Népszava, 1907. október (35. évfolyam, 233–258. sz.)

1907-10-25 / 253. szám

8 mázni. A szerencsétlenség áldozatait a közeli temető halottasházába szállították. Két nap óta vannak ott, azonban nem akad senki, aki eltemettesse őket. „Kenyéradójuk" erre gon­dolni sem akar. — Leégett vasúti kocsi. Szabadkáról -írják. Kedden este a Budapestről Szabadkára érkező te­hervonat furcsa szállítmánnyal érkezett meg. Az egyik kocsi lángokban állt. A több­ mint száz kocsiból álló tehervonat a gyorsvonat gyorsaságával robo­gott be a pályaudvarra, hol természetesen nagy meglepetést keltett a vonat, melynek útját tűzké­vék világították meg. A pályaudvaron gyorsan le­kapcsolták az égő kocsit, mely messze világító lánggal égett. A vasúti személyzet megkísérelte oltani a tüzet, de fáradozása hiábavaló volt. A kocsi faalkatrészei teljesen elégtek, csupán a kerekek és a tengelyek maradtak épen. A kigyulladt kocsit Kunszentmárto­non kapcsolták a vonathoz s az Temesvárra volt irányítva. A kocsi egy temesvári szállítócég buto­roskocsija volt és egy temesvári államhivatalnok ingóságait szállította és igy csupa könnyen égő holmival volt tele. Valószínű, hogy vigyázatlanság­ból keletkezett a tűz. — Iskolás gyermekek szerencsétlenség­e. Do­lováról (Torontálvármegye), irják, hogy a tanító és az iskolaszéki tagok hanyagsága következtében majdnem végzetes szerencsétlenség érte az ottani iskola egyik osztályába járó összes gyermekeket. Szünet közben ugyanis az egyik osztálynak majdnem az összes tanulói alatt leszakadt a pöcegödör padlózata és a gyermekek belezuhan­tak a pöcegödörbe. A rémes sikoltozásra azonnal több ember szaladt oda a szomszédból és létrák meg kötelek segítségével nagynehezen kihúzták a szerencsétlen gyermekeket, akik közt sokan teljesen elmerültek az ingoványban. A sze­rencsétlenség hírére a község minden részéből odafutottak az anyák és sokan ájultan terültek el földön, amikor gyermekeiket olyan rettenetes álla­potban pillantották meg. Sok gyermek a szeren­csétlenség következtében súlyosan megbetegedett. — Amikor a ló nem jön be, Bécsből jelen­tik . A lóversenytéren az egyforintos helyen az utolsó futam után egy Krausz nevű ember gutaütést kapott és menten meghalt. Ismerősei azt beszélik, hogy Krausz az utolsó versenyben egy lóra fogadott és mikor vesztett, nagy dühbe jött, szitkozódott. — Ellopták a szentséget. A gyöngyösi ferenc­rendiek templomában még tán most is oltári szentség nélkül imádják az urat, mert vasárnapra virradóra az ur testével együtt ismeretlen tettesek ellopták az oltári szentséget. Az isten a saját testire nem viselt vala akkora gondot, hogy ügyes betö­rök földi gyarló munkájukkal az isteni gondvise­lést meg ne csúfolják és most rendőrök, csendő­rök bottal ütik a tettesek nyomát és keresik az ur testét, amit valószínűleg azért tüntettek el, mert ezüst volt a foglalatra. — Diák és katona.^Bécsből jelentik: Éjfél után az Opera-utca sarkán Báró Spielmann Antal, a harmadik landwehr-ulánusezred had­nagya egy hölggyel és egy tengerész-főtörzs­orvossal beszélgetett ott, amikor diákcsoport jött arra és egyikük kihívóan rászólt a had­nagyra. Spielmann nem is hederített rá, ha­nem társaságával átment az utca másik olda­lára. A diák oda is követte a tisztet. Erre Spielmann kardot rántott és végigvágott a diák fején. Közben rendőrök jöttek és vala­mennyiüket bekísérték a rendőrségre, ahol jegyzőkönyvet vettek fel a vérontásról. A jog­hallgató sebét, amely tizenöt centiméter hosszú, a mentő­k bekötözték, a diákot aztán kórházba vitték. Állapota súlyos. — A kisbíró tragédiája. A cinkotai kisbíró­választást írásokkal egybekötött alkotmányos küzdelem előzte meg. Mészáros Pál lett a győztes. Az új hivatalos tekintély tegnap dél­előtt betért borozni Weisz Ignác korcsmájába, ahol az ellenpártiak még mindig agyarkodó serege megtámadta és annyira elpüfölte, hogy lepedőben vitték haza. Most élet-halál között lebeg Cinkota kisbirája. A csendőrök a dühös ellenpártiak kinyomozásán fáradnak. — Nyilatkozat. A következő sorok közlésére kértek fel bennünket: „A Hir" folyó hó 24-én megjelent 49-ik számában Megvan a tüdővész széruma focim alatt napvilágot látott közlemény­ben több ízben történik nevemre hivatkozás; ez arra késztet, hogy a