Népszava, 1907. szeptember (35. évfolyam, 208–232. sz.)

1907-09-01 / 208. szám

XXXV. évfolyam. Budapest, 1907 szeptember 1. vasárnap. . V KONTŐ / AZ ELŐFIZETÉS ÁR­A: egy évre. . 19.20 kor. I negyed évre .,80 kor. fél évre .. 9.60 é I egy hóra . . 1.60­­ Egyes szám ára 6 fillér. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VII., Rákóczi­ út 32. (Telefon-szám 54—94.) KIADÓHIVATAL: VII., Nyár­ utca 1. sz. (Telefon-szám 82—61.) 1­1 i „r 1 " 208. szám. A király politikája. Az egyes osztályok politikai helyzetét előző cikkeinkben tárgyaltuk. A munkás­osztály politikájával külön foglalkoznunk nem kell, hisz lapunk hasábjai, minden betűje folyton a munkásosztály politikáját hirdeti és támogatja. Van azonban a ma­gyar közéletben még egy nevezetes tényező, melynek a szereplését, a munkásosztályhoz való viszonyát tárgyalnunk kell: ez az uralkodó ! Mi a történelmet és a politikát a töme­gek, az osztályok harca, érdeke alapján magyarázzuk. Ezzel látszólag nem egyez­tethető össze, hogy egy egyes ember cse­lekedeteivel, legyen az bár az uralkodó, külön foglalkozzunk. Az uralkodó azonban nem egyes ember, hanem egy igen nevezetes hatalmi tényező. Az uralkodó képviseli az egész uralkodó családot a maga nagy gazdasági hatalmá­val ; az uralkodóhoz közvetlenül csatlako­zik a tisztikar túlnyomó része, a hivatásos katonatisztek, kiknél a tiszti rang atyáról fiúra száll: az udvar és a magas bürokrá­cia, mely, különösen Ausztriában, máig is külön osztályt képez. Mindezen társadalmi rétegek közvetlenül a királytól függnek, minden körülmények közt vele vannak. Ez a körülmény, minden jogi szemponttól el­tekintve, súlyt ad az uralkodó személyének. Mindaddig, míg a társadalmi fejlődés békés úton halad előre, a király hatalmas jogokkal bír. Ura a hadseregnek, kinevezi a minisztériumot, összehívja és feloszlatja tetszése szerint az országgyűlést. Mivel szentesítése nélkül nem lehet törvénnyé semmiféle javaslat, legalább mint akadá­lyozó, döntő szereppel bír a törvényhozás­ban is! Miféle érdek vezeti valamely uralkodó poli­tikáját ? A felelet nagyon egyszerű: saját és csa­ládja uralmának fentartása és megnagyobbí­tása! Uralma fentartásának eszközei kétfélék: ideológiai és hatalmi eszközök. Ideológiai a jogi helyzete, a tömegekbe belenevelt királyhűség, a hűségeskü, melyet kezébe tesznek le az ország és hadsereg tisztjei stb. Ilyen ideológiai mozzanat magának a hadseregnek a hűsége is. Hatalmi eszköze első­sorban a hadsereg. Ezenkívül az érdekközösség, mely az uralma alatt álló társadalom némely osz­tálya és közötte fennáll. Hogy a király uralma fenmaradjon, ennek feltétele, hogy saját hatalma és a vele szövetkezett osztály hatalma nagyobb legyen, mint a vele szemben álló osztályok hatalmai De a király érdeke, hogy az uralma alatt álló ország hatalma lehető nagy legyen; minél nagyobb és gazdagabb az ország, annál nagyobb tekintéllyel és jövedelemmel bir az uralkodó, így az uralkodó érdekei hogy országa fejlő­djön és gazdagodjék. Mindebből következik, hogy az uralkodó politikája ingatag; hol ezzel, hol azzal a társadalmi réteggel lép szövetségre! A 18. századbeli abszolút uralkodók a fejlődő burzsoáziát támogatták a feudalizmussal szemben ; a francia uralkodóház, nem ismer­vén fel a burzsoázia erejét, saját vesztét idézte elő politikájával. Általában az uralkodó, mint­hogy uralma jórészt tekintélyén, tehát ideo­lógiai alapon nyugszik, leginkább a min­denkori uralkodó osztállyal tart, mely szintén a tekintély elvét, hirdeti az előre­törő, tisztán emberi jogokra hivatkozó osztályokkal szemben. Kivételes eset, ha valamely elnyomott osztály pártjára áll, így tett a mi uralkodónk nemrég Ausztriá­ban, az általános választójog kérdésében ! Így tett Magyarországon, midőn a koalíciót az általános válaszójog behozatalára kö­telezte ! A király ezen álló­foglalás'a ^í'mimm­'^'vi­hető. A koalíció erősen támadta a német