Népszava, 1906. június (34. évfolyam, 128–153. sz.)

1906-06-26 / 149. szám

1906. június 26. KÉPSZAVA A Fejérváry-k­ormány szerződései. Mint a Figyelő értesül, Lengyel Zoltán országgyűlési képviselő a parlament egyik legközelebbi ülésén határozati javaslatot terjeszt a képviselőház elé a Fejérváry-minisztérium által kötött szerződések a képviselőház elé való terjesztése tárgyában. Az általános választói jog tervezetének elő­terjesztését Lengyel Zoltán nem fogja követelni. Barabás mandátumai az összeférhetetlen­ségi bizottságban. Barabás Bélának az aradi mandátumról való késedelmes lemondása követ­keztében keletkezett mandátum­ afl­ erje a h­ét végén előreláthatólag befejezést nyer. Károlyi István gróf, az összeférhetetlenségi bizottság el­nöke e hó 30-ikán ülésre hívja össze ez ügyben a bizottságot, hogy döntsön afölött, váljon,Ba­rabás lemondása az aradi mandátumról elfogad­ható-e, vagy pedig a házszabályoknak ide vo­natkozó szakaszai szerint kell a Háznak eljárnia, minek következtében Barabás aradi képviselőnek jelentetnék ki és Budapest VII. kerületében új választás rendelendő el. Barabásék ezzel a huza­vonával csak a bo­londját járatják a VII. kerületi választókkal Nem merték nyiltan bevallani, hogy megcsalták őket, amikor azzal biztatgatták, hogy Barabás megtartja a kerületet s az összeférhetetlenségi bizottságot mozgósítják piszkos üzelmeik leple­zésére. Választ a „nemzeti intelligencia Sátor­alja-Ujhelyről jelentik, hogy a mult éjjel Sáros­patakon verekedés támadt az alkotmánypárti és a függetlenségi választók között. Több alkot­mánypárti választót félholtra, négy független­ségi választót pedig véresre vertek. A csendőr­ség és katonaság megszállva tartja a várost. Provokálják az általános sztrájkokat! Lugos, Karánsebes és Debrecen. — Saját tudósitónktól. — Budapest, junius 25. Csak most folyt le a szatmári általános sztrájk, amely a munkásságnak fényes győ­zelmével végződött és amely megtanította az ottani hatóságokat arra, hogy a munkás­ság szervezkedési szabadsága nem lehet já­tékszere a főszolgabíráknak és rendőrkapi­tányoknak, akik azzal kényük-kedvük szerint packázhatnak. Csak most tartották vissza a szabadkai szervezett munkásságot a Buda­pestről leküldött „lelketlen izgatók" és a szabadkai munkásság higgadtabb vezetői at­tól, hogy jogos haragjuk és elkeseredésük a rendőrkapitány terrorisztikus eljárása miatt általános sztrájkban ne nyerjen kifejezést. És immár újra általános sztrájkokról — és tegyük mindjárt hozzá: diadalmas általános sztrájkokról — kell megemlékeznünk. Te­mesvár és Szatmár után Karánsebes, Lugos és Debrecen. A szervezett munkásság meg­mutatta a hatalmát. Tanulhatnak belőle azok, akiket illet. Fékezzék meg a vidéki basák, szolgabirák, rendőrkapitányok és csendő­rtisztek garázdálkodását. Mert ha meg nem fékezik, megfékezi őket és elbánik velük a munkásság! Lúgos és Karánsebes. Nem kellett nagy jóstehetség ahoz, hogy szombati számunkban megírjuk: a karán­sebesi főszolgabíró mindent elkövet arra, hogy kierőszakolja az általános sztrájkot, amely már akkor is elkerülhetetlennek látszott. Nándorhegyen a gyár egyik osztályának munkásai sztrájkba léptek, mert nem akar­tak együtt dolgozni a munkásságnak azzal az árulójával, akit a januári vérfürdő főoko­zójának tartottak. A karánsebesi főszolgabíró erre a Temesvárról Nándorhegyre érkező és az ellentéteket kiegyenlíteni akaró Freund elvtársat kiutasította Nándorhegyről azzal, hogy ha nem távozik, eltoloncoltatja. Ez­után egy csomó munkást Nándorhegyről vasraverve Karánsebesre vitetett. Felfüg­gesztette a vas- és fémmunkások