Népszava, 1906. szeptember (34. évfolyam, 206–231. sz.)

1906-09-01 / 206. szám

4 keresztül erőszakolja, akkor a munkások tízezrei a ha­rc minden eszközével lehetetlenné teszik az új pénztár működését. De nemcsak a munkások, hanem a mun­káltatók is ellenzik a kormány jogfosztó alamizsnatörvényét. Az általános kerületi munkásbetegsegélyző-pénztár— az ország legnagyobb betegsegélyző­-pénztára 135.000 taggal — tegnapi igazgatósági ülésén a munkáltatók szintén kijelentették, hogy károsnak és rossznak tartják a javas­latot. A pénztár igazgatósága egyhangú ha­tározattal kimondta, hogy a betegsegélyzés ügyében tárgyaló ankéten küldöttei erélye­sen foglaljanak állást a paritás ellen és követel­jék a munkások 2/s-ad többségének fentartását. A munkáltatók szintén hozzájárultak ehez a határozathoz. Sőt az egyik nagy fővárosi gyár igazgatója igen találóan jegyezte meg, hogy a kormány javaslatával a mun­káltatókat pénzüktől, a munkásokat pedig jogaiktól szándékoznak megfosztani. A betegsegélyző pénztáron kívül álló munkáltatók sem lelkesednek a javaslatért. Nagy gyárak tulajdonosai jelentették ki, hogy oktalanság erőszakkal felidézni a harcot a munkáltatók és munkások között. A munkásoknak joguk van arra, hogy mi­kor az ő életük és egészségük védelmezéséről kell határozni, akkor első­sorban az ő szavuk legyen döntő. Több munkáltató azt állítja, hogy a kor­mány tudatosan előmozdítja az iparban a folytonos harcot, hogy a munkások figyelmét elvonja az agrárbetyárok üzelmeiről. Az ipar gyengítése erősíti a zsaroló agráriusok poli­tikai hatalmát és befolyását. A kormány most teljesen az agráriusok és klerikálisok befolyása alatt áll, tehát mindenben a kezükre jár. Az önálló vámterület ,,hirde­tése" és az „iparpártolás" csak maszlag. Fő kormányprogramja, az agrárius foszto­gatók kielégítése. Ez a munáltatók nagy részének állás­pontja. Mi pedig a magunk részéről nem késünk kijelenteni, hogy akik így gondol­kodnak, azok ezúttal helyesen ismerték fel az új „szociális olajcsepp" megalkotásának indító okait. Agrárius uszítás. Az a vármegye, amelynek piszkos pana­mái évekkel előbb még a különben nem éppen kényes polgári közvéleményt is fel­izgatták, a leglelketlenebb nagy­birtokosok tanyázó helye, Torontál vármegye, jobban mondva annak mai „közvéleménye", a tör­vényhatósági bizottság, újólag életjelt ad magáról. Ezúttal nem kívánja a deres visszaállítását, nem követeli lelövését pa­rasztjainak, ha azok tán moccani merészel­nének — beéri sokkal szerényebb kíván­sággal. A bőrkabátosok tiszteletre nem éppen méltó gyülekezete felér a képviselőházhoz, hogy oszlassa fel a Földmunkások Országos Szövetségét. Ír azonkívül még egy csomó jóért, aminek a tőzsde megrendszabályozása, az úgyneve­zett papiros-búza tárgyát képező jogügyle­tek megszüntetése, stb. A torontáli agrárius uraknak megnőtt az étvágyuk. Sokat akarnak egyszerre lenyelni s jó számítással az étlapon első helyre tet­ték a Földmunkások Szövetségét. Barátaik meg szolgáik bent ülnek a par­lamentben. Ugy vélik, könnyű lesz velünk végezni s talán visszajön még a boldog aranyidő, amikor harmadán kapálták meg a vármegye földjeit s harminc krajcár volt a napszám. Nem ugy, jó urak! írjatok csak föl, amit akartok s bízzatok a reakciós kormány s parlament akármilyen támogatásában. Mi bizunk a magunk erejében. A földmunkások országos szövetsége nagy lett s hatalmas rövid idő alatt s gya­rapszik erőben napról-napra. Saját magától, egyedül a munkások akaratából. Egy vármegye birtokosságának fogvicsor­gatása neki nem árthat. Nem, még ha Budapes­t, augusztus 