Népszava, 1908. március (36. évfolyam, 53–78. sz.)

1908-03-01 / 53. szám

­re kötelesség legalább megmondani, hogy: nem akarjuk megtartani a szavunkat, meg­bántuk, amire vállalkoztunk. A cikk azután szól a függetlenségi párt elégedetlenjeinek arról a követeléséről, hogy minden kérdés a párt szempontjainak meg­felelő módon oldassék meg. Mit jelent ez először speciálisan az általános választójogra nézve? Hogy a választójog a füg­getlenségi párt választójoga legyen; hogy azzal a trükkel, hogy a nemzet a független­ségi párt, a nemzet választójoga helyett a füg­getlenségi párt s általában egy pártnak vá­lasztómonopóliumát iktassuk törvénybe, az még annak is lehetetlen volna, aki akarná. A programmfejelésről ezeket olvassuk a cikkben: Senki sem kívánja megszabni a független­ségi párt programmját, de először is fölvet­heti a kérdést, hogy mi lesz az általános vá­lasztójoggal s óhajtja-e, mint vállalta, a párt ezt megcsinálni. Másodszor pedig megállapít­hatja, hogy a tíz évre való programmcsinálás egyenesen, jobban mondva görbén való ki­térés a választójogi reform elől. Tehát ide jutott már a függetlenségi párt, hogy a nagyibirtokosoknak, a feudálisok­nak, a fekete grófnak a lapja kénytelen vele szemben az általános választójognak a védelmére kelni, vagy legalább is szá­mon kérni tőle, mi lesz az általános vá­lasztójoggal! Az agráriusok kőnyomatos lapja a követ­kező érdekes dolgokat közli a kormány tele­pítési akciójáról: Darányi földmivelésügyi miniszter újabban 7442 kataszteri hold földet vásárolt telepítési célokra a Királyhágón túl. Az ujabban vásárolt területek között van Kemény József bárónak gerendkeresz­turi 1800 holdas, továbbá Tamássy Péter dezs­­méri lakos 1200 holdas birtoka. Ismeretes dolog, hogy a kormány a Bukovinából hazatelepedni kí­vánó magyarokat Hunyad vármegyébe óhajtja letelepíttetni. Ebből a célból Darányi földmivelés­ügyi miniszter Déva környékén 4290 holdat szerzett meg, melynek javarészét, miután az mezőgazdasági mivelésre — erdőterület lévén — nem alkalmas, a telepítés nem az idén, ha­nem csak a jövő évben veszi kezdetét. Ezekkel az új birtokvásárlásokkal öt hunyadmegyei község h­ozzátelepítéssel növekedik és bukovinai magya­rokkal erősödik, mert a bukovinai öt magyar köz­ségből hazatelepedni vágyó véreink itt találnak is már a gyorsvonaton robogtam egy nyári szürkületkor. Kihajoltam az ablakon s szinte beleszédültem a fekete, szénaillatos sötétségbe. Kezemben egy hosszú, finom cigaretta parázs­lott s lankadtan, tétlenül néztem, mint alszik el, szenesedik meg, feketül hozzá az alvó, mozdulatlan éjszakához. A kerekek süket dübörgésében egyszerre csak egy ezüstös, tril­lázó hangot hallottam. A szürke mezők mély­ségében, valahol messze, messze egy tücsök dalolt magánosan, egyedül. Akkor egyszerre elérzékenyültem a primitív hangszeren és a szemeimbe könyek csorog­tak. Cigarettámat leejtettem az éjszakába. Oly fájó, édes és különös volt, hogy egy tücsök valahol messze dalba kezd, egy gyorsvonalon, rohanó vándor meghallja és magával viszi az emlékét. Aztán egészen elfelejtettem a tücsök nótá­ját. Két vagy három éve lehet már. Ma pedig itt ülök a lámpám árnya alatt és fűtött szo­bában, csikorgó télen újra hallom a tücsök­dalt, az ezüstös, trillázó éneket, amely egyszer — valamikor — hozzám repült az éjszaká­ban. Egyszerre nevetni és simni szeretnék. Miért, miért kell újra ellágyulnom? Az is­meretlen mezőn azóta sokszor elszáradt és ki­virult a fa, az ugart fölszántották, ezer és ezer fiatal tücsök kezdett uj dalba s az én igény­telen énekesem még azon a nyáron meghalt. A vidék talán el is pusztult egészen, a gyorsvonatok mozdonyát, amely tovaröpí­tett a dübörgő síneken, azóta pisz­kos kereskedésekben ócskavasként árulják, a gépész meghalt, a jelző­lámpa összetört, a kocsik m­ar meghibbantak és a vasút