Népszava, 1906. szeptember (34. évfolyam, 206–231. sz.)
1906-09-01 / 206. szám
4 keresztül erőszakolja, akkor a munkások tízezrei a harc minden eszközével lehetetlenné teszik az új pénztár működését. De nemcsak a munkások, hanem a munkáltatók is ellenzik a kormány jogfosztó alamizsnatörvényét. Az általános kerületi munkásbetegsegélyző-pénztár— az ország legnagyobb betegsegélyző-pénztára 135.000 taggal — tegnapi igazgatósági ülésén a munkáltatók szintén kijelentették, hogy károsnak és rossznak tartják a javaslatot. A pénztár igazgatósága egyhangú határozattal kimondta, hogy a betegsegélyzés ügyében tárgyaló ankéten küldöttei erélyesen foglaljanak állást a paritás ellen és követeljék a munkások 2/s-ad többségének fentartását. A munkáltatók szintén hozzájárultak ehez a határozathoz. Sőt az egyik nagy fővárosi gyár igazgatója igen találóan jegyezte meg, hogy a kormány javaslatával a munkáltatókat pénzüktől, a munkásokat pedig jogaiktól szándékoznak megfosztani. A betegsegélyző pénztáron kívül álló munkáltatók sem lelkesednek a javaslatért. Nagy gyárak tulajdonosai jelentették ki, hogy oktalanság erőszakkal felidézni a harcot a munkáltatók és munkások között. A munkásoknak joguk van arra, hogy mikor az ő életük és egészségük védelmezéséről kell határozni, akkor elsősorban az ő szavuk legyen döntő. Több munkáltató azt állítja, hogy a kormány tudatosan előmozdítja az iparban a folytonos harcot, hogy a munkások figyelmét elvonja az agrárbetyárok üzelmeiről. Az ipar gyengítése erősíti a zsaroló agráriusok politikai hatalmát és befolyását. A kormány most teljesen az agráriusok és klerikálisok befolyása alatt áll, tehát mindenben a kezükre jár. Az önálló vámterület ,,hirdetése" és az „iparpártolás" csak maszlag. Fő kormányprogramja, az agrárius fosztogatók kielégítése. Ez a munáltatók nagy részének álláspontja. Mi pedig a magunk részéről nem késünk kijelenteni, hogy akik így gondolkodnak, azok ezúttal helyesen ismerték fel az új „szociális olajcsepp" megalkotásának indító okait. Agrárius uszítás. Az a vármegye, amelynek piszkos panamái évekkel előbb még a különben nem éppen kényes polgári közvéleményt is felizgatták, a leglelketlenebb nagybirtokosok tanyázó helye, Torontál vármegye, jobban mondva annak mai „közvéleménye", a törvényhatósági bizottság, újólag életjelt ad magáról. Ezúttal nem kívánja a deres visszaállítását, nem követeli lelövését parasztjainak, ha azok tán moccani merészelnének — beéri sokkal szerényebb kívánsággal. A bőrkabátosok tiszteletre nem éppen méltó gyülekezete felér a képviselőházhoz, hogy oszlassa fel a Földmunkások Országos Szövetségét. Ír azonkívül még egy csomó jóért, aminek a tőzsde megrendszabályozása, az úgynevezett papiros-búza tárgyát képező jogügyletek megszüntetése, stb. A torontáli agrárius uraknak megnőtt az étvágyuk. Sokat akarnak egyszerre lenyelni s jó számítással az étlapon első helyre tették a Földmunkások Szövetségét. Barátaik meg szolgáik bent ülnek a parlamentben. Ugy vélik, könnyű lesz velünk végezni s talán visszajön még a boldog aranyidő, amikor harmadán kapálták meg a vármegye földjeit s harminc krajcár volt a napszám. Nem ugy, jó urak! írjatok csak föl, amit akartok s bízzatok a reakciós kormány s parlament akármilyen támogatásában. Mi bizunk a magunk erejében. A földmunkások országos szövetsége nagy lett s hatalmas rövid idő alatt s gyarapszik erőben napról-napra. Saját magától, egyedül a munkások akaratából. Egy vármegye birtokosságának fogvicsorgatása neki nem árthat. Nem, még ha Budapest, augusztus 