Népszava, 1908. március (36. évfolyam, 53–78. sz.)

1908-03-01 / 53. szám

1908 március 1. NÉPSZAVA Zsarolás ? —­­Rendőrségi nyomozás és — íjjság­íróegyleti nyilatkozat. — Dr. Farnady Elemér miniszteri titkár — amint azt a Népszava is megírta — a múlt vasárnapon agyonlőtte magát, hétfőn boncol­ták, kedden eltemették, de a föltűnést keltő öngyilkosság ügye­­ még a mai napig sem fejeződött be. Az öngyilkosság másnapján Herczeg Ferenc író, a „Budapesti Ujságírók Egyesül­eté"-nek elnöke, közölte Boda Dezső főkapitánnyal, hogy egy polgári újságíró meg­zsarolta az öngyilkos édesapját, Farnady Jó­zsef ügyvédet. A rendőrség nyomozást indított és a nyomozat fázisairól értesítést adott az újságírók egyesületének, amelynek választ­mánya pénteken délután rendkívüli ülésben foglalkozott az esettel s a következő kommü­nikét bocsátotta ki: , Herczeg Ferenc elnök bejelentette a választ­mánynak, hogy egy hozzáérkezett panasz foly­tán Kondor Artúr fővárosi hírlapíró ellen, aki nem tagja az egyesületnek, zsarolás miatt feljelentést tett a rendőrségnél. Közölte to­vábbá, hogy a rendőrség ez ügyben befejezte a vizsgálatot s az iratokat további eljárás végett átküldte az ügyészségnek. A választ­mány az elnök eljárását egyhangú helyesléssel tudomásul vette. Nem tudjuk, hogy az újságíró-egylet nyilat­kozatának adatai mennyiben felelnek meg a valóságnak. A rendőrség nem adott jelentést a bűnügyről, valószínű tehát, hogy a ny­omo­zást még nem fejezte be. Vagyis az újságíróról sem derítette ki, hogy elkövette a zsarolást. Ha pedig befejezte a nyomozást és nem adott jelentést a sajtóirodának, ebből jóhiszeműen arra a következtetésre kell jutni, hogy nem történt zsarolás, mert ha zsarolás tör­tént , a rendőrségi sajtóirodának jelen­tenie kellett volna az esetet. Még egy eshetőség is fölmerülhet, hogy az ujságíró zsarolt, a ^nyomozást, ^da., — eltussolta az egész bűnügyet. Minthogy hi­vatalos adatok hiján nem tudhatjuk, melyik föltevés bizonyul valónak, egyelőre nem fog­lalunk állást az ügyben, de fölszólítjuk a rendőrséget, hogy sajtóirodája útján nyilat­kozzék, annál is inkább, mert a rendőri nyo­mozat adatai leginkább alkalmasak arra, hogy az ilyen kétséges ügyre teljes világosság de­rüljön. Annál inkább is szükséges ez, mert a megvádolt újságírónak a rendőrség előtt tett vallomása különös szint ad az egész ügynek. Kondor Artúr ugyanis a következőket vallotta a rendőrségen: Farnady Elemér titkár vasárnap este hat órakor agyonlőtte magát. Kondornak van egy vasárnapi kőnyomatos­ lapja, amelyik számára riportot akart csinálni. Két munkatársát fel­küldte a családhoz információért. Farnady József, az öngyilkos apja, a munkatársakat megkérte, hogy küldjék el hozzá a szerkesz­tőt, mire Konc­zor Artúr az egyik munkatár­sával fölment Farnadyhoz. Az ügyvéd azzal a kérdéssel fordult a szerkesztőhöz,hogyan le­hetne elhallgattatni a lapokat . A szerkesztő azt válaszolta, hogy a lapokat csakis pénzzel lehet hallgatásra bírni, mire Farnady József megbízást adott neki, hogy járjon el a lapok­nál és kisebb-nagyobb összegekkel intézze el, hogy csupán egyszerű hírt írjanak az esetről, részleteket ne hozzanak és különösen azokat a részleteket ne, amik Farnady Józsefre­­vonat­koznak. A lefizetés formájául a szokásos gyász­jelentés közlését választották. Farnady József és a veje, dr. Széki Antal megszerkesztet­ték a gyászjelentés szövegét és Kondor Artúr ezzel hétfőn reggel megkezdte a lapok megfi­zetését. Már az első lépésnél akadályba ütkö­zött. A leghamarabb megjelenő lapnak, az „Új Hírek"-nek a szerkesztője kijelentette, hogy a szenzációs cikk már készen van, pár krajcárért nem dobja félre. És olyan összeget kért, amelyet Kondor nem akart önhatalmúan megígérni s ezért fölment Farnady Józsefhez, akivel együtt, telefonon megállapodott Aczél Endre szerkesztővel, hogy az „Uj Hirek" két­száz koronáért közli a gyászjelentést és