Népszava, 1907. október (35. évfolyam, 233–258. sz.)

1907-10-01 / 233. szám

XXXV. évfolyam. Budapest, 1907. október 1. kedd. 233*. szám. C-­K?*' AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre. . . 19.20 kor. I negyed évre. 4.80 kor. fel évre . . . 9.60 »­I egy hóra . . . 1.60 „ EGYES SZÁDI ÁRA 6 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VII., RÁKÓCZI-TIT 32. (Telefon-szám 54—94.) KIADÓHIVATAL: VII., NYÁR-UTCA 1. SZ. (Telefon-szám­ 82—61.) Munkástestvéreink! Elvtársak! A koalíció az általános választójog el­vállalásával jutott uralomra. Kötelezte ma­gát a nagy reform megvalósítására. De kötelességének teljesítése alól ki akar bújni. Időt akar nyerni reakcionárius tör­vények alkotására. Azonban Magyarország öntudatos m­unkásságának türelme elfogyott. Neki hagyjuk magunkat tovább csalni. Követeljük az általános, titkos és községenként gyakorland­ó választó­jog sürgős törvénybe iktatását . Ezért a követelésünkért ké­szek vagyunk minden rendel­kezésünkre álló eszközzel a legelszántabb harcra. Elvtársak! 1907 október 10-én a kép­viselőház újra megkezdi üléseit. Ezen a napon figyelmeztetni fogjuk a koalíciós országrontókat, hogy mivel tartoznak a népnek! Október végééi talpra áll egész Magyarország munkásnépe. Ezen a napon tüntetni fogunk az általá­nos választójog mellett az ország minden nagyobb községében, ahol öntudatos mun­kások laknak. Szünetelni fog a termelő munka. Végig fog zúgni az országon a nép szava, a nép akarata. Qkstófoep 10-én bejelentjük a nép ellenségeinek, hogy készen vagyunk a harcra! Elég volt már a koalíciós ígéretekből! Végre tetteket akarunk látni. Nem lesz most már nyugalom Ma­gyarországon, amíg az általános vá­lasztójogot m­eg nem kapjuk / Elvtársak! Készüljetek ok­tóber 10-ére! Meg kell mutatnunk, hogy tudunk egyet akarni, tudunk nagy célokért áldozni, ha a népgyűlölő ezerholdasok parlamentje a végsőre kény­szerít bennünket! Munkástestvéreink! Készüljetek, agitál­jatok, szervezkedjetek, mozgassátok meg az egész országot! Le az osztályuralommal! Éljen az általános választójog! Éljen a szociáldemokrácia! A terror. A Máv. munkásait ma országszerte hiva­tali esküre kényszerítették, amelynek cél­zata : esküszegéssel vádolhatni minden máv. munkást, aki részt vesz az október tizediki tüntetésen, amely az ő jogaiért is folyik. Hogy ez a célzat és nem más, azt érthetően magyarázza meg egy igazgatói rendelet, amely kimondja, hogy minden tüntetőt elcsapnak a Máv­­tól és az elcsapottakat hazai vasutak­hoz többé fölvenni nem lehet. Nehogy valaki kibújjék a rendelet parancsának tel­jesítése alól, azt is kimondja az igazgatói ukár, hogy a nagy napra senkinek szabad­ságot nem szabad adni. Ha a jobbat tesszük fel két eshetőség közül a Máv.. vezetőségéről s az annak parancsoló Kossuth Ferencről, akkor nem hisszük azt, hogy ez az egész orvtáma­dás a máv. munkásság ellen egyszerű provokáció, egy készületlen vasutas­sztrájk­ felidézése. Ha hajlandók va­gyunk még a kevésbé rosszat feltéte­lezni róluk, akkor nem gondolunk mindjárt erre a cinikus banditafogásra, hanem arra, hogy a kormány október tizediki munkás­tüntetésünk hatásán akar gyengíteni a már­ munkások politikai szabadsága ellen el­követett merénylettel. Ez a jobbik feltevés. Ez a feltevés azon­ban még mindig elegendő ahoz, hogy rosszhiszeműséggel, politikai jogok csorbí­tásával, hivatalos hatalommal való vak­merő visszaéléssel vádoljuk a kormányt. És joggal vádoljuk. Mert sem a törvények, sem az új szolgá­lati pragmatika nem tartalmaz olyan para­grafust, amelynek alapján a bíróilag erkölcs­telennek minősített fekete listára helyezhetné a