Népszava, 1907. november (35. évfolyam, 259–284. sz.)

1907-11-01 / 259. szám

XXXV. évfolyam. Budapest, 1907. november 1. pernek. 259. szál*. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: 1 évre. . . 19.20 kor. I negyed évre. 4.80 kor. évre . . . 9.00 „ s egy hóra . . . 1.00 „ EGYES SZÁK ÁRA 6 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSZO: VXL. RÁKÓCZI­ ÚT 32. (Telefon-szám 54—94.) KIADÓHIVATAL: VII., NYÁR­ UTCA 1. SZ. (Telefon-szám 82—61.) Fogyasztási adók. m. A fogyasztási adók fejadók. A fogyasztási adókat mindennap fizeti az ember, vala­hányszor fogyasztási adóval megrótt cikket vásárol. Mert a fogyasztási adó benne van a vásárolt cikk árában. A fogyasztási adók a kiskeresetű munkásnépet rettenetesen ki­zsarolják. A fogyasztási adók miatt keve­sebb húst, sót, cukrot, kenyeret, petróleu­mot, bort, sört, dohányt fogyaszthat a sze­gény ember, mintha nem kellene fizetnie ez adókat. Minél szegényebb a munkás, an­nál több fogyasztási adót fizet. A sze­gény munkás fizet, hogy a dúsgazdag megmeneküljön a jövedelmi adótól! A dologtalan dúsgazdag henyélő fényűzés­ben él, őt és az ő vagyonát védi az ál­lam ; ellenben a vagyontalan dolgozókat az állam csak terheli s kiszolgáltatja a ha­talmon levő agrárius arisztok­ráciának ki­zsákmányolásra, mégis ezzel a kizsákmá­nyolt munkássággal fizetteti meg az állami adóbevételek kétharmad részét az állam. Mert a fizetett adó annál nagyobb lesz, ak­inél kisebb a munkásosztály jövedelme. És annál jobban csökken a fizetett adók összege aránylag véve is és valóságosan is, minél nagyobb a dúsgazdagok adófizető ereje, vagyis vagyona és jövedelme. A munkásember véres verejtékkel, gyötrő gondok, aggódások közt, fárasztó munkával tudja megkeresni létfentartásának legszű­kösebb eszközeit, családjával együtt nyomo­rogva neveli fel gyermekeit az államnak, mégis az állam és község őt adóztatja meg legsúlyosabban, bárha létfentartása mini­mumát nem biztosítja. Ellenben azt a fény­űzésben henyélő tízezer holdas földesurat és milliomos tőkést, ki dologtalanul, gond nélkül él, évi jövedelmének csak kisebb részét tudja pazarló élet mellett is elköl­teni : az állam aránylag adózatlanul hagyja. Egyforma fogyasztási adót fizet, aki hami­sított savanyú vinkót és pezsgőt iszik, vagy aki finom tisztított vesepecsenyét és olcsó marhahúst eszik. Továbbá a cukor, a só, a sör, a szesz fogyasztási adója is egyforma mindenkinek, gazdagnak­ és kol­dusnak. Aki tiszta és erős fényű villannyal világítja meg drága bútorokkal teli termeit, az nem fizet világítási adót; a szegény munkás, aki szűk odúját vaksi és büdös petróleummal világítja, a petróleum után fizet a fogyasztott mennyiség szerint évente 6—10 korona állami adót! íme, ez a fo­gyasztási adók igazsága az ezerholdasok osztályuralma alatt! Ezek azonban nagyon súlyos vádak; ha nem bizonyíthatók, méltán várhatnák az éjjel-nappali ügyész meleg érdeklődését. Vizsgáljuk meg tehát, hogyan illeszkednek a fogyasztási adók a munkásnép kerese­tébe és hogyan terhelik meg a munkás­családok csekély keresetét? Az eredmé­nyekből bebizonyul, hogy