Népszava, 1907. október (35. évfolyam, 233–258. sz.)
1907-10-01 / 233. szám
XXXV. évfolyam. Budapest, 1907. október 1. kedd. 233*. szám. C-K?*' AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre. . . 19.20 kor. I negyed évre. 4.80 kor. fel évre . . . 9.60 »I egy hóra . . . 1.60 „ EGYES SZÁDI ÁRA 6 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VII., RÁKÓCZI-TIT 32. (Telefon-szám 54—94.) KIADÓHIVATAL: VII., NYÁR-UTCA 1. SZ. (Telefon-szám 82—61.) Munkástestvéreink! Elvtársak! A koalíció az általános választójog elvállalásával jutott uralomra. Kötelezte magát a nagy reform megvalósítására. De kötelességének teljesítése alól ki akar bújni. Időt akar nyerni reakcionárius törvények alkotására. Azonban Magyarország öntudatos munkásságának türelme elfogyott. Neki hagyjuk magunkat tovább csalni. Követeljük az általános, titkos és községenként gyakorlandó választójog sürgős törvénybe iktatását . Ezért a követelésünkért készek vagyunk minden rendelkezésünkre álló eszközzel a legelszántabb harcra. Elvtársak! 1907 október 10-én a képviselőház újra megkezdi üléseit. Ezen a napon figyelmeztetni fogjuk a koalíciós országrontókat, hogy mivel tartoznak a népnek! Október végééi talpra áll egész Magyarország munkásnépe. Ezen a napon tüntetni fogunk az általános választójog mellett az ország minden nagyobb községében, ahol öntudatos munkások laknak. Szünetelni fog a termelő munka. Végig fog zúgni az országon a nép szava, a nép akarata. Qkstófoep 10-én bejelentjük a nép ellenségeinek, hogy készen vagyunk a harcra! Elég volt már a koalíciós ígéretekből! Végre tetteket akarunk látni. Nem lesz most már nyugalom Magyarországon, amíg az általános választójogot meg nem kapjuk / Elvtársak! Készüljetek október 10-ére! Meg kell mutatnunk, hogy tudunk egyet akarni, tudunk nagy célokért áldozni, ha a népgyűlölő ezerholdasok parlamentje a végsőre kényszerít bennünket! Munkástestvéreink! Készüljetek, agitáljatok, szervezkedjetek, mozgassátok meg az egész országot! Le az osztályuralommal! Éljen az általános választójog! Éljen a szociáldemokrácia! A terror. A Máv. munkásait ma országszerte hivatali esküre kényszerítették, amelynek célzata : esküszegéssel vádolhatni minden máv. munkást, aki részt vesz az október tizediki tüntetésen, amely az ő jogaiért is folyik. Hogy ez a célzat és nem más, azt érthetően magyarázza meg egy igazgatói rendelet, amely kimondja, hogy minden tüntetőt elcsapnak a Mávtól és az elcsapottakat hazai vasutakhoz többé fölvenni nem lehet. Nehogy valaki kibújjék a rendelet parancsának teljesítése alól, azt is kimondja az igazgatói ukár, hogy a nagy napra senkinek szabadságot nem szabad adni. Ha a jobbat tesszük fel két eshetőség közül a Máv.. vezetőségéről s az annak parancsoló Kossuth Ferencről, akkor nem hisszük azt, hogy ez az egész orvtámadás a máv. munkásság ellen egyszerű provokáció, egy készületlen vasutassztrájk felidézése. Ha hajlandók vagyunk még a kevésbé rosszat feltételezni róluk, akkor nem gondolunk mindjárt erre a cinikus banditafogásra, hanem arra, hogy a kormány október tizediki munkástüntetésünk hatásán akar gyengíteni a már munkások politikai szabadsága ellen elkövetett merénylettel. Ez a jobbik feltevés. Ez a feltevés azonban még mindig elegendő ahoz, hogy rosszhiszeműséggel, politikai jogok csorbításával, hivatalos hatalommal való vakmerő visszaéléssel vádoljuk a kormányt. És joggal vádoljuk. Mert sem a törvények, sem az új szolgálati pragmatika nem tartalmaz olyan paragrafust, amelynek alapján a bíróilag erkölcstelennek minősített fekete listára helyezhetné a