Népszava, 1907. október (35. évfolyam, 233–258. sz.)
1907-10-01 / 233. szám
6 vigye. Az 1868-iki kiegyezési törvény azonban Horvátországot illetőleg sem a magyar nyelvet, sem az államegységet nem ismeri, hanem kizárólag a horvát nyelvet és az államközösséget. A magyarok és horvátok közt megegyezésről mindaddig nem lehet szó, míg a magyarok nem tesznek le a magyar nyelvnek Horvátországban való alkalmazásáról, valamint az államegység álláspontjáról, mert mindez törvényellenes és nem egyeztethető össze Horvátország becsületével és pozíciójával. Kaphatnak ugyan zsoldosokat és korrumpált egyéneket, akik kísérletet fognak tenni, hogy a magyarok ezen kívánságait erőszakkal keresztül vigyék, e fáradozás azonban sikertelen kell, hogy maradjon és legfeljebb azt fogja eredményezni, hogy a megegyezés, melyet a két ország kölcsönös érdeke tesz szükségessé, mind távolabb időre kitolja. A horvát népre ezt a politikát sem hízelgéssel, sem erőszakkal nem lehet rákényszeríteni. Rövid belpolitikai hírek. A közös államadósságok ellenőrzésére kiküldött magyar bizottság ma tartotta utolsóelőtti érdemleges ülését. A bizottság konstatálta, hogy augusztus 31-ike óta 32.987 forint értékű bankjegyeket váltottak be és semmisítettek meg, a be nem váltott bankjegyek értéke 1.253.107 forint. Ebből Magyarországra jut 30 százalék, vagyis 375.932 forint, Ausztriára 877.175 forint. Megcáfolják azt a hírt, hogy Holló Lajos és Batthyány Tivadar gróf, a függetlenségi párt alelnökei ivet köröztettek a függetlenségi pártban, amelyben a párt tagjai becsületszóval kötelezték magukat az önálló jegybank melletti állásfoglalásra. Egy becsületszegést sikerült a cáfolattal megspórolni. Úgy értesülünk azonban, hogy a „vakmerő koholmány" (a „Mag" szavai) igaz s a takarékoskodás nem sikerült. A szövetkezetek válsága ügyében a pénzügymisztériumban tanácskoztak. Popovics államtitkár kijelentette, hogy a kormány egész erkölcsi tekintélyének latbavetésével hatni iparkodik a budapesti nagy pénzintézetekre oly irányban, hogy a szövetkezetek váltóanyagának cirkulációjában a megszakadt folytonosság ismét helyreálljon. Csizmazia Endre Sopronban beszámolót tartott, ahol fecsegett az alkotmánybiztosítékokról, de mélységesen hallgatott a sajtóügy reformjáról. Pedig előre hirdették, hogy mint a kormány megbízottja, erről is fog nyilatkozni. A helyhatósági állatorvosok szövetsége vasárnap tartotta meg rendes évi közgyűlését. A közgyűlésen több felszólalás sürgette a községi és helyhatósági állatorvosoknak gazdasági alapon való szervezkedését, amelyre nagy szükség is van, hiszen a közállatorvosok átlagos fizetése 600—100 korona. A magyar állam, amely az állatokról az állategészségügy államosításával gondoskodik, az állatokat gyógyító emberekről elfelejtett gondoskodni. KÜLFÖLD. Ausztria. A tartománygyülések általános választójogra. Lembergből jelentik, hogy több képviselő vezetése alatt küldöttség jelent meg Badeni gróf tartományi főnöknél, hogy az általános, titkos és egyenlő tartománygyülési választójog megadását kérjék. Ezalatt künn a palota előtt óriási néptömeg várakozott. Hudec képviselő lengyel és Szmigielski képviselő ruthén beszédére a tartományi főnök azt válaszolta, hogy a választási reform kérdésében elfoglalt álláspontját a birodalmi gyűlési választójog érdekében annak idején nála járt küldöttség előtt két évvel ezelőtt részletesen kifejtette és ugyanezen álláspontját a tartománygyűlés legutóbbi ülésszakának elején mondott megnyitó beszédében ismételte. Ezen kijelentésekhez nincsen semmi hozzáfűzni valója. Ellenére annak, hogy az idő nagyon előrehaladott, még mindig reméli, hogy a tartománygyűlés választási reformja megvalósul és a maga részéről, amennyire tőle telik, ezt elő fogja segíteni. Biztosította a küldöttséget a tartományi főnök arról, hogy alaptalan az a feltevés, mintha a tartománygyűlés valamely pártja a választási reform megvalósítását meg akarná akadályozni. Ezzel ellentétben minden párt arra törekszik, hogy a reform mielőbb megvalósuljon. Meg kell