Népszava, 1906. június (34. évfolyam, 128–153. sz.)

1906-06-01 / 128. szám

1906. június 2. NÉPSZAVA A helyzet. — Saját tudósítónktól. — Budapest, május 31. Bizottsági tárgyalások és pártértekezletek foglalták le a mai napot. Mértföldes csiz­mákkal lábolja át az állami Szükségletek anyagát pár óra alatt az új kormánypárt. Szinte pályázni látszik arra az elisme­résre, amit a bécsi félhivatalos már ma előlegezett neki. Könnyű egyébként a sora. Az ellenőrzést, a jogos kifogásoknak már a bizottságban való előterjesztését az ellenzéknek a bizottságból való kizárásával lehetetlenné tette. Magában a parlamentben is szájkosarat szeretne adni a bírálatra s obstrukciót emleget, mert a nemzetiségiek nem hajlandók egy nap alatt ledaráltatni az indemnitit. Az elnökök erős kezét emleget­teti egyik főcsaposával s kivételes rendszabá­lyok jogosságát vitatja. Még megérjük, hogy a zsebkendőnek, — amely, a parla­ment mai színvonalát tekintve, rendkívül fontos ruhadarab — újból szerepe jut a magyar képviselőház történetében. Az általános választói jog törvénytervezete. A Figyelő jelenti: A belügyminisztérium törvényelőkészítő bizottsága Andrássy Gyula gróf belügyminiszter személyes közreműkö­dése mellett még a jövő hó folyamán meg­kezdi az általános választói jog törvényterve­zetének első szövegezési munkálatait, amely főbb vonásaiban a volt belügyminiszter által készített törvényjavaslat irányelveit tartja ,mindazonáltal az új törvénytervezet­ben lényeges módosítások lesznek. A belügy­minisztérium ezzel egyidejűleg megkezdi a választási kerületek új beosztására vonatkozó munkálatokat, amely az 1905. évben össze­gyűjtött statisztikai adatok alapján fog megtörténni. A kerületek új beosztását nem­csak a választói jog reformja, de az utóbbi három évtized alatt alaposan megváltozott népesedési és területi viszonyok teszik szükségessé. Pártértekezletek n­ nitásról, az újoncokról, a kereskedelmi szerző­désekről, vámtarifáról és a kvótabizottságról szóló javaslatokat tárgyalja. Rövidebb, hosszabb vita után mindenütt egyhangúlag hozzájárultak a javaslatokhoz. A függetlenségi párt ülésén azonkívül szóba került Szatmári Móricnak a delegációból való kibuktatása is. Kiderült, hogy a kibuktatók azzal mentek a pártokhoz, hogy Szatmári le­mond Szentiványi javára s hogy Kossuth Fe­renc azt az óhajtását fejezte ki, hogy Szent­iványinak benn kell lenni a delegációban. S ugyanezek a képviselők tudták azt is, hogy ezen híresztelésekből egyetlen szó sem volt igaz. Ilyenek a közélet megtisztításának nemzeti lovagjai. Iia érdekük kívánja vagy felekezeti el­fogultságuk s a munkának a becsmérlése sar­kalja őket, nem riadnak vissza a legaljasabb fegyverektől sem. Hazudnak, hamisítanak, csal­nak, lfa ott benn, ahol napról-napra együtt vannak, egymást közönséges csirkefogók mód­jára megcsalják, ugyan mit várhat tőlü­k az or­szág, amellyel csak ötesztendőnkint van elszá­molásuk. Maga Kossuth Ferenc tette egyébként szóvá Szatmári ügyét s hosszú nyilatkozattal nyugtatta meg a kijátszott képviselőt. A nyilatkozatot egyhangúlag tudomásul vették, mint ahogy egyhangúlag tudomásul vették a minap Szatmári Mór jelölését is. A vélemény nyílt színvallását csak titkosan szeretik a nyílt szavazásnak függetlenségi fanatikusai. Ha mód­juk lett volna titkos szavazásra, megszerezték volna Szatmárinak bizonyára a második bukást is. És ilyen gyáva hordának van kiszolgáltatva az ország sorsa. A képviselőház bizottságaiból. Nagy Ferenc szerint a szerződéseket egyenkén­t kellene letárgyalni, mert az általános felhatalma­zásnak olyan látszata van, mintha az új kormány az ő zsírójával látná el a múlt kormány törvény­telen intézkedéseit. Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter utal arra, hogy ex-lex-állapotokról van szó a keres­kedelmi szerződések terén s egy napot sem sza­bad veszíteni. A szerződések letárgyalása igen sok időt kívánna. Az nem áll, hogy ezzel a tör­vényjavaslattal a kormány zsírójával látná el az előbbi kormány intézkedéseit, sőt a javaslat meg­okolása tiltakozik az előbbi kormány törvény­telen intézkedései ellen. Darányi Ignác földmívelésügyi miniszter sze­rint is minél sürgősebben kell eljárni, azért is, hogy a megindult tárgyalásokat a kü­lállamokkal a kormány jogszerűen folytathassa­. Több felszó­lalás után a törvényjavaslatot részleteiben is el­fogadták és előadójául Földes Bélát választot­ták meg. A tegnapi napon a kereskedelemügyi miniszter által beadott és a bizottsághoz utasított jelenté­sekre előadókul a bizottság Nagy Emil, Ság Manó, Laehne Hugó és Lázár Pál bizottsági ta­gokat jelöli ki. A vámtarifa előadásával a bi­zottság Laehne Hugót, az állategészségügyi egyezmények előadásával Teleki Arvéd grófot és a kereskedelmi szerződések előadásával Szilassy Zoltánt bízta meg. Nagy Emil, Ság Manó, Laehne Hugó, Lázár Pál, mint előadók. Csupa politikai szegénylegény, csupa sáskatermészet. Kezd egészen jól festeni a nemzeti demokrácia korszaka. A pénzügyi bizottság ma délután 4 órakor Széll Kálmán elnöklete alatt ülést tartott, ame­lyen a kormány részéről Wekerle Sándor mi­niszterelnök, Kossuth Ferenc kereskedelmi mi­niszter, Darányi Ignác földművelési miniszter, Popovics Sándor és Szterényi József államtitká­rok vettek részt. Tárgyalás alá került a keres­kedelmi miniszter törvényjavaslata a külkereske­delmi és forgalmi viszonyok rendezéséről. A közgazdasági bizottság előadója, Földes Béla röviden ismerteti a javaslatot és a közgaz­dasági bizottság által rajta eszközölt módosítá­sokat és a javaslatot elfogadásra ajánlja. Hoitsy Pál, a pénzügyi bizottság előadója, utal arra, hogy az 1899: XXX. t.-c. szerint a kormánynak mindaddig, míg a régi tarifa ujjal helyettesítve nincs, még szerződési tárgyalásokba sem volt szabad bocsátkoznia, dacára ennek azonban, az előző kormány a szerződéseket meg is kötötte. Ezzel kényszerhelyzetet teremtett, mert a szerződéseket most már törvényesen is életbe kell léptetni, ha nem akarjuk az országot kereskedelmileg elszigetelni. Ebben a kényszer­helyzetben, szóló a javaslatot elfogadásra ajánlja. A bizottság a javaslatot általánosságban és részleteiben elfogadja és a közgazdasági bizott­s­em. És ha Szerbia Oroszország szövet­ségese? — Akkor talán — én azt hiszem hadnagy úr — Argentiniából. — Ar-gen-ti-niá-ból? Azt. . . hiszi? Fromm idegesen pödri a bajuszát. Oda lép az ablakhoz, kinéz a magányos útra; egy sovány munkásasszonyt lát, kinek gyermek van a hátán és egy kétkerekű kordét cipel... A hadnagy elfordul... és folytatni akarta elő­adását. — Igen ... a haza .. . Micsoda maga civilben, Infanterist Kral? — A lassan jelentem, vályoghordó vagyok. — Jól van. Látja tehát, hogy a téglagyár a maga otthona; munkát, kenyeret ad magának — biztosítja a maga megélhetését és később, ha megnősül családjáét is. Nemde? — Igenis, hadnagy úr, ha az isten is úgy akarja. De a munkabér, amit kapok, nem elég egy család számára. Ha megnősülök, feleségem­nek is hozzá kell látni a munkához, hogy vala­mit keressen. — A téglagyárban fog dolgozni? — Igenis, hadnagy úr! Ismét rövid szünet támadt. — Nos hát... annál inkább rá van utalva a téglagyárra. A maga érdekei azonosak a tégla­gyár érdekeivel. Képzelje csak el, ha ellenség törne az országba, mit tenne akkor. Bizonyára bátran megvédené tevékenységének, munkájának a mezejét, a téglagyárat, mely táplálékot ad ma­gának, feleségének. — Oh nem, hadnagy úr, hisz akkor be kellene rukkolnom. — De