Népszava, 1907. február (35. évfolyam, 28–51. sz.)
1907-02-01 / 28. szám
AZ EX:0FSZETES ARA: egy évre . . 19.20 kor. | negyed évre ..80 kor. fél évre . . 8.60 . | egy hóra . . 1.60 | Egyes szám ára 6 fillér. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE, Legjelezeik hétfő kivételével minden nap. 28. szám. SZERKESZTŐSEO: VII., Rákóczi út 32 (Telefonszám 54—94.) KIADÓHIVATAL: VII., Nyár utca L sz. (Telefon-szám 32—61.) Megkezdik a munkát. Holnap vagy holnapután újra kezdődik a munka. Ezernyi ember veszi a szerszámait" búcsúzik a családjától, sóhajtja, hogy „szerencse fel!" s azzal leszáll a bánya ölébe. Abba a pokol torokba, amelyik még most is pislogó zsarátnokot, elszenesedett holttetemeket rejteget és gyilkos gázokat, halálszagot lehel. Akik túlélték a borzalmakat, akik megmenekültek az élet, a munkáltan átnyomorgott fél halál számára, azok leszállnak a tárnákba, bár még fülükben zúg a hátborzongató halálhörgés és sikongó árvák, ruhájukat tépő özvegyek idegszakgató rajongása. Még maguk előtt látják volt társaikat : a fej nélküli törzsek, a teljesen korommá égett kéz- és lábdarabok halmazát s a megfulladt emberek lógó nyelvű, kifordult szemű, vörösre pörkölt bőrű holttestét Még fojtogatja őket az a borzalmas érzés: „Ez az ember a minap éppen ugy mozgott, éppen ugy érzett, éppen ugy dolgozott, mint én ma, pedig nem is hulla már, de megszenesült cafat-tömeg; ez az ember éppen ugy borzongva szállt le a mélybe és éppen ugy reménykedett, hogy legalább élve hozhat vissza egy darab kenyeret a porontyainak, mint reméltem ma én, ki tudja, nem kerülök-e holnapra én is melléje ?" Ki biztosítja azt a bányamunkást, aki holnap leszáll a fekete tárnákba kincseket keresni másnak, sós falatot magának, aki biztosítja ezt az embert arról, hogy nem jár úgy, mint apja vagy barátja? Ki biztosítja? A bányaigazgatóság? Az a banda, amely mérnökei tilalma ellenére beengedte a minap is a haláltárnákhoz bérrabszolgáit? Az a kompánia, amely kockára tette félezer ember életét csak azért, hogy a munka egyetlen napra meg ne akadjon s a haszonnak egyetlen fillérje se maradjon el? Azokban a gyilkosokban nem bizhatik a bányász. De hát kiben bizzék ? Odalent a mélyben, a gyilkos párák világában nem bizhatik önmagában: egy félmeztelen, tehetetlen senkiben, aki azt sem tudja, melyik másodperc honnét hozza meg kikerülhetetlen végzetképpen az irtózatos pusztulást. Védelmet nem ad a kalapács a robbanás ellen s a Davy-lámpa vékony sodronyhálójából csak egy szemecske pattanjon ki: egy csattanás és száz élő ember helyett száz szétroncsolt hulla darabjai hevernek szerteszéjjel a szénfalak között. A bánya„szerencsétlenség"-et elhárítani nem, csak megelőzni lehet. De erre a megelőzésre, szellőztető aknák járatására, folytonos bányavizsgálatra és a modern bányatechnika megannyi életmentő vívmányának berendezésére képtelen a bánya rabja. Sem joga, sem pénzje nincs hozzá. Joguk és pénzük — tömeggyilkossággal szerzett milliók! - csak a bányauraknak van. Annak a néhány embernek, akinek pénzzel adózunk mi, a föld színén fázó milliók és egészségüket, életüket áldozzák a föld alatt raboskodó százezrek. Annak a néhány bányaurnak, akinek szava többet nyom az élet-halál veszedelmei között ,s ... nyomorgó százezernyi bányarabénál a „demokrata" Franciaország parlamentjében, a német rendőrállam birodalmi tanácsában s az abszolút uralmat gyakorló magyar miniszterek szobáiban. Sem a courriéresi, sem a saarbrückeni, sem a számtalan észak-amerikai bányaszerencsétlenség" nem elegendő" ahoz, hogy az irtózatos emberpusztítás megelőzésére valamely kormány valamilyen formában tegyen valamit. Egyetlen becsületes bányatörvénye sincs még a világnak. De míg a külföldön legalább azt megengedik, hogy a munkások maguk követeljenek némi kis kíméletet, némi óvóintézkedéseket a bányauraktól s a szervezet pótolja, ugy, ahogy a szociálpoltikai törvényeket — addig nálunk, ahol mindennaposak a kisebb bányakatasztrófák, még a szervezkedés jogát is elrabolják a bánya rabjaitól, bebizonyíthatóan egyenesen a bányaurak parancsára. Sem az iparban, sem a mezőgazdaságban nem akkorák az osztályellentétek, mint a bányászatban. Sehol sem oly általános az a szívtelen