Népszava, 1907. augusztus (35. évfolyam, 182–207. sz.)
1907-08-01 / 182. szám
XXXV. évfolyam. Budapest, 1907 augusztus 1. csibörtok. 182. szám. AZ ELŐFIZETÉS ÁRAt egy évre fél évre . . 10.20 kor. I negyed évi® 4.80 kor. .. 9.60 „ I egy hóra . . 1.60 » Egyes szám ára 0 fillér. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Meg-Jelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VH., Rákéczi út 32. (Telefon-szám 54—94.) KIADÓHIVATAL: VZL, Gyár utca 1. sz. (Telefon-szám 82—61.) A kispolgárság politikája. A kapitalizmus fejlődése nem csak a parasztságot tette tönkre, hanem még fokozottabb mértékben a régi társadalom egy másik rétegét, a kispolgárságot, a mesterembereket és kiskereskedőket. A kispolgárság züllése kétféle formában mutatkozik, egyfelől fogy az önálló iparosok száma, másfelől a meglevők anyagi helyzete folyton rosszabbodik. Egyes iparágak — a takácsoké, a kalaposoké, a szűcsöké — fokozatosan kihalnak, mások — a kovácsoké, a lakatosoké, a bádogosoké — a gyárilag készített gyártmányok elhelyezését, javítását végzik; cipészek, szabók alig állják meg helyüket a gyári áruk versenyével szemben. A szállítási eszközök tökéletesedése, a nagy áruházak, vidéken a fogyasztó szövetkezetek a kiskereskedők megélhetését nehezítik meg. A modern gyár fölénye a kis műhely felett még sokkal nagyobb, mint a nagybirtoké a parasztparcella felett. A technika minden vívmányával felszerelt gyárban a munka produktivitása sokszorosan felülmúlja a kézi munka eredményét. A gyáros első kézből, nagy mennyiségben és így tetemesen olcsóbb árban szerzi be nyersanyagát, mint a kisiparos. Ki tudja használni a közlekedési eszközöket, fel tudja kutatni a távoli piacokat, képes hitelt nyújtani, képes értékesíteni a hulladékanyagot, mely a kisiparos műhelyében elkallódik. A termelés minden fokozatán előnyben van a nagygyáros a kisiparos felett. Olcsóbban termel és olcsóbb áruival mindjobban kiszorítja a kisipar áruit a fogyasztásból. Sokszor vádolja a polgári sajtó és a kisiparosság a szociáldemokrata pártot, hogy tönkre akarja tenni a kisipart! Ez tévedés! Mi csak tudjuk és hirdetjük, hogy a kisipar nem képes magát fentartani a gyáriparral szemben, de nem törekszünk az elpusztítására; elvégzi ezt kérlelhetetlenül a gazdasági fejlődés maga. Ellenkezőleg, a munkásság gazdasági küzdelmeiben előnyös, ha nem csupa nagytőkével rendelkező munkáltatóval, hanem kevesebb ellenálló képességgel bíró kismesterrel is áll szemben. A nagyiparos és kismester ellentétes érdeke sokszor megbontja a munkáltatók egységét, ami megkönnyíti a munkásság harcát. Annyi azonban igaz, hogy a szociáldemokrata párt, mint munkáspárt és mint a haladás pártja, nem hajlandó útjából egy vonalnyit ,is eltérni a pusztító kispolgárság kedvéért. Koalíciós demagógok, közgazdaságtani analfabéták hirdethetik programmjukban egyidejűleg a gyáripar és a kisipar pártolását és fejlesztését. Mi tudjuk, hogy a gyáripar fejlődése arányában a kisiparnak fokozatosan sülyednie kell. Aki ezt meg akarja akadályozni, útját állja a gazdasági fejlődésnek, reakciós politikát űz. Alig van szomorúbb látvány a mai társadalomban, mint az a szánalmas vergődés, melyet a kispolgárság folytat ,a tőke mindig erősebb túltengése ellen. Tehetetlen, kínos vergődés ez, mely össze sem hasonlítható a munkásság friss, hatalmas, nagy kulturistásokért folyó küzdelmével! A munkásság nyugodtan szemléli a kapitalizmus hatalmas fejlődését, hisz biztos abban, hogy — bár tán hosszú és önfeláldozó küzdelem után — de előbb-utóbb az ő birodalma fogja felváltani a kapitalizmust! De mit várhat, mit remélhet a kispolgárság a jövőtől? A kispolgárság, éppen úgy, mint a parasztosztály, a múltban látja az üdvöt. A régi kor az ideálja, mikor még nem voltak nagy gyárak, melyek olcsón készítettek iparcikkeket; mikor még nem volt vasút, mely messze földről a kisvárosokba cipeli az árukat; mikor még mindenki megelégedett a saját községebeli iparos készítményeivel ; mikor még nem volt öntudatos munkásosztály, mely részt akar a kultúra