azonban engedni és be kell látni, hogy ebben a kérdésben is vannak véleményeltérések, amelyeknek elenyésztésére idő szükséges. A tartományi főnök válaszát az utcán várakozó néptömegnek Szmigielski és Diamant képviselők tolmácsolták. A tömeg NÉPSZAVA , 1907 október 1. nyugodtan meghallgatta a jelentést s azután csendesen szétoszlott. Betiltott népgyűlések. A Brünnben megjelenő „Rownost” című testvérlapunk közli, hogy a tartományi főnökség betiltotta a Planschkoba egybehívott gyűlést, amelynek napirendjére a szociáldemokrata párt az antimilitarista mozgalom megbeszélését tűzte ki. Hasonlóképpen betiltották az élelmiszerek drágulása miatt összehívott népgyűlést is. Sajátosan magyar módszer. Franciaország. A „szocialista" miniszter kirohanása. Saint-Chamondból táviratozzák, hogy Briand munkaügyi miniszter egy itteni szocialista pártgyűlésen beszédet mondott, amelyben a többek között a következő nyilatkozatokat tette: — Ma is, mint ezelőtt, azon nézeten vagyok, hogy a szocialista párt együttműködése a baloldali egyéb pártokkal nélkülözhetetlen feltétele a politikai, gazdasági és szociális haladásnak. Nem szabad a szocializmust a forradalommal összetéveszteni. Álláspontja a reakciósokkal szemben az, hogy a szocialisták mindig készek Franciaországot megvédelmezni és bűnnek tartanák cserbenhagyni a hazát a veszély pillanatában. A hervéizmus nem szocialisztikus, hanem anarchisztikus tan, amelyen legintranzigensebb szocialisták is elitélnek és le küzdeni igyekeznek. A miniszter úr szerint nem szabad a szocializmust a forradalommal összetéveszteni. Meg hogy bűn a hazát a veszély pillanatában cserbenhagyni. Mi meg azt mondjuk, hogy a szocializmus a forradalomtól elválaszthatatlan. A szocializmus egy új világot jelent, amely csak ennek a létezőnek a romjain fog fölépülni. A létezőnek össze kell roppannia, hogy helyet adjon a jövőnek. Az alakulásoktól függ azonban az, hogy ez a forradalom milyen lesz: békés, avagy puskaporos. A szocialisták sohasem tagadták meg a hazát, de az uralkodóosztály hazája sohasem jelentette a nép hazáját. Amit az urak „haza" alatt értettek és értenek, az kizárólag az ő saját osztályérdekeiket jelentette és jelenti, amelyhez a népnek semmi köze nincsen. Briand úr kijelentéseit tehát nem szabad összetéveszteni a szocializmus tanával. Oroszország: Forradalom a kaszárnyában 1. Pétervárról jelentik, hogy Szebasztopolban három ismeretlen katonatiszti egyenruhába öltözött férfi érkezett a Brest-ezred kaszárnyájába. Az őrségen levő századnak elmondták, hogy az ezredparancsnok megöletett és számos tisztet elfogtak s felszólították a katonákat, hogy a kaszárnyában elfogva levő katonatiszteket, azonnal szabadítsák ki. A szolgálattevő őrmester azonnal jelentést tett az idegenekről felebbvalójának. A tisztek a kaszárnya udvarába érkeztek. A szolgálatban lévő század kapitánya odakiáltott a legénységnek: „Ne higyjetek nekik! Ezek közönséges csalók!" Az idegenek erre a tisztek közé lőttek. A zászlóaljparancsnok és a századparancsnok megsebesült. Az utóbbi parancsot adott a dobosnak, hogy riadót verjen. Közben a lövések zajára a kaszárnyában levő összes tisztek az udvarra siettek, mialatt az egész ezred legénysége teljesen rendben távozott. Az idegenek erre sietve a kijáratot keresték és minthogy azt állították, hogy a lövöldözőket üldözik, az őrség kieresztette őket. Üldözésük eredménytelen maradt. A dolog, bár kissé különösnek tetszik, azt bizonyítja, hogy a forradalom, minden üldözés ellenére, napról-napra szélesebb gyűrűt alkot és áttöri a kaszárnya falait is. Éjszaka a következőket jelentik Pétervárról: A rendőrség Szebasztopolban két napon át nyomozott és átkutatta a pincelakásokat. Egy Bogdanov nevű forradalmár lakásán egész fegyverarzenált találtak. Három forradalmárt, köztük Bogdanovot, letartóztatták. A Szebasztopolba tengeren vagy vasúton érkezőket szigorúan szemmel tartják. Más jelentések szerint Szebasztopolban lázadás ütött ki, véres össszeütközés volt, amelyben hat tiszt elesett és a sebesültek száma igen