31. A belügyi államtitkár és a kivándorlás. A miniszter után most az államtitkár nyilatkozik a kivándorlásról. Kijelenti, hogy a költözködés szabadságának sérelme nélkül, igenis korlátozni fogják a kivándorlást. De kénytelen elismerni, hogy azokat a kivándorlókat, akik némely vidék mostoha gazdasági viszonyai folytán veszik kezükbe a vándorbotot, vagy azokat, akik jobb keresetet és vagyonosodást remélve, hagyják el az országot, azokat visszatartani hatalmi eszközökkel nem lehet és nem szabad. Látjuk tehát, hogy nem mond olyan sületlenségeket, mint gazdája, a belügyminiszter. Sőt még azt is bevallja, hogy nyomor is van ebben az országban , hogy ez is hatalmas oka a kivándorlásnak. Megerősíti vele azt, amit mi folyton hangoztatunk, de persze nem vonja le belőle a konzekvenciákat. Pedig alamizsnatörvényekkel és hatalmi rendszabályokkal csak fokozni fogják a kivándorlást. A kölcsönösségen alapuló munkás-segélypénztárak nemzetközi kongresszusa. Mint a „Magyar Tudósító" jelenti, a kölcsönösségen alapuló munkás-segélypénztárak III. nemzetközi kongresszusa ez évi szeptember hó 21—23-án Milanóban tartja tanácskozásait. A kongresszuson a következő kérdések kerülnek tárgyalás alá: 1. Az összes államok kölcsönösségen alapuló munkás-segélypénztárainak ismertetése. 2. A kölcsönösségen alapuló munkás-segélypénztárak nemzetközi szövetségének megalapítása és működése. 3. A kölcsönösségen alapuló munkássegély pénztárak egészségügyi szolgálatának szervezése. 4. A betegsegélyezési járulékok s betegsegélyek megállapítása. 5. A külföldi munkásokból alakult kölcsönösségen alapuló segélypénztárak helyzete. A valásalapok bizottságának uj tagjai. A király Sághy Gyula budapesti tudományegyetemi tanárt és országgyűlési képviselőt, valamint Farkas József földbirtokost és országgyűlési képviselőt, a magyar vallás- és tanulmányi alapokra felügyelő és azok kezelését ellenőrző időleges bizottság tagjává kinevezte. Mind a kettő tipikus klerikális népbutító. Az egyik — Sághy — az álkultúra kitartottja, a másik a néppárt tagja. Sághy különben a jezsuiták neveltje, éppen ugy, mint hirhedt főnökei, Apponyi és Barkóczy. Gráts Gusztáv nyilatkozata. Grátz Gusztáv ma a „Magyar Szó"-ban nyilatkozatot közöl a békekötés előzményeiről s a szerepről, mit ő ebben az ügyben játszott. Nyilatkozatában legnagyobbrészt megerősi a „B. N." békére vonatkozó cikkeinek tartalmát. A városok közigazgatásának reformja. AFigyelő" jelenti: A törvényhatósági törvény és autonómia tervbe vett módosítása elkerülhetetlenül szükségessé tették a városok szervezeti szabályrendeletének módosítását is. Andrássy Gyula gróf belügyminiszter a létesítendő új törvényhatósági törvénnyel kapcsolatban utasítani fogja a városi törvényhatóságokat a szervezeti szabályrendeletek módosítására, amelynél alapelvül a közigazgatás egyszerűsítését és az egyes ügyosztályok munkakörének szigorú megállapítását jelöli meg. A királyi biztosok kegydíja. A „Főv. Ért." jelenti: Rudnay Béla, Pest vármegye és Sulyovszky Dezső, Zala vármegye volt királyi biztosai felségfolyamodványban kérték a királytól királyi biztosi minőségben eltöltött szolgálati idejük beszámítását. A királyi kabinetiroda helyt adott a volt királyi biztosok kérelmének és a belügyminisztérium meghallgatásával utasította Andrássy Gyula gróf belügyminisztert, hogy a nevezett tisztviselők nyugdíjigényeinek megállapításánál a fenti időt is tudja be. NÉPSZAVA 1906. szeptember 4. összefogna ellene az ország valamennyi rabszolgatartója is. Mert meg vagyon írva, hogy a kutya ugat, a