Népszava, 1906. június (34. évfolyam, 128–153. sz.)
1906-06-01 / 128. szám
1906. június 2. NÉPSZAVA A helyzet. — Saját tudósítónktól. — Budapest, május 31. Bizottsági tárgyalások és pártértekezletek foglalták le a mai napot. Mértföldes csizmákkal lábolja át az állami Szükségletek anyagát pár óra alatt az új kormánypárt. Szinte pályázni látszik arra az elismerésre, amit a bécsi félhivatalos már ma előlegezett neki. Könnyű egyébként a sora. Az ellenőrzést, a jogos kifogásoknak már a bizottságban való előterjesztését az ellenzéknek a bizottságból való kizárásával lehetetlenné tette. Magában a parlamentben is szájkosarat szeretne adni a bírálatra s obstrukciót emleget, mert a nemzetiségiek nem hajlandók egy nap alatt ledaráltatni az indemnitit. Az elnökök erős kezét emlegetteti egyik főcsaposával s kivételes rendszabályok jogosságát vitatja. Még megérjük, hogy a zsebkendőnek, — amely, a parlament mai színvonalát tekintve, rendkívül fontos ruhadarab — újból szerepe jut a magyar képviselőház történetében. Az általános választói jog törvénytervezete. A Figyelő jelenti: A belügyminisztérium törvényelőkészítő bizottsága Andrássy Gyula gróf belügyminiszter személyes közreműködése mellett még a jövő hó folyamán megkezdi az általános választói jog törvénytervezetének első szövegezési munkálatait, amely főbb vonásaiban a volt belügyminiszter által készített törvényjavaslat irányelveit tartja ,mindazonáltal az új törvénytervezetben lényeges módosítások lesznek. A belügyminisztérium ezzel egyidejűleg megkezdi a választási kerületek új beosztására vonatkozó munkálatokat, amely az 1905. évben összegyűjtött statisztikai adatok alapján fog megtörténni. A kerületek új beosztását nemcsak a választói jog reformja, de az utóbbi három évtized alatt alaposan megváltozott népesedési és területi viszonyok teszik szükségessé. Pártértekezletek n nitásról, az újoncokról, a kereskedelmi szerződésekről, vámtarifáról és a kvótabizottságról szóló javaslatokat tárgyalja. Rövidebb, hosszabb vita után mindenütt egyhangúlag hozzájárultak a javaslatokhoz. A függetlenségi párt ülésén azonkívül szóba került Szatmári Móricnak a delegációból való kibuktatása is. Kiderült, hogy a kibuktatók azzal mentek a pártokhoz, hogy Szatmári lemond Szentiványi javára s hogy Kossuth Ferenc azt az óhajtását fejezte ki, hogy Szentiványinak benn kell lenni a delegációban. S ugyanezek a képviselők tudták azt is, hogy ezen híresztelésekből egyetlen szó sem volt igaz. Ilyenek a közélet megtisztításának nemzeti lovagjai. Iia érdekük kívánja vagy felekezeti elfogultságuk s a munkának a becsmérlése sarkalja őket, nem riadnak vissza a legaljasabb fegyverektől sem. Hazudnak, hamisítanak, csalnak, lfa ott benn, ahol napról-napra együtt vannak, egymást közönséges csirkefogók módjára megcsalják, ugyan mit várhat tőlük az ország, amellyel csak ötesztendőnkint van elszámolásuk. Maga Kossuth Ferenc tette egyébként szóvá Szatmári ügyét s hosszú nyilatkozattal nyugtatta meg a kijátszott képviselőt. A nyilatkozatot egyhangúlag tudomásul vették, mint ahogy egyhangúlag tudomásul vették a minap Szatmári Mór jelölését is. A vélemény nyílt színvallását csak titkosan szeretik a nyílt szavazásnak függetlenségi fanatikusai. Ha módjuk lett volna titkos szavazásra, megszerezték volna Szatmárinak bizonyára a második bukást is. És ilyen gyáva hordának van kiszolgáltatva az ország sorsa. A képviselőház bizottságaiból. Nagy Ferenc szerint a szerződéseket egyenként kellene letárgyalni, mert az általános felhatalmazásnak olyan látszata van, mintha az új kormány az ő zsírójával látná el a múlt kormány törvénytelen intézkedéseit. Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter utal arra, hogy ex-lex-állapotokról van szó a kereskedelmi szerződések terén s egy napot sem szabad veszíteni. A szerződések letárgyalása igen sok időt kívánna. Az nem áll, hogy ezzel a törvényjavaslattal a kormány zsírójával látná el az előbbi kormány intézkedéseit, sőt a javaslat megokolása tiltakozik az előbbi kormány törvénytelen intézkedései ellen. Darányi Ignác földmívelésügyi miniszter szerint is minél sürgősebben kell eljárni, azért is, hogy a megindult tárgyalásokat a külállamokkal a kormány jogszerűen folytathassa. Több felszólalás után a törvényjavaslatot részleteiben is elfogadták és előadójául Földes Bélát választották meg. A tegnapi napon a kereskedelemügyi miniszter által beadott és a bizottsághoz utasított jelentésekre előadókul a bizottság Nagy Emil, Ság Manó, Laehne Hugó és Lázár Pál bizottsági tagokat jelöli ki. A vámtarifa előadásával a bizottság Laehne Hugót, az állategészségügyi egyezmények előadásával Teleki Arvéd grófot és a kereskedelmi szerződések előadásával Szilassy Zoltánt bízta meg. Nagy Emil, Ság Manó, Laehne Hugó, Lázár Pál, mint előadók. Csupa politikai szegénylegény, csupa sáskatermészet. Kezd egészen jól festeni a nemzeti demokrácia korszaka. A pénzügyi bizottság ma délután 4 órakor Széll Kálmán elnöklete alatt ülést tartott, amelyen a kormány részéről Wekerle Sándor miniszterelnök, Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter, Darányi Ignác földművelési miniszter, Popovics Sándor és Szterényi József államtitkárok vettek részt. Tárgyalás alá került a kereskedelmi miniszter törvényjavaslata a külkereskedelmi és forgalmi viszonyok rendezéséről. A közgazdasági bizottság előadója, Földes Béla röviden ismerteti a javaslatot és a közgazdasági bizottság által rajta eszközölt módosításokat és a javaslatot elfogadásra ajánlja. Hoitsy Pál, a pénzügyi bizottság előadója, utal arra, hogy az 1899: XXX. t.-c. szerint a kormánynak mindaddig, míg a régi tarifa ujjal helyettesítve nincs, még szerződési tárgyalásokba sem volt szabad bocsátkoznia, dacára ennek azonban, az előző kormány a szerződéseket meg is kötötte. Ezzel kényszerhelyzetet teremtett, mert a szerződéseket most már törvényesen is életbe kell léptetni, ha nem akarjuk az országot kereskedelmileg elszigetelni. Ebben a kényszerhelyzetben, szóló a javaslatot elfogadásra ajánlja. A bizottság a javaslatot általánosságban és részleteiben elfogadja és a közgazdasági bizottsem. És ha Szerbia Oroszország szövetségese? — Akkor talán — én azt hiszem hadnagy úr — Argentiniából. — Ar-gen-ti-niá-ból? Azt. . . hiszi? Fromm idegesen pödri a bajuszát. Oda lép az ablakhoz, kinéz a magányos útra; egy sovány munkásasszonyt lát, kinek gyermek van a hátán és egy kétkerekű kordét cipel... A hadnagy elfordul... és folytatni akarta előadását. — Igen ... a haza .. . Micsoda maga civilben, Infanterist Kral? — A lassan jelentem, vályoghordó vagyok. — Jól van. Látja tehát, hogy a téglagyár a maga otthona; munkát, kenyeret ad magának — biztosítja a maga megélhetését és később, ha megnősül családjáét is. Nemde? — Igenis, hadnagy úr, ha az isten is úgy akarja. De a munkabér, amit kapok, nem elég egy család számára. Ha megnősülök, feleségemnek is hozzá kell látni a munkához, hogy valamit keressen. — A téglagyárban fog dolgozni? — Igenis, hadnagy úr! Ismét rövid szünet támadt. — Nos hát... annál inkább rá van utalva a téglagyárra. A maga érdekei azonosak a téglagyár érdekeivel. Képzelje csak el, ha ellenség törne az országba, mit tenne akkor. Bizonyára bátran megvédené tevékenységének, munkájának a mezejét, a téglagyárat, mely táplálékot ad magának, feleségének. — Oh nem, hadnagy úr, hisz akkor be kellene