alaposak-e, igaz­ságosak-e vádjaink? Ha egyformán fizetné a fogyasztási adó­kat az ország minden lakosa, csecsemő és felnőtt egyaránt, akkor 10 korona 80 fillér jutna minden lélekre Magyarországon; az iparos Alsóausztriában 14 korona, Cseh­országban 21 korona, Morvaországban 27­5 korona, Sziléziában 37 korona fogyasztási adó jut egy-egy lélekre. Az iparos ausz­triai népességnek ez a nagyobb fogyasztási adója azonban nem azt jelenti, hogy Ausz­triában annyiszor nagyobb a fogyasztási adó, mint nálunk, hanem azt, hogy "az ipa­ros osztrák nép keresete kétszer-háromszor több, mint a magyaré, azért ott a fogyasz­tás, az élelmezés kétszer-háromszorta jobb, mint nálunk. A fogyasztási adó jó mértéke az általá­nos fogyasztásnak, mert a fogyasztási adó alá eső cikkekben a mezőgazdaság termé­kei : árpa, komló, burgonya, tengeri, cukor­répa foglaltatnak. Tehát a fogyasztási adó, ha egyforma a két államban, ahol emelke­dik, ott emelkedik ,a mezőgazdaság termé­keinek fogyasztása is. Minél nagyobb egy országnak iparossága, annál nagyobb egy­úttal annak a fogyasztási adókon megmért fogyasztóképessége is. A nagyobb községi és városi munkás­nép fogyasztási adója Magyarországon át­lag évi 33 korona, Ausztriában 41 korona. A két ország munkásnépének kereseti és gazdasági viszonyai nagyon eltérőek: ná­lunk túlnyomó a mezei munkásság, ott az ipari, az osztrák munkás sokkal jobban keres, mint a magyar, táplálkozása jobb, kényelemre többet ad ki, mégis a magyar munkás átlagos fogyasztási adója kevéssel kisebb amazénál. Ez már azt mutatja, hogy nálunk sokkal többet vesz el a mun­kás keresetéből a fogyasztási adó, mint Ausztriában. Hogy Magyarországra nem nagy a kimutatott 33 korona fogyasz­tási adó, ha tekintetbe vesszük, hogy a tá­voli falvak és tanyák mezőgazdasági né­pessége, jóformán dohánya, pálinkája, bora és petróleumja révén járul hozzá a fogyasz­tási adókhoz, bizonyítható volna egy hozzá­vetőleges számítással, a városi és községi iparos, kereskedő, bányász, tisztviselő, hi­vatalnok, közlekedés, hitel, forgalom, értel­miségi foglalkozásúak és családjaik lélek­száma után eső összeggel, amely a fogyasz­tási adók kétharmadát tenné ki. Azonban a csecsemők, gyermekek, aggok fogyasztására kevesebbet, az életerős dolog­tevő felnőttekére jóval többet kellene számítanunk, hogy a valóságot megköze­lítsük. Azért ilyen imaginárius számítás helyett vegyük az életet úgy, amint van, szakítsunk ki egy példát a kiskeresetű munkások életéből és mutassuk be azon a fogyasztási adó nagyságát és hatását. Alább adunk egy munkás költségvetést, mely nem egy, hanem hat munkáscsalád évi fogyasztásá­nak átlagát mutatja és pedig 3 óbudai villamos kalauz, 2 óbudai malommunkás és 1 ács­munkás-család fogyasztásának átlagát tün­teti fel. Mind a h­at munkás javakorbeli, nős ember; háromnak 1­1 gyermeke van, háromnak nincs. A villamos kalauzok havi fizetése 66 korona és 10 korona lakásbér, évente tehát 792 korona bér és 120 korona lakáspénz; a malommunkások napszáma átlag 300 munkanapra 900 korona. Mindenik munkás 150—210 korona közt váltakozó lakbért fizet. Mindenik család, vagyis