Népszava, 1908. március (36. évfolyam, 53–78. sz.)
1908-03-01 / 53. szám
re kötelesség legalább megmondani, hogy: nem akarjuk megtartani a szavunkat, megbántuk, amire vállalkoztunk. A cikk azután szól a függetlenségi párt elégedetlenjeinek arról a követeléséről, hogy minden kérdés a párt szempontjainak megfelelő módon oldassék meg. Mit jelent ez először speciálisan az általános választójogra nézve? Hogy a választójog a függetlenségi párt választójoga legyen; hogy azzal a trükkel, hogy a nemzet a függetlenségi párt, a nemzet választójoga helyett a függetlenségi párt s általában egy pártnak választómonopóliumát iktassuk törvénybe, az még annak is lehetetlen volna, aki akarná. A programmfejelésről ezeket olvassuk a cikkben: Senki sem kívánja megszabni a függetlenségi párt programmját, de először is fölvetheti a kérdést, hogy mi lesz az általános választójoggal s óhajtja-e, mint vállalta, a párt ezt megcsinálni. Másodszor pedig megállapíthatja, hogy a tíz évre való programmcsinálás egyenesen, jobban mondva görbén való kitérés a választójogi reform elől. Tehát ide jutott már a függetlenségi párt, hogy a nagyibirtokosoknak, a feudálisoknak, a fekete grófnak a lapja kénytelen vele szemben az általános választójognak a védelmére kelni, vagy legalább is számon kérni tőle, mi lesz az általános választójoggal! Az agráriusok kőnyomatos lapja a következő érdekes dolgokat közli a kormány telepítési akciójáról: Darányi földmivelésügyi miniszter újabban 7442 kataszteri hold földet vásárolt telepítési célokra a Királyhágón túl. Az ujabban vásárolt területek között van Kemény József bárónak gerendkereszturi 1800 holdas, továbbá Tamássy Péter dezsméri lakos 1200 holdas birtoka. Ismeretes dolog, hogy a kormány a Bukovinából hazatelepedni kívánó magyarokat Hunyad vármegyébe óhajtja letelepíttetni. Ebből a célból Darányi földmivelésügyi miniszter Déva környékén 4290 holdat szerzett meg, melynek javarészét, miután az mezőgazdasági mivelésre — erdőterület lévén — nem alkalmas, a telepítés nem az idén, hanem csak a jövő évben veszi kezdetét. Ezekkel az új birtokvásárlásokkal öt hunyadmegyei község hozzátelepítéssel növekedik és bukovinai magyarokkal erősödik, mert a bukovinai öt magyar községből hazatelepedni vágyó véreink itt találnak is már a gyorsvonaton robogtam egy nyári szürkületkor. Kihajoltam az ablakon s szinte beleszédültem a fekete, szénaillatos sötétségbe. Kezemben egy hosszú, finom cigaretta parázslott s lankadtan, tétlenül néztem, mint alszik el, szenesedik meg, feketül hozzá az alvó, mozdulatlan éjszakához. A kerekek süket dübörgésében egyszerre csak egy ezüstös, trillázó hangot hallottam. A szürke mezők mélységében, valahol messze, messze egy tücsök dalolt magánosan, egyedül. Akkor egyszerre elérzékenyültem a primitív hangszeren és a szemeimbe könyek csorogtak. Cigarettámat leejtettem az éjszakába. Oly fájó, édes és különös volt, hogy egy tücsök valahol messze dalba kezd, egy gyorsvonalon, rohanó vándor meghallja és magával viszi az emlékét. Aztán egészen elfelejtettem a tücsök nótáját. Két vagy három éve lehet már. Ma pedig itt ülök a lámpám árnya alatt és fűtött szobában, csikorgó télen újra hallom a tücsökdalt, az ezüstös, trillázó éneket, amely egyszer — valamikor — hozzám repült az éjszakában. Egyszerre nevetni és simni szeretnék. Miért, miért kell újra ellágyulnom? Az ismeretlen mezőn azóta sokszor elszáradt és kivirult a fa, az ugart fölszántották, ezer és ezer fiatal tücsök kezdett uj dalba s az én igénytelen énekesem még azon a nyáron meghalt. A vidék talán el is pusztult egészen, a gyorsvonatok mozdonyát, amely tovaröpített a dübörgő síneken, azóta piszkos kereskedésekben ócskavasként árulják, a gépész meghalt, a jelzőlámpa összetört, a kocsik mar meghibbantak és a vasút utasai