Népszava, 1906. december (34. évfolyam, 284–308. sz.)

1906-12-08 / 290. szám

1908. december 8. NÉPSZAVA aki régebben apáca volt Ezt a váratlan fordu­lat persze alaposan lefőzte a klerikálisokat, akik a szocialistákat gyanúsították Delarue meggyilko­lásával. Most arról volt szó, hogy a szökött pap közzéteszi emlékiratait. Mindenki kíváncsian várta az érdekesnek ígérkező emlékiratokat, de a közzé­tételből nem lett semmi, sőt, mint Párisból jelen­tik, az abbé regénye most oly befejezést nyert, amelyre nem gondolt senki. Tegnapelőtt ugyanis több párisi lapban a következő levél jelent meg: — Szerkesztő úr ! Isten és emberiség előtt nagy felelősség terhel bennünket. Nagyon mélyre sül­lyedtünk és nagy megbotránkozást okoztunk. Ez a megbotránkozás tiszta ás­szent egyházának bor­zasztó kárt okozott éppen abban a pillanatban, ami­kor oly rettenetes támadásokban van része. Most erőnkhöz képest jóvá akarjuk tenni a borzasztó megbotránkozást, amelyet okoztunk. Ezért tel­jes és kölcsönös megegyezéssel elhatároztuk, hogy el fogunk válni egymástól és mindegyi­künk külön fog bűneiért vezekelni. Elismerjük nagy bűnünket, könyörgünk a jóságos Isten ke­gyelméért és mindenkitől mély alázattal bocsána­tot kérünk. Delarue József: Én is alázatosan bocsá­natot kérek mindenkitől. Frémont Mária. A levelet kezdetben hamisítottnak tartották, de utóbb kiderült, hogy valódi. A papság bocsánat­igéretével zsarolta ki a levelet. Delarue és Frémont Mária külön-külön kolostorba vonultak vissza , azt remélik, hogy a vezeklés után a pápa meg fogja engedni nekik a házasságkötést. De ezt ugyan hiába várják ! — Poroszországnak nem kellenek a bulik! A nyugatporoszországi mező­gazdasági egyesület közgyűlése elfogadott egy határozati javaslatot, amely a mezőgazda­sági munkáshiány növekedésére való tekin­tettel sajnálatosnak mondja ugyan nemzeti szempontokból a kínai mezőgazdasági mun­kások toborzását, de mégis kikerülhetetlen­nek tartja, hacsak hamarosan nem sikerül gá­tat vetni a mezőgazdasági munkások egyre növekvő kivándorlásnak. A mezőgazdasági egyesület megbízta az elnökséget a szük­séges, lépések megtételével.­­ A Porosz­országba való kuli-importból azonban — mint Berlinből jelentik — aligha lesz va­lami, mert nemcsak a közvélemény kelt ki hatalmasan a feudálisok terve ellen, de a kormány maga is hangoztatja, hogy nem engedi meg a kuliknak az országba való behozatalát. — Üldözött Japán munkások. Washington állam Alder városában — mint Newyorkból táviratozzák — a nép megtámadott egy csoport japán munkást és korbáccsal kergette ki a vá­rosból. A kormány vizsgálatot rendelt el a japá­nok üldözése miatt. — A szűkszavú távirat nem szól arról, hogy a japán munkások nem sztrájk­törők voltak-e. — Egy munkasnő szerencsétlensége. Ma délelőtt a fiákóczi-út 14. számú házban levő Kal­már-féle szabadalmi irodában bozalmas szerencsét­lenség ért egy fiatal leányt. Gries Ludovika 17 éves hivatalnoknő, aki az irodában van alkal­mazva, a kályha mellé állott melegedni. A kály­hából egy szikra a ruhájára pattant. A ruha lán­got fogott és a szerencsétlen leány, mire segítsé­gére siettek, súlyosan összeégett. A mentők a Ró­kus-kórházba szállították. — Vasutassors. Szabadkáról írják: Rettenetes halállal múlt ki ma délelőtt egy vasúti málházó. A szerencsétlen ember a csantavéri vasúti állomáson egyik lassan haladó vegyesvonatra akart felugrani cso­maggal. Mikor a csomagot a vagyonba akarta dobni, a lába elcsúszott és a vonat kerekei alá került. A súlyos kerekek a jobb lábát combnál teljesen elvágták. Rögtön fel­tették a kocsira, hogy a szabadkai kórházba beszállítsák, de már a Sándor megállóhely előtt a nagy vérvesztés következtében meghalt. Billédről jelentik, hogy az ottani vasúti állomáson tegnapelőtt este Erdő Antal mehalai illetőségű fékező leesett egy vasúti kocsiról oly szerencsétlenül, hogy vállcsontjai betörtek. Súlyos sebével a temesvári kór­házba szállították. — Fiuméből jelentik: A Budapestről jövő gyorsvonaton, amely tegnap este érkezett Fiuméba, Meja és Buccari között súlyos baleset történt. Kovács Alajos, 60 éves vonatvezető leesett a vonat­ról és súlyos sérüléseket szenvedett. A szeren­csétlenül járt embert