csoportjá­nak a működését. Feloszlatta a sztrájktanyát. Mihelyi és Kulin lugosi elvtársakat, akik szintén a sztrájk békésen való befejezése ügyében mentek Nándorhegyre, letartóztatta és kiutasította. A krassószörényvármegyei alispán több­szöri sürgető felszólalásra és kérésre sem volt hajlandó a karánsebesi basát meg­fékezni. A munkásság tehát magára volt utalva. A nándorhegyi sztrájkolók megköze­líthetetlenül el voltak zárva, akiket tehát a főszolgabíró most már ellenőrizhetetlenül és zavartalanul zaklathatott. Egyenes és elmaradhatatlan­­következ­ménye volt ennek, hogy a mai nap folya­mán általános sztrájkba léptek a karánsebesi és lugosi szervezett munkások. Az általános sztrájk kitöréséhez még hozzájárult az is, hogy végre-valahára megmozdult a főszolga­bíró fölöttes hatósága, az alispán is, és­­ helybenhagyta a Mihelyi elvtársat Nándor­hegyről kiutasító és eltoloncoltató végzést. A félelmetes általános sztrájknak nem­sokára mutatkozott az immár elmaradhatat­lannak látszó követkeménye: a hatóságok megszeppentek a szervezett munkásság hatal­mának félelmetes megnyilatkozásától. A sztrájk tökéletesen általános volt. Lugoson minden szakma sztrájkolt, a városban min­den munka szünetelt. Az alispán látván a reá nézve veszélyes helyzetet, kijelentette, hogy a jövőben tisz­teletben fogja tartani a munkások szervez­kedési szabadságát, egyesülési és gyülekezési jogát és rögtön intézkedni fog az iránt, hogy a Nándorhegyen kizárt 80 munkást újra munkába állítsák. Mihelyi elvtársat azonnal szabadon bocsátották és a nándor­hegyi vas- és fémmunkások csoportját is­mét rendelkezésükre bocsátották a ta­goknak. Az általános sztrájknak ilyetén való győ­zelmes befejezése után a munkások azonnal folyamodtak a belügyminisztériumhoz, hogy a kiutasító végzéseket vonják vissza. Mert ha nem vonják vissza és ezzel szentesítik a karánsebesi basa intézkedéseit, akinek tehát — minthogy megtorlás nélkül maradt eddigi zaklató és provokáló működése — a jövőben is lehet jogcíme a kapcáskodásra, újból ki fog törni Lugoson és Karánsebesen az általános sztrájk. Lúgoson különben példás volt a rend. Egyik rendőrőrmester mindenáron bele akart kötni a nyugodtan viselkedő ln­kásokba, — karddal is vagdalkozott , de a mun­kások nem engedték provokáltatni magu­kat. Nyugodt, fegyelmezett és öntudatos harcuk meg is hozta a kívánt eredményt. Debrecen: A hajsza a munkásság szervezkedési sza­badsága ellen Hajduvármegyében is teljes erővel megindult. A csendőrség egy június hó 20-án érkezett külön titkos rendeletre hivatkozik, amely szerint az aratás tartama alatt le kell tartóztatni mindazokat a nem­zetközi szociáldemokratákat, akik az arató­munkások közé beteszik a lábukat. (Erről a titkos rendeletről különben lapunk más helyén is megemlékezünk.) Vágó Béla elvtárs vasárnap reggel kiment Hajdu-Sámsonba, hogy ott a már engedé­lyezett népgyűlésen beszéljen. A gyűlés színhelyén Szűcs csendőrörsvezető behivatta a községházába és kijelentette, hogy neki nem adja meg a szót, mert a neve nincs be­jelentve (.­). Vágó elvtárs tiltakozott, de a csendőr kijelentette, hogy semmi áron sem beszélhet. Erre Vágó elvtárs az erőszaknak engedve azt mondotta, hogy akkor nem be­szél és szétoszlásra hívta fel a tömeget. Ekkor az őrsvezető durván ellökte és kije­lentette, hogy letartóztatja. Két szuronyos csendőrrel lefogatta és egy szobába tuszkolta. Ezalatt a nép forrongani kezdett a jogtalan zaklatás miatt és ha Jolsvay Sándor elv­társunk s a földmives-munkások vezetői le nem csititják nagynehezen őket, második Élesd lesz Sámsonban. Vágó elvtársat a csendőrök