Népszava, 1906. június (34. évfolyam, 128–153. sz.)
1906-06-26 / 149. szám
1906. június 26. KÉPSZAVA A Fejérváry-kormány szerződései. Mint a Figyelő értesül, Lengyel Zoltán országgyűlési képviselő a parlament egyik legközelebbi ülésén határozati javaslatot terjeszt a képviselőház elé a Fejérváry-minisztérium által kötött szerződések a képviselőház elé való terjesztése tárgyában. Az általános választói jog tervezetének előterjesztését Lengyel Zoltán nem fogja követelni. Barabás mandátumai az összeférhetetlenségi bizottságban. Barabás Bélának az aradi mandátumról való késedelmes lemondása következtében keletkezett mandátum afl erje a hét végén előreláthatólag befejezést nyer. Károlyi István gróf, az összeférhetetlenségi bizottság elnöke e hó 30-ikán ülésre hívja össze ez ügyben a bizottságot, hogy döntsön afölött, váljon,Barabás lemondása az aradi mandátumról elfogadható-e, vagy pedig a házszabályoknak ide vonatkozó szakaszai szerint kell a Háznak eljárnia, minek következtében Barabás aradi képviselőnek jelentetnék ki és Budapest VII. kerületében új választás rendelendő el. Barabásék ezzel a huzavonával csak a bolondját járatják a VII. kerületi választókkal Nem merték nyiltan bevallani, hogy megcsalták őket, amikor azzal biztatgatták, hogy Barabás megtartja a kerületet s az összeférhetetlenségi bizottságot mozgósítják piszkos üzelmeik leplezésére. Választ a „nemzeti intelligencia Sátoralja-Ujhelyről jelentik, hogy a mult éjjel Sárospatakon verekedés támadt az alkotmánypárti és a függetlenségi választók között. Több alkotmánypárti választót félholtra, négy függetlenségi választót pedig véresre vertek. A csendőrség és katonaság megszállva tartja a várost. Provokálják az általános sztrájkokat! Lugos, Karánsebes és Debrecen. — Saját tudósitónktól. — Budapest, junius 25. Csak most folyt le a szatmári általános sztrájk, amely a munkásságnak fényes győzelmével végződött és amely megtanította az ottani hatóságokat arra, hogy a munkásság szervezkedési szabadsága nem lehet játékszere a főszolgabíráknak és rendőrkapitányoknak, akik azzal kényük-kedvük szerint packázhatnak. Csak most tartották vissza a szabadkai szervezett munkásságot a Budapestről leküldött „lelketlen izgatók" és a szabadkai munkásság higgadtabb vezetői attól, hogy jogos haragjuk és elkeseredésük a rendőrkapitány terrorisztikus eljárása miatt általános sztrájkban ne nyerjen kifejezést. És immár újra általános sztrájkokról — és tegyük mindjárt hozzá: diadalmas általános sztrájkokról — kell megemlékeznünk. Temesvár és Szatmár után Karánsebes, Lugos és Debrecen. A szervezett munkásság megmutatta a hatalmát. Tanulhatnak belőle azok, akiket illet. Fékezzék meg a vidéki basák, szolgabirák, rendőrkapitányok és csendőrtisztek garázdálkodását. Mert ha meg nem fékezik, megfékezi őket és elbánik velük a munkásság! Lúgos és Karánsebes. Nem kellett nagy jóstehetség ahoz, hogy szombati számunkban megírjuk: a karánsebesi főszolgabíró mindent elkövet arra, hogy kierőszakolja az általános sztrájkot, amely már akkor is elkerülhetetlennek látszott. Nándorhegyen a gyár egyik osztályának munkásai sztrájkba léptek, mert nem akartak együtt dolgozni a munkásságnak azzal az árulójával, akit a januári vérfürdő főokozójának tartottak. A karánsebesi főszolgabíró erre a Temesvárról Nándorhegyre érkező és az ellentéteket kiegyenlíteni akaró Freund elvtársat kiutasította Nándorhegyről azzal, hogy ha nem távozik, eltoloncoltatja. Ezután egy csomó munkást Nándorhegyről vasraverve Karánsebesre vitetett. Felfüggesztette a vas- és fémmunkások