Népszava, 1907. május (35. évfolyam, 104–129. sz.)

1907-05-01 / 104. szám

XXXV. évfolyam. Budapest, 1607 május 1. szerda.­i 104. szám. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre . . 19.20 kor. I negyed évre ..80 kor. fél évre . . 9.60 é­s egy hóra . . 1.60 . Egyes szám ára 6 fillér. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VII., Rákóczi­ út 32. (Telefon-szám 54—94.) KIADÓHIVATAL: VII., Nyér­ utca X. sz. (Telefon-szám 82—61.) Jön már a nijárt... Ti sápadtarcu vasemberek, II, Hej, sokszor jártunk már mi remeínil Szépen szövött álmok kimúltak, Merész vágnak, remények meggebedtek ... Könnyel párnáztuk ki porát az urnak, S mentünk tovább, tovább, délnek, keletnek. Hajh, de hiába sírtatok, Ti Jámborok, ti rongyosok !... Megérdemelt volt­am a sorsotok! Mért repültök, ha nincsen szárnyatok? Ne ültessetek rózsát fagyos télben, Ne álmodozzatok a tüske­ágyon, Ne várjátok, hogy a holt visszatérjen ! Ne szundikáljatok a bus­sk­ámon! Ii tétlen várás hasztalan, fl tűrésnek nagy ára van!... De ültettünk mi fehér virágot Off is, hol a föld piros vértől ázott. S a vér meleg volt; akkor folyt ki éppen, Halál ütött tanyát sokunk szivében ... flkkor volt a népek nagy éjszakája, Véres füzeknek nagy föllobbanása. De jó kövér talaj a vér: flkból minden kis mag kikél! Soká tartott hidege a télnek, fízi is hittük: a mag már nem élhet! Hogy hasztalan volt puha, meleg ágya, Körülraktuk csonttal, loccsant velővel, Szétveri, legyilkolt testünk volt a trágya! És a virágzás mégse, mégse jő el ? . . . Pedig míg Itt nincsen a nyár: Nincsen virág, nincs dal, madár!... De Íme szellő leng, langyos, enyhei Valami sugár hull a fejemre! Futok ki a régen tarolt mezőre, Urammal barázdát ások a földön, Mozdul a magy­as csíra nő-e, nő-e? Napom-éjem künn a szabadba töltöm! Mind, mind elrothadt már a gaz, Vendégül Itt van a tavasz!... Ti sápadtarcu, vasemberek, ti. Nem járunk mi már többé temetni! Tavasz fakadt a mi hosszú fejünkre És nap sütött be sötét éjszakánkba! Higyjétek el: a féllel kinunk tünt le, Követ dobunk a szörnyű, barna gyászra. Tavasz után mi jön?... Il nyár! flz élet aratása vár! Dörgések, villám jártak felettünk, S mi egyre csak szántottunk, vetettünk. Gyakran jajgatva, átkozódva, sírva, Mert husunk is szakad­ véres carafban, Féltünk... Ha bánatunknak nem lesz írja, Ha szenvedésünk nő majd szakadatlan, Mit lelkünk sóhajtozva vár: Itt ér-e bennünket a nyár?! Vannak mások, kis dalos pacsirták, Kik a dalt szinte írják, felírják. fl daluk uj, hogy nem szép, sohse mondom De én dalolom mindig csak a régit, Nekem csak egyre, egyre van a gondom, Hogy mig a rabságnak nem érjük régit, Eddig csak egy, csak egy a dal: Hadd jöjjön már a diadal !... Csizmadia Sándor. fl csüggedő kis száraz szivekbe, Én a friss reményt plántálgatom be. Hadd nőjjenek föl a kéklő magasba, fl csüggedésbe ls gyökért eresztve; Jöjjön az ellenség vadul, rohanva, fl legyőzhessen acélfegyverekbe! Tavasz után itt van a nyár: Nem bukunk, de győzünk mi már!... « T ».• L— — • • . A Népszava mai száma 28 oldal.

Next