szertezüllöttek, örökre eltűntek a szemem elől. A dal azonban él, a tücsök, ez az apró A Tulipánszövetség — Magyar Védőegyesület tovább folytatja kisded játékait a magyar iparpártolás körül. De a hazafiias közönség már nem igen hevül a tulipánért és bizony vékonyan csordul a pénz a tulipános úrhölgyek és urak kasszájába. Most már — mint egy estilapban olvassuk — a derék szövetség elhatározta, hogy „az anyagiak megszerzése végett perselygyűjtést rendez". Egy gazdag gróf elnöklete alatt, gazdag úrhölgyek fűzfapoéta, ez a semmi, ez a chrippelő, zöld féreg egyre húzza lelkemben fájdalmas, vékony hegedűjét. És dala most újra a vágy, az öröm, a fájdalom végtelenségét kelti föl bennem, mint akkor — két, vagy három éve — a nyári szürkületben. Az utolsó levél. Mikor már a százezredik levelet is kézbesítette, ágynak esett. A levélhordó haldoklott. Kiszáradt pergamen-bőréből szánalmasan pislogtak ki a szürke, apró egérszemek, de ajkairól még mindig nem tűnt el az a közönyös, petyhüdt, fáradt mosoly, amellyel életében talán saját igénytelenségét mosolyogta le. A szegény test félve bújt a párnáiba, mintha szerénykedve kérdezte volna, van-e joga a meghaláshoz. Egész életében megszokta, hogy minden jogot mások vesznek el tőle. Ez egyszer azonban rajta volt a sor. Szemei üvegesedtek. A család körülállotta az ágyát. A pap várta, hogy meghaljon. Elérkeztek az utolsó percek. A" sovány emberke egy mélyet sóhajtott, erőlködve kinyújtotta a jobb kezét s azzal visszadült az ágyra. A pap megszólalt: — Imádkozzatok! A megboldogult Istenben múlt ki s utolsó gondolata Isten után ti voltatok. Mielőtt meghalt volna, ti reátok gondolt s kitárta karjait, mintha magához akart volna ölelni mindnyájatokat... A pap tovább folytatta kenetes és bölcs beszédét, mert nem sejtette, hogy a levélhordó még halálos deliriumában is szolgálatot teljesített és utolsó mozdulatával is egy levelet nyújtott át valakinek: az utolsó levelet. NÉPSZAVA 1908 március 1. " * •" * "1 A tulipán koldulni jár. Nemzetiségi hadüzenet. A „Tribuna" azt írja, hogy Apponyi és Andrássy beszédei harcias hangulatot keltettek a nemzetiségi pártban, mely a két miniszter egyes kijelentéseit valóságos hadüzenetnek tekinti. A nemzetiségi párt — a nevezett lap szerint — elhatározta az obstrukciót a házszabályrevízió ellen, melyben előfutárját látja egy oly választási reformnak, mely a nemzetiségekre nézve a legkedvezőtlenebb lesz. A nemzetiségi képviselők meg fogják obstruálni ezt a választási reformot is. Maniu képviselő a képviselőház folyosóján kijelentette, hogy a nemzetiségi képviselők a kellő méltósággal és nyugodtsággal fognak felelni a miniszterek hadizene szavaira. Mindnyájan meg fogjuk tenni kötelességünket — monda Maniu — és minden eszközzel harcolni fogunk a házszabályrevízió ellen. A függetlenségi „forrongás" leszerelése után tehát még mindig kétes a revízió sorsa : a magyar parlament szólásszabadságának védelmére a nemzetiségiek és a horvátok sorakoznak. A nagy kudarc, amely a horvát választásokon a magyar kormányt és a horvát bánt érte, már kezdi éreztetni a hatását. Zágrábi tudósítás szerint a három osztályfőnök, Crnkovics bánhelyettes, Mixich és Areniczky a választásból kifolyólag szombaton beadták lemondásukat. A bán a délutáni gyorsvonattal Budapestre utazott, hogy Wekerle Sándor miniszterelnöknek jelentést tegyen a horvát helyzetről. A megválasztott képviselők közül többen tegnap este Zágrábba érkeztek, ahol nagy ovációban volt részük. Radics István, a megválasztott parasztpárti képviselő, a horvát parasztpárt elnöke, akit izgatás címén elitéltek, még mindig börtönben ül és tegnap a törvényszéki épület előtt nagy tüntetést rendeztek mellette. A választások eredményét illetőleg azt írja a „Magy. Tud.", hogy arról több részletükben