déli 11 órától fogva másnap reggel 8 óráig fogvatartották, állandóan szuronyos csendőrök őrizték és minden kérdését és tiltakozását válasz nél­kül hagyták. Reggel kocsira tették s egy csendőr őrizete mellett beszállították a szolgabírói hivatalba. A debreceni munkásság még vasárnap este hirét vette a gálád erőszakosságnak s szinte forrongásba tört ki. Mindenáron ki akartak menni csapatosan Sámsonba. A ve­zetőség reggel kocsira ült s Sámson hatá­rában találkoztak a Vágó elvtársat vivő kocsival. A csendőr rögtön kikapcsolta a töltény­ táskáját s éles töltényt rakott a pus­kába Ezzel fenyegette meg az elvtársakat, akik azonban alapos rendreutasításban része­sítették a pribéket. Mialatt Vágó elvtársat a város legnépe­­sebb utcáin szuronnyal kisérték, a munkás­ság csapatosan tette le a szerszámot s töme­gesen gyülekezett a Vármegyeház elé, azzal a feltett szándékkal, hogy ha rögtön szaba­don nem bocsátják, forradalom tör ki Deb­recenben. A megrémült hatóság erre rögtön szabadon bocsátotta Vágó elvtársat. Ezalatt harminctagú küldöttség ment a polgármesterhez, amely bejelentette, hogy a munkásság délután népgyűlést tart ebben az ügyben. A polgármester, ahelyett, hogy a munkásságnak ezt a forrongást lecsilla­pító szándékát tudomásul vette volna, ki­jelentette, hogy miután nincs 24 órával előbb kelt bejelentés, ő nem veheti tudo­másul a népgyűlést. Lakatos elvtárs erélyes fellépésére pedig kijelentette, hogy ha meg meri a munkásság tartani a népgyűlést, katonai karhatalommal vereti szét. A munkásság vezetőinek óriási erőfeszí­tésébe került, hogy lebeszélje a munkáso­kat a minden percben kitörhető általános sztrájkról és forrongásról. Elhatározták akor, hogy a belügyminiszterhez fordul­nak és ha a gyűlést nem engedélyezik, akkor tüntető sétát rendeznek. Hozzájárult a kedélyek izgatásához az a körülmény is, h­ogy Horváth Gusztáv elvtársat Kemecsén tartóztatták le és tartották fogva. Délután megjött a belügyminiszter intéz­kedése, amely helybenhagyta a polgármes­ter határozatát. Erre kitért az általános sztrájk. Még azok a munkások is abba­hagyták a munkát, akik eddig vonakodtak általános sztrájkba lépni. A munkásság óriási tüntetésre készült. Végre is a pol­gármester nem tehetett egyebet, minthogy engedélyezte a népgyűlést. A nagy tüntető felvonulás után tehát népgyűlést tartottak az elvtársak, amelyen ötezernél több mun­kás vett részt. A félnapos általános sztrájk Debrecenben is teljes eredménnyel végződött. Szabadon bo­csájtották a jogtalanul elfogott Vágó elv­társat, a megtartott népgyűlésen pedig elv­társaink hatalmasan adtak kifejezést a ha­talmi őrjöngés ellen való tiltakozásnak. • Különben a debreceni általános sztrájk is nyugodtan, öntudatosan, a fegyelmezett munkásság intencióinak megfelelően folyt le. A dohánygyárakat és a vagyongyárakat két század katonaság őrizte. Végül megemlítjük, hogy hazug az esti­lapoknak az a tudósítása, mintha a buda­pesti központi vezetőségnek két kiküldöttje járt volna el az általános sztrájk ügyében. FŐVÁROS.­ ­ Az adóprés. A koalíciós kormány na­gyobb dicsőségére az adófelügyelőségek és az adókivető­ bizottságok valóságos adópréssé ala­kultak át. Az adózók között ezeknek a hatósá­goknak kíméletlen eljárása nagy elégületlenséget keltett, mert az adóösszegeket az adókötelesek viszonyainak teljes negligálásával vetették ki. Különösen a kisebb ekszisztenciákat szemelték ki arra, hogy belőlük a hazafias korszak dicsőségé­nek bizonyítására mennél több pénzt préseljenek ki. A szegény emberrel szemben ez az eljárás kétszeresen brutális. Először maga a horribilis 8

Next