Népszava, 1907. március (35. évfolyam, 52–78. sz.)

1907-03-22 / 70. szám

s elvével ellenkezik. Meg kel törni ezt a lomha tömeget. Az örökösödési eljárásban rájátsza az államot, a városi pótadót csakis a javaslat szüntetheti meg. Heves felszólalások kísérték ezt az egy­nehány mondatot. És a végén Varjassyt, mert igaza volt és noha polgármester­t leszavazták. A javaslat mellett 23-an, ellene 24-en szavaztak. A közgyűlés pockos tőkései összetartottak és győztek. Egyelőre leg­alább. — A francia kispapok mégsem katonás­kodnak. Megírtuk a múltkor, hogy a­ francia pap-niövendékek nem bújnak ki a katonáskodás alól, mint más országbeli kollégáik. A kegyetlen, a ka­tolikus üldöző francia kormány mégis rangkegyel­mes nekik. Párisból táviratozzák ugyanis, hogy Pignart hadügyminiszter az álamtanácsi határozat tudomásul vétele után elrendelte, hogy a hadsereg­hez behívott memineristák egy részét rövid idő múlva szabadságolják és elbocsássák. Jómódú szülök gyermeke, Dicsőszent­mártonból jelentik. A napokban Ádám község határában egy kőrakás mellett mintegy 30 éves­nek látszó munkást megfagyva találtak. A szerencsétlen ember két hónappal ezelőtt fagy­hatott meg, de a nagy hideg miatt a hulla nem indult oszlásnak, csak az egerek kezdték ki több helyen arcát és testét. A hivatalos vizsgá­lat alkalmával zsebében munka- és katonaköny­vet és 94 fillér k­észpénzt talátak. Írásaiból meg­állapították, hogy Szakács Jánosnak hívják, Udvarhely megyéből való és jómódú szillők gyer­meke volt. — Kritikusok párbaja. Párisból táviratoz­zák lapunknak: Aréna Emánuel a „Figaró" szik­­házi tudósítója és Brisson Adolf a „Temps" kri­tikusa tegnap este súlyos feltételű kardpárbajt vívtak. A párviadalban mind a két kritikus komoly sebesülést szenvedett. A verekedésre az a kritika adott okot, amelyet Aréne Emánuel a Figaróba írt arról a darabról, amelyet Brisson és Croisset Réjane asszony számára írtak. — Uj fék. A Magyar Királyi Államvasutak keleti pályaudvarán a napokban kísérletek folytak az uj Seile-féle szabadalmazott magától működő fékező-készü­lékkel. Előbb egy, azután két kocsit egybekapcsolva gurították át a síneken, amelyekre előzőleg vastaslókból álló akadályokat csavartak fel. A nagy sebességgel indított kocsikat, miután az akadályokat átugrották, a felszerelt Seile-féle fékesőkészülék megállitotta s igy kisiklásukat meg­akadályoz­ta. — A Thaw-pör vége. Londonból táviratoz­zák, hogy a newyorki Thaw-pör kilenc hétig tartó végtárgyalás­a után tegnap — mint egy Lon­donba érkezett kábeltelepamm jelenti — várat­­­lanul bevégződött. A védők ugyanis elmeorvos­szakértőül meghívták a hírneves Hamiltont, aki fejtegette, hogy Thaw a gyilkosság elkövetése­kor nem volt beszámítható, aminthogy most is olyan lelki állapotban van a vádlott, amely közel jár az őrültséghez s így tulajdonképpen nem is tárgyalható a per. Erre felpattant Jerome főügyész s emelt hangon megerősítette az elme­orvos szakértő véleményét. — Én tudom, —­ mondotta a főügyész — hogy Thaw örült s még arra sem képes, hogy védőjével tanácskozzék. Fitzgerald biró nyomban félbeszakította a tárgyalást s felhívta a vád képviselőjét, hogy a holnapi tárgyaláson motiválja indítványát. Az esküdtszéket­ holnap el fogják bocsátani s a törvényszék