31. A belügyi államtitkár és a kivándorlás. A miniszter után most az államtitkár nyilat­kozik a kivándorlásról. Kijelenti, hogy a köl­tözködés szabadságának sérelme nélkül, igenis korlátozni fogják a kivándorlást. De kénytelen elismerni, hogy azokat a kivándorlókat, akik némely vidék mostoha gazdasági viszonyai folytán veszik kezükbe a vándorbotot, vagy azokat, akik jobb keresetet és vagyonosodást remélve, hagyják el az országot, azokat vissza­tartani hatalmi eszközökkel nem lehet és nem szabad. Látjuk tehát, hogy nem mond olyan sületlen­ségeket, mint gazdája, a belügyminiszter. Sőt még azt is bevallja, hogy nyomor is van ebben az országban , hogy ez is hatalmas oka a ki­vándorlásnak. Megerősíti vele azt, amit mi foly­ton hangoztatunk, de persze nem vonja le be­lőle a konzekvenciákat. Pedig alamizsnatörvé­nyekkel és hatalmi rendszabályokkal csak fokozni fogják a kivándorlást. A kölcsönösségen alapuló munkás-segély­pénztárak nemzetk­özi kongresszusa. Mint a „Magyar Tudósító" jelenti, a kölcsönösségen alapuló munkás-segélypénztárak III. nemzetközi kongresszusa ez évi szeptember hó 21—23-án Milanóban tartja tanácskozásait. A kongresszu­son a következő kérdések kerülnek tárgyalás alá: 1. Az összes államok kölcsönösségen ala­puló munkás-segélypénztárainak ismertetése. 2. A kölcsönösségen alapuló­ munkás-segélypénz­tárak nemzetközi szövetségének megalapítása és működése. 3. A kölcsönösségen alapuló munkás­segély pénztárak egészségügyi szolgálatának szervezése. 4. A betegsegélyezési járulékok s betegsegélyek megállapítása. 5. A külföldi mun­kásokból alakult kölcsönösségen alapuló segély­pénztárak helyzete. A valásalapok bizottságának uj tagjai. A király Sághy Gyula budapesti tudomány­egyetemi tanárt és országgyűlési képviselőt, valamint Farkas József földbirtokost és ország­gyűlési képviselőt, a magyar vallás- és tanul­mányi alapokra felügyelő és azok kezelését ellen­őrző időleges bizottság tagjává kinevezte. Mind a kettő tipikus klerikális népbutító. Az egyik — Sághy — az álkultúra kitartottja, a másik a néppárt tagja. Sághy különben a jezsui­ták neveltje, éppen ugy, mint hirhedt főnökei, Apponyi és Barkóczy. Gráts Gusztáv nyilatkozata. Grátz Gusztáv ma a „Magyar Szó"-ban nyilatkozatot közöl a békekötés előzményeiről s a szerepről, mit ő ebben az ügyben játszott. Nyilatkozatában leg­nagyobbrészt megerősi a „B. N." békére vonat­kozó cikkeinek tartalmát. A városok közigazgatásának reformja. A­­Figyelő" jelenti: A törvényhatósági törvény és autonómia tervbe vett módosítása elkerülhetet­lenül szükségessé tették a városok szervezeti szabályrendeletének módosítását is. Andrássy Gyula gróf belügyminiszter a létesítendő új tör­vényhatósági törvénnyel kapcsolatban utasítani fogja a városi törvényhatóságokat a szervezeti szabályrendeletek módosítására, amelynél alap­elvül a közigazgatás egyszerűsítését és az egyes ügyosztályok munkakörének szigorú megállapí­tását jelöli meg. A királyi biztosok kegydíja. A „Főv. Ért." jelenti: Rudnay Béla, Pest vármegye és Su­lyovszky Dezső, Zala vármegye volt királyi biz­tosai felségfolyamodványban kérték a királytól királyi biztosi minőségben eltöltött szolgálati idejük beszámítását. A királyi kabinet­iroda helyt adott a volt királyi biztosok kérelmének és a belügyminisztérium meghallgatásával uta­sította Andrássy Gyula gróf belügyminisztert, hogy a nevezett tisztviselők nyugdíjigényeinek megállapításánál a fenti időt is tudja be. NÉPSZAVA 1906. szeptember 4. összefogna ellene az ország valamennyi rabszolgatartója is. Mert meg vagyon írva, hogy a kutya