Máv. azokat a munkásokat, akik a kor­mánynak kellemetlen tüntetésben részt vesznek. Sőt ellenkezőleg áll a dolog. Az új prag­matika 38. ,§-a szabadságot enged a vas­utasnak a politikai agitációra s politikai gyűlésen való részvételre. A munkában éppen a tüntetés idején nem álló máv. munkásra nincs az a paragrafus, amelynek alapján büntetést lehetne reá róni, pláne őt elbocsátani. De nem illeti büntetés a munkabeszüntető máv. munkást sem, akit a pragmatika 48. §-a csak a forgalom megszüntetésére irányuló sztrájk miatt mond büntetendőnek. Azzal pedig minden máv. munkás tisztában van, hogy a forgalmat a vasúti munkások egy napos sztrájkja meg nem akasztja, sőt abban komoly zavarokat sem okoz. A munkabeszüntetés célzata teljesen távol áll attól, hogy forgalmi zavarokat idézzen elő. Nem lehet büntetni azon munkásokat sem, akik október 10-én szabadságuk meg­tagadása ellenére is odahagyják lakóhelyü­ket. A pragmatika azon §-a, amely szerint a vasutas szabadság nélkül nem hagyhatja el szolgálati helyét, nem vonatkozhatik a munká­sokra, akiknek lakóhelyük, munkahelyük van, de szolgálati helyük, mint a forgalmi alkal­mazottaknak — nincs. Ami pedig nincs, azt Marx elnökhelyettes úrnak legrémesebb fenyegetései ellenére sem lehet odahagyni. Terrorizmus és hazugság : ez jellemzi a kormánynak és az elnökigazgatóságra ezen tettével megérett lakásának munkáját. Öntudat és igazság : ez fogja jellemezni a vasúti munkásság eljárását is. A máv­ munkások le fogják tenni a rájuk kény­szerített esküt. Leteszik — ha kell — a Marseillaise hangjai mellett. Leteszik annyi­val is inkább, mivel senki sem vádolhatja őket esküszegéssel, ha a pragmatika betar­tását követelő esküt letéve, részt vesznek az október tizediki tüntetésben. Mert részt fognak benne venni. Minden terror, minden furfang ellenére. A máv­ munkások ma már öntudatos emberek, akiket jogaikért való küzdelmükben holmi gáncsvetések meg nem állítanak, akik tud­ják, hogy azok lesznek az esküszegők, azok rúgják fel a pragmatikát, akik eset­leg — ha lehet és merik — megbüntetik őket politikai szabadságuk gyakorlásáért. A máv­ munkások magukért helyt álla­nak, de nem állanak jót többé annak a pragmatikának betartásáért, melyet minden Marx János kijátszhat, hogy érdemeket sze­rezzen kalácsadói előtt és minden Kossuth felrúghat, ha politikai érdekei úgy kívánják. Lapunk mai száma 16 oldal A kiegyezésről. Évek óta izgatja a kiegyezés kérdése a magyar közvéleményt. A legutóbbi hetek­ben pedig az első helyet foglalja el a saj­tóban és a közvéleményben a kiegyezés körül folyó ,,küzdelem." Nem kiegyezésről van ugyan szó, hanem vám- és kereske­delmi "szövetségről, vagy — a koalíciós kormány „vívmánya" értelmében — szer­ződésről, de a „kiegyezés" szó az utóbbi időben annyira közhasználatúvá vált, hogy bátran megtarthatjuk. Az általános érdek­lődés és az a körülmény, hogy a megkö­tendő szerződés — bárhogyan áll is most a dolog — minden valószínűség szerint nemsokára a parlament elé kerül, köteles­ségünkké teszi, hogy ezzel a kérdéssel behatóbban foglalkozzunk. Az 1867. évi XII. törvénycikk, amely­­,a magyar korona országai és az őfelsége uralkodása alatt álló többi országok között fenforgó közös érdekű viszonyokról s ezek elintézésének módjáról" szól, a közös ügye­ket két kategóriába osztja. Az elsőbe tar­toznak azok, amelyek az 1723. évi I., II. és III. törvénycikkek által elfogadott pragma­tica sanctión alapulnak, amelyeknek közös­ségét tehát a Habsburg-ház most uralkodó női ága megbolygatni nem engedi, így „a közös biztosság együttes erővel leendő vé­delme és fentartása oly közös és viszonyos

Next