Népszava, 1907. október (35. évfolyam, 233–258. sz.)

1907-10-01 / 233. szám

6 vigye. Az 1868-iki kiegyezési törvény azonban Horvátországot illetőleg sem a magyar nyel­vet, sem az államegységet nem ismeri, hanem kizárólag a horvát nyelvet és az államközös­séget. A magyarok és horvátok közt megegye­zésről mindaddig nem lehet szó, míg a ma­gyarok nem tesznek le a magyar nyelvnek Horvátországban való alkalmazásáról, vala­mint az államegység álláspontjáról, mert mindez törvényellenes és nem egyeztethető össze Horvátország becsületével és pozí­ciójával. Kaphatnak ugyan zsoldosokat és korrumpált egyéneket, akik kísér­letet fognak tenni, hogy a magyarok ezen kívánságait erőszakkal keresztül vigyék, e fára­dozás azonban sikertelen kell, hogy maradjon és legfeljebb azt fogja eredményezni, hogy a megegyezés, melyet a két ország kölcsönös érdeke tesz szükségessé, mind távolabb időre kitolja. A horvát népre ezt a politikát sem hízelgéssel, sem erőszakkal nem lehet rákény­szeríteni. Rövid belpolitikai hírek. A közös államadósságok ellenőrzésére kiküldött magyar bizottság ma tartotta utolsóelőtti érdem­leges ülését. A bizottság konstatálta, hogy augusz­tus 31-ike óta 32.987 forint értékű bank­jegyeket váltottak be és semmisítettek meg, a be nem váltott bankjegyek értéke 1.253.107 fo­rint. Ebből Magyarországra jut 30 százalék, vagyis 375.932 forint, Ausztriára 877.175 forint. Megcáfolják azt a hírt, hogy Holló Lajos és Batthyány Tivadar gróf, a függetlenségi párt al­elnökei ivet köröztettek a függetlenségi pártban, amelyben a párt tagjai becsületszóval kötelezték magukat az önálló jegybank melletti állás­foglalásra.­­ Egy becsületszegést sikerült a cá­folattal megspórolni. Úgy értesülünk azonban, hogy a „vakmerő koholmány" (a „Mag" szavai) igaz s a takarékoskodás nem sikerült. A szövetkezetek válsága ügyében a pénzügy­misztériumban tanácskoztak. Popovics államtitkár kijelentette, hogy a kormány egész erkölcsi tekin­télyének latbavetésével hatni iparkodik a budapesti nagy pénzintézetekre oly irányban, hogy a szövet­kezetek váltóanyagának cirkulációjában a megsza­kadt folytonosság ismét helyreálljon. Csizmazia Endre Sopronban beszámolót tar­tott, ahol fecsegett az alkotmánybiztosítékokról, de mélységesen hallgatott a sajtóügy reformjáról. Pedig előre hirdették, hogy mint a kormány megbízottja, erről is fog nyilatkozni. A helyhatósági állatorvosok szövetsége va­sárnap tartotta meg rendes évi közgyűlését. A köz­gyűlésen több felszólalás sürgette a községi és hely­hatósági állatorvosoknak gazdasági alapon való szer­vezkedését, amelyre nagy szükség is van, hiszen a közállatorvosok átlagos fizetése 600—100 korona. A magyar állam, amely az állatokról az állat­egészségügy államosításával gondoskodik, az álla­tokat gyógyító emberekről elfelejtett gondoskodni. KÜLFÖLD. Ausztria. A tartománygyülések általános választó­jogra. Lembergből jelentik, hogy több képviselő vezetése alatt küldöttség jelent meg Badeni gróf tartományi főnöknél, hogy az általános, titkos és egyenlő tartománygyülési választójog megadását kérjék. Ezalatt künn a palota előtt óriási néptömeg várakozott. Hudec képviselő lengyel és Szmigielski képviselő ruthén beszé­dére a tartományi főnök azt válaszolta, hogy a választási reform kérdésében elfoglalt állás­pontját a birodalmi gyűlési választójog érdekében annak idején nála járt kül­döttség előtt két évvel ezelőtt részletesen ki­fejtette és ugyanezen álláspontját a tartomány­gyűlés legutóbbi ülésszakának elején mondott megnyitó beszédében ismételte. Ezen kijelen­tésekhez nincsen semmi hozzáfűzni valója. Ellenére annak, hogy az idő nagyon előrehaladott, még mindig reméli, hogy a tartománygyűlés választási reformja megvalósul és a maga ré­széről, amennyire tőle telik, ezt elő fogja segí­teni. Biztosította a küldöttséget a tartományi főnök arról, hogy alaptalan az a feltevés, mintha a tartománygyűlés valamely pártja a választási reform megvalósítását meg akarná akadályozni. Ezzel ellentétben minden párt arra törekszik, hogy a reform mielőbb meg­valósuljon. Meg kell azonban