Fiuméba hozták és itt a városi kórházba szállították. — Terjesztik a civilizációt. Tűzzel­vassal, botütésekkel, csonkításokkal és a legborzasztóbb kíntatásokkal bár — de „terjeszteni kell a civilizációt". Csak a mi­nap keltett óriási feltűnést Bebel elvtársunk­nak a birodalmi gyűlésen tartott nagysza­bású beszéde, amely a maga borzalmas meztelenségében tárta föl azokat az álla­potokat, amelyet a német nagytőke védel­mére, érdekeinek istápolására és terjeszkedé­sének előmozdítására kirendelt gyarmati hiva­talnokok idéztek elő a szegény benszülöttek embertelen módon való bántalmazásával. — Most az afrikai angol gyarmatokon és neve­zetesen a nyugatafrikai Lagosban elkövetett kegyetlenkedésekről szól a nóta. Lagosban nagy az izgatottság a benszülöttek közül egy angol kikötői hivatalnok embertelensége miatt, aki 12 fekim­ent, (dokk- és kikötő­munkások), akik fizetésüket kérték, felszólí­tott, hogy jöjjenek az Ottó nevü gőz­bárkára. A hivatalnok a munkásokkal a folyam közepéig ment, ott mindegyikükre 25 botütést vezetett. Azt beszélik, hogy a munkások bérüket követelték és azt állították, hogy éheznek. — A csendőr gyilkolt. Vágújhelyről jelen­tik: Jurig János lakatoslegény tegnapelőtt az őt csendre intő Radványi járási csend­őrmestert késsel megtámadta, mire ez kardot rántva, a la­katoslegényt egy csapással agyonvágta. A kard a nyakeré­ket vágta el és Jurig néhány perc alatt kiszenvedett. — Munkássors. Nagyváradról jelentik : Tegnap délelőtt szerencsétlenség történt a Nagyteleki­ utcán a kereskedelmi és ipar­kamara építkezésénél. A két munkás, Ha­lász Lajos és Buday Tódor a pincehelyi­ségben dolgoztak. A munka csendben folyt, egyszerre csak óriási robajjal lezuhant a pince boltozata, amely másfél méter magas­ságban tégladarabokkal temette be a sze­rencsétlen munkásokat. A robajra figyelmes lett úgy a közönség, mint a rendőrök, kik kimentették a két súlyosan sérült kőműves munkást. A vizsgálat eddig azt állapította meg, hogy a felelősség az építészt terheli, mert a pincehelyiség boltozatát teljesen ócska tég­lákból építette fel. A súlyosan megsérült munkások életben maradása kétséges. — Kaposvárról jelentik, Tótszentpálon Mikics István 12 éves béres kukoricaszárt rakott a kocsira a mezőn. Közben a lovak megriadtak és hirtelen elindultak, Mikics a lovak közé esett, melyek halálra gázolták. — Meglopott tolvaj. K. Lajos kocsis gaz­dája, Glasner Arnold pék megbízásából száz koro­nát vett fel egy kereskedőtől. A kocsis később visszatért a főnökihez, de kocsi és ló nélkül. El­panaszolta, hogy a kocsiját a Newyork kávéház előtt elrabolták. De nyomban vállalkozott arra, hogy a kocsit felleli. Újra elment és egy óra m­úlva visszatért a kocsival. Ekkor meg azt ha­zudta, hogy a Hungária­ uton ráakadt a kocsira, de a rabló életveszedelmes fenyegetéssel ellopta tőle a száz koronát, sőt saját pénzét és óráját is. Ma reggel a kocsist letartóztatta a rendőrség. Kide­rült, hogy K. kihajtott a Hungária-útra és ott egy istállóban elásta a hiányzó holmikat. De pórul járt. Valaki meglátta amint a pénzt és óráját elrejtette és kiásta onnan. — Németországban a fegyenceket sem toloncolják. Voigt, a „köpenicki kapitány" sorsa a kormányköröket még mindig foglalkoz­tatja. Megfontolandónak tartják, hogy mi mó­don lehetne a kiutasítás mostani rendszerét az egyes német szövetséges államokban cél­szerűen rendezni. Gondoskodni fognak arról, hogy dolgozni akaró kiszabadult fegyenceket, feltéve, hogy büntetésük ideje alatt és azután jól viselték magukat, ilyen kiutasításokkal tisztességes megélhetésükben többé ne hábor­gassanak. A császár és császárné a kérdés iránt nagyon élénken érdeklődnek. Így van ez az autokratizmus és a zsarnokság hazájában. Itt a kiszabadult fegyenceket is kimélni akarják a ki­utasítással járó háborgatástól, nálunk meg foly­ton rémítgetnek az új kivételes állapottal a szociáldemokrata mozgalom letörésére, amely­nek legfőbb eszközei a kiutasítás és vele a tolonckocsi volnának. — Csák Hátéék ébredeznek. Nagyvárad­ról irják: Biharmegye törvényhatósága részéről a legelkeseredettebb küzdelem indult meg Károlyi István grófnak és családjának dinasztikus aspi­rációi ellen, melyeknek éle