el fogja rendelni Thaw internálását a naiderwaci őrültek házába. — Bányauzsora, Kleinrosselnből jelen­tik . A szénbányában tegnap aláhulló tör­melék maga alá temetett két családos bá­nyászt. Mindkettő meghalt. — A hercegek mulatnak. Pétervárról irják: Véres jelenet történt tegnapelőtt az egyik legelő­kelőbb szálloda éttermében. Néhány magasrangu ti­rit Niseradze herceg kutaji nemesi marsallal pezsgő melett mulatott és kelleténél többet ivott. A beszélgetés során politikai dolgokon összevesztek és az egyik tiszt kardjával levágta Niserádze her­cegnek a fülét. Erre a herceg lehajolt a földre, föl­vette a falit, zsebébe tette, azután szalvétával be­kötözte a sebét. A veszekedés erre tovább folyt. A herceg revolvert rántott és a támadó tisztet veszedelmesen megsebesítette. — Tilos a dróttalan táviratozás. Tan­gerből jelentik, hogy a vámhatóság az algezi­raszi szerződés föltételeire hivatkozva megtil­totta a dróttalan távíró állomás létesítését. A szükséges fölszerelés kétszáz ládában megér­kezett, de a vámhatóság nem adta ki. A fran­cia konzul protestált az eljárás ellen, de inter­venciójának semmi eredménye sem volt. — Mennyit ért a főhadnagy? Párisból jelentik: A saeni polgári bíróság de Noielles grófot, kinek automobilja Villiers sur Merben halálra gázolta Croisot főhadnagyot, 200.000 franknyi kártalanítási összeg fizetésére köte­lezte. Itt a tavaszt Magyar-Kanizsáról táviratozzák. Az első tavaszi napon felhőszakadás és villámlás volt jégesővel. így a tavasz nem köszöntött be va­lami hangulatosan Kanizsára. A verőfény, a madár­dal, a napsütés és az ibolyaillat helyett menydör­gés, villámlás és jégeső söpört végig az utcákon is föl­deken. A jégeső nagy kárt okozott. — Kivándorlók a hajón. Madridból írják. A malagai kikötőben a napokban egész tragi­kusságban tárult föl a kivándorlók nyomorú­sága. A „Heliopolis" gőzös horgonyoz a kikötő­ben és háromezernyolcszáz szerencsétlen ember van a fedélzetén, akit a spanyol haza eltar­tani nem tud. A Sandvich-szigetek felé ipar­kodnak. De mielőtt a hajó megindult, több szá­zan visszatértek a szárazföldre, kijelentették, hogy inkább éhenvesznek, semhogy az életüket hetekig ott töltsék az úszó poklon. A malagai hatóság vizsgálatot indított és hihetetlenül szo­morú dolgok derültek ki. A „Heliopolis" tel­jességgel alkalmatlan arra, hogy ekkora em­bertömeget magába fogadjon. Az utasok úgy szorongtak a hajó zugaiban, mint a barmok. A fedélzeten sátrakat vertek azoknak, akik alul nem fértek el. Illemhely nincs a hajón. Ágy is kevés van és ami van, piszkos és rossz. A fér­fiaknak s a nőknek nincsen külön osztályuk. A piszok elborított mindent. Szellőztetésről szó sincs. Elviselhetetlen büdösség uralkodik a hajón. Mindezekhez, az élelem olyan gyalázatos, hogy az emberek valósággal éhséget szenvedtek. Malagában gyűjtést indítottak a szerencsétlen emberek érdekében. Nyolcezer kenyeret osztottak ki tegnap köztük és valóságos verekedés volt a kiosztáskor. A hatóság elhatározta, hogy a hajó mindaddig nem indulhat el, amíg legalább elég­séges élelmök nincs. Félő, hogy a hajón ragá­lyos betegség fog kiütni. — Huligánok magyar kollégáik között. A múlt nyáron, a duma föloszla­tása után való időben, Szentpétervárott meg­gyilkolta a fekete banda