engedni és be kell látni, hogy ebben a kérdésben is vannak véleményeltérések, amelyeknek elenyésztésére idő szükséges. A tartományi főnök válaszát az utcán várakozó néptömegnek Szmigielski és Diamant képviselők tolmácsolták. A tömeg NÉPSZAVA , 1907 október 1. nyugodtan meghallgatta a jelentést s azután csendesen szétosz­lott. Betiltott népgyűlések. A Brünnben meg­jelenő „Rownost” című testvérlapunk közli, hogy a tartományi főnökség betiltotta a Planschkoba egybehívott gyűlést, amelynek napirendjére a szociáldemokrata párt az anti­militarista mozgalom megbeszélését tűzte ki. Hasonlóképpen betiltották az élelmiszerek drá­gulása miatt összehívott népgyűlést is. Sajáto­san magyar módszer. Franciaország. A „szocialista" miniszter kirohanása. Saint-Chamondból táviratozzák, hogy Briand munka­ügyi miniszter egy itteni szocialista párt­gyűlésen beszédet mondott, amelyben a töb­bek között a következő nyilatkozatokat tette: — Ma is, mint ezelőtt, azon nézeten vagyok, hogy a szocialista párt együttműködése a balol­dali egyéb pártokkal nélkülözhetetlen feltétele a politikai, gazdasági és szociális haladásnak. Nem szabad a szocializmust a forradalommal összeté­veszteni. Álláspontja a reakciósokkal szemben az, hogy a szocialisták mindig készek Franciaországot megvédelmezni és bűnnek­ tartanák cserbenhagyni a hazát a veszély pillanatában. A hervéizmus nem szocialisztikus, hanem anarchisztikus tan, amelye­n legintranzigensebb szocialisták is elitélnek és le­ küzdeni igyekeznek. A miniszter úr szerint nem szabad a szo­cializmust a forradalommal összetéveszteni. Meg hogy bűn a hazát a veszély pillanatában cserbenhagyni. Mi meg azt mondjuk, hogy a szocializmus a forradalomtól elválasztha­tatlan. A szocializmus egy új világot jelent, amely csak ennek a létezőnek a romjain fog fölépülni. A létezőnek össze kell roppannia, hogy helyet adjon a jövőnek. Az alakulások­tól függ azonban az, hogy ez a forra­dalom milyen lesz: békés, avagy puskaporos. A szocialisták sohasem tagadták meg a hazát, de az uralkodóosztály hazája sohasem jelen­tette a nép hazáját. Amit az urak „haza" alatt értettek és értenek, az kizárólag az ő saját o­sztályérdekeiket jelentette és jelenti, amely­hez a népnek semmi köze nincsen. Briand úr kijelentéseit tehát nem szabad összetéveszteni a szocializmus tanával. Oroszország: Forradalom a kaszárnyában 1. Pétervárról jelen­tik, hogy Szebasztopolban három ismeretlen katonatiszti egyenruhába öltözött férfi érkezett a Brest-ezred kaszárnyájába. Az őrségen levő szá­zadnak elmondták, hogy az ezredparancsnok meg­öletett és számos tisztet elfogtak s felszólítot­ták a katonákat, hogy a kaszárnyában el­fogva levő katonatiszteket, azonnal szabadít­sák ki. A szolgálattevő őrmester azonnal je­lentést tett az idegenekről felebbvalójának. A tisz­tek a kaszárnya udvarába érkeztek. A szolgálatban lévő század kapitánya odakiáltott a legénységnek: „Ne higyjetek nekik! Ezek közönséges csalók!" Az idegenek erre a tisztek közé lőttek. A zászlóalj­parancsnok és a századparancsnok megsebesült. Az utóbbi parancsot adott a dobosnak, hogy riadót ver­jen. Közben a lövések zajára a kaszárnyában levő összes tisztek az udvarra siettek, mialatt az egész ezred legénysége teljesen rendben távozott. Az idegenek erre sietve a kijáratot keresték és minthogy azt állították, hogy a lövöldözőket ül­dözik, az őrség kieresztette őket. Üldözésük ered­ménytelen maradt. A dolog, bár kissé különösnek tetszik, azt bizonyítja, hogy a forradalom, minden üldözés ellenére, napról-napra szélesebb gyűrűt alkot és áttöri a kaszárnya falait is. Éjszaka a következőket jelentik Pétervárról: A rendőrség Szebasztopolban két napon át nyomo­zott és átkutatta a pincelakásokat. Egy Bogdanov nevű forradalmár lakásán egész fegyverarzenált találtak. Három forradalmárt, köztük Bogdanovot, letartóztatták. A Szebasztopolba tengeren vagy vasúton érkezőket szigorúan szemmel tartják. Más jelentések szerint Szebasztopolban lázadás ütött ki, véres össszeütközés volt, amelyben hat tiszt elesett és a sebesültek száma igen nagy. A