Népszava, 1908. május (36. évfolyam, 105–130. sz.)

1908-05-01 / 105. szám

4 Franciaország. Május elseje Párisban. Parisból jelen­tik, hogy ottani elvtársaink impozánsan fogják megünnepelni május elsejét. Tíz helyen gyűlés lesz és a munkások óriási menetekben fognak végigvonulni a város utcáin. A feketék mozognak. — A képviselőház ülése. — Az ülés megnyitása előtt a folyóson nagy csoportok tárgyalták a Lengyel— Polónyi-ügyet és szidták Zsitvayt, a buda­pesti esküdtbíróság elnökét, „a tárgyalás elfogult vezetése" miatt. Hogy kik voltak a támadók ? Polónyi barátai, ezzel min­den meg van mondva. Azok, akik tönkretették Magyarországon a birói füg­getlenségnek sokáig gondosan őrzött lát­szatát, akik lerontották a birói tekin­télyt és a biróságokat politikai célok szol­gáivá iparkodtak aljasítani, ma dühösen , követelték Zsitvay eltávolítását, mert úgy vélik, hogy ezúttal nem az ő nótájukra táncol. Az orditozásuknak, a mocskolódá­suknak a célja nagyon is világos. Polónyi ügye veszendőben van. Amit már régen elveszített — hiába keresi hozzá teljesen méltó barátai segítségével — nem találhatja meg többé. Hát elő kell készíteni a közvéle­ményt a nagy bukásra, a végleges erkölcsi kimúlásra. Terrorizmussal, a reakció mes­terkedésének minden eszközével bele kell vinni az undorodva szemlélő közvéle­ménybe azt a hazugságot, hogy Polónyit nem a maga viselt dolgai, hanem mások ellenséges indulatai és intrikái sü­lyesztet­ték az erkölcsi posványba. Gyönyörű és önmagukhoz teljesen méltó szerepet vállal­tak. A főcinkos megmentésére irányuló akciónak a kezdete az a hadjárat, melyet Zsitvay törvényszéki elnök ellen indítottak. Amikor Zsitvay a szociáldemokrata vád­lottakkal szemben minden birói függetlensé­get megcsúfoló pártoskodással járt el, akkor nem okádták a mocskot az „európai hírű kri­minalista" ellen, sőt uszították az ügyész­séget, denunciálták a Népszavát, ha ez a maga igazi mivoltában mutatta be a ma­gyar birói függetlenséget. Mi egyelőre még elhallgatjuk mondanivalónkat a Zsitvay je­­lenlegi működéséről; ha vége lesz a per­nek, akkor majd elmondjuk a magunk véleményét. A beadott bizalmatlansági indítványát indo­kolta meg. Nem tűzték napirendre és ezzel szankcionálták azt a sok törvénytelenséget, amelyet, különösen a szájkosár-vita folya­mán, elsősorban Rakovszky, a második alelnök elkövetett. Bozóky indítványát, amely az alelnöki fizetések eltörléséről szólt, szintén nem tűzték napirendre. És ebben igazuk is volt. Mert azt a sok tör­vénytelenséget, azt a féktelen garázdálko­dást, amit izzadva követnek el az elnökök, nemcsak tapsokkal és éljenriadalmakkal, de csengő aranyakkal is meg kell fizetni. Ez logikus következménye a kiváltságosok parlamenti erkölcseinek. * Részletes tudósításunk itt következik: Juath Gyula elnök az ülést délelőtt tíz órakor megnyitván, bemutatja Hencz Károly néppárti kép­viselő levelét, amelyben az jegyzői tisztségéről le­köszön. Ezután a bizottságok megválasztása következett. A választások megejtése után a meg­választott és jelenlévő bizottsági tagok letették az­ esküt, majd az elnök fölszólította a bizottságokat,­ hogy a legrövidebb idő alatt alakuljanak meg s fölolvassa azon képviselőknek névsorát, melyből az összeférhetetlenségi zsűrit fogják kisorsolni. A napirend első pontja, Maniu Gyula (román nemzetiségi) bizalmatlansági indítványának a megindokolása. Maniu kéri a Házat, hogy fejezze ki bizalmatlanságát az elnökség iránt. A ház­szabályokkal visszaélés történt. A nemzetiségiek­kel szemben az elnökség egyoldalúan járt el. A házszabály revíziójának tárgyalásánál minden­­ok nélkül megvonták tőlük a szót; megemlíti, hogy az elnök Farkasházynak nem engedte meg indít­ványa előterjesztését. Kállay Lipót (függ.): No, Farkasházy, mit szólsz a védelemhez? Farkasházy Zsigmond (kalp.): Az a kérdés, hogy igazat mond-e? Mikor Polónyi beterjesztette a disszidensek indítványát, akkor "megtámadtátok, most pedig éljeneztek. Fölkiáltások: Igenis éljenezzük! É­ljen Polónyi! Farkasházy Zsigmond: Éljen! Én is azt mondom! Maniu Gyula: Különösen Rakovszky elnöki eljárása ellen van kifogása. Rakovszky ugyanis sokszor a szót sem adta meg neki és tár­­sainak. Arra kéri a Házat, hogy indítványát tűzze ki tárgyalásra. Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter arra kéri a Házat, hogy Maniu indítványát ne tűzze ki tárgyalásra. Az elnökök nagyon nehéz körülmé­nyek között megóvták az elnöki szék tekintélyét és mindig igazsággal mértek. Az elnök iránt az egész Ház bizalommal van, mint a két alelnök iránt is, akiket éppen most választott meg újra és ezzel kifejezte bizalmát is. A Ház nem tűzte ki tárgyalásra az indítványt."" Bozóky Árpád (balp.) okolja meg ezután az alelnöki fizetés eltörléséről szóló indítványt. Kérését Rakovszky alelnöknek négy év előtt mondott beszédével okolja meg, a­melyben igen erős okokat hozott föl az alelnöki fizetés ellen. Kéri tűzzék ki indítványát tárgya­lásra. Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter: Az alelnökök fontos hivatást teljesítenek és a hono­rárium igen tisztességes, demokratikus dolog. Én is dolgoztam, úgymond, igen sokáig (és igen sok!) honoráriumért. Kérem a Házat, hogy az indítványt ne tűzze ki tárgyalásra. A Ház az indítványt nem tűzte ki tárgyalásra. Megint pihenő. Az elnök javaslatára a Ház elhatározta, hogy legközelebbi ülését hétfőn tartja, amelyen a bi­zottságok terjesztik be jelentéseiket. Kedden a Ház a mentelmi ügyeket és a kérvényeket tárgyalja. Ülés vége két órakor. A folyosói ordítozást végre abbahagyták. Kezdődött az ülés. Megválasztották a Ház bizottságait és ezután a napirendre tértek. Elsőnek Maniu Gyula román nemzetiségi szólalt föl. A képviselőház elnökei ellen kábult munkás­csordát, elvakítva, gyorsan ke­resztülhajtják az országon, hogy csak vala­hogy időt ne veszítsenek, hogy a régi igát minél előbb ujjal fölcserélhessék. A mű­vészlélek barátságos otthonokat épít s találékony, kényelmes és kedves berendezése­ket. De az emberek kietlen rideg barlangok­ban laknak. A festő hiába valósítja meg szin­almainak alakját. Beethoven szimfóniái hiába zendültek meg az emlékezésnek s hol válhatott volna Sheakespeare­­géniusza a népek lelké­nek tartalmává ! Az egész kultura magasan szálló füst. Fejünk fölött elvonul s az embe­riség meghal, mielőtt emberiség lett volna. Eközben a modern Fauszt, a proletariátus nem nyugszik meg a társadalmi rendet szülő ezen rettenetes viszály fölött való haragos panaszában. Azt a kultúrát, amelyet teremtett, leírni is akarja. Tudni, megérteni, élvezni akarja mindazt, amit az emberiség útján magának megszerzett. Csak olyan életet tart az életre érdemesnek, amely a kulturában érvényesül. A nemzetközi proletariátus legbensőbb tar­talmánál fogva az új Fauszt húsvéti csodája. Belőle emelkedik a kitagadottak kulturéhsége s az elhatározás, hogy ez éhséget kielégítse. A proletariátus május elsején érzi a kultúra vi­rágfakadását. Virágozzék is minél előbb. El­rabolták tőle a létezés ujjongó májusát, a mű­vészet, a gondolat, az élvezés örök virágzását. Az emberiség végre élni kezd s meghódítja az életet. NÉPSZAVA FŐVÁROS.­ ­ A fuvartelep első évi működéséről most számol be a telep vezetősége. Nem sok jót mond ez a jelentés a fuvartelepről. Megálla­pítja, hogy a közönség a köztisztasággal és a szemétfuvarozással nem volt megelégedve és hogy egyre sűrűbben érkezett panasz a házi szemétszedés késedelmes és rendetlen volta miatt. Az üzem vezetősége kifogást keres, de a felügyelő bizottság megvallja, hogy a baj oka az volt, hogy a szemétfuvarozáson a múltban gyakorolt ellenőrzés meglanyhult. Az anyagi eredményt nézve szinte kétségbeejtő a fuvartelep működése. Az 1907. évi költségvetésbe 120.000 korona tiszta jövedelmet állítottak be, mint 1908 május 1. olyan összeget, amelyet a fuvartelep föltétlen bizonyossággal beszállít. Ezzel szemben az üzem vezetősége 7588 korona jövedelmet mutat