profithajsza, mint éppen itt. Semmiféle kérszolgaság nem jellemzi annyira a kapitalista rendszert, mint éppen a bánya tüdővészben vagy katasztrófák által pusztuló munkásainak sorsa. Nagy, igen nagy veszedelem lesz még egyszer erre a társadalomra, ha a feketegyémánt rabszolgái nem másznak át társaik friss holttestén, hogy újra megkezdjék a munkát. Ma még alig gondolnak rá azok, akiket illetne a cselekvés kötelessége. Illemszabályok. — Epizód indiai utániból. — írta Dorosevics M. V. Mikor beléptem a derék hindu kunyhójába, udvariasan levettem a kalapomat, mire egy fiatal ember, aki ott ült a többiek között, tüstént kiugrott az ablakon és egycsinos fiatal leány, szemaid láthatólag a házim leánya, könyekben tört ki és felkiáltott: _ — Ez igazán nem járja! Leültem egy padra és a háziasszonytól egy pohár tejet kértem. Alig mondtam el a mondanivalómat, mikor a házim, mintegy villámtól sújtva, a földre esett és a fejét háromszor teljes erejével a földhöz verte. A háziasszony pedig odarohant hozzá és vigasztalni kezdte: — Buddhára esküszöm, hogy ártatlan vagyok .. . Mikor a tejet egy korsóban adták a kezembe, egy csészét kértem, — erre meg a nagyapó, aki egy magas falócán feküdt, hanyathomlok a földre vetette magát és szétzúzott fejjel, holtan terült el rajta. A nagyapót a lábánál fogva megragadták és kicipelték a kunyhóból, a háziúr pedig megparancsolta a ház minden lakójának, hogy tüstént vetkőzzenek le. Elfordultam, hogy kíváncsinak ne látszani előttük és tovább ittam a fejemet, közben pedig az ujjaimmal agyonnyomtam a moszkitókat. •. .•Ji.-jj ..., melyek szüntelenül rátelepedtek a homlokomra és szemmel láthatólag éppenséggel nem voltak kevésbé szomjasak, mint jó magam. Valahányszor megültem egy moszkitót, a háziúr siralmasan fölkiáltott és mindannyiszor kitépett egy tincset a hajából. A dolog hovatovább különösebb és különösebb színben kezdett előttem feltűnni. Mikor a zsebkendőmmel megtörültem az orromat, valamennyien hangos zokogásban törtek ki, a háziúr pedig a feleségéhez rohant és püfölni kezdte. Egy kis tolakodó csimótának, aki egyenesen belebámult a szájamba, egy darab kenyeret nyomtam a markába, hogy megszabaduljak tőle, erre meg a kölyköt kikergették a házból, a kezébe nyomtak egy ananászt és két banánét útravalónak és megparancsolták neki, hogy menjen, amerre a szemével lát. A reggelizésemet elvégeztem. A háziasszony odalépett hozzám és a kezét felém nyújtotta. Barátságosan megszorítottam, mire a háziasszony a szó szoros értelmében a lába kisujjától kezdve a feje búbjáig elvörösödött — bár a bőre csokoládébarna volt. Egész tisztán láttam, hogy a lábikrám is kiüt a vörösség. A háziúr leánya hozzám lépett és lehajtotta a fejét. A csokoládé-szinti missnek üdvözlését nem kevésbbé udvariasan viszonoztam, aminek újból sírás lett a vége. Mikor pedig megkérdeztem, hogy mivel tartozom a tejért, az egész család a lábaimhoz vetette magát és kórusban ordította: — Könyörüljön rajtunk! A háziúr pedig könnyes szemekkel kérdezte: — Hát már elhagy bennünket uram? — Persze, tüstént, mert sietős a dolgom — válaszoltam. — Várjon még egy percig, uram. És ezzel a háziúr egy óriási kést hozott elő; olyan éles volt, mint egy borotva és felém nyújtotta : — Nem lenne olyan jó, uram, hogy legalább meg is ölne bennünket? Hogyha már egész életünkre megbélyegzett, olyan nehezére esnék, hogy az egész családot leölje? Nagyon kegyetlen ember ön, uram. — Én? Kegyetlen? Mit butáskodik, hogy az ördög vinné el! — Oh, uram, ne átkozzon el még a jövő életünkre is. Mit vétettünk önnek mi, tehetetlenek? Elég nyomorúságot hozott már úgyis ránk. Alig lépett be a házunkba, máris földúlta a leányom boldogságát. Látta azt a fiatalembert, aki kiugrott az ablakon és eltörte a lábát? Ő volt a leányom vőlegénye. Azért futott el, mert látta, hogy ön vetkőzni kezd. -4- En? Vetkőzni? — Levette a kalapját, uram. Egy fiatal leány társaságában letenni a kalapot! Hát ez nem annyi, mint vetkőzéshez fogni? !És, ez nem jelzi egész világosan, hogy és ön között intim viszony áll fönn? De ez még nem volt elég önnek. Szükségesnek tartotta, hogy a feleségemmel szemben lealacsonyítson és kérelmét ő hozzá A Népszava mai száma 16 oldal