nagy. A zendülés hír szerint általános lett és az erődök tüzérsége nem akart a lázadókra tüzelni. Perzsia. Újabb zavarok. Perzsiában újult erővel tört ki a nép nyugtalansága. Egy teheráni jelentés szerint az egyik teheráni mecsetben óriási néptömeg gyűlt össze, amely ezután Zili-Szultán herceget, a jelenlegi uralkodó sah nagybátyját kiáltotta ki sahnak és követelte, hogy a jelenlegi sah azonnal mondjon le, mert képtelen a kormányzásra. Ismét más táviratok, melyek Londonon keresztül érkeztek, nyugtalanító híreket tartalmaznak az alkotmány keresztülvitele körül támadt viszálykodásokról, valamint a török-perzsa határvillongásokról. Egy Berlinből éjjel érkezett távirat szerint a sah az előtte megjelent parlamenti küldöttségnek kötelelezőleg megígérte, hogy elismeri az alkotmányt és parlamentet. A sah ugyan már többször megígérte ezt, de mindannyiszor kijátszotta a népet. Kérdéses, hogy lesz-e egyáltalán hatása ez újabb ígéretnek. A török-perzsa konfliktusról azt jelentik Konstantinápolyból, hogy a török porta delegátusokat küldött ki a tárgyalások színhelyére. A portának a perzsa delegátusok mielőbbi kiküldetésére vonatkozó sürgetésére a teheráni kormány itteni követe utján azon üzenetet adta át a portának s a nagyhatalmak követeinek, hogy nem bízik a törökperzsa egyezmény létrejöttében s miután a törökök már 600 négyszögkilométernyi perzsa területet tartanak megszállva s az Ararattól az Urmia tóig terjedő területnek a vitás határba való beolvasztásától lehet tartani, Perzsia visszautasítja a Törökországgal való tárgyalást és békebírósági döntést fog kérni. Északamerika: Háború Japánnal? A londoni „Morning Post"nak jelentik Washingtonból, hogy amióta a hadihajókat a kormány a Csendes-óceánra rendelte, megint felmerült az a hír, hogy az Unió háborúra készül Japán ellen. A „Newyork Sun" vezércikkében így ír: A flottát a kormány a Csendes-óceánra rendelte, hogy hadat indítson Japán ellen. Japán tisztában van a helyzettel és erősen készül a háborúra. Mihelyt bekövetkezett a flottának a vizekre való rendelése...a hiáború kikerülhetetlen lesz. Rövid külpolitikai hírek. A szerb külügyminiszteri sajtóiroda hivatalos jelentése szerint a külföldi lapoknak az a híre, hogy a szerb király a kormánynak a szkupstina elnapolására vonatkozó előterjesztését visszautasította volna, továbbá, hogy a király ezen magatartása miatt a kabinetnek több tagja a kormány lemondását követelte, nem felel meg a valóságnak. A kabinet egyáltalán nem szándékolta elnapolni a szkupstinát, annál kevésbé tett erre vonatkozólag előterjesztést a királynál. Európa általános politikai helyzetéről tárgyaltak — Bécsben jövő és sugalmazottnak látszó hosszú híradás szerint — Oroszország megbízottja, Izvolszky külügyminiszter és Magyarország-Ausztria megbízottja, Aehrenthal közös külügyminiszter. Különösen az úgynevezett Balkán-kérdés és még különösebben a macedóniai kérdés foglalkoztatta őket. A tanácskozásokon megállapodtak abban, hogy az entente-hatalmaknak (érdekelt, bizonyos körülmények között együttműködő, jó viszonyban levő hatalmak, ez esetben Oroszország és Magyarország-Ausztria) kötelességük a Balkánon a teljes nyugalmat helyreállítani. Kijelentették, hogy az „érdekelt" hatalmaknak sohasem volt szándékuk, hogy a portának (Törökországnak) Macedónia nemzetiségek szerint való felosztását ajánlják. Még mindig Björnson. — Még mindig ujabb tázgyűlések betiltása. — Björnson tudvalevőleg erősen megtámadta Apponyi Albertet, akit nem tartott méltónak arra, hogy vele együtt tanácskozzék. A faj magyarok már ezerszer védelmükbe vették az itthon legreakciósabb, de a külföldön liberális színben pompázó jezsuita grófot. Ezeknek azonban mégsem sikerült fehérre mosni a legfeketébb közoktatásügyi miniszter urat. Külföldre mentek tehát. Az átkozott Bécs sietett segítségül. A „N. F. Pr.-ben gróf Schönborn Frigyes vette védelmébe Apponyit. Elmondta, hogy nagyjelentőségűnek tartja Apponyi békeakcióját, csodálattal emlékezett meg remek szónoki képességeiről és lehordta Björnsont.