Népszava, 1907. augusztus (35. évfolyam, 182–207. sz.)

1907-08-01 / 182. szám

XXXV. évfolyam. Budapest, 1907 augusztus 1. csib­örtok. 182. szám. AZ ELŐFIZETÉS ÁRAt egy évre fél évre . . 10.20 kor. I negyed évi® 4.80 kor. .. 9.60 „ I egy hóra . . 1.60 » Egyes szám ára 0 fillér. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Meg-Jelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VH., Rákéczi­ út 32. (Telefon-szám 54—94.) KIADÓHIVATAL: VZL, Gyár­ utca 1. sz. (Telefon-szám 82—61.) A kispolgárság politikája. A kapitalizmus fejlődése nem csak a pa­rasztságot tette tönkre, hanem még foko­zottabb mértékben a régi társadalom egy másik rétegét, a kispolgárságot, a mester­embereket és kiskereskedőket. A kispolgárság züllése kétféle formában mutatkozik, egyfelől fogy az önálló ipa­rosok száma, másfelől a meglevők anyagi h­elyzete folyton rosszabbodik. Egyes ipar­ágak — a takácsoké, a kalaposoké, a szűcsöké — fokozatosan kihalnak, mások — a kovácsoké, a lakatosoké, a bádo­gosoké — a gyárilag készített gyártmá­nyok elhelyezését, javítását végzik; cipé­szek, szabók alig állják meg helyüket a gyári áruk versenyével szemben. A szállí­tási eszközök tökéletesedése, a nagy áru­házak, vidéken a fogyasztó szövetkezetek a kiskereskedők megélhetését nehezítik meg. A modern gyár fölénye a kis műhely felett még sokkal nagyobb, mint a nagy­birtoké a paraszt­parcella felett. A technika minden vívmányával felszerelt gyárban a munka produktivitása sokszorosan felül­múlja a kézi munka eredményét. A gyáros első kézből, nagy mennyiségben és így tete­mesen olcsóbb árban szerzi be nyersanyagát, mint a kisiparos. Ki tudja használni a közlekedési eszközöket, fel tudja kutatni a távoli piacokat, képes hitelt nyújtani, képes értékesíteni a hulladékanyagot, mely a kisiparos műhelyében elkallódik. A ter­melés minden fokozatán előnyben van a nagygyáros a kisiparos felett. Olcsóbban termel és olcsóbb áruival mindjobban ki­szorítja a kisipar áruit a fogyasztásból. Sokszor vádolja a polgári sajtó és a kis­iparosság a szociáldemokrata pártot, hogy tönkre akarja tenni a kisipart! Ez tévedés! Mi csak tudjuk és hirdetjük, hogy a kis­ipar nem képes magát fentartani a gyár­iparral szemben, de nem törekszünk az el­­pusztítására; elvégzi ezt kérlelhetetlenül a gazdasági fejlődés maga. Ellenkezőleg, a munkásság gazdasági küzdelmeiben előnyös, ha nem csupa nagy­tőkével rendelkező munkáltatóval, hanem kevesebb ellenálló képességgel bíró kis­mesterrel is áll szemben. A nagyiparos és kismester ellentétes érdeke sokszor meg­bontja a munkáltatók egységét, ami meg­könnyíti a munkásság harcát. Annyi azonban igaz, hogy a szociál­demokrata párt, mint munkáspárt és mint a haladás pártja, nem hajlandó útjából egy vonalnyit ,is eltérni a pusztító kispolgárság kedvéért. Koalíciós demagógok, közgazda­ságtani analfabéták hirdethetik programm­jukban egyidejűleg a gyáripar és a kisipar pártolását és fejlesztését. Mi tudjuk, hogy a gyáripar fejlődése arányában a kisipar­nak fokozatosan sülyednie kell. Aki ezt meg akarja akadályozni, útját állja a gazda­sági fejlődésnek, reakciós politikát űz. Alig van szomorúbb látvány a mai tár­sadalomban, mint az a szánalmas vergődés, melyet a kispolgárság folytat ,a tőke­ min­dig erősebb túltengése ellen. Tehetetlen, kínos vergődés ez, mely össze sem hasonlít­ható a munkásság friss, hatalmas, nagy kul­turistásokért folyó küzdelmével! A munkásság nyugodtan szemléli a kapi­talizmus h­atalmas fejlődését, hisz biztos abban, hogy — bár tán hosszú és önfel­áldozó küzdelem után — de előbb-utóbb az ő birodalma fogja felváltani a kapitaliz­must! De mit várhat, mit remélhet a kis­polgárság a jövőtől? A kispolgárság, éppen úgy, mint a pa­rasztosztály, a múltban látja az üdvöt. A régi kor az ideálja, mikor még nem vol­tak nagy gyárak, melyek olcsón készítet­tek iparcikkeket; mikor még nem volt vasút, mely messze földről a kisvárosokba cipeli az árukat; mikor még mindenki meg­elégedett a saját községebeli iparos készít­ményeivel ; mikor még nem volt öntudatos munkásosztály, mely részt akar a kultúra