vezényleti nyelvet, a hadsereg egységét. Ezen támadások sokszor maga a király személye ellen irányultak és veszélyeztették a király tekintélyét. A hadsereg magyarrá tétele kétségkívül érdeke a magyar ne­mességnek, részben a polgárságnak is, hisz sok ezer semmittevő dzsentrifiú és pol­gári sarjadék jutna egy álláshoz. A király azonban semmi áron sem akart jogaiból engedni, hisz a hadseregről, hatalma leg­főbb eszközéről volt szó. És látván, hogy mily kevés tényleges erő áll a koalíció harca mögött, szétzavarta az országgyűlést, felfüggesztette az alkotmányt; a szétzavart parlament védelmére egyetlen ember sem állott ki! A koalíció végre megadta magát kényre­kegyre. Lemondott mindenről, csakhogy ha­talomra jusson. És ekkor kötötte ki a király, hogy meg kell csinálni az általános vá­lasztójogot ! A király igen helyesen gondolkozott. Amily fontos a királyra a felségjogok meg­tartása, amily fontos a mai uralkodó osz­tályra, hogy a „nemzeti" követelmények által állandóan izgalomba tartsa a leigázott népet és esetleg fiainak állást szerezzen a hadseregben, oly kevés fontossággal bír a vezényszó, jelvény, stb. kér­dése a nép milliói számára. Ha már meg van a nagy baj, hogy három fiatal évet el kell veszíteni, hogy szótlanul kell tűrni durva tisztek minden szeszélyét, az, hogy ez német, vagy magyar nyelven, fe­ketesárga, vagy piros-fehér-zöld jelvény alatt történik-e, már nagyon mindegy! Míg osztályparlament áll fenn, melyben a pár­tok nem gazdasági, hanem személyi, vallási, közjogi elvek szerint csoportosulnak, a ki­rályt mindig fenyegeti az a veszedelem, hogy valamelyik párt ismét a hadsereg szét­választását, a magyar Vezényszót választja jelszóul. Míg ellenben joggal felteheti, hogy az általános választójog alapján összeülő nép­parlamentnek igen-igen hosszú időre más fon­tosabb teendői lesznek, mint a vezényleti nyelv bolygatása! Így, az ..általános? választói j­og kérdése ideiglenes szoros érdekközösséget teremt az uralkodó és a munkásosztály között. Sőt tovább menve, mondhatjuk, hogy hosszú időre nem fog ellentét fennállani az ural­kodó és a munkásosztály politikája között. Közjogi kérdések közönyösen hagynak bennünket ; az alkotmánybiztosítékok csak az uralkodó osztályt érdeklik, viszont az uralkodónak elsőrendű érdeke, hogy országainak népessége ne fogyjon . Minthogy a mai uralkodó osztály esztelen politikája százezerszám űzi idegenbe az ország népét, a király természetes ellensége ak!­ hogy legyen a mai uralkodó osztálynak és politikájának, mely a monarchia katona­anyagát annyira kevesbíti! A kivándorlás megszüntetése csak erélyes gazdasági és szociálpolitika által lehetséges. A király és a munkásság tehát egyformán érdekelve van a m­odern szociálpolitika megalkotásán! Szóval, Magyarország különleges helyzete az uralkodót oda kell hogy vigye, hogy a munkásság érdekeit, politikáját lehetőleg tá­mogassa ! Mi pedig, mint Pernerstorfer mondá, nagyon elfogulatlan emberek vagyunk és bárkinek a segítségét célunk érdekében szí­vesen elfogadjuk! A Népszava mai száma 16 oldal. SZEMLE. BELFÖLD. Az általános választójog elsikkasztói. Nekünk nem újság, hogy a koalíciós kormány az általános, titkos választójogot, melyet megvalósítani köteles volna, min­denképpen el akarja sikkasztani. Ilyen szándékról ad ma hírt a „Magyar Szó" is, amely ezt írja: Bécsből megbízható helyről jelentik nekünk, hogy Andrássyék ott végleg el akarják temetni az általános választójogot. Azt híresztelik ugyanis, hogy az általános választójog ma már nem kell Magyarországon senkinek sem. Nem kell a szocialistáknak és nem kell a demokratáknak, Vázsonyiéknak sem. Az alkotmánypárt, a néppárt pedig első pillanattól kezdve sem akarta az általános választójogot, a függetlenségi pártban pedig alig van egy-két ember, aki szintén akarta. Ma tehát az a hely­zet Magyarországon, mondják Andrássyék, hogy nem kell az általános választójog.

Next