Népszava, 1908. február (36. évfolyam, 28-52. sz.)

1908-02-02 / 29. szám

s <t­i 10 NÉPSZAVA 1908 február 2. irta ezt a két embert és az egyiket körülbelül 20 éves izmos embernek mondta. A rendőrség nem ad hitelt Lichota előadásának s azt hiszi, hogy a tá­madás csak színlett volt és hogy Lichota Jamre­csikkel együtt vette el a pénzt. Lichotát egyelőre, fogva tartják. — Aki még bízik a belügyminiszterben. A képviselőház szombati ülése alatt, Pescha Miklós beszéde közben, a második emeleti baloldali kar­zatról valaki kérvényt dobott le az ülésterembe. A teremszolgák közrefogták s a háznagyi hivatalba vezették a kérvénydobót. Itt kiderült, hogy Gazda Jánosnak hivják, fémcsiszoló s a Hajós­ utca 17. számú házban lakik. Kérvényében azt kivánja Andrássy Gyula gróf minisztertől, hogy szerezze vissza állását. Megindították ellene a kihágási el­járást. — A pincézés. Székesfehérvári tudósítónk irja: A fejérmegyei Igaz községben Kis István meghívta szőlőhegyi pincéjébe Molnár József és H. Berényi János legényeket. Mulatozás közben Molnár és Berényi összeszólalkoztak, de házigazdájuk kibékítette őket. Később Be­rényi János minden ok nélkül fölugrott az asztaltól, a sarokban levő baltát fölkapva, Molnárra támadt, akit többször fejbecsapott. Molnár állapota oly súlyos, hogy életbenma­radásához nincs remény. Berényi Jánost a csendőrök letartóztatták. — A Thaw-pör. Newyorkból táviratozzák hogy a közönség lázas izgatottsággal várja a Thaw-pörben az esküdtszék verdiktjét. A zsűri zárt ajtók mögött tanácskozik és több jelből azt lehet következtetni, hogy nem tud egy­hangú megegyezésre jutni. Már egyszer szavaz­tak az esküdtek s hallomás szerint a zsűri öt tagja a felmentés mellett adta le szavazatát, mert Thaw a gyilkosság elkövetésekor be­számithatatlan volt, két esküdt a h­alálraitélés mellett szavazott, öten pedig haboztak s nem tudták magukat mire határozni. Miután Dowley elnök megmagyarázta a kérdéseket az esküdteknek, a börtönőrökkel cellájába kisértette a vádlottat. Felesége gyor­san felkelt és kisietett, hogy a folyosón fér­jének közelébe férkőzhessék. A törvényszéki épület előtt egész nap tö­mérdek ember tolongott. Késő éjjel a következőket jelentik Newyork­ból: A Thaw-perben az esküdtek vádlottat elmebeli állapotára való tekintettel felmentették. A bíróság ugy intézkedett, hogy Thaw-t a Matteawan-menhelyre szállítsák át bizonytalan időre, ahol őrült gonosztevőket ápolnak. In­dokolás szerint Thaw szabadlábra bocsátása a közbiztonságot veszélyeztetné. — A szig­oru tanár. Ezen a címen írtunk a Népszava szombati számában a kolomeai gimná­zium diákjairól, akik éjnek idején meglesték és dorongokkal leütötték Pickarszki tanárt. Kolomeai távirat alapján azt jelentettük, hogy a tanár bele­halt sebeibe. Lembergi jelentés azt mondja most, hogy a tanár nem halt meg s noha állapota súlyos, remény van, hogy fölépül. A galíciai közoktatási tanács megindította a vizsgálatot a gimazisták­ ellen. — Február elsején. Az újpesti Árpád-út 92. száma alatt a leghirhedtebb újpesti házak egyike roskadozik. A szó szoros értelmében roskadozik. Gerendái roskadtak, falai rozogák s a szobák padlózata és mennyezete minden pillanatban beomlással fenyeget. Ezt a házat „Knöpfler-udvar"-nak hívják, bizonyos Knöpfler Jakab úr részéről, aki tulajdonosa a hírhedt épületnek. Maga Knöpfler Jakab van olyan hírhedt, mint a háza. Szenteskedő, bigott zsidó és­­ házuzsorás. Újpesten mindenki megveti, csak a lakói félnek tőle. Mert Knöpfler Jakab lelketlen ember és jobban szipolyozza lakóit, mint a leghivatásosabb pióca. Ennek az embernek a házában február elsején öngyil­kos kísérletet követett el egy földhöz ragadt szegény lakó: Grünfeld Manó piaci árust. Knöpf­ler ki akarta tenni nyomorult lakásából, mert a bérösszeggel hátralékban volt s ez a szeren­csétlen Grünfeldet annyira elkeserítette, hogy borotvával elvágta a nyakát és alig lehetett megmenteni. Knöpfler