Népszava, 1908. március (36. évfolyam, 53–78. sz.)
1908-03-01 / 53. szám
XXXVI. évfolyam. Budapest, 1908. március 1. vasárnap. 53. szám, AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: 7 évre. . . 19.20 kor. I negyed évre. 4.80 kor. évre . . . 9.60 „ egy hóra . . . 1.60 „ EGYES SZÁM ÁRA 6 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VII., RÁKÓCZI-ÚT 33. (Telefon-szám 54—94.) KIADÓHIVATAL: VII., NYÁR UTCA 1. SZ. (Telefon-szám 82—61.) Munkások! Elvtársak! A parlamentben a házszabályrevízió körül folyik a küzdelem. A függetlenségi szélhámosok, akik egykor a parlamenti szólásszabadságot az alkotmány legerősebb védőbástyájának nevezték, nyugodtan tűrik ennek a jognak az elkobzását. Néhány képviselő küzd ugyan a házszabályrevízió ellen, de a képviselőház nagy többsége meg akarja szavazni. Azok közül, akik a függetlenségi párt kötelékébe tartoznak, szintén vannak néhányan, akik fölháborodva nyilatkoznak a Ház folyosóin a házszabályrevízióról. De ezek nem a szólásszabadság megcsonkítását tartják rossznak, hanem az általános választójogtól félnek. A függetlenségi párt reakciós alakjai azért mozognak a házszabályrevízió ellen, mert minden eszközzel meg akarják gátolni azt, hogy az általános választójogot törvénybe iktassák. Van egy csoport, mely az egzisztenciáját félti és csupán önző, egyéni érdekből dühödt ellensége a népjogok kiterjesztésének. A munkásságnak erélyesen állást kell foglalnia a házszabályrevízió ellen." A szólásszabadság még egy nemzet parlamentjére sem volt káros hatással. Botorság tehát azt állítani, hogy a szociáldemokraták és a nemzetiségek miatt a képviselők szólásszabadságát el kell tiporni. Az ország munkásságának állást kell foglalnia tehát a kormány merénylete ellen, de egyúttal meg kell bélyegeznie a függetlenségi párti reakciós alakokat is. Budapest munkássága 1908 március 2-án, hétfőn este 8 órakor népgyűléseket tart a következő helyeken: VI., Nagy János-utca 5. szám alatt, a Kongresszus-csarnokban. VIII., Sándor-tér 2. szám alatt, a Gutenberg-Otthon nagytermében. IX., Rádai-utca 12. szám alatt, a Keskorona szálló nagytermében. E gyűléseken foglalkozunk a politikai helyzettel és a házszabályrevízió kérdésével. Fölhívjuk vidéki elvtársainkat is, hogy ott, ahol szónokkal rendelkeznek, a jelzett napirenddel minél előbb tartsanak népgyűlést. A gyűlések helyét és idejét rögtön tudassák a Népszava szerkesztőségével. Döntő harcok küszöbén állunk. Szükséges tehát, hogy minden elvtárs teljes lelkesedéssel agitáljon a gyűlések sikerének előmozdításán. A magyarországi szociáldemokrata párt. Zűrzavar. Furcsa zűrzavar a mai politikai helyzet. Függetlenségi többség, mely hatvanhetes politikát csinál. Hatvanhetes miniszterek, kik a negyvennyolcasokkal veszekednek. Disszidensek, különvacsorázók; előleges és utólagos házszabályrevizió; eltitkolt és félig elájult választójogi tervek, paktum és katonai követelések; mindez összevissza bonyolódik a megfigyelő előtt. Kísértsük meg szétbontani. Igaz, úgy látszik, mintha tisztán személyes okok idéznék elő a zűrzavart, mintha csak a koncért folyna amarakodás. Lehet, hogy maguk a cselekvő személyek is elsősorban személyi érdekeikért vélnek harcolni. Tényleg azonban személyes harcaik csak az osztályharcok sajátos megnyilatkozásai. Ha Magyarországnak pusztán parlamenti történetét nézzük, úgy kétségtelenül az utolsó évek legnevezetesebb eseménye a szabadelvű párt bukása volt. Azon párt bukása, mely több mint három évtizedig szinte korlátlanul uralkodott, melynek uralma megdönthetetlennek látszott. Helyette körülbelül ugyanazon számbeli erővel a függetlenségi párt vonult be a parlamentbe. Mi lehetett az oka a szabadelvű párt bukásának ? Rendesen személyi mozzanatokkal, Tisza István erőszakosságával, a mágnások