utasai szertezüllöttek, örökre eltűntek a szemem elől. A dal azonban él, a tücsök, ez az apró A Tulipánszövetség — Magyar Védőegyesület tovább folytatja kisded játékait a magyar ipar­pártolás körül. De a hazafiias közönség már nem igen hevül a tulipánért és bizony vékonyan csor­dul a pénz a tulipános úrhölgyek és urak kasszá­jába. Most már — mint egy estilapban olvassuk — a derék szövetség elhatározta, hogy „az anya­giak megszerzése végett persely­gyűjtést rendez". Egy gazdag gróf elnöklete alatt, gazdag úrhölgyek fűzfapoéta, ez a semmi, ez a chrippelő, zöld féreg egyre h­úzza lelkemben fájdalmas, vé­kony hegedűjét. És dala most újra a vágy, az öröm, a fáj­dalom végtelenségét kelti föl bennem, mint akkor — két, vagy három éve — a nyári szürkületben. Az utolsó levél. Mikor már a százezredik levelet is kézbesí­tette, ágynak esett. A levélhordó haldoklott. Kiszáradt pergamen-bőréből szánalmasan pis­logtak ki a szürke, apró egér­szemek, de aj­kairól még mindig nem tűnt el az a közö­nyös, petyhüdt, fáradt mosoly, amellyel éle­tében talán saját igénytelenségét mosolyogta le. A szegény test félve bújt a párnáiba, mintha szerénykedve kérdezte volna, van-e joga a meghaláshoz. Egész életében megszokta, hogy minden jogot mások vesznek el tőle. Ez egyszer azonban rajta volt a sor. Szemei üvegesedtek. A család körülállotta az ágyát. A pap várta, hogy meghaljon. Elérkeztek az utolsó percek. A" sovány emberke egy mélyet sóhajtott, erőlködve kinyújtotta a jobb kezét s azzal visszadült az ágyra. A pap megszólalt: — Imádkozzatok! A megboldogult Istenben múlt ki s utolsó gondolata Isten után ti vol­tatok. Mielőtt meghalt volna, ti reátok gon­dolt s kitárta karjait, mintha magához akart volna ölelni mindnyájatokat... A pap tovább folytatta kenetes és bölcs beszédét, mert nem sejtette, hogy a levélhordó még halálos deliriumában is szo­lgálatot telje­sített és utolsó mozdulatával is egy levelet nyújtott át valakinek: az utolsó levelet. NÉPSZAVA 1908 március 1.­ ­" * •" * "1 A tulipán koldulni jár. Nemzetiségi hadüzenet. A „Tribuna" azt írja, hogy Apponyi és Andrássy beszédei harcias hangulatot kel­tettek a nemzetiségi pártban, mely a két miniszter egyes kijelentéseit valóságos had­üzenetnek tekinti. A nemzetiségi párt — a nevezett lap szerint — elhatározta az ob­strukciót a házszabályrevízió ellen, mely­ben előfutárját látja egy oly választási reformnak, mely a nemzetiségekre nézve a legkedvezőtlenebb lesz. A nemzetiségi kép­viselők meg fogják obstruálni ezt a válasz­tási reformot is. Maniu képviselő a képviselőház folyosó­ján kijelentette, hogy a nemzetiségi képvi­selők a kellő méltósággal és nyugodtság­gal fognak felelni a miniszterek hadizene szavaira. Mindnyájan meg fogjuk tenni kö­telességünket — monda Maniu — és min­den eszközzel harcolni fogunk a házszabály­revízió ellen. A függetlenségi „forrongás" leszerelése után tehát még mindig kétes a revízió sorsa : a magyar parlament szólásszabad­ságának védelmére a nemzetiségiek és a horvátok sorakoznak. A nagy kudarc, amely a horvát választásokon a magyar kor­mányt és a horvát bánt érte, már kezdi érez­tetni a hatását. Zágrábi tudósítás szerint a három osztályfőnök, Crnkovics bánhelyettes, Mixich és Areniczky a választásból kifolyólag szombaton beadták lemondásukat. A bán a délutáni gyorsvonattal Budapestre utazott, hogy Wekerle Sándor miniszterelnöknek je­lentést tegyen a horvát helyzetről.