Népszava, 1906. április (34. évfolyam, 78–102. sz.)
1906-04-10 / 85. szám
1906. április 10. NÉPSZAVA , eközben egymásután következtek a robbanások. A szomszédos 126. számú ház közfalán is észrevették, hogy a gerendázat tüzet fogott s hamarosan égni kezdet. Ennek a háznak a világító udvarán keresztül azonban beégett három lakás. Két óra felé sikerült megmenteni az udvar hátsó részében levő gép- és kazánházat s a raktárai is az istálló-épülettel. A mentőknek fáradságos munkájuk volt. A forróságtól elájult emberek tömegestül vették igénybe a segítségüket s ezenkívül nyolc súlyosan sebesült embert szállítottak kórházba. Ezek: Schön Adolf mázolósegéd, Tóth István lakatos, Hirschfeld Mihály lakatos, Werbecker Mihály munkás és Gruber János, Csehán Mihály, Hamburger Jenő, Makó József tűzoltók. A tűz egyébként még ma nem ért véget. A gyárépület középső része teljesen elpusztult és a tűz a pincébe is behatolt. A pincében nagymennyiségű olaj volt felhalmozva. Nevezetesen 102 hordó repceolaj, egy hordó lenmagolaj, 12 kosár vitriol, sok üres hordó és kosár. A pince az éjszaka kezdett égni és még most is ég rettentő, bűzös füsttel és lánggal. A tüzet oltani lehetetlenség, azért csak a központi tüzérség öt emberből álló kirendeltsége van a helyszínen Varga Dániel csővezető vezetésével. A pince tsize valószínűleg holnapig eltart. A gyárépület jobb- és balszárnyát megkímélte a tűz. A balszárnyon volt a raktár, amelyben busz vagyon olaj volt beraktározva. Ha ez is kigyulad, óriási veszteség támadhatott volna. A jobb szárnyon vannak a lakóházak. A földszinten lakott Tihaméri Hugó könyvelő, az első emeleten Hiesz János igazgató. Ez a szárny azonban a tűz által annyira megrongálódott, hogy a homlokzat leszakadásától lehet félni. Ezért a rendőrség a könyvelőt és igazgatót kilakoltatta. A tűz rendkívül veszélyezteti a városi villamos felső vezetékét. A lángok felcsapnak a vezetékig és attól lehet félni, hogy leszakad. Állandóan öntözik a vezetéket, hogy a szerencsétlenséget megakadályozzák. Ma délelőtt 11 órakor kellett volna a tűzvizsgálatot megtartani, azonban el kellett halasztani, mert a tűz még mindig tart. A vizsgálatot két-három nap múlva tartják. A kárt hozzávetőlegesen négyszázezer koronában állapították meg. A tűz keletkezésének az okát még nem sikerült megállapítani. A gyár környékét ma is nagy embertömeg lepte el és a rendet lovas- és gyalogosrendőrök tartják fenn. Rendkívül sokat szenvednek a környéknek lakói, mert az égő olaj fojtó, bűzös füstje nagy területet betölt.— A derék főszolgabíró és ölebecskéje, a ,,Csurgó és Vidéke". A „Csurgó és Vidéke" című kis csahos az alábbi hírecskét hozza egyik legutóbbi számában: „Sztrájk a lengyárban. A lengyárban már több mint egy hete tart az összes munkások sztrájkja, mert olyan bérfölemelést kívánnak, melyet az igazgatóság nem teljesíthet. A sztrájk kitörésére különben nagy okot szolgáltatott egy csokonyai ötnegyedtelkes polgárember, aki a munkásokat sztrájkra buzdította, sőt elítélésüknél is jelen akart lenni a főszolgabírói hivatalban, ahol azonban derék tb. főszolgabiránk az izgága atyafit letartóztatta a másnap eltoloncoltatta. Nagyon helyesen tette s ha a „Népszava" kompániája okvetetlenkedni merészelne, csak ők húznák a rövidebbet." Kell-e ennél arcpirítóbb bizonyság azon állításunk mellett, hogy e szerencsétlen országban a fenékig sülyedt a piszokba a „hetedik nagyhatalom", a polgári sajtó. Az olyan kis piszkok, mint amilyen a fentemlitett sajttakaró is nem resteli földicsérni a főszolgabíró törvénytiprását s szinte buzdítja az elvtársaink oknélküli letartóztatására és eltoloncolására. — Bányászsors. Pécsről jelentik: A Dunagőzhajózási Társaság pécsbányatelepi bányájában halálos szerencsétlenség történt. Dezső Mihály nevű vájár egy nagyobb szénréteget dinamittal akart felrobbantani s el is helyezte azt a réteg alá s meggyújtotta a kanócot. Azonban nem birta bevárni a robbanást s azt hitte, hogy a kanóc elaludt s odament újra a robbanás helyéhez. A dinamit abban a pillanatban robbant fel és a lehulló kőszén leütötte lábáról a bárnyászt, aki oly súlyos sérüléseket szenvedett, hogy mire