két huligánja Her­zenstein tanár duma-képviselőt. A gyilkosok megszöktek. A „Ruszkoje Szlovo" című orosz lap tegnap azt a távirati hírt küldötte Budapestre, hogy a gyilkossággal gyanúsí­tott két ember, név szerint Suskevics Zsas­sovszki és Polovnev, a fekete százas bizottság tagjai Románián keresztül Budapestre szök­tek, és itt is vannak. Ha tényleg itt vannak, akkor nekik való helyre vezette őket a szimatjuk. A magyar huligánok tárt karokkal fogadják őket. Szer­vezhetik is mindjárt a pogromot. Jellemző, hogy a Méltóságos Hírlap esti kiadása per „Orosz forradalmárok Buda­pesten" beszél róluk. Nem tudjuk, bárgyúság ez, vagy aljasság? — Siketnéma gyermekek felvétele. A te­mesvári siketnéma-intézet június hóban vesz fel a jövő tanévre új növendékeket. Felvételért folya­modhatnak nemre, vallásra és nemzetiségre való tekintet nélkül oly 7—10 éves siketnémák szü­lei, akik a temesvári siketnéma-intézet kerületébe tartozó Temes-, Torontál- és Krassó-Szörény vár­megyék területén laknak. Oly gyermekek, kik a ké­sőbbi években siketültek meg, akik tehát már tudnak beszélni, de a beszédet szakszerű oktatás nélkül teljesen elfelejtenék, az intézet felsőbb osz­tályaiba vétetnék fel. A felvétel iránti kérvények a temesvári siketnéma-intézet igazgatóságához kül­dendők, mely igazgatóság szívesen szolgál bő­vebb felvilágosítással. — Beteg­ápolónők sztrájkja. Lembergből táviratozzák . Az itteni sebészeti klinika nőosz­tályán az egész személyzet négy nap óta sztráj­kol, de kivételesen nem bérharcról van szó, ha­nem arról a fölháborodásról, amely a beteg­szállítás egyik primitív formája miatt támadt. A nőosztály a klinikai intézet első emeletén van, ahonnan a betegeket kötéllel hajtott kosárban szállítják a műtőosztályba. Az itt alkalmazott fia­tal leányok többször panaszkodtak, hogy a kötél­húzás túlhaladja erejüket. A kórház igazga­tósága mindeddig hiába fordult a tartományi bizottsághoz, hogy villanyossággal halott liftté alkalmazzon. Minthogy egy újabb beadvány is sikertelenül járt, 16 ápolónő beszüntette a szol­gálatot, úgy, hogy az orvosoknak kellett a be­teghez vinniök az étkeket, éjszakán át nekik kellett a betegek mellett maradniok, sőt a ter­meket is ők tisztogatták. Csak tegnap délután szűnt meg a sztrájk, amikor Rydggler dr. kórházigazgató határozott ígéretet tett, hogy a villanyos liftet rövid időn belül ki fogja esz­közölni. — Öngyilkos főkönyvelő. Néhány hónap­pal ezelőtt történt, hogy Mehelda József, a Kis­birtokosok Földhitelintézetének főkönyvelője el­tűnt. Mindenfelé keresték, de nem tudtak a nyomára akadni. Tegnap este a Várkert-kopart mellett egy férfi holttestét fogták ki a Duná­ból s a rendőrség megállapította, hogy a halott­ Mehelda József, az eltűnt főkönyvelő. A szeren­csétlen ember annak idején öngyilkosságot köve­tett el. A halottat a törvényszéki orvostani inté­zetbe vitték. —­sRendőrségi hírek. A rendőrség letartóz­tatta H. Teréz szobaleányt, aki gazdájától, Hor­váth Zoltán dr. ügyvédtől állítólag több száz koro­nát érő ékszert és ruhaneműt lopott. Tömeggyilkosság a föld alatt. (Saját levelezőnktől.) Budapest, március 20. Megemlékezett már a Népszava arról a két nagy bányakatasztrófáról, amely pár nappal ezelőtt egy napon történt Forbach közelében, illetve