­­ A megválasztott képviselők közül többen tegnap este Zágrábba érkeztek, ahol nagy ová­cióban volt részük. Radics István, a megválasz­tott parasztpárti képviselő, a horvát parasztpárt elnöke, akit izgatás címén elitéltek, még min­dig börtönben ül és tegnap a törvényszéki épület előtt nagy tüntetést rendeztek mellette. A választások eredményét illetőleg azt írja a „Magy. Tud.", hogy arról több részletükben téves jelentések jöttek. Közöl is néhány helyre­igazítást. Köztük bennünket csak az érdekel, amely kimutatja, hogy Popovics Dusán szerb koalícióst nem választották még meg, hanem Morovicon Buksegg elvtárssal szemben pót­választásba kerül. " Ezerholdasok fölsegítése­ otthont. Megjegyezzük, hogy Bukovina öt magyar községében a hazatelepedés vágya oly nagy mér­veket öltött, hogy a földmivelési kormány a je­lentkező bukovinai csángók mindegyikét ez idő szerint letelepíteni nem bírja. Azért Alsófarkad községben, Hátszeg városa mellett, megvette Ló­nyay Menyhért gróf ezerholdas birtokát. Alvincen pedig, ahol a kincstárnak már volt telepitési cé­lokra kétszázhatvannégy holdas birtoka, ujabban megvásárolta Novák Gyula birtokát is s igy ma Alvincre is letelepítenek több szorgalmas csángó családot. Amint ezekből látható, Darányi úr, a kopár tátrai sziklák jókedvű és gavallér vásárlója, nagyban csinálja az ezerholdasok mentését. Ahol egy protekciós gróf vagy dzsentri meg­szorul pénz dolgában, vagy túl akar adni megint, távol eső, keveset jövedelmező birto­kán, ott megjelenik Darányi apó a degesz állami bugyellárissal és tömi az illető nemzet-­ föntartó elemet pénzzel, ahogy csak birja. Maga a telepítés ellen nincs szavunk. De miért kell éppen ott telepíteni, ahol ez eladó­sodott nagybirtokosok bőkezű fölsegítésével és kevés hasznot hajtó birtokok drága leváltásával jár? Miért kell telepítési célokra a miniszter belátásától, szeszélyétől, jóakaratától függő áron vásárolni a birtokát? Ha telepíteni akar a kormány, akkor csináljon kisajátítási tör­vényt és sajátítsa ki az alkalmas birtokokat törvényben megszabott kulcs szerint. De az a birtokvásárlás, ami itt most folyik, egy kissé szagos. És aztán minek Bukovinából hozni telepe­seket? Micsoda ostoba svindli ez? Magyar­országból tízezrével űzi ki Darányi a magya­r parasztot gyalázatos törvényeivel, azután ho­zat Bukovinából néhány száz elbusult, züllött, élhetetlen alakot, aki azért kívánkozik ide, mert odakint nem tudott zöld ágra vergődni­. De kár is erről beszélni. Nem a telepítés itten a cél, hanem az ezerholdasok fölsegítése és urak szavazataival határozta el a szövetség, hogy koldulni küldik a magyar iparpártolást. Amikor évről-évre 40—50 millióval emelkedik a külföldről való behozatalunk, akkor a tulipáno­sok így fejlesztik a magyar ipart. Vájjon kit akar­nak még most is bolonddá tenni? A román bankok a román iskolákért. A román pénzintézeteknél rég bevett szokás, hogy a nyereség fölosztásánál minden egyes alkalommal román kulturális célokra is for­dítanak jelentékeny összegeket. Számos társa­dalmi és irodalmi intézményt tartanak fönn a román pénzintézetek ezen hozzájárulásaiból. Hogy többet ne említsünk, a brádi román gimnázium létesítése a román bankok adakozása folytán vált lehetővé. A magyar­országi románság körében, mint a „Kel. r.rt." jelenti, mozgalom indult meg, melynek célja, hogy a román pénzintézetek ezentúl a nyere­ség egy bizonyos százalékát egy külön alap létesítésére fordítsák, melyből az állami se­gélyre szorult román nemzetiségi iskolák tanítói megkapnák a törvényben előírt fizetés­kiegészítést. Ilyképpen az illető felekezeti is­kolák nem lennének kénytelenek az állam­segélyt igénybe venni. Ezen célra a pénzinté­zetek már az idei közgyűlések alkalmával fognak bizonyos százalékot megszavazni. Rövid belpolitikai hírek. A képviselőház legközelebbi ülése, a farsangi szü­net miatt, március 5-én, a jövő hét csütörtökén, délelőtt tíz órakor lesz. Napirend: a Nagy Emil­féle indítvány. A képviselőház igazoló bizottsága Barcsay Tamás dési képviselő mandátumával foglalkozott. A bizottság a mandátumot rendben találta és a képviselőt harminc napi föntartással igazolta. Zalaegerszeg rendezett tanácsú város küldöttsége Jekelfalussy honvédelmi minisztert arra kérte.

Next