Népszava, 1908. április (36. évfolyam, 79–104. sz.)

1908-04-10 / 87. szám

1908 április 10. Mi az orvosok küzdelmét jogosnak és igazságosnak tartjuk. Helyesen tették az orvosok, hogy a régi tagonként 1.50—2 koronáig terjedő fizetés ellen harcba lép­tek. Amit mi kifogásolunk, az nem a jogos harc, hanem az a lehetetlen hat és kilenc koronás követelés, amellyel az összes pénz­tárakat csődbe kergetnék. Ez a követelés tényleg sarcolást jelent. Ezt bizonyítja az is, hogy Budapestet is beleértve, az ország legtöbb nagyobb városában a bevételek 20 százalékát méltányos fizetésnek tartják az orvosok is. Az egymás torkán tartják a kezüket a koalíciós pártok, amelyek pompásan tudnak egyetérteni, ha nép- és közszabadságellenes eljárásról van szó, de a koncban való részesedés körül annál nagyobb marakodások esnek. Kossuthék tudvalevőleg ki akarják nullázni a kormányzatból azokat a 67-eseket, akik elvileg is 67-esek, nemcsak gyakorlatban. A 67-eseknek ez persze nem tetszik és agitálnak e törekvés ellen ott, ahol tehetik. Még a 48-as köpönyegbe burkolózó 67-esek közt is. A „M—g" következőképpen kedélyeskedik a dologról, irván: Függetlenségi párti képviselőket elvinni 67-es alapra, 67-es kormány támogatására, Kossuthnak és a függetlenségi elveknek pedig elárulására birni, ez, természetesen, semmi­áron sem sikerülhet. A próbaképpen kibocsá­tott ballon d'essay tehát eredménytelen volt. A megdolgozó üresfejű ágens leverten tért vissza megbízóihoz. A „M. H." erre számonkéri a „M—g"-tól, hogy ki is az az „üresfejű ágensl i '? Ezt a burkolt gyanúsítást az alkotmánypár­ton mosolygással fogadták. De van a kérdés­nek komoly politikai vonatkozása is. Aki egy politikai irányzatot azzal vádol, hogy ágense­ket küld titokban egy vele szövetségben álló másik párt táborába azzal a megbízással, hogy annak híveit elveik elárulására birja ráy az a politikai küzdelmekbeniskötelezőlojalitás iránt tartozik azzal, hogy nyiltan beszéljen. Az alkot­mánypárton a leghatározottabban elvárják a „leleplezés" folytatását. Tessék megnevezni az „ügynököket", akikrőlthol egyes-^ hol többes­számban szól ez a közlemény. Neveket ké­rünk, nem elég az, hogy a névtelen ügynök­nek díjmentesen az üresfejű cimet adományozta a „M—-g", tessék őt megnevezni, hadd tudja meg a világ azt is, hogy kik a „megbízók." Hogy mit válaszol majd erre a „M—g", azt nem tudjuk. De akármit válaszol: az a vá­lasz épp oly kevéssé fogja lélekemelőbbé tenni a koalíciós idilt, mint amily kevéssé vall be­csületes lojalitásra maga a kirohanás. NÉPSZAVA Merénylet az ipari tőke ellen. A kormánynak az a terve, hogy az ipari szeszprodukciót lehetetlenné téve, a szeszgyár­tás egész hasznát a mezőgazdasági szeszgyárak nagybirtokos-tulajdonosainak kezébe játsza át. Ez ügyben ankét ült össze csütörtökön, ame­lyen az agráriusok szokás szerint sanyarú helyzetükről panaszkodtak s az ipari tőke képviselői erőteljesen tiltakoztak a merénylet ellen. Az ipari tőkések kifejtették többek közt azt is, hogy a mezőgazdasági szeszgyárak mo­nopóliuma megfosztaná a kisgazdák ezreit egyes termékeik vevőitől, mert az ipari szesz­gyárak nem kizárólag a nagybirtokos termé­keit dolgozzák föl. Bizonyítsa be, főispán ur! Az uj hódmezővásárhelyi főispán csütörtöki be­iktatása alkalmával mondott beszédéből való a következő passzus: A munkáskérdést pusztán tételes törvényhozási intézkedésekkel megoldani nem lehet. Bár mun­kásvédelmi törvényeinkkel a kulturállamok között is a legelső helyen állunk, ez még nem elég, a társadalomnak is ki kell vennie a maga részét a szociális kérdések megoldásából. Meg kell győzni a munkásságot arról, hogy szeretettel kezeljük ügyét és hogy a lelketlen izgatók önérdekből agi­tálnak a társadalmi rend föl forgatására. Be kell bizonyítani, hogy ezek az izgatók nem olyan jó­akarói a munkásságnak, mint a róluk szeretettel gondoskodó magyar társadalom. Főispán ur, ha a társadalmat ezzel a bizonyítás­sal meg lehet menteni, miért nem bizonyítja be, amit állit ? Miért hazudik, miért rágalmaz, bizonyí­ték nélkül állítva valamit? A választói reformról és az uj parlamenti alakulásokról a „N. Fr. Presse" mai száma a következőket írja : Magyarországban a parlamenti viszonyok jö­vendő kialakulása foglalja le az érdeklődést. Számtalan jel mutat arra, hogy mértékadó kö­rökben is sokat beszélnek erről a kérdésről. A házszabályrevizió után a választói re­form megalkotása következik, amellyel a koa­líció elérkezett paktumSzerii munkaprogramm­jának utolsó állomásához. A választói reform­ról szóló törvényjavaslat még az ősz folyamán elintézést nyer s ha az 1906-ban kötött pak­tum azt is magában foglalja, hogy az uj vá­lasztást még a koalíciós kabinet vezesse, eb­ben az esetben valószínű, hogy már az uj választások keresztülvitele után a jelenlegi átmeneti korszak helyébe uj politikai alaku­lás lép. Ezek után Kossuth ismert egyeduralmi terveiről szól a lap, amelynek véleménye szerint a király akadálya lesz egy tisztán 48-as kormány megalakulásának. 3 Ki védi meg a hazát? Kaposvári tudósítónk jelenti, hogy Somogy vár­megyében, ahonnan a legdélcegebb huszárait so­rozzák az ármádiának, az idén behívott legények­ből ezernél több hiányzott a sorozások alkalmá­val. Ez a tömeges elmaradás arra indította a honvédelmi minisztert, hogy Somogyvármegye alispánja utján nyomoztassa a hiányzó legé­nyeket. Kacskovics Lajos alispán a nyomozás eredményeképpen fölirt most a honvédelmi mi­niszterhez, hogy a somogyi legények is Ameriká­ban vannak, ez az oka a nagy emberhiánynak. Akik kiüldözik a proletárt a hazájából, amelyet lefoglaltak maguknak, idestova kénytelenek lesz­nek maguk megvédeni ezt a birtokukat. „A horvát közélet megtisztítása." A nemrégen lezajlott horvátországi válasz­tások után Rauch báró és kormánya ezzel a jelszóval indult el a bosszúállás utjara. Közös és autonóm tisztviselők nyugdíjazásával, át­helyezésével és indexre tevésével bosszulja meg csúfos vereségét a magyar kormány hor­vátországi exponense azokon a tisztviselőkön, akik — meggyőződésüket követve — a horvát koalíció jelöltjeire adták szavazatukat. Rauch bárónak ebben a munkájában kitűnő segítő­társa akadt Wekerle Sándor miniszterelnök­ben, aki tudvalevőleg feje a pénzügyminisz­tériumnak is. A következő, horvát kézből kapott sorok, magyaráznak meg mindent világosan: A miniszterelnök-pénzügyminiszter ur, akit a horvát választások eredménye kihozott a sodrá­ból, bosszút liheg és miután bosszúját a horvát képviselők személyén nem töltheti ki, a kishiva­talnokokra vetette magát és ugyancsak „nemes", de főleg „törvényes" és „alkotmányos" módon tölti ki rajtuk dühét. Két vámtiszttel kezdte meg a bosszúhadjáratot, akiket „szolgálati" érdekből a szerémmegyei Klenok-ból Debrecenbe és Sze­gedre helyeztetett át. Az egyiknek, Kerecski Vla­dimírnak az a bűne, hogy nem a szerb-radikális jelöltre szavazott, hanem az önálló szerb párt jelöltjére; a másiknak, Markovics Dejánnak pedig még rettentőbb a bűne: ott se volt a választáson, hanem Budapesten készült vizsgára. A miniszter­elnök ur azonban ugy értesült, hogy ez a Markovics „hozta a pénzeket Szerbiából" a horvát-szerb koa­líciónak es miután ez a gyanú ma a „nagyszerb" propaganda „ko'mór1 ' és „puskaporos" idejeben föl­tétlenül készpénznek veendő, hát már magáért a gyanúért is meg kellett büntetni az illető tisztvi­selőt. Kerecski Vladimír egy szót sem tud magya­rul — és Debrecenbe került a pénzügyminiszter ur jóvoltából. Hogy ott miként fog boldogulni, miket lesz kénytelen eltűrni „hazaffyas" főnökei részé­ről, az könnyen elképzelhető. Erővel konfliktusba kell keverednie főnökeivel, hogy kilenc évi szolgá­lat után nyugdíj nélkül elbocsálbassák a szolgálatból, miután az ország hivatalos nyelvét 32 vagy hány éves korában már nem sajátíthatja el kellőképpen. Hogy a közös tisztviselők szolgálati szabályzata szerint a horvát honos tisztviselők nem kötelesek magyarul tudni és nem helyezhetők át Magyar­országba, ez a legkevésbé sem bántja a pénzügy­miniszter urat. Utóvégre békét muszáj teremteni is jogásznemzet vagyunk, különösen megvan a maga gyakorlati ertéke egy olyan szocialista könyvnek, amely számol a jogászi formaliz­mussal. A jogtudomány ezrével termeli a paragrafus­embereket, akiknek még az agytekervényei is §§-formára csavarodnak. És éppen ezekben a termelésre ritkán képes koponyákban