Népszava, 1907. augusztus (35. évfolyam, 182–207. sz.)

1907-08-01 / 182. szám

4 párt" érdekében tartózkodik Ischlben a Fe­jérváry társaságában úgy erre a célra, vala­mint a darabont-kormánynak már régóta vajúdó igazolási akciójára kér támogatást. A méltóságos hírlap leleplezése az ismert koalíciós taktikát szolgálja. Ugyanis mi­helyt a koalíciós kormány ellen bármely oldalon ellenzéket akarnak alakítani a pau­sálés énekesek, rögtön a darabontokról csi­cseregnek és ezzel akarják a mozgalmat gyanússá tenni. A radikális pártról való leleplezés egye­nesen nevetséges. Tudniillik ez a párt már hónapokkal ezelőtt megalakult. Céljait a röp­iratok ezreivel nyilvánosan ismertette és még most is állandóan beszámol működé­séről egy hetilapban. A radikális pártot tehát sokkal egyszerűbb lett volna a saját közlönyével leleplezni. Ami Kristóffy politikai pálfordulását il­leti, arról még kevesebb oka lehet a mél­tóságos hírlapnak örömmel zengedezni, mert a szociáldemokrata pártra teljesen közömbös, hogy Kristóffy bízik-e benne, vagy nem. A szociáldemokrata párt teljesen a saját utain halad és már akkor is küz­dött a választójogért, mikor Kristóffy elle­nezte és akkor is, küzdeni fog érte, ha Kris­tóffy esetleg elfordul a népjogok ügyétől. A leleplezés különben csak használ az általános választójog ügyének. A koalíció ugyanis eddig azt hirdette, hogy az általá­nos, titkos választójog megvalósítását azért kell jól megfontolni, mert a „bécsi körök" és Kristóffy is helyesnek tartják ezt a reformot. Nos tehát! Miután a „B. N­." ér­tesül, hogy a reform gyanús barátai elfor­dultak az ügytől, most már reméljük, hogy a koalíció lázas buzgalommal készül az álta­lános, titkos választójog megvalósításához. Hisz közismert dolog, hogy a koalíció fér­fias bátorsággal dolgozik azon,­ ami Bécs­nek nem tetszik. A leleplezés hitelességének jellemzésére említjük meg végül, hogy Fejérváry állí­tólag nincs is Ischlben. A " . H." csak azért tálalta fel a nyári melegben kis meséjét, hogy elterelje a figyelmet a koalí­ció szédelgéseiről és az úgynevezett alkot­mányb­ztosítékok késedelmezését is a dara­bontokra foghassa. KÜLFÖLD. Ausztria. Az osztrák költségvetés. Bécsből jelen­tik . Az osztrák hivatalos lap mai száma közli a költségvetési provizóriumról szóló törvényt, melyet a király szentesített. Franciaország. A délvidéki mozgalom­ Parisból távira­tozzák : Hír szerint a délvidéki zavargások foly­tán oda küldött csapatoknak mintegy fele vissza­tért állomáshelyére A montpellieri főállamü­gyész a tegnapi minisztertanácson hozott határozatok értelmében most már meg fogja engedni, hogy Ferroult, Marcelin Albertet és a vincellérmozga­lom többi vezetőit ideiglenesen szabadon bo­csássák. A kormány a vincellérek kívánságai­nak teljesítésére legközelebb további intézkedé­seket tesz. Angolország: A belfasti rendőrség sztrájkja. Belfastból érkezett táviratokból kitűnik, hogy az ottani rendőrsztrájk, melyről rö­viden már hírt adtunk, nagyon komoly jel­legű és minthogy más írországi helységek és városok rendő­rsége rokonszenvüket fe­jezték ki a belfastiaknak, attól tartanak, hogy a sztrájk Belfastból máshova is át­terjed. Corkban a rendőrlegénység engedel­met kért, hogy sérelmeinek megbeszélése végett gyűlést tarthasson. Belfastban, ahol a bányászok is sztrájkolnak, annyira ve­szedelmes a helyzet, hogy ostromállapotot akarnak a városban hirdetni. A helyőrséget már hétfőn megerősítették, de minthogy a város még mindig nagyon izgatott, tegnap még egy gyalogzászlóalj érkezett. Maxim­ágyukkal Belfastba. NÉP&Z Alf Kft, 1907. augusztus 1. Tij hajók építése. Londonból jelentik.