nagyközönség tájékoztatására kinyilatkoztassam, hogy a Wettenstein-féle szerrel történt kísérletezésekből eddigelé semmi objektív és biztos eredményt felmutatni nem lehet. Magam részéről a kísérletezéshez az engedélyt adtam meg s az afeletti ellenőrzést tartottam fenn magamnak, azonban úgy a nyilvánosságra jutott publikációk­tól, melyek tudtom és beleegyezésem nélkül lettek közölve, továbbá minden egyéb ezen kísérlete­zésekkel kapcsolatos ténykedésektől személyem­­ teljesen távol áll. Tisztelettel Budapest, 1907 októ­ber 24-én,­ Dr. Friedrich Vilmos, egyetemi magán­tanár, főorvos. — „Betörő káplán"­ címen lapunk első minapi számában írtunk Karlovszky Lajos káplán sik­kasztás miatt történt letartóztatásáról. A Pázmány­féle papi védőiroda annak a közlésére kér fel bennünket, hogy „Liptószentnyiklóson római kato­likus plébános, káplán, sőt hitközség sincsen s hogy a letartóztatott Karlovszky nem római kato­likus"..— Megjegyezzük, hogy a betörő káplán római katolikus voltáról forrásunk, egy esti újság irt és a tévedés innen került a Népszavába és egy-két más reggeli lapba.­­ A vakok budapesti nevelő- és tanintéze­tével kapcsolatosan a közoktatásügyi miniszter óvót létesített 5—7 éves vak gyermekek részére. Felvételt nyer vallásra és nemzetiségre való tekin­tet nélkül minden magyar állampolgár gyermeke, aki a jelzett kort át nem lépte s aki a vakságon kivül más testi, vagy szellemi fogyatkozásban nem szenved. A szegénysorsú szülők gyermekei ingye­nes helyekre vétetnek fel. Felvételi határidő folyó évi november hó 1-ében állapittatik meg. Kér­vények a vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisz­teriumnak cimezve az igazgatóságnál (Budapest, VII., István­ út 95) nyújtandók be. — Időjárás. Az országban tartósan derült, nap­p­al enyhe és éjjel hűvös idő uralkodik ; gyenge éjjeli fagy északon és keleten csaknem általános volt. A hőmérséklet maximuma: ugyallán, meg Eszéken 19 C°, minimuma : Árvaváralján, Debre­cenben és Botfalun 3 C° volt. Tegnap este fél 10 és 10 óra között közepes erejű, közeli földrengést jeleztek a budapesti, ógyallai és temesvári műszerek. jóslat : Az időjárásban egyelőre lényeges válto­zás nem várható, később nyugatról növekedő fel­hőzet és némi csapadék valószínű. NÉPSZAVA 1907 október 30. Rövid hírek. A fegyverrel játszott. Zsebely, temes vármegyei községben a napokban Csurbai Péter tizenhatéves legény a Flóbert-puskájával lövöldözött és nyak­szirten találta Drágán Szilárd ottani földmivest. Drágánt beszállították a temesvári közkórházba, ahol a halállal vívódik. A mézeshetekben szívenlőtte magát tegnap Marosvásárhelyen Végh József fodrász felesége, aki akkor hét hónapja volt férjnél. Véghné meghalt. Levelet hagyott hátra, amelyben tettének okául életuntságát említi. Összevagdalták egymást az aradi vasúti állo­­máson Danyicskó József huszár és Kozma szrátyás ,honvédbaka. A verekedés a katona­életben m­ár szokásossá vált kötekedésből, az egyes fegyverne­mek lekicsinyléséből és kigúnyolásából keletkezett. A két katona súlyosan megsebesült. Tehervonat elgázolta csütörtökön Adamik Mi­hályt, Poprád állomás főnökét. Nyomban meghalt. A leánykereskedés leküzdésére alakult egyle­tek nemzetközi konferenciája csütörtökön Brüsz­szelben összeült. • A tengerbe dobta magát Voloscánál Klein Antal a littai (Krajna) kerületi főnökség főbiztosa. Észrevették és kimentették. Tettének okát nem tudják. Felrobbant egy lőporraktár Neusalz porosz­országi város közelében. Megállapították, hogy a raktár bejáratánál egy kevés lőpor el volt szórva s azt fiatal gyermekek meggyújtották. Egyikük sú­lyosan meg is sérült. Összeomlott Vladivosztokban (Szibéria) az ottani partépítésnél, amely 8 millió rubelbe kerül, az építmények nagy része. Vizsgálat alkalmával a rakpartépítés dolgában nagy csalást fedeztek fel. A felségáruló és a nép. — Saját tudósítónktól. — Berlin, október 23. A város egynémely része néhány nap óta különös képet nyújt esténként: ama gyűlések környékén, ahol a másfél évi várfogságra itélt Liebknecht elvtárs beszél, a berlini munkások tízezrei nagy tüntetéseket rendeznek. Mint­hogy a legnagyobb gyűlési termek is csak korlátolt számban fogadhatják be a hallgató­ságot, a munkások özönlése a gyűlések szín­helyére