kövese­dett meg az antiszocialista „érv": a szocializ­mus improduktív, csak kritizálni képes, al­kotni nem. És Menger könyve azt bizonyítja be: a szocialista gondolkodás alapján megle­het alkotni még a jövő társadalom jogrend­szerének előzetes, valószerű vázlatát is. Men­ger maga mondja az előszavában, hogy a célja a jövő társadalmat előkészítő, szervező munka előmozdítása, az átmenet utjának ki­kövezése. Menger is ideológus, mint Kropotkin, de ebben naivabb nála. A materialista történet­fölfogást a meg nem értő ember érveivel pró­bálja cáfolni, sőt éppen ő mondja nevetséges­nek Engels fejtegetéseit a reformációnak az akkor uj gazdasági alapelveket vallási for­mába öltöztetett tételeinél. És bizony, ő maga lesz naiv, mikor pl. a jognak behatását vi­tatja a közgazdaságra az ellenkező igaz­ság helyett, ilyes érvekkel: „a földközös­ség (mir), tehát a községi szocializmus egy alakja északi Oroszországban a pétervári pénzügyminiszternek egyszerű rendeletével jött létre". Éppen Kropetkin bizonyítja be nagy apparátussal, hogy a mir az ősi falu­közösség alig változott iormája, amelyet min­denféle miniszteri rendeletek nem megterem­teni, hanem tönkretenni akartak s a legjobb esetben: rendelettel fejezte ki a cárizmus, hogy a mireket türi, mert még megfelelnek a termelés viszonyainak. Menger ideologus utópista volt. De ha nem lett volna az, nem írhatta volna meg a „Neue Staatslehre"-t. Pedig ennek a könyvnek hibái ellenére is kár lett volna megiratlanul maradnia. * A két könyv az Athenaeum „Szociológiai könyvtárá"-ban jelent meg. Ez már a máso­dik, nagyobb szociológiai munkákat kiadó vállalat. Ha ehhez a kisebb hasonirányu fü­zetek sorozatait („Természet és Társada­lom", „Ébresztő") s az önállóan meg­jelent müveket is hozzávesszük, a szociológia iránt érdeklődő olvasóközönség nagy megsza­porodására kell következtetnünk. Ez a szapo­rodás azonban aligha fog ilyen rohamosan folyni, ha a kiadók ifyen rablógazdálkodást folytatnak az uj piacon. Az itt ismertetett könyvek nyolcadmagukkal az egész sorozat megvásárlása esetére 76 koronába kerülnek. A Kropotkin könyve külön vásárolva, kötve kilencedfél koronába, a Mengeré nyolcafélbe kerül! Igaz, hogy a fordításuk jó, gondos, itt­ott művészi (Kropotkin íorditója: Madzsar József; Mengeré Ormos Ede), de ezt a fordí­tást éppenséggel nem fizették meg annyira, hogy a horribilis ára megokolható volna. A kiállítás, igaz, gondos, csinos — de ilyen árat követelni mégis nagy merészség, mikor néme­tül hasonló kiállításban féláron megszerezhe­tők ezek a munkák! Az Athenaeum azonban legalább azzal eny­hít az eljárásán, hogy a legszegényebb, a mun­kásolvasóknak (a szociológia polgári olvasó­közönsége is jórészt kénytelen fogához verni a garast) a iVé^szawa-könyvkereskedés közve­títésével 25 szazalékkai olcsóbb árakat ad. De pl. a Grill-féle bolt valósággal lehetetlenné teszi a szegényebb rétegeknek szociológiai kiadványai olvasását. E. Vanderveldének egyik könyvét, amelynek német kiadása 50 pfennig, rendes magyar kiadásában szintén fűzve — kiállítás nem különös, sajtóhiba-tömeg, nem éppen kiváló fordítás — csekély 5 koronáért, majd tízszeres áron vesztegeti t Éz az uzsora, amely a részletfizetés immár nem ismeretlen módszerével dolgozik, meg fogja bosszulni magát különösen az olyan or­szágban, ahol a szociológia iránt érdeklődő vásárlóképes — aránylag csekély — közönség jórésze ért németül is. Az a sajtó, amely a legjelentéktelenebb operettnek olaalakat szentel, igen helyesen tenné, ha a kiadók frázis-kommünikéinek le­adása, az ujságiró-egyletekkel kötött csúnya reklám-üzletek perfektuálása helyett néha az ilyen tényeknek is helyet adna. Hogy a lefordított világhírű munkákat ismertetnék is — ezt kérni már túlságos merészség volna azoktól alapoktól, amelyek Kropotkin könyvének a kiadótól be­küldött ismertetését a vízállás-rovat volontör­jeivel rövidíttetik meg, mig a férfi-divatmel­lények gombjainak számáról, illetve a kivágás mélységéről Mangold Béla Kolos kiváló munka­társukkal iratnak ah, mily költőies stílusú és másfél kolumnás írásműveket. Bresztovszky Ernö.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék