Népszava, 1908. február (36. évfolyam, 28-52. sz.)
1908-02-01 / 28. szám
XXXVI. évfolyam. Budapest, 1908. február 1. szombat. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre. . . 19.20 kor. I negyed évre. 4.80 kor. fél évre . . . 9.60 „ I egy hóra . . . 1.80 „ EGYES SZÁK ÁRA 6 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VII., RÁKÓCZI-ÚT 32. (Telefon-szám 54—94.) SÓHIVATAL: VII., XTTÁR-UTCA 1. SZ. (Telefon-szám 82—61.) Budapest munkásaihoz! Elvtársak! Az ország öntudatos munkássága döntő ütközetre készül. A tisztességes választójog kivívása óriási áldozatokkal fog járni, a csata eldőlte pedig az előkészítés munkájától függ! A küzdelem oroszlánrésze a főváros munkásságára vár. Itt kell majd a munkások tízezreit harcba vinni, itt van szükségünk tökéletes szervezetekre és harci eszközökre. Ezért mindenekelőtt itt a fővárosban végezzünk alapos és nagy munkát. A főváros külterületein lakó elvtársak 1908. évi február hó 3-án, hétfőn este fél nyolc órakor a következő helyeken tartanak nyilvános gyűléseket: V. kerület, Külső Váci-ut '96. szám. (Miskei-féle vendéglő.) VII. kerület, István-ut 9. szám. (A „Négy rózsáa-hoz címzett vendéglőben.) VIII. kerület, Szigetvári- és Magdolna-utcák sarkán. (Hlados-féle vendéglő.) IX. kerület, Ferenc-tér 13. szám. (Sverteczky-féle vendéglő.) A gyűlések napirendje: I. Az általános, egyenlő, titkos választójog. II. A pártsajtó. Elvtársak! Számítunk rá, hogy ott lesztek valamennyien! A magyarországi szociáldemokrata párt. Lapunk mai száma 14 oldal. 28. szám. Elfecsérelt milliárdok. A főrendiház már megajánlotta az újoncokat, a delegáció hadügyi albizottsága már elfogadta a közös hadügyi költségvetést. A koalícióra nem lehet panasza a militarizmusnak: megtette, amit tehetett, megadta, amit megadhatott. A sok panasz, a sok kifakadás az osztrák ármádia ellen nyomtalanul hangzott el, a tetteknek azonban nyomuk marad. A megszavazott költségvetéseket el fogják költeni, a behívott újoncokat be fogják sorozni. A nép fiait mundérba öltöztetik és ha kell, az apjuk, anyjuk legyilkolására kényszerítik. Ha az öreg családapa nyomorog, amíg katona a fia s nem bírja fizetni az adót, elárverezik a párnáját, hogy legyen miből megvenni a manlichert meg a golyót, az adóterhek miatt elégedetlenkedők megrendszabályozására. A koalíció sokat emlegette annak idején ezt a bizonyos elárverezett párnát és uralma alatt növeli a hadügyi költségeket. A honvédelmi tárca kiadásai is nőttek, a közös hadsereg és a tengerészet kiadásai is. A militarizmus nálunk is több milliót emészt évről-évre s a koalíciónak esze ágában sincs a lavina növekedésének határt szabni. A honvédség és a Landwehr kiadásaival együtt egy fél milliárdnál többet ad ki Ausztria és Magyarország a militarizmusra évente. Egy fél milliárdnyi húszkoronás arany olyan pénzhalom, amely nem fér be valami apró, kis szobába. Fél milliárd akkora összeg, hogy Magyarország, az analfabéták országa, egy tizedét sem költheti közoktatásra. Fél milliárd egyetlen esztendőben szinte elképzelhetetlen nagy összeg: 500 embert lehetne belőle évenként milliomossá tenni, 5000-et gazdag emberré, fél millió családot lehetne vele megmenteni a lassú éhhaláltól. 