Népszava, 1908. április (36. évfolyam, 79–104. sz.)

1908-04-10 / 87. szám

4 Horvátországban, ez pedig a legalkalmasabb módja annak, hogy „a koalíció által félrevezetett tiszt­viselők" „kiábránduljanak" és „belássák, hogy a kormány csak jót akar velük", mikor nemcsak jövedelmüktől fosztja meg őket, hanem az alkot­mányos és törvényes fölfogás nagyobb dicsőségére, mesterséges úton nyomorúságos exisztenciájukat is tönkre akarja tenni. A „legliberálisabb magyar államférfiú" a politikai és a lelkiismereti szabadság arcul­csapásával ilyen módon áll segítségére kedves Rauch bárójának szemérmetlen és gyáva mun­kájában. És ilyen módon akarja megoldani azt a válságot, amelyet ostoba politikájával Magyarország és Horvátország között elő­idézett. * Zágrábból jelenti a Népszava tudósítója. A pénzügyminiszter egy újabb áthelyező rendelete teszi most izgatottá a hangulatot a horvát hiva­talnokok körében. Egy Grijincsevics nevű vám­tisztről van szó, akit Zágrábból Temesvárra he­lyeztek át, annak ellenére, hogy egy szót sem tud magyarul. A pénzügyminiszter bosszúálló had­járata nagy elkeseredést támasztott a horvát tiszt­viselők körében. A „Hrvatska" csütörtöki számában Zagorac jog­párti képviselő cikket írt, amelyben védelmére kel a koalíciónak azon szemrehányásokkal szem­ben, hogy a házszabályrevízió vitájában nem vett részt. Cikke végén kijelenti, hogy a költségvetés tárgyalása idején a koalíciónak alkalma lesz meg­mondani a kormányon levő uraknak a maga mon­danivalóját. A parlamenten kívül akar most már erélyesebb harcot indítani a nem­zetiségi párt a népjogért, avagy, mint egy nem­zetiségi képviselő mondta, az elnyomott nemzeti­ségiek jogaiért. Az aradi „Tribuna" írja, hogy a nemzetiségi pártnak most már a nép közé kell mennie és ott kell a harcot folytatnia az oligarchia ellen. A harc­teret meg kell változtatni és a parlamenten kívül kell azt helyezni. Szervezni és erősíteni kell a népet, hogy a nemzetiségi képviselők a tömegek­től nyerjék az erőt és ne megfordítva. A románokra nézve a magyar parlament épp úgy nem képez ..pen­trumot, mint ahogy a horvátokra nézve,nem az. A nemzetiségiek sorsa a perifériákon l­og el­"döfrű és a képviselő parlamenti "b­eszédét leg­följebb csak buzdításul fognak szolgálni. A nemzetiségi párt egyik tagja a „Kel. Ért." munkatársa előtt úgy nyilatkozott, hogy a párt erőteljes akciót fog indítani a kerületek szervezé­sére és a harcot inkább a parlamenten kívül fogja folytatni az elnyomott nemzetiségiek jogaiért. Mindazonáltal a párt a választói reform tárgyalása alkalmával még egy nagy harcot akar megküzdeni a parlamentben. A nemzetiségi párt harci készülődése a bekövet­kező politikai eseményekkel szemben teljesen in­dokolt; szükséges azonban, hogy az újjászervezés, mondhatnók, a tisztítás munkáját először benn a pártban indítsák meg. Rövid belpolitikai hírek. A képviselőház a húsvéti szünet előtt holnap, pénteken déli 12 órakor tartja utolsó ülését. A főrendiház pénteken ülést tart, amelyen az ülésszakot berekesztő királyi kéziratot olvassák föl. Az abauj-torna megyei gazdasági egyesület — mint Kassáról táviratozzák — csütörtökön tar­totta rendes közgyűlését, amelyen elhatározták, hogy feliratot intéznek az országgyűléshez, a kor­mányhoz és a megyebeli képviselőkhöz és azt kérelmezik, hogy Szerbiának, Bulgáriának és Ro­mániának a vágott hús behozatalára kilátásba he­lyezett kedvezmény ne adassék meg.­­ Az abaújmegyei agráriusok még nem tartják elég nagynak a drágaságot, több biztosítékot akarnak az ország népének kiuzsorázására. KÜLFÖLD. Ausztria. A közmunkaügyi minisztérium. A képviselő­ház csütörtöki ülésén Malakowski képviselő­nek a közmunkaügyi minisztérium dolgában benyújtott sürgősségi indítványának tárgyalása során Beck báró miniszterelnök hangsúlyozta, hogy az alkotmány által kétséget kizárólag megállapított és a minisztériumok fölállításá­nál eddig kivétel nélkül követett gyakorlat által szentesített alapelv az, hogy új minisz­térium fölállítása a korona joga­i ugyanebben az értelemben járnak el az összes államokban. A minisztériumok jogkörének meghatározása is a korona jogát képezi. A miniszterelnök beszéde további folyamán kijelenti, hogy a