társai segítségére siettek, már meghalt. A szerencsétlenül járt bányász özvegyet és négy árva kis gyermeket hagyott maga után. — Borzalmas öngyilkosság. Pécsről írják: Borzalmas Öngyilkosságot követett el a baranyamegyei Kassa nevű kisközségben Disszelberg Jánosné, egy béres felesége. Egy nagy konyhakéssel felmetszette karján az ereket, majd a gyomrába szúrt és kivánszorogva a házból, egy dombról levetette magát egy kőbányába, hol összezúzta a fejét. Még élt, mikor rátaláltak. A városi közkórházba vitték s csak több órai szenvedés után meghalt. A borzalmas öngyilkosság okát nem tudják. — Rablógyilkosság. Herczfeld Lázár házalót az éjjel meggyilkolták és kirabolták a hatodik kerület külső részén, az angyalföldi menedékhely mellett. A megült ember dunaszerdahelyi születési, negyvenöt esztendős házaló, régi ismerőse volt a menedékhelynek. Kilenc esztendő óta napról-napra pontosan megjelent az Angyalföld utca 2. száma alatt levő menedékházban. Mindennap fölkereste jelentkezése után a menedékház gondnokát, Móritz Jánost és megőrzés végett átadta neki sárga bárpénztárcáját, amelyben legfölebb kéthat korona pénz volt. Az éjszaka azonban nem jelentkezett. Elmúlt tíz óra, tizenegy is, nem jött. A gondnok többször érdeklődött Herczfeld után a kapusnál. Éjfél után egy órakor egy lámpagyújtogató a menedékhely kerítésének végén rátalált Herczfeldre. A ruha le volt hasogatva róla, testét vér borította és kínosan nyöszörgött. A lámpagyújtogató a közeli őrszemet figyelmeztette, aki a főkapitányságot és a mentőket értesítette az esetről. A mentők nyomban kivonultak. Amikor azonban kiértek, a szerencsétlen már meghalt. A rendőrorvos megvizsgálta a halottat és úgy találta, hogy tizennyolc szúrás borítja a testét. Valamennyi sérülés egy késtől ered, tehát a tettes csak egy lehetett. A vékony pengéjű kés a tüdőt is keresztül fúrta. Ez okozta a halált A rendőrség megmotozta a halottat. Zsebei ki voltak forgatva és belőlük minden hiányzott. Még a zsebkendő is. Az eset híre gyorsan elterjedt. Megjelent a helyszínen Móritz János gondnok ss agnoszkálta Herczfeld Lázárt. Elmondta, hogy az öreg házalónál rendszeresen volt pénz és ha most nincs, akkor feltétlenül kirabolták. Ebből a vallomásból a rendőrség kétségkívül megállapította, hogy rablógyilkosság történt. A gondnok ezután a tettesek kinyomozására is lényeges vallomást tett. Vallomása alapján a rendőrség két embert fogott gyanúba. Az egyik gyanúsított Schneider Antal, huszonöt éves kintornás. A főváros területéről ki van tiltva. Ez az ember szombaton este nyolc és kilenc óra között a menedékház tájékán ácsorgott. A gondnok figyelmeztette, hogy menjen el onnan, mert nem eresztik be. Schneider ugyanis öt nappal ezelőtt a ház előtt összeszurkálta Braxa György munkást, aki most is a Rókus-kórházban fekszik. A felszólításra el is távozott, de többen látták, hogy visszatért. A másik gyanúsított Szalay Ferenc Holvardi születésű harminc éves csavargó. Az este háromnegyed tíz órakor állított be a menházba, ahol fölvételét kérte. De annyira részeg volt, hogy föllármázta az egész menedékhelyet. A gondnok figyelmeztette, hogy tisztességesen viselkedjék, Szalay durván válaszolt, majd rátámadt. Ekkor a gondnok három emberrel kidobatta. Szalay nem ment el, hanem a menedékhely végén levő kerítés sarkára leült. A rendőrség azt kutatta, hogy mikor történhetett a gyilkosság. Kihallgatta a menedékhely átellenében, az Angyalföld utca 1. szám alatt lakó Septei Ödönné, született Weigl Zelma óvónőt, akit éjszaka 11 és fél 12 óra között rémes segítségkiáltások riasztottak fel. Az ablaktáblái be voltak téve, így hát nem láthatta, hogy mi történik az utcán. Azt azonban hallotta, hogy mintegy öt percig heves dulakodás folyik, közben kétségbeesetten kiabálta valaki: — Segítség! Önnek ! Majd hallotta, hogy valaki elszalad ablakja alatt. Azután csend lett. Nem tulajdonított fontosságot a dolognak, azt hitte, közönséges késelés történt, ami napirenden van azon a vidéken. A gyilkosság tehát tizenegy és féltizenkét óra között történt. Ma reggel Tóth János rendőrkapitány vette kezébe a nyomozást. Mozgósította azegész