1880 óta 15 milliárd körül jár az az összeg, amit az uralkodó osztály a külső ellenségtől nem fenyegetett Ausztriában és Magyarországon katonaságra kiadott. Ezzel a tizenöt milliárddal gazdaggá lehetett volna tenni a koldus Magyarországot, és megkétszerezni Ausztria jobblétét. Ebből a tizenöt milliárdból olyan ipart lehetett volna teremteni, amely egyszerűen útját vágta volna minden kivándorlásnak. Társadalmi haladás, anyagi jobblét kútforrása lehetett volna milliókra nézve ez az óriási pénzhalom. De nem lett az. Nyomorúság kútforrása lett százezrekre, szolgaság föntartója a milliókra nézve és — profitszerző [alkalom néhány száz vagy ezer embernek. Sőt, ami többet számít milliók nyomoránál az uralkodó osztály szemében, azt az őrült versenyt, amelyet a militarizmus fejlesztésével az államok egymást közt folytatnak, kezdi már ki nem bírni a monarchia s főként a magyar állam. Minden külföldi állam adósságterhei nőnek a militáris kiadásokkal együtt. De míg a fejlődő iparállamok nem roskadoznak az adósságok terhe alatt, a magyar állam kénytelen éheztetni a tanítóit, sztrájkba hajszolni az orvosait, újabb és újabb adófajtákkal zaklatni az országból amúgy is menekülő népet, hogy a militarizmus költségeit és annak a kedvéért fölvett kölcsönök kamatait fizethesse. Bár a magyar állam körülbelül 300 millió koronával törleszti adósságait évente, azok még mindig nőnek és összegük már ötödfél milliárdra rúg. Ha ez így tart, ha az ország teherviselő képessége nem növekszik terheivel arányban, akkor pár év alatt Oroszország sorsára jut Magyarország: hitele megrendül, fenyeget a csőd. És ez a sors végzetesebb lesz a magyar államra, mint a cárizmusra. Az óriási területű orosz birodalom jelentékeny része a cáré és államáé. Ez a föld bányáival erős alapja a legrosszabb anyagi helyzetben is a hitelnek. A magyar állam vagyona hozzá képest semmiség s amit az orosz állam a cárizmus föláldozásával, könnyen kihever, az Magyarországnak önállóságába kerülhet, állami létének teljes pusztulásával. Az alkohol mindenkinek méreg, a militarizmus minden európai államot sorvaszt. De amennyi alkoholt kibír az egyik szervezet, abba évek során belepusztulhat a másik. Ami kiadást Anglia kibír, abba belepusztulhat Magyarország. Angliában a tőkének befektetés, gyarmatszerző vállalkozás a militarizmus. Nálunk csak önvédelem. A nagy angol tőkének az a katonaság, ami az orgazdának a tolvaj sokba kerülő alkalmazott, aki azonban több idegen tulajdont szerez a gazdának, mint amennyibe ő kerül neki. A magyar uralkodó osztálynak a katonaság egyszerűen rendőrje, hajcsárja a munkásmilliókkal szemben. Csak a saját államának kizsákmányolását biztosítja vele és igy a militarizmus kiadásai improduktív befektetések. Az angol militarizmus meggazdagította egy ország uralkodó osztályát, a magyar és osztrák militarizmus csak a hadseregszállítókat gazdagítja : nálunk nemcsak a demokratikus haladás érdekeltségének szemében is őrület a militarizmus fejlesztése, hanem annak kellene lennie az uralkodó osztály szemében is. A parlament, ha demokratikus lenne, még a tőke szempontjából is gátat vetne az elfecsérelt milliárdok folytonos növelésének. SZEMLE. BELFÖLD. Pénz, szurony és közigazgatás. Hihetetlenül hangzó hírt közöl a csernovai templom dolgáról egy a nemzetiségi párthoz közel álló kőnyomatos, a „Keleti Értesítő". Horánszky István rózsahegyi főszolgabíró utasítására a napokban a csendőrök a csernovai templomot bezárták és annak kulcsát magukkal vitték. A templom bezárásának az az oka, hogy a legutóbbi megyei választások alkalmával a rózsahegyi magyar párt állítólag azt ígérte a csernovai tótoknak, hogy ha a magyar párt jelöltjeire szavaznak, úgy a magyarok kifizetik a templom építési költségeinek hátralékos összegét, körülbelül 15.000 koronát. A csernovai tótok azóta a templom építésének törlesztésére a heti adakozásokat beszüntették, mire a hatóság a templomot bezáratta. Mindenki emlékezik még rá, hogy néhány héttel ezelőtt telekürtölték a lapok annak hírével az országot, hogy a csernovai tótok kikerültek az „izgatók" befolyása alól és derék, hazafias tótokká vedlettek át. Ezt a híradást azzal a ténnyel támogatták a koalíciós lapok, hogy a megyebizottsági tagok választásánál Csernován is a magyar párt jelöltjei győztek. Hogy milyen ész-