áldásaiból, hanem patriarkális viszony" volt mester és segéd között. Valóban, nincs elkeseredettebb ellensége a munkásság törekvéseinek, mint a kismunkáltató. A béremelés, melyet a munkásság kiküzd magának, szemmel láthatóan az ő keresetét kisebbíti. A gyáros új technikai berendezéssel megnagyobbítja a munka produktivitását és ezzel, esetleg áremeléssel, kartellel, tröszttel ellensúlyozza a béremelkedést és a munkaidő megrövidítését. A kisiparos erre nem képes. Méltatlankodva utal arra, hogy mennyit dolgozott legénykorában s milyen kevés fizetéssel elégedett meg. Nem tudja megbocsájtani a munkásságnak, hogy haladni akar, hogy emberibb módon akar élni, mint régente! Csak egy igen kis rétege a kispolgárságnak, mely közvetlenül és kizárólag a munkásosztályból él: korcsmárosok, élelmiszerkereskedők, kiknek érdeke, hogy emelkedjék a munkásság fogyasztóképessége, rokonszenveznek a munkásság gazdasági küzdelmével. A kispolgárság nagy tömege, elsősorban a kismunkáltatók, a legizzóbb gyűlölettel látják a munkásosztály előrenyomulását. A kispolgárság gazdasági helyzete kijelöli politikai törekvéseit is. Reakciós, tehetetlen, kilátástalan politika ez! Hisz éppen a mai társadalom két leghatalmasabb elemével áll ellentétben : a nagy burzsoáziával, melyé a jelen és a közeljövő és a proletariátussal, mely diadalmasan halad előre a jövő felé. A kispolgárságnak nincs és nem is lehet pozitív gazdasági és politikai programmja, mert egész gazdasági létalapja ellentétben áll a gazdasági fejlődés irányával. Ahol van kispolgári párt, ott kimerül a tevékenysége mindenféle aprólékos reakciós intézkedésben, kívánságban. Képesítéshez kötni az iparűzést, korlátozni az iparosok számát, anyagbeszerző és elárusító szövetkezeteket alapítani; ilyenek a kisiparosok kívánságai. Könyörögnek a kormánynak adóelengedésért, a hadsereg részére való szállításért, kölcsöngépekért. És mivelgazdasági programmja nincs, és nem lehet, a kispolgárság kész anyaga minden demagóg pártalakulásnak, antiszemitizmusnak és nacionalizmusnak. Mindent összevéve, pártunknak semmi érintkezési pontja nincs a kispolgársággal,mint osztállyal. Érdekeink ellentétesek és mi nem tehetünk és nem is akarhatunk semmit sem tenni a kispolgári osztály erősítésére. De ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy hagyjuk egészen figyelmen kívül a kispolgári osztályt. Ellenkezőleg, amennyiben jutna idő, igyekezni kell felvilágosítani a kispolgárságot saját helyzete tarthatatlanságáról , fel kell világosítani a munkásosztály törekvéseiről, hogy legalább akkor, amikor gazdasági burása után proletárrá válik, ne legyen többé ellensége a munkásságnak, ne legyen sztrájktörő vagy anarchista. A jelenlegi ipari fellendülés némileg a kispolgárságnak is javára vált. De a legközelebbi ipari válság ismét ezerszám fogja a kispolgárságot a proletárság soraiba dobni. Fel kell világosítani őket, hogy ez nem bukás, hanem emelkedés számukra, amennyiben egy züllő, reakcionárius, kultúraellenes osztály helyett egy törekvő, haladó osztály tagjaivá, az emberiség jobb jövőjét előkészítő küzdelem részeseivé lesznek. A Népszava mai száma 12 oldal . A házi agitáció. Reményünk lehet immár arra, hogy ez a kérdés nem kerül le a napirendről, sőt egyre több elvtárs érdeklődését kelti fel. Erre mutat az az érdeklődés, amellyel a budapesti bizalmi férfiak testülete foglalkozott e kérdéssel. Ezt bizonyítja B. M. elvtársnak „A kivitel legbiztosabb módja" című cikke, amely a Népszava július 28-iki számában jelent meg és Strasser József elvtársnak a tegnapi számban közzétett „Pártszervezeti problémák" című hozzászólása. A budapesti bizalmi férfitestület a már közzétett és lapunkban magyarázott tervezetet elfogadta. Csak azt a módosítást eszközölte rajta, hogy a kerületi szervező bizottságok 77 tagját ne nyilvános gyűlésen válasszák meg az elvtársak, hanem értekezleten állapodjanak meg abban, ki legyen a kerületi szervező bizottságnak a tagja. Ehez a módosításhoz ezúttal megjegyezni valónk nincsen. A gyakorlat fogja belga-