tegyük fel, ha nem volna katona, ha általában nálunk nem is volna katon­aság, akkor alaposan a sarkára állna, elsáncolná a tégla­gyárat. A parlamentnek valamennyi pártja értekezletet tartott az este, abból a végből, hogy az indem­volna ... No, nem tesz semmit. Hát maga ott­ van magának otthon földbirtoka? — Nékem nincs, apámnak van. — De azért maga atyja birtokán dolgozott. — Kiscsoda? Én? Szövőgyárban dolgoztam. — És miért? — Atyám gazdasága csak keveset jövedelmez, néhány holdja van csak. — Hát maguk közül senki sem végez mezei munkát? — Én, hadnagy úr. — Én is. — Jól van. Tehát maga kinél dolgozik ? — Nem tudom, kié a birtok, valaki bérbe vette. — Hm. Nevetséges. A fiatal tiszt néhány pillanatig zavartan néz maga elé. — Hagyjuk ezt — folytatta rövid szünet után — arra nézve, amit mondani akarok, alapjában véve mindegy, hogy kié a föld és hogy kik művelik meg. Mindenesetre hazai talaj, mely mindannyiunkat táplál, amiért is szeretni, meg­védeni tartozunk azt. Mert a gabonát — ámbár csak kevesen teremtik elő — megő­rlik és táplá­lékul szolgál mindannyiunk számára. Képzeljé­tek csak el, ha ellenség törne az országra, ki akarná fosztani földjeinket és senki sem szállna vele szembe, honnan vennénk mindennapi kenye­rünket? Mondja csak, maga ott, aki a bérlőnél dolgozott. Ugy­e, éhen kellene elpusztulnunk? Nemde? — Én erre mit sem mondhatok, hadnagy úr. Ahol én dolgoztam, ott csak répát vetnek. — ügy? Répát?... nm... Jól van, tehát répát vetnek. Nos, a répa is táplálékul szolgál! Infanterist Bernstein föláll. — Azt én is tudom, hadnagy úr! Könyvelő voltam a cukorgyár-részvénytársaságnál. A répát megmossák, megőrlik, aztán ... A véderő-bizottság ma délelőtt 11 órakor ülést tartott, melyen a tegnapi ülés jegyzőkönyvét hitelesítették. A közgazdasági­ bizottság ma délelőtt gróf Battyhány Tivadar elnöklésével ülést tartott, amelyen a gazdasági és kereskedelmi viszonyok rendezéséről való törvényjavaslatot tárgyalták. A kormány részéről jelen voltak Kossuth Ferenc és Darányi Ignác miniszterek, Szterényi József államtitkár és Ráth Lóránd földművelésügyi mi­niszteri osztálytanácsos. Földes Béla előadó ismertette a javaslatot, amelynek célja jogi állapotot teremteni a gazda­sági és kereskedelmi viszonyok terén. A javas­latot elfogadásra ajánlotta. — Nem kell, hogy oly részletesen elmondja, így vagy úgy, mindenesetre cukrot csinálnak be­lőle és ez a cukor. . . — Aztán megfínomitják, hadnagy úr! — Nos, jól van, de miután megfinomitották, — hogy az ördögbe is — aztán elfogyasztjuk és ezért.. . — Oh, nem hadnagy úr, Ausztriában csak keveset fogyasztunk el belőle. Jelentem alá van, csaknem az egészet Angliába exportáljuk. — Angli­ába? Hogyan, miért? — Miért ? Nos, hát azért. . . mert Anglia természetes megfizet érte. Ez a logika ismét megzavarta kissé a had­nagyot. Mert megfizet érte! Hm! Itt valami nincs rendjén. De mi nincs rendjén? Azt most nem ér rá kutatni. Most iskolát kell tartania, így szól a parancs. Ennélfogva csak tovább . . . majd csak kilyukadunk vala­mire, majd csak megérjük egymást. — Hisz vannak nekünk — folytatta Fromm — a répaföldeken kívül is termőföldjeink, ahol nem Anglia számára dolgoznak . .. Nincs köz­tetek molnár? — Hier! — Honnan szerzi be a gabonát, melyet meg­őröl? — Magyarországból, hadnagy úr. — Végre, hála Isten! Magyarországból. Az is hazánkhoz tartozik. Képzelje csak el, ha ellen­ség törne az országra és sivataggá tenné Magyar­ország földjeit vagy az összes gabonát lefog­lalná, nos? Akkor mihez fogna? A malmok nem őrölhetnének és mindannyiunknak éhezni kellene. — Akkor Oroszországból kellene hozatni a gabonát. — Ugy? — De hogy ha Oroszország , az el­lenség. — Akkor Szerbiából. 3

Next