a Saarlouis-telepen. Ber­lini tudósítónk 18-iki kelettel ez ügyben a következőket írja: Németországnak ismét gyásza van. Alig csilla­podott le a saarbrückeni bányakatasztrófa által okozott izgalom, most egyszerre két helyről je­lentenek gyászhírt: egyik helyen 22, másik helyen 75 vagy talán még több proletár lett az áldozat. A polgári közvéleményen sajátságos borzongás fut végig ilyenkor; egy percre megijednek saját művüktől. Megható cikkek jelennek meg a napi­lapokban. A folyóiratok hozzák a szerencsétlen­ség színhelyének rajzát. Szép temetést rendeznek, a pap elsiratja a holtakat, kik a „kötelesség me­zején" leltek dicső halált. A bánya nagylelkűen nyugdíjat igér a halottak özvegyeinek és árvái­nak. Esetleg egy bált is rendeznek az árvák javára. A parlamentben erélyesen meginterpellálják a minisztert. A miniszter szigorú vizsgálatot indít. A vizsgálat eredménye, h­ogy a „bányavállalat mindent megtett munkásai biztosítására". „Isten akarata", vagy a „Gondviselés", vagy épp a mun­kások vigyázatlansága volt a katasztrófa oka. A választ tudomásul veszik. A polgyi lelkiismeret ismét nyugodt — a legközelebbi szerencsétlen­ségig. És akkor újra ismétlődik mindez ! Vájjon mit szólnának ahoz a polgári asszonyok, kik most jajgatnak a roppant szerencsétlenségen, ha valaki azt mondaná nekik : Nem kell sirán­kozni , ez a 100 emberélet elenyésző semmiség az emberi élet azon rendszeres megrövidítéséhez ké­pest, mely a bányákban végbe megy ; azon rend­szeres embergyilkossághoz képest, melynél nem folyik vér, melyről nem írnak az újságok ! Száz ember, mondjuk 15 évvel, előbb halt meg a szeren­csétlenség miatt; ez 1500 év. De százezrekre megy az évek száma, melyekkel a bánya zajtala­nul rövidíti meg rabszolgái életét ! Ez nem izgatás, nem választási röpiratból kisze­dett szólam ! Száraz valóság, mit a pártatlan, hideg statisztika számai árulnak el ! A „Correspondenzblatt der Gewerkschaften* közli utolsó számában a következő adatokat: A „szabad bérszerződés" idején a bányatársládák­ban nyilvántartott munkások 55—60 éves koruk­ban váltak rokkanttá. A 19. század hetvenes és nyolcvanas éveiben 50—55 éves korukban váltak átlag rokkanttá. Az 1890—1905. időszakban a munkások munkaképes életkora 49­6 évről fenállt 46­2 évre. Mióta a modern bányatörvényhozás a bányá­szok munkaerejét „szabadon" bocsájtja a vállal­kozók rendelkezésére, a bányamunkások legalább átlag 10 évet veszítettek el munkaképes élet­korukból, legalább 10 évvel előbb váltak nyomo­rult rokkantakká! Valóban, micsoda elenyésző csekélység az az 1500 életév, mely az utolsó szerencsétlenségnél elpusztult! Ha csak kerek egy millió bányamun­kást számítunk, úgy az életük megrövidülése 10 mil­lió életévet tesz ki !! Ezt kellene vastag betűkkel kinyomatni. Ezek olyan tények, melyek megrendítik az embert! Tíz millió év! Ennyivel rövidül meg a bányász­munkások élete, mikor nincs szerencsétlenség, mi­kor minden rendben van! És milyen ez az élet maga! Dr. Vogel, titkos orvosi tanácsos írja egy orvosi szaklapban, hogy növekszik a betegedések száma, hogy hosszabb lesz a betegségek tartam­a, fiatalabb korban lesz rokkant a bányász! A porosz társládak tagjai közül 1905-ben 100-ból 56 volt beteg. Bajor- NÉPSZAVA 1907. március 22.

Next