a két ember együtt, csakis úgy tud megélni, hogy az asszony eljár vagy mosni, vagy takarítani, vagyis mindkettő kereső. Ennek a hat csa­ládnak pontosan és hitelesen felvett fogyasz­tása, valamint az egyes fogyasztási cikkek ára is részletesen kinyomozva és­­nyomozva és átlagra hozva, a következő képet mutatja: Férj és feleségből álló munkáscsaládnak­ fogyasz­tási szükséglete 1 hónap alatt. Az előbbi táblázat szerint a kéttagú csa­ládra hetenként 1 és fél kilogramm hús, 10 darab tojás, 75 deka szalonna, 1 liter bab, 1 kilogramm zsír, 50 kilogramm tűzifa, 1 liter bor, 1 liter sör és negyedliter pálinka jut. A nők is szeszfogyasztók. Naponta a férfiak, hosszú munkaidejük megszakítása­kor fél-, egy deci pálinkát, 2—3 pohár sört, vagy­­inkább 2—3 „fröccsöt" (azaz 4—6 deci" bort, szódavízzel) isznak, ami nem is sok az egész nap álló, járkáló munkásnak. Hogy ez a felvétel mennyire a kisker­e­setű emberek valóságos fogyasztását tün­teti fel, bizonyítható azzal, hogy a fővá­rosi statisztikai évkönyv szerint 1905-ben Budapesten minden lélekre 17­5 kgr. évi húsfogyasztás és 86­2 liter évi szeszes ital fogyasztás jutott. Vagyis, a mi két tagú csa­ládunkra e mérték szerint 95 kgr. húsnak és 172 liter szeszes italnak kellene esni. Ha most azt akarjuk megtudni, hogy mennyi élelmicikket fogyaszt a mi hat családunk átlag családonkint 12 hónapon át, akkor az előbbi adatokat tizenkétszer kell vennünk és az így nyert eredményt megszorozzuk az állami fogyasztási adónak 1 kgr.-ra, 1 literre eső részével és így meg­tudjuk, hogy az ily kiskeresetű munkás­család, két ember után mennyi fogyasztási adót kénytelen fizetni évente. Lesz tehát a fogyasztási adó alá eső cikkekből két tagú munkáscsalád szükséglete 12 hó alatt: hús cukor petróleum só sör bor pálinka dohány (1901—1905 alatt a jöve­déki százalék a tulajdon­képpeni bevételeknek 60,29%-át tette, ennek ará­nyában jut) a 36 koronából 21.70 együttvéve Ofroc­íme tehát, ez a kéttagú család, melyben a férfi keresete 912 korona, a nőé 200, együttvéve 1112 korona, ebből 844 koronát kénytelen kiadni életfentartási cikkeire. És az élelmi és napi fogyasztási szükségletekre kiadott 814 koronából 96 korona ,5,5 fillért 70-39 együttvéve 1 hóra 1 évre 1 811 . 68 fillér. 6 kg. hús­z 5 kg. zsir ...... 3 kg. füstölt­ szalonna . , 5 kg. főzőliszt .... 12 kg. kenyérliszt . . . 31­, kg. só ...... 24 db. tojás ...... 15 liter tej ...... kávéra ....... 4 liter bab ..... 10 kg. burgonya .... 4 kg. cukor ..... 4 liter petróleum . . . 6 zsák (a 25 kg.) tűzifa 16 liter bor (fröccs alakban) 4 liter sör ...... 1 liter pálinka . . . . dohányra ...... bor. a 184 fillér = 11-04 160 „ =s 8 — « 180 „ E3 5-40 5) 38 „ = 1'90 6 31 „ = 1'08 26 „ =3 —'91 V 7 „ wa 1-68 V 28 „ — 4'20 33 1 — 20 = —•80 7 « = —•70 82 = 3-28 » 32 = 1-28 *» 90 5-40 ?) 90 .. • ' 14-40 V· 48 „ S=S 1-92 1-40 * . . « • ' 3 — A fogyasztott árut után fizetett állami fogyasztási adók összege koronákban 4.32 18.24 6.24 6.72 7.53 28.80 3.­­Az áruk mennyisége 72 kgr. 48 kgr. 48 liter 12 kgr. 48 liter 192 liter 12 liter Lapunk mai száma 16 oldal.

Next