kilépésével, stb. szokták magyarázni. Ez azonban helytelen ; ilyen nagy politikai változást pusztán személyi okok nem idézhettek elő. A dolog megértésére tekintetbe kell vennünk, hogy Magyarországon cenzusos választójog van. A választók zömét városi kerületekben a mesteremberek, hivatalnokok, boltosok, a vidékeken a jobbmódú parasztság képezi. Tehát azok az osztályok, amelyek a kapitalizmus fejlődése, az osztrák nagyipar versenye és a magyar adórendszer folytán fokozatosan tönkremennek. Azok az osztályok, melyek, mivel a kikerülhetetlen gazdasági fejlődés ellenük irányul, határozott gazdasági programmal sehol sem bírnak és így erőteljes, öntudatos politikát folytatni nem képesek. A szabadelvű párt évtizedekig bírta bizalmukat, vesztegetés, hivatalos nyomás, személyes koncosztogatás által segítve uralmát; a szabadelvű párt tényleges politikája lényegében épp olyan agrárius-politika volt, mint a mai. De a fenti tényezők hatása alatt egyre rosszabb lett a kispolgárság gazdasági helyzete, egyre jobban eladósodott a parasztság. Elégedetlen lett. És mivel saját pártja nem volt és sajátos helyzete folytán nem is képes céltudatos politikára, tömegesen csatlakozott ahhoz a párthoz, mely a fönn-álló rendszert legjobban támadta, leghangosabban kiabált: a függetlenségi párthoz. A régi gyűlölet a német ellen, a kisiparosokat elnyomó osztrák nagyipar versenye, a Kossuth-kultusz elősegítette a függetlenségi párt győzelmét. De a függetlenségi párt nem egyedül győzött, látván a helyzet változását, a nagybirtokos osztály képviselői, a mágnások, kik addig is uralkodtak Magyarországon, tömegesen beléptek a függetlenségi pártba, vagy, mint az alkotmánypártiak, szoros kapcsolatba léptek velük. A diadalmaskodó koalíció és maga a függetlenségi párt is, így kezdettől fogva, két különböző elemből állt: a nagybirtok képviselőiből és a kispolgárság és parasztság képviselőiből. A széthullás csírája már születésekor benne volt. Eleinte azonban minden jól ment. Sok száz állás üresedett meg, sok atyafit kellett elhelyezni, adósságot kifizetni, vállalatok igazgatóságában a volt szabadelvűeket helyettesíteni. Az osztozás, marakodás még most is széltében folyik. De a politikai túlsúly mindjobban a nagybirtokosok felé hajlik. Ez nem is lehet másképp. Midőn a függetlenségi párt vállalta a kormányzást, egyúttal lemondott elvei érvényesítéséről. Az önálló vámterület, az önálló bank megvalósítása lehetetlen a gazdasági viszonyok miatt, az osztrák burzsoázia és a magyar agráriusok ellentétes érdeke folytán. A „nemzeti vívmányok "-at a hadseregnél lehetetlenné tette a király és Ausztria ellenszegülése. Két év óta a függetlenségi párt egy szemernyi eredményt sem képes ideológiája megvalósításában fölmutatni. Nagyobb baj az, hogy a kispolgárságot és a parasztságot, a „nemzet gerinc"-et képviselő része, a függetlenségi párt választói osztály érdekében sem tudott semmit sem tenni. Történt ugyan érdekükben egy s más: uzsoratörvény, végrehajtási eljárás szabályozása, ipartörvény leendő revíziója, gépek kiosztása. De mindez távolról sem képes ellensúlyozni azt a rombolást, melyet a nagytőke a kisiparban, a rossz adórendszer és az uzsora a parasztságban okoz. A választók széles rétegeinek gazdasági helyzete mit sem javult a koalíció uralma alatt; az elégedetlenség épp oly nagy, mint előbb és a függetlenségi párt nem-nagybirtokos részét az a veszedelem fenyegeti, hogy az elégedetlen választók a legközelebbi választásnál, kiábrándulva a függetlenségi álmokból, tömegesen elpártolnak és egy új pártot, legyen az klerikális, nemzetiségi, vagy antiszemita, csak radikális és ordítozó legyen, juttatnak diadalra. Így a függetlenségi párt ezen része egyre kényelmetlenebbül érzi magát, az elveket Lapunk mai száma 20 oldal