zendü­lés hír szerint általános lett és az erődök tüzérsége nem akart a lázadókra tüzelni. Perzsia. Újabb zavarok. Perzsiában újult erővel tört ki a nép nyugtalansága. Egy teheráni jelentés szerint az egyik teheráni mecsetben óriási néptömeg gyűlt össze, amely ezután Zili-Szultán herceget, a jelen­legi uralkodó sah nagybátyját kiáltotta ki sah­nak és követelte, hogy a jelenlegi sah azonnal mondjon le, mert képtelen a kormányzásra. Ismét más táviratok, melyek Londonon keresztül ér­keztek, nyugtalanító híreket tartalmaznak az alkotmány keresztülvitele körül támadt viszályko­dásokról, valamint a török-perzsa határvillongá­sokról. Egy Berlinből éjjel érkezett távirat szerint a sah az előtte megjelent parlamenti küldöttségnek kötele­lezőleg megígérte, hogy elismeri az alkotmányt és parlamentet. A sah ugyan már többször megígérte ezt, de mindannyiszor kijátszotta a népet. Kérdé­ses, hogy lesz-e egyáltalán hatása ez újabb ígé­retnek. A török-perzsa konfliktusról azt jelentik Konstanti­nápolyból, hogy a török porta delegátusokat kül­dött ki a tárgyalások színhelyére. A portának a perzsa delegátusok mielőbbi kiküldetésére vonat­kozó sürgetésére a teheráni kormány itteni követe utján azon üzenetet adta át a portának s a nagy­hatalmak követeinek, hogy nem bízik a török­perzsa egyezmény létrejöttében s miután a törökök már 600 négyszögkilométernyi perzsa terü­letet tar­tanak megszállva s az Ararattól az Urmia tóig ter­jedő területnek a vitás határba való beolvasztásá­tól lehet tartani, Perzsia visszautasítja a Török­országgal való tárgyalást és békebírósági döntést fog kérni. Északamerika: Háború Japánnal? A londoni „Morning Post"­nak jelentik Washingtonból, hogy amióta a hadi­hajókat a kormány a Csendes-óceánra rendelte, megint felmerült az a hír, hogy az Unió háborúra készül Japán ellen. A „Newyork Sun" vezércikké­ben így ír: A flottát a kormány a Csendes-óceánra ren­delte, hogy hadat indítson Japán ellen. Japán tisz­tában van a helyzettel és erősen készül a hábo­rúra. Mihelyt­ bekövetkezett a flottának a vizekre való rendelése...a hiáború kikerülhetetlen lesz. Rövid külpolitikai hírek. A szerb külügyminiszteri sajtóiroda hivata­los jelentése szerint a külföldi lapoknak az a híre, hogy a szerb király a kormánynak a szkupstina elnapolására vonatkozó előterjesztését visszautasí­totta volna, továbbá, hogy a király ezen maga­tartása miatt a kabinetnek több tagja a kormány lemondását követelte, nem felel meg a valóság­nak. A kabinet egyáltalán nem szándékolta elna­polni a szkupstinát, annál kevésbé tett erre vonat­kozólag előterjesztést a királynál. Európa általános politikai helyzetéről tárgyaltak — Bécsb­en jövő és sugalmazottnak látszó hosszú híradás szerint — Oroszország megbízottja, Iz­volszky külügyminiszter és Magyarország-Ausztria megbízottja, Aehrenthal közös külügyminiszter. Különösen az úgynevezett Balkán-kérdés és még különösebben a macedóniai kérdés foglal­koztatta őket. A tanácskozásokon megállapodtak abban, hogy az entente-hatalmaknak (érdekelt, bi­zonyos körülmények között együttműködő, jó vi­szonyban levő hatalmak, ez esetben Oroszország és Magyarország-Ausztria) kötelességük a Balkánon a teljes nyugalmat helyreállítani. Kijelentették, hogy az „érdekelt" hatalmaknak sohasem volt szándékuk, hogy a portának (Törökországnak) Ma­cedónia nemzetiségek szerint való felosztását ajánlják. Még mindig Björnson. — Még mindig ujabb tázgyűlések be­tiltása. — Björnson tudvalevőleg erősen megtá­madta Apponyi Albertet, akit nem tartott méltónak arra, hogy vele együtt tanács­kozzék. A faj magyarok már ezerszer védel­mükbe vették az itthon legreakciósabb, de a külföldön liberális színben pompázó jezsuita grófot. Ezeknek azonban még­sem sikerült fehérre mosni a leg­feketébb közoktatásügyi miniszter urat. Külföldre mentek tehát. Az átkozott Bécs sietett segítségül. A „N. F. Pr­.-ben gróf Schönborn Frigyes vette védelmébe Appo­nyit. Elmondta, hogy nagyjelentőségűnek tartja Apponyi békeakcióját, csodálattal emlékezett meg remek szónoki képességei­ről és­­ lehordta Björnsont.

Next