detektívtestületet. A széleskörű nyomozásnak sikere is lett. Az egyik gyanúsítottat, Szalay Ferencet a Váci körúton elfogták. Arca és melle tele volt sérülésekkel. Arcán karmolások és ütések nyomai látszanak. Még elfogatásakor is holtrészeg volt. Megmotozták, de nem találták meg nála a meggyilkolt sárgabőr pénztárcáját. Tagadta, hogy ő ölte meg Herczfeldet. A sérüléseire azt vallja, hogy az éjszaka verekedett és ott kapta a sebeket. Majd ha kijózanodik — úgymond — elbeszéli, kikkel verekedett. A rendőrség Szalayt letartóztatta. Herczfeld holttestét a törvényszéki orvostani intézetbe vitték. Szalay Ferenc még mindig tagad, de a gyilkosság helyszínén megjelent rendőrök is ellene vallanak. A következőket mondták: Amikor a szerencsétlen Herczfeld Lázárt megtalálták a rendőrök, Szalay is odasomfordált. Egy ideig nézte, hogy a rendőrök hogyan foglalatoskodnak a szerencsétlennel, majd megszólalt: — No, még nem döglött meg? A rendőrök rendreutasították, erre Szalai eltávozott. A környéken elfogták még Vielgon Pál állítólagos napszámost. Ez is tagad, de karmolások vannak az arcán és többen látták a Menedékház körül a gyilkosság idejében ácsorogni. A rendőrség őt is letartóztatta. Az elrabolt pénztárcát, továbbá azt a kést, amellyel a gyilkosságot elkövették, még nem találták meg. A meggyilkolt Herczfeldnek van egy vidéken lakó gyógyszerész fia. A halottat holnap boncolják a törvényszéki orvostani intézetben. A léghajó a. New Yorkból jelentik, hogy Nocquet Pál, a hires és vakmerő léghajós, szerdán felszállott New-Yorkban és még aznap este a felszállási helytől 40 mértföldnyire Long Island fölött látták lebegni. Azóta nyoma veszett és most attól tartanak, hogy léghajójával az óceánba zuhant. — A gróf úr. Már hónapok óta hamis bankjegyekkel árasztják el Közép-Olaszországot. A római rendőrségnek az volt a meggyőződése, hogy a hamisítások egy nagy, jól szervezett hamisítóbanda művei, mely a bankók papirosát egy Fabrianóban levő nagy papírgyárból kapta. Wenzel rendőrbiztos Fabrianóba ment, ahol mint marhakereskedő szerepelt és hónapig időzött. Sikerült megismerkednie a hamisítókkal, akikkel annyira összebarátkozott, hogy végül hamis bankjegyeket adtak el neki. Mikor Wenzel már mindent megtudott, értesítette a római, nápolyi és anconai rendőrségeket, úgy, hogy a bandának valamennyi tagját egy és ugyanazon napon letartóztatták. A banda római embere Angelo Barbiellurci-Amidei gróf, egy „előkelő" arisztokrata család tagja volt. A gróf Fabrianóból ládákban kapta a hamis pénzt, melyet azután Rómában értékesített. — A kivándorló sorsa. Idehaza kiszipolyozzák, elnyomják a szegény munkásembert, ha dolgozik. Ha aztán az a csapás éri, hogy munkát sem kaphat már e hazában, ha kénytelen a viszonyok mostohasága miatt önhibáján kívül munkátalanul koplalni, akkor nyomorúságának megszüntetését úgy reméli elérni, hogy kivándorol. Jobb hazát keres, ahol munkáját megbecsülik, ahol mindennapi kenyerét megkeresheti. De bezzeg, még töméntelen sok nyomoruságon kell átmennie a szegény kivándorlónak, amig ezen szeretett hazát elhagyhatja. Még az ország határán is — mintha ezzel azt céloznák, hogy a szegény munkás el ne felejtse azt a sok gazságot, ami vele az országban megesett —, emlékeztetésül a lehető legemberietlenebb bánásmódban van része. A fiumei hatóságok, a hajóstársaság olyan magaviseletet tanúsítanak a drága pénzen vett hajójegy tulajdonosával szemben, hogy az egyszerűen felháborító. Számtalan panaszos levelet kapunk, amelyekből a következőt ragadtuk ki és annak kivonatát alábbiakban közöljük: Kedves feleségem! Tudatlak, hogy megérkeztem Fiuméba és emberi száj elbeszélni és kéz leírni nem tudja azt a brutális bánásmódot, melyben részem volt és van. Amióta Budapestre érkeztem és megtudták, hogy kivándorló vagyok, mindjárt fülön fogtak társaimmal együtt s mint a barommal, úgy bántak velünk. Amit velem elkövettek, az a tengersok szenvedés, leírhatatlan. Amint Fiuméba értünk, mint a vadállattal, ugy bántak velünk. Négyezer embert beszorítottak egy piszkos, tetves terembe s nemhogy fehérhuzatu ágyat, de még priccset sem kaptunk. Nálunk otthon még az él is tisztább. 11