rukkolnom. — De tegyük fel, ha nem volna katona, ha általában nálunk nem is volna katonaság, akkor alaposan a sarkára állna, elsáncolná a téglagyárat. A parlamentnek valamennyi pártja értekezletet tartott az este, abból a végből, hogy az indemvolna ... No, nem tesz semmit. Hát maga ott van magának otthon földbirtoka? — Nékem nincs, apámnak van. — De azért maga atyja birtokán dolgozott. — Kiscsoda? Én? Szövőgyárban dolgoztam. — És miért? — Atyám gazdasága csak keveset jövedelmez, néhány holdja van csak. — Hát maguk közül senki sem végez mezei munkát? — Én, hadnagy úr. — Én is. — Jól van. Tehát maga kinél dolgozik ? — Nem tudom, kié a birtok, valaki bérbe vette. — Hm. Nevetséges. A fiatal tiszt néhány pillanatig zavartan néz maga elé. — Hagyjuk ezt — folytatta rövid szünet után — arra nézve, amit mondani akarok, alapjában véve mindegy, hogy kié a föld és hogy kik művelik meg. Mindenesetre hazai talaj, mely mindannyiunkat táplál, amiért is szeretni, megvédeni tartozunk azt. Mert a gabonát — ámbár csak kevesen teremtik elő — megőrlik és táplálékul szolgál mindannyiunk számára. Képzeljétek csak el, ha ellenség törne az országra, ki akarná fosztani földjeinket és senki sem szállna vele szembe, honnan vennénk mindennapi kenyerünket? Mondja csak, maga ott, aki a bérlőnél dolgozott. Ugye, éhen kellene elpusztulnunk? Nemde? — Én erre mit sem mondhatok, hadnagy úr. Ahol én dolgoztam, ott csak répát vetnek. — ügy? Répát?... nm... Jól van, tehát répát vetnek. Nos, a répa is táplálékul szolgál! Infanterist Bernstein föláll. — Azt én is tudom, hadnagy úr! Könyvelő voltam a cukorgyár-részvénytársaságnál. A répát megmossák, megőrlik, aztán ... A véderő-bizottság ma délelőtt 11 órakor ülést tartott, melyen a tegnapi ülés jegyzőkönyvét hitelesítették. A közgazdasági bizottság ma délelőtt gróf Battyhány Tivadar elnöklésével ülést tartott, amelyen a gazdasági és kereskedelmi viszonyok rendezéséről való törvényjavaslatot tárgyalták. A kormány részéről jelen voltak Kossuth Ferenc és Darányi Ignác miniszterek, Szterényi József államtitkár és Ráth Lóránd földművelésügyi miniszteri osztálytanácsos. Földes Béla előadó ismertette a javaslatot, amelynek célja jogi állapotot teremteni a gazdasági és kereskedelmi viszonyok terén. A javaslatot elfogadásra ajánlotta. — Nem kell, hogy oly részletesen elmondja, így vagy úgy, mindenesetre cukrot csinálnak belőle és ez a cukor. . . — Aztán megfínomitják, hadnagy úr! — Nos, jól van, de miután megfinomitották, — hogy az ördögbe is — aztán elfogyasztjuk és ezért.. . — Oh, nem hadnagy úr, Ausztriában csak keveset fogyasztunk el belőle. Jelentem alá van, csaknem az egészet Angliába exportáljuk. — Angliába? Hogyan, miért? — Miért ? Nos, hát azért. . . mert Anglia természetes megfizet érte. Ez a logika ismét megzavarta kissé a hadnagyot. Mert megfizet érte! Hm! Itt valami nincs rendjén. De mi nincs rendjén? Azt most nem ér rá kutatni. Most iskolát kell tartania, így szól a parancs. Ennélfogva csak tovább . . . majd csak kilyukadunk valamire, majd csak megérjük egymást. — Hisz vannak nekünk — folytatta Fromm — a répaföldeken kívül is termőföldjeink, ahol nem Anglia számára dolgoznak . .. Nincs köztetek molnár? — Hier! — Honnan szerzi be a gabonát, melyet megőröl? — Magyarországból, hadnagy úr. — Végre, hála Isten! Magyarországból. Az is hazánkhoz tartozik. Képzelje csak el, ha ellenség törne az országra és sivataggá tenné Magyarország földjeit vagy az összes gabonát lefoglalná, nos? Akkor mihez fogna? A malmok nem őrölhetnének és mindannyiunknak éhezni kellene. — Akkor Oroszországból kellene hozatni a gabonát. — Ugy? — De hogy ha Oroszország , az ellenség. — Akkor Szerbiából. 3