elhall­gatja a „részleteket". Ott Farnady lakásán, több lapot intéztek el: az „Uj Hirek" — 200 koronáért, a „Magyar Estilap" — 200 koronáért, a „Magyar Nemzet" — 100 koronáért, a „Budapester Tagblatt" — 100 koronáért, a „Budapesti Napló" — 100 koronáért, a „Neues Budapester Abendblatt" — 200 koronáért, a „Hétfői Hírmondói" — 20 koronáért és a „Budapester Sonn- und Montagszeitung — húsz koronáért fogadta el közlésre a gyász­jelentést és hallgatta el a „részteleket". A lefizetett lapok számlát adtak Kondornak az összegekről, amikkel Kondor elszámolt Farna­dynak. Farnady ezerszáz koronát adott át a közbenjáró szerkesztőnek, aki a fönmaradt száz koronát vissza akarta másnap szolgáltatni az ügyvédnek, aki azonban nem fogadta el, mert Herczeg Ferenctől levelet kapott, amely­ben arról értesü­ltt, hogy a közbenjáró újság­író­­ zsarolni akar. Farnady nem fogadta el a hatvan koronát, ami az összegből fönmaradt. Azt mondta Kondornak, hogy a fáradozásért honoráriumképpen tartsa meg, ezzel egyidejű­leg azonban Herczeg Ferenccel együtt meg­­tette Kondor ellen a följelentést. Kondor nyomban jelentkezett a rendőrségen, bemutatta a lefizetett lapok számláit és deponálta a fön­maradt hatvan koronát. Ennyi a megvádolt újságíró vallomása. A rendőrség napokon keresztül folytatta a nyo­mozást, nem tudjuk, kiterjesztette-e a hír­lapok ellen is? Annyi bizonyos, hogy,e bot­rányos ügyben már nyilatkoznia kellett volna a rendőrségnek, ha valóban befejezte a nyo­mozást. Várjuk tehát a rendőrség nyilatko­zatát. HÍMEK. — Szagtalanítsuk a tulipánt. Klein és Fia cég (Dob­ utca 13) pipere-szappanokat és illat­szereket gyárt. A cég összeköttetésben van az udvarral is, amennyiben Klein úrék főhercegi udvari szállítók. De még ennél is magasabb kitüntetés is érte a céget: Kossuth Ferencnek is udvari szállítója a Klein és Fia cég. A finom pipere-szappan és az illatszer nemzeti­­hősünk egyéniségének nélkülözhetetlen kellé­kéhez tartozik. Micsoda dolog volna elképzelni egy Kossuth Ferencet a saját szagával és nem a Kleinék gyártotta illattal! Bűn volna, valóságos bűn. Kleinék igazát méltányolva, Kossuth Ferenc sajátkezű­leg írott ajánló sorokat bocsátott az illatos cég részére imigyen: „Minden magyar ember csak is magyar gyár-­ tású cikkeket használjon. Kossuth Ferenc." Milyen megható magyartalansággal és mily kedves helyesírási hibával íródott le ez a két sor, amelyet Kleinék lefotografálván, klisébe öntve nyomattak reklámcédulájukra, buzdí­tásául a „mélyen tisztelt honfitársak" vásárló kedvének fölpiszkálásául és Kleinék e szavak­kal adják át a fenti aranymondást a világ­történelem véres lapjainak: „Aki a hazáját szereti, e sorokat meg fogja szívlelni­­" Megszívleljük, csakis dob­ utcai szappannal és szaggal kerekedünk, de, kérem, az a baj, hogy a tulipánosok nem igen szívlelik meg. Itt van a nemzeti fő- és székvárosban meg­jelenő „Iparvédelem" című újság, amelyet Dobiecky úr szerkeszt és amely a lelkiismere­tességéről híres tulipán-szövetség hivatalos lapja. Ez a lap nyakra-főre hirdeti a Franck Henrik fiai pótkávéját — német klisével. Tessék megnézni „tisztelt háziasszony", az „Iparvédelem"-be belenyomott klisét. Fölül egy kis „u" betű kuporog. Ez azt teszi, hogy „ungarisch­". Alul J. W. L. betűk disztelen­kednek. Ezek azt jelentik, hogy „Joh­ann Weber, Linz". Itt csinálják a kassai „honi" gyárral is rendelkező pótkávé-cég magyar kliséjét, Linzben, ahol a kassai Franck nagy része készül. Ezt tudja a tulipán-szövetség is. Azt tudja Dobrecky szerkesztő úr is, hogy milliókra rugó Franck-kávé vándorol Magyarországba és adódik el, mint „belföldi nyersanyagból gyár­tott" készítmény. Hát miért reklámirozzák linzi klisével a linzi meg a ludwigsburgi terméket ? Azért, mert a Franck-cég fizet és ha fizet, mindjárt párducos magyarrá válik. Bizony a tulipánnak van valami szaga. Ezt a szagot méltóztassék a Klein-cég illatszerével és