téves jelentések jöttek. Közöl is néhány helyreigazítást. Köztük bennünket csak az érdekel, amely kimutatja, hogy Popovics Dusán szerb koalícióst nem választották még meg, hanem Morovicon Buksegg elvtárssal szemben pótválasztásba kerül. " Ezerholdasok fölsegítése otthont. Megjegyezzük, hogy Bukovina öt magyar községében a hazatelepedés vágya oly nagy mérveket öltött, hogy a földmivelési kormány a jelentkező bukovinai csángók mindegyikét ez idő szerint letelepíteni nem bírja. Azért Alsófarkad községben, Hátszeg városa mellett, megvette Lónyay Menyhért gróf ezerholdas birtokát. Alvincen pedig, ahol a kincstárnak már volt telepitési célokra kétszázhatvannégy holdas birtoka, ujabban megvásárolta Novák Gyula birtokát is s igy ma Alvincre is letelepítenek több szorgalmas csángó családot. Amint ezekből látható, Darányi úr, a kopár tátrai sziklák jókedvű és gavallér vásárlója, nagyban csinálja az ezerholdasok mentését. Ahol egy protekciós gróf vagy dzsentri megszorul pénz dolgában, vagy túl akar adni megint, távol eső, keveset jövedelmező birtokán, ott megjelenik Darányi apó a degesz állami bugyellárissal és tömi az illető nemzet- föntartó elemet pénzzel, ahogy csak birja. Maga a telepítés ellen nincs szavunk. De miért kell éppen ott telepíteni, ahol ez eladósodott nagybirtokosok bőkezű fölsegítésével és kevés hasznot hajtó birtokok drága leváltásával jár? Miért kell telepítési célokra a miniszter belátásától, szeszélyétől, jóakaratától függő áron vásárolni a birtokát? Ha telepíteni akar a kormány, akkor csináljon kisajátítási törvényt és sajátítsa ki az alkalmas birtokokat törvényben megszabott kulcs szerint. De az a birtokvásárlás, ami itt most folyik, egy kissé szagos. És aztán minek Bukovinából hozni telepeseket? Micsoda ostoba svindli ez? Magyarországból tízezrével űzi ki Darányi a magyar parasztot gyalázatos törvényeivel, azután hozat Bukovinából néhány száz elbusult, züllött, élhetetlen alakot, aki azért kívánkozik ide, mert odakint nem tudott zöld ágra vergődni. De kár is erről beszélni. Nem a telepítés itten a cél, hanem az ezerholdasok fölsegítése és urak szavazataival határozta el a szövetség, hogy koldulni küldik a magyar iparpártolást. Amikor évről-évre 40—50 millióval emelkedik a külföldről való behozatalunk, akkor a tulipánosok így fejlesztik a magyar ipart. Vájjon kit akarnak még most is bolonddá tenni? A román bankok a román iskolákért. A román pénzintézeteknél rég bevett szokás, hogy a nyereség fölosztásánál minden egyes alkalommal román kulturális célokra is fordítanak jelentékeny összegeket. Számos társadalmi és irodalmi intézményt tartanak fönn a román pénzintézetek ezen hozzájárulásaiból. Hogy többet ne említsünk, a brádi román gimnázium létesítése a román bankok adakozása folytán vált lehetővé. A magyarországi románság körében, mint a „Kel. r.rt." jelenti, mozgalom indult meg, melynek célja, hogy a román pénzintézetek ezentúl a nyereség egy bizonyos százalékát egy külön alap létesítésére fordítsák, melyből az állami segélyre szorult román nemzetiségi iskolák tanítói megkapnák a törvényben előírt fizetéskiegészítést. Ilyképpen az illető felekezeti iskolák nem lennének kénytelenek az államsegélyt igénybe venni. Ezen célra a pénzintézetek már az idei közgyűlések alkalmával fognak bizonyos százalékot megszavazni. Rövid belpolitikai hírek. A képviselőház legközelebbi ülése, a farsangi szünet miatt, március 5-én, a jövő hét csütörtökén, délelőtt tíz órakor lesz. Napirend: a Nagy Emilféle indítvány. A képviselőház igazoló bizottsága Barcsay Tamás dési képviselő mandátumával foglalkozott. A bizottság a mandátumot rendben találta és a képviselőt harminc napi föntartással igazolta. Zalaegerszeg rendezett tanácsú város küldöttsége Jekelfalussy honvédelmi minisztert arra kérte.