Jakab hírhedt házát ágyrajárók lakják leginkább s úgyszólván minden zugnak van lakója. Egy ilyen zugot, amelybe három ember is alig fér, bérelt a szerencsétlen Grünfeld Manó is hetenként négy koronáért. A bérelt helyiségnek nincs padlója s a falai nedvesek, a tetőzete rozoga. Grünfeld Manó pár hét óta kereset nélkül van és mint­egy nyolcvan koronával adósa Knöpflernek, aki dühében kiszedette Grünfeld lakásának azt az ajtaját, amely az udvarra nyílik. És most Grünfeld Manó házanépe télvíz idején olyan lakásban lakik, amelynek nincs ajtaja. Grünfeld Manót e héten megfenyegette Knöpf­ler, ha azonnal nem fizet, kidobja az utcára. Az elkeseredett Grünfeld beretvával elvágta a nyakát, de idejekorán közbeléptek és sikerült őt még­menteni. — Modern művészet cimen fölolvasást tart a Magyarországi Független Good Templar-rend Igazát II. sz. páholyában (Magyar Világ­kávé­ház, Kossuth Lajos­ utca) folyó hó,4-én, kedden este fél 9 órakor Kóris Kálmán. Érdeklődőket szívesen látnak. — Nagy gyárégés. A pétervári Heisler-féle telefongyár leégett. A gyár egyik helyiségének tetőzete beszakadt és mentési­­ munkálatokban résztvett nyolc tűzoltót megsebesített. Húszezer készüléket, amelyeket a telefonállomásokra készítettek, a tűz elhamvasztott. A kár na­gyon nagy. A Népszava szombati számában írtunk a cseh­országi Chladno melletti Poldi-kohó acélgyára tü­zéről. Most azt jelentik Prágából, hogy az ottani esti lapok a Poldi-kohóban pusztított tűzvész ügyé­ben azt írják, hogy az acélrugógyár üzeme körül­belül négy hétig fog szünetelni. A kár nagyságát eddig nem lehetett megállapítani. — Hamis bankjegyek. Désről írják, hogy az ottani hatóságok eredeti bankóhamisitásnak jöttek nyomára. Egy alőr­ ember magyar bankjegyeket hozott forgalomba, amelyek 20 koronára szolnak és tisztára magyar feliratuak. Ily módon termé­szetesen hamar rájöttek a bankjegy hamisított voltára. A bankógyártó alőri embert letartóztatták s a nyomozást folytatják. — Halálos elgásolás. A közúti vaspálya­társaság 852. számú kocsija szombaton este el­gázolta a Lajos­ utcában Teffercsák János nap­számosnak Rózsika nevü ötéves leányát. A kisleány meghalt a kerekek alatt. — Árvizveszedelem. Déváról táviratozzák. A hirtelen beállott óriási havazás, mely azon­nal olvadásnak indult, hirtelen beduzzasz­totta a Sztrigy és Cserna folyókat, ezek pedig a Marost, hogy ennek környékét árvíz fenye­geti. A hatóságok óvintézkedéseket tettek a baj meggátlására. — Megszűnt napilap. ..A Nap" újság vállal­at kiadásában alig fél év óta megjelenő „A Hir* című napilap a mai, vasárnapi lapszámmal megszűnik. A rém-Wimko­er gyára. — A szegedi kender­fonógyár. — Sza­badulás a rabszolgatelepről. — (Saját tudósítónktól.) Szeged, február 1. A Népszava szerdai számában részletesen ír­tunk a szegedi kenderfonógyárban levő arc­pirító állapotokról. Vázoltuk, hogy alig van a rabszolgáknak rettenetesebb sorsuk, mint azoknak a szerencsétlen leányoknak, akiket a sorsuk a rém-Wimmer gyárába kényszerített. Ütik, verik, kínozzák a szerencsétlen munkás­leányokat, bezárva tartják őket a gyárba, hogy panaszuk ki ne hallatszék a külvi­lágba. Mindehhez segédkezést nyújt Szeged város rendőrhatósága, amely a leányokat egyre­másra hurcolja börtönbe, mert azok nem akarnak a gyár irtózatos állapotai mellett dolgozni. Mi sem jellemzi jobban a szegedi kenderfonógyári viszonyokat, mint az a kö­rülmény, hogy a fiatal leányok örömmel, mintegy dalolva mennek a büntetésüket leülni. Megkérdezték tőlük, hogy miért örül­nek, ha lecsukatja őket a rendőrkapitány. A leányok azt felelték, hogy még a városi fog­házban is jobb, mint a gyárban, mert ott nem ütik-verik őket és a gyári kosztnál jobb kosztot kapnak. Hihetetlen állapotok vannak itt. Nemcsak a hírhedt Wimmer igazgató bűnös itt, hanem bűnös a szegedi rendőrkapitányság is, amely nemcsak tűri ezeket a gazságokat, hanem mindenben segédkezet is nyújt rém­ Wimme­réknek. A