pipere-szappanával eltüntetni. — Az éhtifusz. Tegnapról mára négy új tifusz-megbetegedés történt a fővárosban. Meg­betegedett Árkozy Apollónia, aki ápolónő a dologkórházban; Kovács Mihály favágó, a Magdolna­ utca 37. számú házban ; Kisznár József ács a dologkórházban és Rosenbaum Sarolta az Ér­ utca 2. számú házban. A tífusz­esetek enyhe lefolyásúak. Most összesen 17 férfi és 18 nő fekszik a fővárosban tífuszban. A fertőtlenítést mindenütt szigorúan végre­hajtják. A tiszti­orvosi hivatal azt mondja, hogy a betegedések csekély száma és enyhe lefolyása következtében nem kell veszedelmes járványtól tartani. A főkapitányság ma terjedelmes nyilatkoza­tot adott ki Boksányi János esetére vonatko­zólag, akit — mint szombati számunkban megírtuk — kórházról-kórházra cipeltek. A főkapitányság ismételve kijelenti, hogy a rendőrséget, ezúttal nem terheli mulasztás, sőt a legh­umánusabban járt el s csakis a buda­pesti tarthatatlan kórházi állapotokat lehet mindenért okolni. — Edison betegsége. Newyorkból jelentik. A legutolsó orvosi jelentések szerint Edison Tamás állapota javul és van remény rá, hogy a nagy feltaláló föl fog gyógyulni. Or­vosi körökben elterjedt hír szerint azonban Edison szervezete különböző sugarakkal való kísérletezés következtében annyira megron­gálódott, hogy teljes fölgyógyulásáról szó sem lehet. — Nagyváradi pedagógia. Alvinczy Sándor tanár úr a­­következő sorok közlésére kért föl ben­nünket: Végre-valahára megnyilatkoztak a nagy­váradi tanárok. „Alvinczy Sándor minden egyes vá­dján van igazság" — vallják meglepő őszinter. ",egsejt­en, enyhítő körülményeket emlegetnek, néhány másikban vádjaim igazának súlyértékét bizonyos százalékokra szeretnék redu­kálni. Én vádjaimat teljességükben föntartom és bizonyítani is tudom. Egyébiránt a szerkesztőség megadta helyettem is az egyedül helyes választ, tudniillik az ügyet nem lehet hírlapi nyilatkoza­tokkal elintézni. „A kultuszminisztérium titka és bű­ne, mondja a Népszava igen helyesen, hogy annyira késik a vizsgálattal s nem kényszeríti Alvinczy Sándort vádjainak bizonyítá­sára." Elárulhatom a titkot. A minisztérium azért fázik a komoly vizsgálattól, vagy pedig esküdtszék elé állíttatásomtól, mert összes vádjaim bizonyít­hatók s első­sorban a tanügyi vezetőséget terhe­lik. A fő-főbűnös a legtöbb esetben Boncz Ödön miniszteri tanácsos, a középiskolai ügyosztály volt vezetője­, Tóth Mihály tanár esetében például nem az a leghajmeresztőbb, hogy leányai cselédsorsra jutottak, majd bordélyházakba kerültek, de az, hogy dr. Boncz Ödön kineveztette Tóthot az ál­lami főreáliskola tanárává, holott hiteles tudo­mása volt a kérdéses tanárnak zilált családi viszo­nyairól. A nagyváradi városi hatóság tanügyi fő­nöke fogja a bíróság előtt igazolni, hogy Boncznak erről tudomása volt, hogy a kinevezés emiatt ké­sett, de a kellően protezsált Tóthot mindezek da­cára mégis kineveztette. Dr. Boncz Ödön minisz­teri tanácsosnak szégyene és bűne, hogy csuhá­sok, ezek gazdasszonyai, grófnők komornái nála botrányosnál botrányosabb kinevezéseket, kedve­zéseket, elnézéseket tudtak kieszközölni. Például a csuhások által pártfogolt Vidovics Bélát képesí­tés nélkül nevezte ki képesítettel szemben a raj­zoló geometria tanszékére és ebben meghagyta éveken át mai napig annak dacára, hogy a vizs­gákon ismételten megbukott. Mellesleg megjegyzem, hogy Vidovics ezért aknázhatta ki csak néhány hónapig, amint beismerő védekezésében mondja, a lakásán szervezett villámhárító tanfolyamot, mert erélyes föllépésemre az igazgató azt betil­totta. Még a hivatalosan leleplezett homoszexuális tanárt is meghagyta dr. Boncz miniszteri tanácsos tanügyi közszolgálatban a mai napig, mert csuhá­sok pártfogolták (ők tudják, miért). Még az is dr. Boncz miniszteri tanácsos bűne, hogy a növen­dékeket irodalmi archeológiával és tudományos nyelvészettel irgalmatlanul tömő dr. Karole-

Next