szőnyegen lévő törvényjavaslat számol azzal a szigorúbb fölfogással is, hogy a törvényileg NÉPSZAVA 1908 április 10. megállapított illetékességi körök megváltozta­tása törvényhozási intézkedést kíván meg. A miniszterelnök végül kéri a javaslat sürgős elfogadását, miután ez a rendezett közigazga­tás érdekében áll. Németország: A stuttgarti közúti vasutasok gyülekezési joga. Berlinből írja a Népszava tudósítója: A gyü­lekezési jog diadala, melyet a stuttgarti közúti vasutasok éveken át tartó küzdelemmel végre is kivívtak maguknak, bizonyára megérdemli a kül­föld figyelmét. A stuttgarti közútiak kitartásából minden munkás, akinek még nem sikerült gyüle­kezési jogát kivívnia, példát vehet magának. A stuttgarti közúti vasút, mint csaknem valamennyi német városban, magántársulat kezében van. E társulat nem akarta megengedni, hogy alkalmazottai szervezkedjenek. Ezek többször fölkérték az igazgatóságot, hogy engedje meg a szervezkedést, de miután ez a kérést mindannyiszor elutasította, az alkalmazottak gyülekezési joguk kivívására végre is sztrájkba léptek. Ez hat év előtt történt. A sztrájk több napon át tartott, a közlekedés úgyszólván teljesen szünetelt. A városi tanács az igazgatóság ellen foglalt állást, a főpolgármester egyenesen kijelentette, hogy a gyülekezési jog megtagadása súlyos jogsértés , a közlekedés szü­netelését szerződésszegésnek minősítette és e miatt városi üzembe akarta venni a közúti vasutat. Hozott is ily határozatott, de ezt a bíróság megsem­misítette. A közútiaknak tehát nem maradt egyéb hátra, mint újból föl kellet venniök a munkát. Ezen év január havában azután az igazgatóság elbocsátott két alkalmazottat, mert tagjai voltak a közleke­dési munkások szövetségének és mint az összes alkalmazottak bizalmi emberei, a gyülekezési sza­badságot követelték az igazgatóságtól. A dolog ismét a községi tanács elé került. A főpolgármes­ter és a községi tanács ismét az alkalmazottak mellett foglalt állást. Most azonban más volt a helyzet, mint hat évvel ezelőtt. Pártunknak sokkal nagyobb befolyása volt a községi ügyekre, mint annakelőtte és már a társulattal való szer­ződés megújításánál gondoskodtak róla, hogy a város jogait hathatósabban biztosítsák a tár­sulattal szemben. Ha most került volna­ dön­tésre a dolog, úgy bizonyára a társulat húzta volna a rövidebbet. Ezt belátta az igaz­gatóság is és e hó elsején azzal lepte meg al­kalmazottait, hogy a gyülekezési jog korlátozására vonatkozó tilalmat megszüntette abban a remény­ben, „hogy az alkalmazottak ezt újabb bizonyíték­nak fogják tekinteni, mellyel az igazgatóság az egyetértést akarja megerősíteni közte és alkalma­zottai között". A munkásság harca, melyet közvetlen — a saját összetartásukra támaszkodva — és közvetve a községi politikában való részvételükkel folytattak, végre is szép diadalt aratott. Oroszország. A vértörvényszék működése. Az orosz reak­ció még mindig vérben gázol. A forradalmá­rok ezreit gyilkolják le és börtönzik be abban a reményben, hogy így véget vetnek a forra­dalomnak. Szerdán éjjel is Rigában végeztek ki három munkást a legkegyetlenebb módon. A hóhér mind a hármuknak fejére zsákokat dobott s aztán mind a három elitéltet egy akasztófán végezték ki. Le sem vette a hóhér a holttestet, ugy akasztotta föl a másik két elitéltet. Ez év január és februárjában politikai vét­ségért 417 embert ítéltek halálra. Életfogytig tartó kényszermunkára 46-ot, 338 embert pe­dig összesen 3521 évi kényszermunkára. Szibé­riába száműztek 84 embert. 143 embert 321 évi fogházra, 236-ot 262 évi börtönre, 252-őt 282 évi várfogságra, 69-et 11 évi elzárásra és 143-at 321 évi büntető zászlóaljakban való szol­gálatra ítéltek. Ez összesen majdnem 6000 évi szabadságvesztést jelent. Az ellenzéki lapok szerkesztői közül 28 el­len indítottak sajtópert. Közigazgatási úton 53-at 33.400 rubel pénzbírságra ítéltek. Azon­kívül betiltottak 28 lapot és folyóiratot. Poli­tikai vétségért összesen 1615 embert ítéltek el a két hónap alatt. Hogy azonban a kép teljes legyen, megem­lítjük még, hogy a pogromrendező fekete ban­ dák tagjai közül ezalatt az idő alatt 105-öt ítéltek el 115 évi elzárásra. A cár pedig a feketeban­dák 188, a pogromban való