már délután öt órakor megkezdődik, hat órára a terem már túl van zsúfolva és azok, akik később érkeznek, elállják az utakat és nagy ovációkban részesítik a „ki­közösített" felségárulót, így adva kifejezést ama gyűlöletnek, melyet a militarizmus ellen táplálnak. Ezek a tüntetések oly elemi erővel nyilvánulnak meg, hogy a berlini rendőrség, mely nem tűr semmiféle csoportosulást vagy tüntetést, mely még a császár ablaka alatt tüntető hazafiakat is a szó szoros értelmében széjjel verte — megelégszik azzal, hogy néhány század rendőrt felvonultat vagy készenlétben tartat, de a tüntetésbe nem avatkozik. Az antimilitarizmus, a cholera gallisa — ahogy a német császár nevezte, végre utat tör magának Németországban is — a birodalmi főtörvényszék jóvoltából. Amiért Liebknecht elvtárs éveken át hiába fáradozott, azt meg­hozta egy rövidke ítélet és az azt megelőző néhány napi tárgyalás. A hadseregellenes küzdelem eddigelé a né­met párt mostoha gyermeke volt. A párt mu­lasztásairól és az e téren való kötelességeiről Liebknecht elvtárs a következőket írja elkob­zott könyvében: A német szociáldemokrácia még a hadsereg ellen való vádanyag összegyűjtésében sem tett valami sokat. Csak a katonai költségvetést, a közvetlen katonai terhek és a létszám eme­lését tárgyalták eddigelé behatóan. De már a katonai terhek és a vám, valamint az adó­politika között való összefüggés is beható vizs­gálatra vár. De mindenekelőtt és első­sorban hiányzik a katonakínzások, a hadbírósági íté­letek, a katonai öngyilkosságok, a hadsereg egészségügyi viszonyainak, a szolgálat által szen­vedett károk, a fizetési és nyugdíjviszonyok, a katonák, mint bérleszorítók alkalmazása és az erre vonatkozó hadtestparancsnoki rendeletek, a katonák sztrájktörőkül való alkalmazása, a katonai szabadságolások a sztrájktörő cé­lokra, a katonák és felfegyverzett rendőr­ség sztrájkokba való beavatkozása, az ily alkalommal elhullott áldozatok, a katonaság beavatkozása a politikai akciókba, a hadastyán egyleteknek kihasználása a politikai és szociál­politikai harcokban, a militarizmus tevékeny­sége minden fentemlített téren, különösen a gazdasági és politikai harcban a többi or­szágokban is — hiányzik, mondom, mind e tények összefoglaló tárgyalása . . . Az anyag gyűjtését és feldolgozását rendszere­sen kell űzni; ezt az általános "agitációban, mellétetek ttest lehet elvégezni."­­ A pártgyűlések többsége tudvalevőleg min­dig leszavazta Liebknecht elvtárs indítványát és most ? Az ítélet kihirdetése után a párt­vezetőség első dolga volt, hogy elhatározta a tárgyalásoknak brosúra alakjában való közzé­tételét, mely már magában véve is oly vád­anyag a militarizmus ellen, milyet egyetlen antimili­tarista bizottság sem tudott volna egy­könnyen összeállítani. Oly hatást, milyent e füzetecske fog elérni, tán száz antimilitarista irat sem tudott volna kelteni. Az antimilitarista hangulat még a tárgyalá­sok alkalmával megnyilvánult; erről tanúsko­dott az a nagy érdeklődés, melyet a munkás­ság a tárgyalások iránt tanúsított. Az Ítélet kihirdetését az egész birodalom proletársága visszafojtott lélekzettel várta. Az Ítélet kihir­detése alkalmával a lipcsei munkások tízezrei vették körül a birodalmi törvényszék épületét, mely körül nagyszámú rendőrség vont kordont. Midőn a munkásság megtudta az ítéletet és mikor Liebknecht elvtárs el­hagyta a törvényszéki palotát, a tömeg áttörte a kordont és zajos tüntetést rendezett. Itt fog­lalt a nép először állást az ítélet ellen. Mi­helyt azonban a távíró szétröpítette a hírt a birodalomban, megkezdődtek a gyűlések és értekezletek — nap-nap után száz meg száz ilyet tartanak a birodalom minden részében — ahol feltárják a militarizmus bűneit és a proletárok százezrei tesznek fogadalmat, hogy az eddiginél hathatósabban fognak küz­deni az osztályállam utolsó mentsvára, a mi­litarizmus ellen. De mindazon a gyűléseken is foglalkoznak a lipcsei perrel, ahol egyéb ügyeket tárgyalnak. Az egybegyűlt munkásság sehol sem oszlik szét anélkül, hogy háromszoros Hoch-ot ne kiáltana Liebknecht elvtársra, ami semmiesetre sem az embernek, hanem az ügynek szól. A birodalom minden részéből ezrével érkeznek a megrendelések a ki­adandó füzetre, úgy, hogy ez oly példányszám.

Next