áldásaiból, hanem patriarkális viszony" volt mester és segéd között. Valóban, nincs elkeseredettebb ellensége a munkásság törekvéseinek, mint a kismunkál­tató. A béremelés, melyet a munkásság ki­küzd magának, szemmel láthatóan az ő ke­resetét kisebbíti. A gyáros új technikai be­rendezéssel megnagyobbítja a munka pro­duktivitását és ezzel, esetleg áremeléssel, kartellel, tröszttel ellensúlyozza a béremel­kedést és a munkaidő megrövidítését. A kisiparos erre nem képes. Méltatlankodva utal arra, hogy mennyit dolgozott legénykorában s milyen kevés fizetés­sel elégedett meg. Nem tudja meg­bocsájtani a munkásságnak, hogy haladni akar, hogy emberibb módon akar élni, mint rég­ente! Csak egy igen kis rétege a kispolgárságnak, mely közvetlenül és kizá­rólag a munkásosztályból él: korcsmárosok, élelmiszerkereskedők, kiknek érdeke, hogy emelkedjék a munkásság fogyasztóképes­sége, rokonszenveznek a munkásság gaz­dasági küzdelmével. A kispolgárság nagy tömege, elsősorban a kismunkáltatók, a legizzóbb gyűlölettel látják a munkásosztály előrenyomulását. A kispolgárság gazdasági helyzete kije­löli politikai törekvéseit is. Reakciós, tehe­tetlen, kilátástalan politika ez! Hisz éppen a mai társadalom két leghatalmasabb ele­mével áll ellentétben : a nagy burzsoáziával, melyé a jelen és a közeljövő és a proleta­riátussal, mely diadalmasan halad előre a jövő felé. A kispolgárságnak nincs és nem is lehet pozitív gazdasági és politikai pro­grammja, mert egész gazdasági létalapja ellentétben áll a gazdasági fejlődés irányával. Ahol van kispolgári párt, ott kimerül a tevékenysége mindenféle aprólékos reak­­ciós intézkedésben, kívánságban. Képesítés­hez kötni az iparűzést,­ korlátozni az ipa­rosok számát, anyagbeszerző és elárusító szövetkezeteket alapítani; ilyenek a kis­iparosok kívánságai. Könyörögnek a kormány­nak adóelengedésért, a hadsereg részére való szállításért, kölcsöngépekért. És mivel­­gazda­sági programmja nincs, és nem lehet, a kis­polgárság kész anyaga minden demagóg pártalakulásnak, antiszemitizmusnak és nacionalizmusnak. Mindent összevéve, pártunknak semmi érintkezési pontja nincs a kispolgársággal,­­mint osztállyal. Érdekeink ellentétesek és mi nem tehetünk és nem­­ is akarhatunk semmit sem tenni a kispolgári osztály erő­sítésére. De ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy hagyjuk egészen figyelmen kívül a kispolgári osztályt. Ellenkezőleg, amennyi­ben jutna idő, igyekezni kell felvilágosítani a kispolgárságot saját helyzete tarthatat­lanságáról , fel kell világosítani a munkás­osztály törekvéseiről, hogy legalább akkor, amikor gazdasági bur­ása után proletárrá válik, ne legyen többé ellensége a munkás­ságnak, ne legyen sztrájktörő vagy anarchista. A jelenlegi ipari fellendülés némileg a kispolgárságnak is javára vált. De a leg­közelebbi ipari válság ismét ezerszám fogja a kispolgárságot a proletárság soraiba dobni. Fel kell világosítani őket, hogy ez nem bu­kás, hanem emelkedés számukra, amennyiben egy züllő, reakcionárius, kultúraellenes osztály helyett egy törekvő, haladó osztály tagjaivá, az emberiség jobb jövőjét előkészítő küzdelem részeseivé lesznek. A Népszava mai száma 12 oldal . A házi agitáció. Reményünk lehet immár arra, hogy ez a kérdés nem kerül le a napirendről, sőt egyre több elvtárs érdeklődését kelti fel. Erre mutat az az érdeklődés, amellyel a budapesti bizalmi férfiak testülete foglalko­zott e kérdéssel. Ezt bizonyítja B. M. elv­társnak „A kivitel legbiztosabb módja" című cikke, amely a Népszava július 28-iki számában jelent meg és Strasser József elvtársnak a tegnapi számban közzétett „Pártszervezeti problémák" című hozzá­szólása. A budapesti bizalmi férfitestület a már közzétett és lapunkban magyarázott ter­vezetet elfogadta. Csak azt a módosítást eszközölte rajta, hogy a kerületi szervező bizottságok 7­7 tagját ne nyilvános gyű­lésen válasszák meg az elvtársak, hanem értekezleten állapodjanak meg abban, ki legyen a kerületi szervező bizottságnak a tagja. Ehez a módosításhoz ezúttal megjegyezni valónk nincsen. A gyakorlat fogja belga-

Next