csoportjának a működését. Feloszlatta a sztrájktanyát. Mihelyi és Kulin lugosi elvtársakat, akik szintén a sztrájk békésen való befejezése ügyében mentek Nándorhegyre, letartóztatta és kiutasította. A krassószörényvármegyei alispán többszöri sürgető felszólalásra és kérésre sem volt hajlandó a karánsebesi basát megfékezni. A munkásság tehát magára volt utalva. A nándorhegyi sztrájkolók megközelíthetetlenül el voltak zárva, akiket tehát a főszolgabíró most már ellenőrizhetetlenül és zavartalanul zaklathatott. Egyenes és elmaradhatatlankövetkezménye volt ennek, hogy a mai nap folyamán általános sztrájkba léptek a karánsebesi és lugosi szervezett munkások. Az általános sztrájk kitöréséhez még hozzájárult az is, hogy végre-valahára megmozdult a főszolgabíró fölöttes hatósága, az alispán is, és helybenhagyta a Mihelyi elvtársat Nándorhegyről kiutasító és eltoloncoltató végzést. A félelmetes általános sztrájknak nemsokára mutatkozott az immár elmaradhatatlannak látszó követkeménye: a hatóságok megszeppentek a szervezett munkásság hatalmának félelmetes megnyilatkozásától. A sztrájk tökéletesen általános volt. Lugoson minden szakma sztrájkolt, a városban minden munka szünetelt. Az alispán látván a reá nézve veszélyes helyzetet, kijelentette, hogy a jövőben tiszteletben fogja tartani a munkások szervezkedési szabadságát, egyesülési és gyülekezési jogát és rögtön intézkedni fog az iránt, hogy a Nándorhegyen kizárt 80 munkást újra munkába állítsák. Mihelyi elvtársat azonnal szabadon bocsátották és a nándorhegyi vas- és fémmunkások csoportját ismét rendelkezésükre bocsátották a tagoknak. Az általános sztrájknak ilyetén való győzelmes befejezése után a munkások azonnal folyamodtak a belügyminisztériumhoz, hogy a kiutasító végzéseket vonják vissza. Mert ha nem vonják vissza és ezzel szentesítik a karánsebesi basa intézkedéseit, akinek tehát — minthogy megtorlás nélkül maradt eddigi zaklató és provokáló működése — a jövőben is lehet jogcíme a kapcáskodásra, újból ki fog törni Lugoson és Karánsebesen az általános sztrájk. Lúgoson különben példás volt a rend. Egyik rendőrőrmester mindenáron bele akart kötni a nyugodtan viselkedő lnkásokba, — karddal is vagdalkozott , de a munkások nem engedték provokáltatni magukat. Nyugodt, fegyelmezett és öntudatos harcuk meg is hozta a kívánt eredményt. Debrecen: A hajsza a munkásság szervezkedési szabadsága ellen Hajduvármegyében is teljes erővel megindult. A csendőrség egy június hó 20-án érkezett külön titkos rendeletre hivatkozik, amely szerint az aratás tartama alatt le kell tartóztatni mindazokat a nemzetközi szociáldemokratákat, akik az aratómunkások közé beteszik a lábukat. (Erről a titkos rendeletről különben lapunk más helyén is megemlékezünk.) Vágó Béla elvtárs vasárnap reggel kiment Hajdu-Sámsonba, hogy ott a már engedélyezett népgyűlésen beszéljen. A gyűlés színhelyén Szűcs csendőrörsvezető behivatta a községházába és kijelentette, hogy neki nem adja meg a szót, mert a neve nincs bejelentve (.). Vágó elvtárs tiltakozott, de a csendőr kijelentette, hogy semmi áron sem beszélhet. Erre Vágó elvtárs az erőszaknak engedve azt mondotta, hogy akkor nem beszél és szétoszlásra hívta fel a tömeget. Ekkor az őrsvezető durván ellökte és kijelentette, hogy letartóztatja. Két szuronyos csendőrrel lefogatta és egy szobába tuszkolta. Ezalatt a nép forrongani kezdett a jogtalan zaklatás miatt és ha Jolsvay Sándor elvtársunk s a földmives-munkások vezetői le nem csititják nagynehezen őket, második Élesd lesz Sámsonban. Vágó elvtársat a