részvétel miatt elítélt tagjának megkegyelmezett. Portugália. A véres választások után, Lisszabonban — mint onnét jelentik — hétfő óta nem fordul­tak elő zavargások. Alkontárában a városi gárda két emberét megtámadták és az egyiket megölték, a másikat pedig súlyosan megsebesí­tették. Alkontáraban és San­ Domingoban a patriarcha rendeletére a templomokat bezárták-Lisszabonból Párisba érkezett magántávira­tok szerint a király környezetében álló sze­mélyiségek beszélik, hogy a királynak nagy megerőltetésébe kerül nyomott lelkiállapotát leleplezni. Valószínű, hogy a kabinetben és a legfelsőbb közigazgatásban változások fognak beállani. Törökország. Háborús készülődések. A londoni „Central News"-nek jelentik Odesszából. Charskból ér­kező hirek szerint Törökország négy hadtestet mozgosított s ezeket az orosz határra küldték. Tiflisben, orosz területen két török kémet fogtak el. A kémeknél megtalálták a város és környéké­nek térképét. A bandák működése. Konstantinápolyból je­lentik, hogy míg a monasztiri vilajetben az utóbbi időben számos bandafőnök megöletése vagy fogságba ejtése, valamint nagyszámú fegyverraktár megsemmisítése következtében észrevehetőleg csökkennek a bolgár bandák üzelmei, addig másrészről a görög bandák agitációj­a növekedőben van, miután azok az utóbbi időben jelentékeny erősítéseket kaptak Görögországból. A görög bandák gócpontjai Grevena, Elasszona és Florina területei, de Monasztir környéke is, ahol egy konzuli je­lentés szerint e hó 4-ike óta csak a katonai csapatok több görög komitácsit megöltek és­­ többeket elfogtak. V'.t li-Inifii :'Y-I j­i•• II­­.i I. I'-II V'iiriri' FŐVÁROS.­ ­ A gázgyár megváltása dolgában csütörtö­kön tett jelentést a tanácsnak a középítési ügy­osztály. A jelentés bevezető részében megálla­pítja, hogy 1904 óta, amikor az ügyosztály az első jelentését megtette, nagy változások állottak be az anyagárakban és munkabérekben. Föntartja az ügyosztály az 1904. évi előterjesztésében elfoglalt álláspontját s azt mondja, hogy uj javaslat tevé­sét szükségesnek nem tartja. Az előterjesztés megállapítja, hogy a munkabér jelentékenyen megdrágult s mostani jelentésében a gázgyárnak a munkásaival kötött egyezséget vette alapul. Az egyezség szerint a munkabérek 15—18 százalékkal emelkedtek. A számításnak egyik alapja az, hogy a gázgyár munkásai 1946-ban is ugyan­azt a bért kapják, mint ma. Az új gyár üzemi kiadását pedig leszállította azzal a megokolással, hogy az új gyárban az üzem gazdaságosabb lesz. Hasonló eljárást követ az anyagbeszerzésnél. Az 1904. évi jelentésben a szén árát 25—27 koronával, a koksz árát 24 koronával számította, mostani je­lentésében pedig a szén árát 32 koronára, a koksz árát 34 koronára emelte s számításait azon az ala­pon tette, hogy 1946-ban is ez lesz a szén ára. Jelentősen megváltoztatta a befektetett összeg tör­lesztési idejét. A mostani jelentés a befektetés egész összegét ötven év alatt kívánja törleszteni, még­pedig ötödfél százalékos kamatozással. Ezután a jelentés a gázgyárak kitelepítéséről és fejlesztéséről szól. A gázfogyasztás emelkedését, a hét évi átlag alapján számította, mint az első je­lentés, de közel másfél millió köbméterrel nagyobb alapon. A mostani telepeken legföljebb 1912-ig le­het elegendő gázt termelni s 1912-ben új gázgyár üzembe helyezéséről kell gondoskodni. Az ügy­osztály a kelenföldi gáztartó-telepen 12 millió köb­méter gáztermelésre berendezett gázgyárat akar építeni. A józsefvárosi gázgyárra pedig kijelenti, hogy azt feltétlenül mielőbb meg kell szüntetni. A jelentés szerint 1912-ben épülne meg a budai gázgyár, 1917-ben az újpesti gyár első szakasza, 1920-ban a vizgázgyár 1926-ban a második szakasz és 1840-ben a második vizgázgyár. Ennek a befek­tetési költsége a megváltási áron kívül 26,232.614 korona. Külön-külön mutatja ki az egyes gyárak jövedelmezőségét. Az 1911. évben a kiadás lenne 10,245.379 korona, a bevétel 13,512.636 korona, vagyis az üzleti eredmény 3,267.256 korona. Azután részletesebben ismerteti azokat a jövedelmezőségi számításokat, amelyeket Kajlinger Mihály a mér­nök-egyesületben szombaton ismertetett s amelyek szerint a gázgyár 1926-ig évi három és négy millió

Next