszáz, társuk elüszkösödött csontjain keresztül vergődve eljutottak valami sötét zugba, hol még megmaradt egy kis lélekzetre való levegő. Ott azután berendezkedtek: poshadt vizet ittak, földet, zabot, rothadt lóhúst ettek. Így éltek a tegnapi napig, öszszesen húsz napig. Egyikük sem szállt szívesen a bányába, egyikük sem kereste a halált, de le kellett szállniok és látniok kellett az ezerszeres halált, mert a tőke cserébe adva a mindennapi falat száraz kenyeret, igy parancsolta. A tökének ezer százalék osztalék kell és ha csak ezrek és ezrek halála árán juthat hozzá, akkor föl! Azok a nyomorult, megvakult bányászok, akik tegnap Courriéresben napsugárra vetődtek, erről tanúságot fognak tenni és ha a courriéresi bányászok újból visszatérnek a bánya sötétjébe, bizonyára egy kis napsugarat is fognak oda bevinni. Az a tűz, mely Courriéresben megrengette a talajt, messze földön is éreztette már hatását. Azt jelentik ugyanis New Yorkból, hogy a bányászok sztrájkja, amelyben körülbelül negyedfélszázezer bányász fog részt venni, most már kikerülhete tie 11nek látszik. Némi véleményeltérés támadt a kemény kőszénbányászok és a puha kőszénbányászok között, de azt el fogják intézni s akkor a kemény kőszénbányászok vezetője, Mitchell fog az egész sztrájk élére állani és hétfőre megkezdődik a sztrájk a puhakőszéntelepeken is. Amerikában, a politikailag szabad Amerikában, melyben a proletariátus szintén csak kizsákmányolt rabszolgája a tőkének, épp úgy megmozdult a föld, mint a szabadkőműves Franciaországban. Mert a szabadság a kapitalista államban soha sem terjed a kizsákmányolás szabadságának korlátozásáig, de azért mégis drága kincs, mely felébreszti a proletariátusban az ellenállást, majd pedig a tett szellemét. Magyarországon nincsen politikai szabadság és nincsen felvilágosodás. A bányászmunkásság elmerülve a végtelen nyomorba elállatiasodott, öntudatlansággal hurcolja a kapitalizmus jármát. De minálunk sem tart már sokáig az emberiség ezen lealacsonyítása. A politikai szabadság első hajnalhasadását megértük és meg fogjuk érni azt is, hogy a magyar bányák kifosztott csontvázai is a napvilágra törnek. 1906. ápriis Marokkó. A marokkói ügy aktái egyelőre lezáródtak. Egy hónapig a háború veszedelme fenyegette Európát, mert ez időn keresztül Marokkó birtokba vétele még vitás kérdés volt. Anglia, Franciaország, Spanyolország, de legfőképpen Németország kapitalistái aggódva néztek az algeziraszi konferencia eredménye elé, mert a tőkéseknek fontos gazdasági érdekei forogtak kockán. A modern termelés terjeszkedő jellegénél fogva a tőkéseknek újabb piacok szerzésére van szükségük, mert egy újabb piac névmely körülmények között levezetője tehet a termelés fejetlenségéből szükségszerűleg következő egy-egy krízisnek. Marokkó felé fordították figyelmüket a kapitalisták. Ezt a figyelmet azzal okolták meg, hogy Marokkó zilált belső ügyei beavatkozást igényelnek. Valójában ez csak ürügy volt. Az ok Marokkó kizsákmányolása után való áhítozás volt. A kapitalisták versengése nem okozott háborút, mert a hadviselés kockáztatott dolog, amikor a ,,belső ellenség" hatalma fenyegeti a rendet. Ehelyett, szerződést kötöttek egymással a tőkések, amelynek értelmében maguk között felosztják Marokkót. A diplomácia tolvajnyelve különböző nagyhangú szavakba akarja a tulajdonképpeni lényeget eltemetni, de ma már világos: a modern kapitalizmus be fog vonulni Marokkóba. Ez a kapitalizmus magával fogja vinni a mai társadalom kultúráját és ennek a kul-