karaván halad. FŐVÁROS. A főváros és a lakásuzsora. — Értekezlet a lakásuzsora dolgában. — (Saját tudósítónktól.) Budapest, augusztus 81. A főváros által a lakásuzsora dolgában egybehívott értekezlet ma véget ért, de nem akarjuk hinni, hogy ezzel a fővárosnak a lakásuzsora meggátlására szánt munkája is véget ért volna. Az értekezlet maga a lakásuzsora megakadályozására nem hozott határozatot, de azért tévedés volna azt hinni, hogy a mai értekezlet maga meddő volt. Ezen az értekezleten, amelyen túlnyomó számban háztulajdonosok és munkás-nyúzásban megvénült zsebrákok vettek részt, nyilvánvalóvá lett, hogy a főváros egyetlen közigazgatási szerve sem alkalmas arra, hogy a nép igazi érdekeit megvédje. A különböző fővárosi bizottmányok képviselői vettek benne részt és egy-két demokrata kivételével egyetlenegy tag sem mert oly álláspontot elfoglalni, amely igazán a munkálkodó nép hasznára lett volna. Ehelyett megvénhedt kizsákmányolók, mint Steinhardt Antal, a címeres munkásnyúzó, Preyer Hugó, Polónyi Géza kebelbarátja, a legotrombább és legszemérmetlenebb módon gyalázták a megélhetésért küzdő munkásokat. Steinhardt a mai értekezleten oly módon rágalmazta a munkásokat, hogy az elnöklő tanácsos is megsokallotta: íme, ez volt az értekezlet eredménye. A felhangzott eszmék a tanács elé kerülnek, azonban már ma meg lehet állapítani, hogy addig, ameddig munkásnyúzásból és lakásuzsorából élő szemérmetlen alakok állanak a főváros élén, addig a munkásság községi beavatkozástól nem várhat semmit. A mai folytatólagos tanácskozásnak következő lefolyása volt: Almády elnök fél öt órakor nyitja meg a tanácskozást. Kállay Gyula védelmébe veszi a tanácsot az ellene felhangzott vádak ellen. A tárgyra nézve megjegyzi, hogy az elhangzott eszmék nem orvosolják, legfeljebb enyhítik a lakásínséget. Olyan indítványa van, amely szerinte teljesen orvosolja a kérdést. Ajánlja, hogy a főpolgármester hívja össze a pénzintézetek, bankok, biztosítótársaságok képviselőit és ez az értekezlet határozza el egy építkezési bank alapítását. Ez a bank kötelezze magát arra, hogy minden évben — tíz esztendőn keresztül — legalább 100—150 három-négyemeletes házat épít, amelyekben csak 2—3 szobás lakások legyenek. A banknak adjon az állam és a főváros megfelelő adókedvezményeket. Steinhardt Antal a lelketlen izgatók ellen beszél, akik kizsákmányolják a munkásokat. A munkások zöme akar dolgozni, de a kisebbség terrorizálja őket. Ezért nincsen építkezési kedv. Elmondja, hogy a munkások hogyan harcoltak a munkáltatók ellen és panaszkodik, hogy a munkások most a „Csak lassan” elve szerint dolgoznak, mert csak 40—50 téglát raknak naponkint, holott régebben ezer téglát is raktak. Elmondja, hogy a munkások a téglarakást az óra szerint ellenőrzik, hogy nem tűrnek mást, csak szakegyesületi tagot. Hibáztatja a kormányt, mert nem teszik a sztrájkügyet a rendőrség hatáskörébe, ezt tudna az izgatók ellen eljárni. A munkások vezetői olyan emberek, akik munkájukból nem tudnak élni és ekkor izgatásra adják magukat. Elmondja, hogy egy építkezésen a munkások bizalmi férfiát megverték, tehát a munkások már nem respektálják vezetőjüket sem. Például felemlíti azután, hogy a zürichi kormány egy sztrájk alkalmával katonákkal védte meg a sztrájktörőket. Ezt követendő példának ajánlja. Azt ajánlja, hogy a kormányt egy sztoijktörvény kiadására kérjék fel. Bókay Árpád egyetemi tanár azt mondja, hogy a legnagyobb nyomorúságban a napszámosok vannak, akik túlzsúfolt lakásokban vannak. A második csoportba tartoznak a csa-