csendőrök déli 11 órától fogva másnap reggel 8 óráig fogvatartották, állandóan szuronyos csendőrök őrizték és minden kérdését és tiltakozását válasz nélkül hagyták. Reggel kocsira tették s egy csendőr őrizete mellett beszállították a szolgabírói hivatalba. A debreceni munkásság még vasárnap este hirét vette a gálád erőszakosságnak s szinte forrongásba tört ki. Mindenáron ki akartak menni csapatosan Sámsonba. A vezetőség reggel kocsira ült s Sámson határában találkoztak a Vágó elvtársat vivő kocsival. A csendőr rögtön kikapcsolta a töltény táskáját s éles töltényt rakott a puskába Ezzel fenyegette meg az elvtársakat, akik azonban alapos rendreutasításban részesítették a pribéket. Mialatt Vágó elvtársat a város legnépesebb utcáin szuronnyal kisérték, a munkásság csapatosan tette le a szerszámot s tömegesen gyülekezett a Vármegyeház elé, azzal a feltett szándékkal, hogy ha rögtön szabadon nem bocsátják, forradalom tör ki Debrecenben. A megrémült hatóság erre rögtön szabadon bocsátotta Vágó elvtársat. Ezalatt harminctagú küldöttség ment a polgármesterhez, amely bejelentette, hogy a munkásság délután népgyűlést tart ebben az ügyben. A polgármester, ahelyett, hogy a munkásságnak ezt a forrongást lecsillapító szándékát tudomásul vette volna, kijelentette, hogy miután nincs 24 órával előbb kelt bejelentés, ő nem veheti tudomásul a népgyűlést. Lakatos elvtárs erélyes fellépésére pedig kijelentette, hogy ha meg meri a munkásság tartani a népgyűlést, katonai karhatalommal vereti szét. A munkásság vezetőinek óriási erőfeszítésébe került, hogy lebeszélje a munkásokat a minden percben kitörhető általános sztrájkról és forrongásról. Elhatározták akor, hogy a belügyminiszterhez fordulnak és ha a gyűlést nem engedélyezik, akkor tüntető sétát rendeznek. Hozzájárult a kedélyek izgatásához az a körülmény is, hogy Horváth Gusztáv elvtársat Kemecsén tartóztatták le és tartották fogva. Délután megjött a belügyminiszter intézkedése, amely helybenhagyta a polgármester határozatát. Erre kitért az általános sztrájk. Még azok a munkások is abbahagyták a munkát, akik eddig vonakodtak általános sztrájkba lépni. A munkásság óriási tüntetésre készült. Végre is a polgármester nem tehetett egyebet, minthogy engedélyezte a népgyűlést. A nagy tüntető felvonulás után tehát népgyűlést tartottak az elvtársak, amelyen ötezernél több munkás vett részt. A félnapos általános sztrájk Debrecenben is teljes eredménnyel végződött. Szabadon bocsájtották a jogtalanul elfogott Vágó elvtársat, a megtartott népgyűlésen pedig elvtársaink hatalmasan adtak kifejezést a hatalmi őrjöngés ellen való tiltakozásnak. • Különben a debreceni általános sztrájk is nyugodtan, öntudatosan, a fegyelmezett munkásság intencióinak megfelelően folyt le. A dohánygyárakat és a vagyongyárakat két század katonaság őrizte. Végül megemlítjük, hogy hazug az estilapoknak az a tudósítása, mintha a budapesti központi vezetőségnek két kiküldöttje járt volna el az általános sztrájk ügyében. FŐVÁROS. Az adóprés. A koalíciós kormány nagyobb dicsőségére az adófelügyelőségek és az adókivető bizottságok valóságos adópréssé alakultak át. Az adózók között ezeknek a hatóságoknak kíméletlen eljárása nagy elégületlenséget keltett, mert az adóösszegeket az adókötelesek viszonyainak teljes negligálásával vetették ki. Különösen a kisebb ekszisztenciákat szemelték ki arra, hogy belőlük a hazafias korszak dicsőségének bizonyítására mennél több pénzt préseljenek ki. A szegény emberrel szemben ez az eljárás kétszeresen brutális. Először maga a horribilis 8