ki, de a felügyelő bizottság ezt is kénytelen redukálni 2488 koronára. Ez lett a 120.000 koronából! S még ez is csak kérdéses jöve­delem, mert a bizottság jelentése szerint olyan munkákat is teljesítettek a beruházási szám­lára, amelyek rendes körülmények mellett az üzemi költségeket terhelnék. És sem a kése­delmes, rendetlen szemétfuvarozás, sem a meg­romlott köztisztaság nem lett olcsóbb. Sőt jelentékenyen megdrágult. A kudarcokról beszámoló jelentés, amely­nek adatait bizton igyekeznek majd a házi kezelés ellen fölhasználni, szombaton kerül a pénzügyi bizottság elé, ahol előreláthatóan nagy vitára ad alkalmat.­­ A budai állandó színház. A közoktatásügyi miniszter — mint megírtuk — budai állandó színház építése dolgában leiratot intézett a fő­városhoz és tudatta, hogy a színházat a Döb­rentei­ téren akarja megépíteni. Egyben kérte, hogy a terület átengedéséről a főváros sürgősen intézkedjék. A tanács csütörtökön tárgyalta a le­iratot, az abban foglalt kérelmekhez elvben hozzá­járult és kiadta az ügyet a középítési és pénzügyi bizottságokhoz. X.Sándor Pál és a gázgyár. Sándor Pál a Po­lónyi-perben tett vallomásában azt is mondotta, hogy valaki vagy valakik a gázgyár részéről jár­nak és nagyobb összegeket kínálnak, hogy a gáz­gyár meg ne váltassék. A gázgyár igazgatósága ki­jelenti a lapokkal egy kőnyomatos" útján közölt nyilatkozatában, hogy bárminemű anyagi előny vagy jutalom kilátásba helyezésére soha senkit sem közvetlenül, sem közvetve meg nem bízott, sem az igazgatóság egyes tagjai ily ajánlatot sen­kinek nem tettek.­­ május elseje az iskolában. A főváros isko­láiban május elsején a legtöbb helyen szünetel a tanítás. Az igazgatók tekintettel a munkaszüntre és a költözködési időre, igazgatói szünetnapot adtak és a növendékek a szabadba tanulmányi kirándu­lást tesznek. MŰVÉSZET, IRODALOM. ) Téli rege. (Daljáték 3 fölvonásban. Szövegét Shakespeare után szabadon írta Willner A. M. For­dította Dóczi Lajos. Zenéjét szerzette Goldmark Károly.) Goldmark Károly nemsokára 78 éves, Wagner mellett őt tartják a legnagyobb zene­költőnek. A házi tücsök, a Sába királynője. A hadi­fogoly olyan alkotások, melyek egyhamar nem avulnak el. Hetvennyolc éves korában ha va­laki olyan erős, fiatal muzsikát tud írni, mint a Téli rege, azt, ha ismétli is régi motí­vumait, csak bámulat illetheti. Magáét is­métli, nem pedig másét. És ha nem sikerül minden úgy mint elvárnak, azt is el kell nézni, mert az ő szövegeire — nincs szerencséje a szöveg­íróival — lehetetlen jobb zenét írni. Most bemu­tatott operájának szövegét Shakespeare hasonló című regényes színműjéből merítette. A darab meséje rövidre fogva a következő: Lesantes, Szicília királya féltékeny lesz és meg akarja ölni feleségének, Hermionnek állítólagos szeretőjét, Polixine cseh királyt. Polixene haza­menekül és Perdita, Hermione leánya is csak úgy menekül meg a király­tól, hogy Csehor­szágba viszik, hol egy pásztor fölneveli. A cseh király fia, Florizel természetesen beleszeret Perdi­tába, akit pásztorleánynak tart. Az apja ellenzi a szerelmet. Bonyodalmak. Végül egybekelnek a fia­talok. Hermione, a holtnak vélt királynő szobor­alakban ismét föléled. Erre a gyönge szövegre építette Goldmark a zené­jét és ha vannak a zenének hibái, azok nagyrészt a szövegnek tudhatók be. Hosszú előjáték előzi meg a drámai jelenetekben bővelkedő első föl­vonást. Ez a dalmű legkevésbé sikerült része. A Berlichingeni Götzre emlékeztető muzsika, sehogyse bsz egységes egésszé forrni. Sok benne a felszínes és külső hatásokra törekvő részlet. A második föl­vonás egyike Goldmark legszebb alkotásainak. Finoman átérzett, közvetlen líra vonul végig az egész fölvonás zenéjén. Azonban nem az új zene­szerzők forrongó lírája, hanem inkább Thomasra és a többi francia romantikusokra emlékeztető líra. A bájos pasztorálszerű előjátéktól kezdve egészen az utolsó ütemig, fordulatos, élénk, ötle­tes minden üteme e fölvonásnak. A szláv mozi-

Next