­­ A gyarmatoknak a haditengerészet kiadásaihoz való hozzájárulása kérdésében Tweedmouth, az admi­ralitás első lordja jelentette a felső ház ülésein ki, hogy egy nagy cirkáló építése­­vetetett tervbe. A következő években újabb hajók fog­nak építtetni. Az alsóház ülése­ Londonból jelentik. Az alsóház ülésén a pénzügyi javaslatot 232 szavazat­tal 91 ellenében elfogadták. Cambell­ Bannermann miniszterelnök azután azt javasolta, szavazza meg a Sláz Cromer lordnak a nemzeti ajándékképpen szánt 50.000 font sterlinget. Balfour csatlakozik Campbell-Bannerraan fejtegetéseihez. Sasson azzal az indokolással ellenzi a dróttalan távíróra vonat­kozó konvenció ratifikálását, hogy azáltal a fennáló angol telepek károsodnának és hogy az megkötné Angolország kezeit oly idő­pontban, amikor a dróttalan táviró ipara a fej­lődés mai stádiumában van. Haldano hadügy­miniszter a konvenció mellett foglal állást és kijelenti, hogy "nem csak a mai szükségletek, hanem a nemzetközi kereskedelem és az embe­riség érdekében áll, ha lehetővé teszik, hogy ha­jók és dróttalan táviróállomások között akadály­talanul történhessen meg a táviratváltás. Így az admiralitás, valamint a hadügyminisztérium és a főpostahivatal teljesen ki vannak elégítve a kon­venció által, amely nagy előnyökkel jár. Az el­napolásra vonatkozó indítványt er-re elvetik. A Cro­mer lordnak szánt nemzeti ajándék ügyében William Redmond kifejti, hogy Cromernek semmi szempontból sincsen igénye ily nagy összegre, miért is a javaslat ellen szólal­t fel. A vita további során Kettle a Deushavi-ü­gyből kifolyólag heves támadásokat intéz Cromer lord ellen. A külü­gyi államtitkár na£y hévvel foglal állást Cromer lord mellett és cáfolja az ügynek a nacionalisták ré­széről való kiszínezését. Végül a javaslatot 254 szavazattal 107 ellenében elfogadták. TEX.EF­OH-SZÁMAIHK. • Népszava szerkesztősége 54­-64. Népszava kiadóhivatala . 82—61. Párttitkárság 83—41. Világosság könyvnyomda 85—59. ­­ E­ Marokkó. Válságos helyzet Marokkóban. Az az akció, melyet a marokkói szultán kénytelen­kelletlen Maclean kiszabadítására indított, meg­fosztotta a fővárost különben is csekély helyőr­ségének egy tekintélyes részétől, ami a trón­követelőt arra indítja, hogy a fővárost meglepje és a szultánt zavarba hozza. A szultánnak való­ban olyan kevés a katonája és olyan rossz az anyagi helyzete, hogy egyáltalán nem valami vermes fantázia kell ahoz, hogy a trónkövetelő egy sikerült katonai, művelettel a trón elfoglalá­sát remélje. Az is meglehet, hogy a Marokkóban érdekelt külhatalmak egy része ezt az eseményt nem is fogná fel valami tragikusan. Tangerből jelentik : Az angol követhez ma Mae­leantól levél érkezett, amely arról értesü­i, hogy Raizuli halállal fenyegette, ha Mohammed El Tor­res nem rendeli el, hogy a Mehalla Elkmea terü­letét elhagyja. Londonitól jelentik. A Daily Mail Alkazarba ki­küldött külön tudósítója jelenti: A szultán nagy­bátyja tegnap reggel ideérkezett. Egy me­allat hozott magával, vagyis hat-hétszáz kiképzetlen ka­tonát, kik közül még puskája sincs mindegyiknek. Ez az ekszpedíció volna hivatva arra, hogy Macleant kiszabadítsa és Raizulit megbün­tesse, de én azt hiszem, hogy 200 kabyl­untig elegendő lesz arra, hogy ezt a diszes hadsereget megbüntesse. Ez a csapat a fezi híres hadőrségből került ki, melyre ráfogták, hogy a legválogatottabb legénységből áll. Van egy gép­fegyverük és néhány tábori ágyujuk, mely utóbbiak olyan tisztes korúak, hogy bátran helyet foglal­hatnának akármelyik múzeumban is. Ez tehát az a sereg, melyet a szultán kéthavi meggondo­lás után­ végre mozgósított, hogy hű szolgá­ját, Macleant megmentse. Minthogy azonban a főváros Fez, ennélfogva helyőrségének egy részét elvesztette, a trónkövetelő El Roghi elérkezettnek látja az időt arra, hogy a szultán ellen döntő csapást intézzen. A trónkövetelő a fővárost fenye­geti és megparancsolja a törzseknek, hogy álljanak készen, mert ő a szultánt meg akarja támadni. A szultán tehát nagy veszedelembe kerülhet, melytől csak gyors és erélyes cselekvés mentheti meg. Fez ma jóformán helyőrség nélkül áll és olyan helyzetben van, hogy valami elszánt felkelő vezér bármely pillanatban hatalmába kerülheti. Az idahoi por. — Meghiúsult merénylet. — Három hónapnál tovább tartó