Biharmegye lakos­sága és területi épsége ellen irányul. A latifun­diumos grófi famíliának az a terve ugyanis, hogy Szatmármegye egy részéből és Biharmegyének érmihályfalvai, margittai és derecskei járásaiból külön vármegyét szervezzen, külön főispánnal az élén - külön törvényhatósági adminisztrációval. Az igy kialakítandó vármegyének természetesen örökös kiskirályai a Károlyiak lennének. Bihar vármegye törvényhatóságát valósággal megdöbbentette az új Csák Máté-féle terv. Ezt a tervet legjobban az a tény igazolja, hogy Károlyi István a szatmári törvényszéket min­denképpen Nagykárolyba akarja áthelyeztetni. Általános a vélemény, hogy Bihar vármegye decemberi közgyűlése erélyes akciót fog indítani az ambiciózus Csák Máté familiának. Bizonyos, hogy hatalmas lesz a harc s Bihar vármegyének mindenképpen meg kell akadályozni a szatmári törvényszéknek Nagykárolyra való áthelyezését. — Az élet mélységeiből. Ma reggel egy té­továzó tekintetű és beesett arcú fiatalember je­lentkezett a rendőrségen. Elmondta, hogy Lukács Józsefnek hívják és hogy huszonegy esztendős, állítólagos kőmives. Azt mondta még, hogy önként jelentkezik és kívánja az igazságszolgáltatás meg­torlását. ő volt az, aki Miskolcon nemrégiben többedmagával betört egy ékszerüzletbe, amelyet teljesen kifosztott. A vallató rendőrtisztviselő keresztkérdésére azonban mindjobban ellenmon­dásba keveredett, úgy, hogy a vallomása valószi­hi­tlenné lett. Hosszas faggatás után végre beval­lotta Lukács, hogy az egész rablóhistória mese, amit azért eszelt ki, hogy letartóztatására legyen jogcím. Napok óta nem evett és igy ezen az úton akar kenyérhez jutni. A rendőrtisztviselő azonban sem az első, sem az utolsó hírnek nem akarván felülni, Lukácsot fogságba helyezte. Így hát mégis csak kenyérhez jut a szerencsétlen. Megjegyzendő, hogy Lukács több mint bizonyos, hogy nem mun­kás, különösképpen pedig nem kőmives. Mert ha az lenne, ilyen nyomorúságba jutnia mégis csak le­hetetlen volna. — A négus és a sah haldoklik. Rómából táviratozzák. A Menelik négus pulyon megbete­gedéséről szóló hírt megerősítik. A négust szélütés érte, elvesztette az eszméletét és az orvosok vé­leménye szerint nincs remény a fölgyógyu­lásra. — Ma azt táviratozzák Berlinből, hogy odaérkezett teheráni jelentés szerint a sah már halálán van. Beláthatatlan következményekkel fog járni a sah halála, mert Perzsiában két ha­talmas párt áll szemben egymással. A reformok pártja országszerte hódít s könnyen megeshetik, hogy a sah halála után megalakítja a köztár­saságot. A trónörökös tábora napról-napra csökken. A londoni „Daily Mail" táviratot ka­pott Bombayből, hogy a perzsiai nagy­váro­sok kormányzói lázas sietséggel gyűjtik a fegy­vereket, muníciót és a gabonát, mert előrelát­ható, hogy a sah halála után véres lázadás fog kitörni. — A báró vadjai miatt. Kaposvárról jelen­tik : Báró Inkey József szökedencsi birtokán az erdő­őrök az őket fegyverrel megtámadó Balog György orvvadászt agyonlőtték. — Öngyilkosság reklámból. Egy ír szár­mazású iró, Pollard Károly, öngyilkossággal igye­kezett a figyelmet egy nagyobb szabású könyvére rá­terelni. A mellőzésektől elkeseredett író Új-Ice­landban, az Aukland mellett levő Inselbergen hajtotta végre az öngyilkosságot, a legkülönösebb körülmények között. A rendőrség Pollard holttes­tét egy hét láb magas kereszt aljában találta meg amelyet maga az iró erősített meg a földben. A keresztről vastag kötél csüngött alá, nyilván, hogy rákötözze magát az öngyilkos, de erre nem volt ereje. Pollard egy borotvával átvágta a nyakát és a kereszt aljában elvérzett. Egy levelet találtak nála, mely így hangzik: „Hosszú időn keresztül dolgoztam művemen, hogy az emberiség nagy kérdéseit tüzetesen átvizsgál­jam. Három kötetből álló munkámban az embert magyarázom, a maga testi és lelki tulajdonságai­tól befolyásolva. Megtettem, ami most velem tör­tént, mert hiába jártam Amerikában, hiába fordul­tam európai kiadókhoz, mindenütt elutasítottak. Most talán sikerül ráirányítani művemre az emberiség figyelmét." Rövid időn belül ez a harmadik eset, hogy írók ilyen halálos próbával igyekeznek műveiket is­mertté tenni. Ezt lehet nagyzási hóbortnak is ne- 9

Next