leányok megtagadták a munkát, nem bírták tovább a rossz ételt: a rendőr­kapitány tízszer egymás után csukatta el őket két-két napi elzárásra. Mokra Zsó­fia nevű nőmunkás még október havában volt kénytelen otthagyni a rabszolgatelepet. A gyár 15 nap alatt nem kérte a visszavezettetését. Vagy két hónap múlva jutott ez eszébe az igazgatóságnak. A rendőrkapitány a törvények és rendeletek ellenére teljesítette a gyár kíván­ságát és visszavezettette Mokra Zsófiát. Két munkásleány, Gulyás Zsófi és Sztankó Mari panaszt tettek a rendőrkapitánynál, hogy a gyár a ruháikat nem adja ki. A rendőrka­pitány a panaszt jegyzőkönyvbe vette és mind a mai napig nem intézkedett ügyükben, ha­nem elintézés helyett a panaszt egyszerűen irat­tárba tétette. A száma ennek a klasszikus ügynek: 41703/907. Hasonló eset történt Vál­nok Ilonával. Ennek az ügynek a száma: 41220/907. A leányoknak a gyárból este hét órakor, amidőn a rettenetes munkának vége van, nem szabad eltávozni. Fodor kapitányhoz Mokra Zsófia és Likkó Erzsi elvittek ételt és kenyeret, megmutatták neki, hogy az ételeh­e­tetlen és a kenyér nem elegendő. Nem történt semmi intézkedés. Sztankó Zsuzsát maga Wimmer gyáros verte meg, Likkó Erzsit is ő. Fölpofozta szentséges kezével min­den ok nélkül Lepezár Ilona munkásnőt is. Valuch Ilonát Wimmer disznónak, szemtelen­nek, utcai csavargónak nevezte. Ezer ilyen tényt és esetet hoztak a munkások a rendőr­ség tudomására, de a rendőrkapitányság nem tartotta ezeket elegendőknek arra, hogy a mun­kásnőket eleressze a rabszolgatelepről. A rém­ Wimmernek ellenben szabad. Annak a Wimmernek, aki a következő kötelezvényt íratja alá a munkásnővel, amikor ez belép a gyárba: Szegedi Kender­fonógyár Részv.-Társ. Szegeden. Alulírott kijelentem, hogy a „Szegedi Kender­fonógyár Részv.-Társ." által velem szemben elvállalt azon kötelezettségre való tekintettel, hogy nekem egész télen munkát ad, én is kötelezem magamat, hogy a gyárban kifüg­gesztett és előttem ismert gyári munkarend alapján 1968 évi október hó 31-ig a gyár szol­gálatában maradok, ezen határidő leteltéig tehát fölmondási jogom nincs. Ha ezen időn belül mégis elmaradnék a munkából, úgy a gyárnak jogában áll engem az iparhatóság által a munka folytatására kényszeríteni. — Férjhezmenetelem esetén az itt elvállalt köte­lezettségem megszűnik. — Természetes, hogy a gyári munkarend 13. és 24. §-aiban meg­állapított nagyobb vétségek eseteinek kivéte­lével a fenti idő alatt a gyárnak sincs föl­mondási joga. Kijelentem továbbá, hogy a helybeli szocia­listákhoz nem tartozom, szocialista célokra semminemű fizetést nem teljesítek. Följogo­sítom Önöket arra, hogy ha bármikor tudomásukra jut, hogy ezt mégis meg­teszem, engem minden fölmondás nélkül, az összes bennlevő keresetem­ és óvadékom visszatartása mellett, azonnal elbocsát­hatnak. Szeged, stb. A gyár fejletlen gyerekekkel dolgoztat. Csupa 12—13 esztendős gyerekek vannak a gyárban. Sztankó János még nem is volt 12 esztendős, (1895 december 11-én született) amikor már a gyárban robotolt. Lehet-e csodálni, hogy a leányok inkább keresik a tömlöcöt, semhogy a gyárban dol­gozzanak? A medgyesegyházai apák kétségbe­esve futkostak napok óta Szegeden, de senki nem segített rajtuk, amint azt megírtuk a Népszava szerdai számában. Végre a föld­munkás-szövetség vette kezébe az ügyet. Le­küldte ügyvédjét, dr. Ladányi elvtársat Sze­gedre, akinek több napi utánjárás után sikerült nagynehezen a leányokat kiszabadí­tani, egy részüket a tömlöcből, más részüket a gyárból. Ezek a kiszabadult leányok boldogan, öröm­mel mentek vissza falujukba, de ezzel az ügy még nem intéződött el. Mert még a gyárban most is dolgoznak leányok, még most is meg­vannak azok a tűrhetetlen állapotok. Ezen vál­toztatni kell mindenáron. A szervezett mun­kásságnak lesz gondja, hogy változás legyen a gyárban és hogy ez a változás minél előbb el­következzék és minél hathatósabb legyen !

Next