tárgyalás után végre befejeződött a nyugatamerikai bányász­szövetség alkalmazottja, Haywood ellen megindí­tott bünper. Tulajdonképpen nem is bünper volt ez, hanem a tő­ke és munka közötti elkeseredett harc. A munkásság szervezetét lerombolni törekvő vérszomjas tőke a legraf­ináltabb módon meg­tett mindent, amit a pénz hatalma megtehet, hogy legyilkoltassa a­ rá nézve kényelmetlen ellen­felet. Százezrekre menő költséggel egész sereg hamis tanút állítottak a vádlott legyilkolására ki­rendelt államügyész rendelkezésére. Befolyásos emberek, bányatulajdonosok, bírák, sőt maga Roosevelt, a köztársaság elnöke is nyíltan a munkások ellen lépett fel, csakhogy a vádlott el­ítéltetését biztosítsa. Az igazság azonban mégis hatalmasabb volt, mint a korrupt tőke összeeskü­vése és Raywoodot felmentették. Főbb vonásaiban az egész bűnpör eredete a kö­­vetkező: Sternenberg, Idaho állam kormányzója a leghatározottabban a koloradoi és idahoi bánya­tulajdonosok szolgája volt. Amikor a bányamun­kások szervezkedni kezdtek s sztrájkba léptek, a bányatulajdonosok parancsára minden habozás nél­kül — többnyire szerecsenekbő­l álló — katonasá­got küldött ellenük. Ezek azután a legbrutálisabb vérengzéssel, sortűzzel érveltek a kapitalisták igaza mellett. Később azonban Steinenberg visszalépett s bármily gyűlölt és veszedelmes ellenfél volt is azelőtt, a bányamunkásoknak nem volt többé okuk arra, hogy tőle féljenek. Visszavonultan állat­tenyésztéssel foglalkozott s nem vett többé részt a politikában. Évekkel később, 1905 december 30-án meggyil­kolták. Bombát helyeztek ajtaja elé, amely dara­bokra tépte. A bányászokra nézve már régebben holt ember volt, tehát őrület lett volna fellendülő­ben levő szervezetüknek ilyen véres bosszúval ártani. Sokkal valószínűbb, hogy a környékbeli kisbir­tokosok — akiket földspekulációjával tönkre tett — követték el a gyilkosságot. Nem is jutott sen­­kinek eszébe, hogy a bányászokat gyanúsítsa. Azonban váratlan események következtek. 1906 február 17-én, tehát majdnem két hónappal a gyilkosság után, azzal a hírrel lepték meg a világot, hogy Meyert, a bányászszövetség elnökét, Haywoodot, a szövetség titkárát és Pettibono bútorkereskedőt, aki különben az időben nem volt tagja a szervezetnek. Denverben, Koloradóban éjnek idején elfogták s a készen tartott külön­vonaton erő­s katonai fedezet alatt Idaho államba szállították. Magában véve már az is törvénysértés volt, hogy lakóhelyükről más állam területére cipelték őket, de ez csak csekélység volt ahoz képest, amit a tőke szolgálatában álló hatóságok velük szemben később elkövettek. Mindhármukat Steinenberg meggyilkolásával vá­dolták. A vád képviseletének egyetlen tanúja volt: Orchard, aki egész cinikusan kijelentette, hogy annyi gyilkosságot követett már el, hogy össze sem tudja mind számlálni. A börtönben leírt vallomásában elmondta, hogy őt a bányász­szövetség kizárólag gyilkosságok és merényletek végrehajtására alkalmazta. Előadta, hogy Sternenberg meggyikoltatását a bányász­szövetség vezetősége Haywood lakásán határozta el s neki háromezer dollárt fizettek a határozat végrehajtásáért. Ezen gyilkosság beismerése után a büntettek egész katalógusát sorolta fel, amelye­ket állítólag mind a szövetség megbízásából haj­tott végre. Mindenkor készen volt — mondta — egy-egy vonatot felrobbantani, vagy egy kormányzót le­szúrni. Vagy „istenfélelmet" ojtani a nem szerve­zett munkásokba olyformán, hogy néhányat le­gyilkolt közülök. Elvágta a liftnek kötelét, amely­ben 15 bányász akart leszállni és zuhant a bánya­fenékre. Detiektiveket gyilkolt le, vasúti állomást robban­tott fel, ahol 14-en haltak meg, bányatulajdono­sokat mérgezett meg. Valósággal büszke dicsek­véssel adta elő több mint 26 bűntény elkövetését, amelynek áldozata száznál több volt. A legelső pillanatra nyilvánvaló volt, hogy ezen önbeismerések alaptalanok s hogy ha Orchard kö­vetett is el hasonló gaztetteket, azt a saját sza­

Next