Máv. azokat a munkásokat, akik a kormánynak kellemetlen tüntetésben részt vesznek. Sőt ellenkezőleg áll a dolog. Az új pragmatika 38. ,§-a szabadságot enged a vasutasnak a politikai agitációra s politikai gyűlésen való részvételre. A munkában éppen a tüntetés idején nem álló máv. munkásra nincs az a paragrafus, amelynek alapján büntetést lehetne reá róni, pláne őt elbocsátani. De nem illeti büntetés a munkabeszüntető máv. munkást sem, akit a pragmatika 48. §-a csak a forgalom megszüntetésére irányuló sztrájk miatt mond büntetendőnek. Azzal pedig minden máv. munkás tisztában van, hogy a forgalmat a vasúti munkások egy napos sztrájkja meg nem akasztja, sőt abban komoly zavarokat sem okoz. A munkabeszüntetés célzata teljesen távol áll attól, hogy forgalmi zavarokat idézzen elő. Nem lehet büntetni azon munkásokat sem, akik október 10-én szabadságuk megtagadása ellenére is odahagyják lakóhelyüket. A pragmatika azon §-a, amely szerint a vasutas szabadság nélkül nem hagyhatja el szolgálati helyét, nem vonatkozhatik a munkásokra, akiknek lakóhelyük, munkahelyük van, de szolgálati helyük, mint a forgalmi alkalmazottaknak — nincs. Ami pedig nincs, azt Marx elnökhelyettes úrnak legrémesebb fenyegetései ellenére sem lehet odahagyni. Terrorizmus és hazugság : ez jellemzi a kormánynak és az elnökigazgatóságra ezen tettével megérett lakásának munkáját. Öntudat és igazság : ez fogja jellemezni a vasúti munkásság eljárását is. A máv munkások le fogják tenni a rájuk kényszerített esküt. Leteszik — ha kell — a Marseillaise hangjai mellett. Leteszik annyival is inkább, mivel senki sem vádolhatja őket esküszegéssel, ha a pragmatika betartását követelő esküt letéve, részt vesznek az október tizediki tüntetésben. Mert részt fognak benne venni. Minden terror, minden furfang ellenére. A máv munkások ma már öntudatos emberek, akiket jogaikért való küzdelmükben holmi gáncsvetések meg nem állítanak, akik tudják, hogy azok lesznek az esküszegők, azok rúgják fel a pragmatikát, akik esetleg — ha lehet és merik — megbüntetik őket politikai szabadságuk gyakorlásáért. A máv munkások magukért helyt állanak, de nem állanak jót többé annak a pragmatikának betartásáért, melyet minden Marx János kijátszhat, hogy érdemeket szerezzen kalácsadói előtt és minden Kossuth felrúghat, ha politikai érdekei úgy kívánják. Lapunk mai száma 16 oldal A kiegyezésről. Évek óta izgatja a kiegyezés kérdése a magyar közvéleményt. A legutóbbi hetekben pedig az első helyet foglalja el a sajtóban és a közvéleményben a kiegyezés körül folyó ,,küzdelem." Nem kiegyezésről van ugyan szó, hanem vám- és kereskedelmi "szövetségről, vagy — a koalíciós kormány „vívmánya" értelmében — szerződésről, de a „kiegyezés" szó az utóbbi időben annyira közhasználatúvá vált, hogy bátran megtarthatjuk. Az általános érdeklődés és az a körülmény, hogy a megkötendő szerződés — bárhogyan áll is most a dolog — minden valószínűség szerint nemsokára a parlament elé kerül, kötelességünkké teszi, hogy ezzel a kérdéssel behatóbban foglalkozzunk. Az 1867. évi XII. törvénycikk, amely,a magyar korona országai és az őfelsége uralkodása alatt álló többi országok között fenforgó közös érdekű viszonyokról s ezek elintézésének módjáról" szól, a közös ügyeket két kategóriába osztja. Az elsőbe tartoznak azok, amelyek az 1723. évi I., II. és III. törvénycikkek által elfogadott pragmatica sanctión alapulnak, amelyeknek közösségét tehát a Habsburg-ház most uralkodó női ága megbolygatni nem engedi, így „a közös biztosság együttes erővel leendő védelme és fentartása oly közös és viszonyos