ugat, a karaván halad. FŐ­VÁROS. A főváros és a lakásuzsora. — Értekezlet a lakásuzsora dolgában. — (Saját tudósítónktól.) Budapest, augusztus 81. A főváros által a lakásuzsora dolgában egybehívott értekezlet ma véget ért, de nem akarjuk hinni, hogy ezzel a fővárosnak a lakásuzsora meggátlására szánt munkája is véget ért volna. Az értekezlet maga a lakásuzsora megakadályozására nem hozott határozatot, de azért tévedés volna azt hinni, hogy a mai értekezlet maga meddő volt. Ezen az értekezleten, ame­lyen túlnyomó számban háztulajdono­sok és munkás-nyúzásban megvénült zsebrákok vettek részt, nyilvánvalóvá lett, hogy a főváros egyetlen közigazgatási szerve sem alkalmas arra, hogy a nép igazi érdekeit megvédje. A különböző­ fővárosi bizottmányok képviselői vettek benne részt és egy-két demokrata kivételével egyetlen­egy tag sem mert oly álláspontot elfoglalni, amely igazán a munkálkodó nép hasznára lett volna. Ehelyett megvén­hedt kizsákmányolók, mint Steinhardt Antal, a címeres munkásnyúzó, Preyer Hugó, Polónyi Géza kebelbarátja, a legotrombább és legszemérmetlenebb módon gyalázták a megélhetésért küzdő munkásokat. Steinhardt a mai értekezleten oly módon rágalmazta a munkásokat, hogy az elnöklő tanácsos is megsokallotta: íme, ez volt az értekezlet eredménye. A felhangzott eszmék a tanács elé kerülnek, azonban már ma meg lehet állapítani, hogy addig, ameddig munkásnyúzásból és lakás­uzsorából élő szemérmetlen alakok állanak a főváros élén, addig a munkásság községi beavatkozástól nem várhat semmit. A mai folytatólagos tanácskozásnak kö­vetkező lefolyása volt: Almády elnök fél öt órakor nyitja meg a tanácskozást. Kállay Gyula védelmébe veszi a tanácsot az ellene felhangzott vádak ellen. A tárgyra nézve megjegyzi, hogy az elhangzott eszmék nem orvosolják, legfeljebb enyhítik a lakásínséget. Olyan indítványa van, amely szerinte teljesen orvosolja a kérdést. Ajánlja, hogy a főpolgár­mester hívja össze a pénzintézetek, bankok, biztosító­társaságok képviselőit és ez az értekezlet határozza el egy építkezési bank alapítását. Ez a bank kötelezze magát arra, hogy minden évben — tíz esztendőn ke­resztül — legalább 100—150 három-négyeme­letes házat épít, amelyekben csak 2—3 szobás lakások legyenek. A banknak adjon az állam és a főváros megfelelő adókedvezményeket. Steinhardt Antal a lelketlen izgatók ellen beszél, akik kizsákmányolják a munkásokat. A munkások zöme akar dolgozni, de a kisebb­ség terrorizálja őket. Ezért nincsen építkezési kedv. Elmondja, hogy a munkások hogyan har­coltak a munkáltatók ellen és panaszkodik, hogy a munkások most a „Csak lassan” elve szerint dolgoznak, mert csak 40—50 téglát raknak napon­­kint, holott régebben ezer téglát is raktak. El­mondja, hogy a munkások a téglarakást az óra szerint ellenőrzik, hogy nem tűrnek mást, csak szakegyesületi tagot. Hibáztatja a kormányt, mert nem teszik a sztrájkügyet a rendőrség hatáskörébe, ezt tudna az izgatók ellen eljárni. A munkások vezetői olyan emberek, akik mun­kájukból nem tudnak élni és ekkor izgatásra adják magukat. Elmondja, hogy egy építkezésen a munkások bizalmi férfiát megverték, tehát a munkások már nem respektálják vezetőjüket sem. Például felemlíti azután, hogy a zürichi kormány egy sztrájk alkalmával katonákkal védte meg a sztrájktörőket. Ezt követendő pél­dának ajánlja. Azt ajánlja, hogy a kormányt egy sztoijktör­vény kiadására kérjék fel. Bók­ay Árpád egyetemi tanár azt mondja, hogy a legnagyobb nyomorúságban a nap­számosok vannak, akik túlzsúfolt lakásokban vannak. A második csoportba tartoznak a csa-

Next