Népszava, 1908. június (36. évfolyam, 131–155. sz.)

1908-06-02 / 131. szám

évfolyam. Budapest, 1908. Junius 2, kefld. ? ) ,ui . « IT.. i­fofW^ /.F Hí m­­ AZ ELŐFIZETÉS ÁR­A: egy évre. . »19.20 kor.­­ negyed évre. 4.80 kor. fel évre . . . 0.60 „ s egy hóra. . . 1.60 » EGYES SZÁM ÁRA 6 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VII., RÁKÓCZI­ ÚT 32. (Telefon-szám 54—94.) KIADÓHIVATAL: VII., NYÁR-UTCA 1. SZ. (Telefon-szám 82—61.) 131. szám. Pártadó címén befolyt összegek nyugtázása. Folyó évi április hó 1-étől április 30-áig a követ­kező összegek folytak be a központi pártpénztárnál: I. Párttagoktól (Budapest): Ablaktisztítók 3—, Asztalosok 323.—, Borbélyok 6.—, Bőröndösök 9.22, Cipészek 92.82, Cipészek VIII. ker. 6.40, Cukrászok 22.—­ Famunkások V—VI. kerület, 46.26, Festők VII. kerület, 16.—, Földmunkások I. 10.—, Fu­varozók központ 74.—, Fuvarozók VI. kerület, 60.—, Gabonamunkások 23.—, Gépészek és ka­zánfűtők 13.42, Grafikai munkások 50.—, Kárpito­sok 12.—, Kávéssegédek 92.—, Kávéfőzők 24.—, Kereskedelmi alkalmazottak 6.—, Kereskedelmi segédmunkások 14.—, Kocsigyártók 6.—, Kovácsok 101.98, Kőfaragók 17.94, Lámpagyűjtók 21.—, Lég­szeszgyári munkások IX. ker. 54.60, Magántiszt­viselők 6.—, Mintakészítők 20.—, Molnárok IX. ker. 30.—, Nőiszabók 73.78, Nyomdászok 210.—, Por­cellánmunkások 4.20, Szabók 73.—, Szabók (rak­tári) 50.—, Szappanosok 2.34, Vas- és rézesztergá­lyosok 139.12, Vas- és rézbútormunkások 10.66, Vegyészeti munkások 52.—, Világítási munkások VIII. ker. 47.42, Világítási munkások II. ker. 6.78. Összesen 1829.96 korona. (Vidék): Anina, Glaser 11.08, Balassagyarmat 4.—, Békéscsaba, Takács 20.—, Brassó, Urbanovics 30.50, Cegléd, Urbán 16.88, Debrecen, Handler 30.—, Ditró, Mezei 2.08, Gyoma, Kurz 20.—, Kapos­vár 50.—, Karánsebes, Schiel 5.—, Komárom 20.—, Marosvásárhely 65.08, Máramarossziget 6.50, Mély­kút, Paska A. 2.38, Nagykanizsa 10.—, Obecse 5.43, Oravicza, Brein 20.—, Pancsova, Honig 20.—, Pápa, Muli 10.—, Pécs 100.—, Pozsony, Kovács 28.—, Rendek, Hegl 5.—, Sopron, Ferenczy 60.—, Sorok­sár 3.—, Szászrégen, Kovács 5.—, Szekszárd, Váczi 5.—, Újpest 70.—, Vácz, Udvarhelyi 18.52, Versecz, Seitz 102.17. Összesen 746.62 korona. II. Egyes elvtársaktól: Bánszky 1.—, Bánszky F. 1.—, dr. Bischitz M. 1.08, Boros András 1.08, Böhm Vilmos 4.—, Cs. 1.—, Csép György 1.08, Dinyés Illés 1.08, Farkas J. —.60, Fenyő M. 64.—, dr. Földes J.—, Feuermayer, Vajdahunyad —.40, Hrabovszky —.04, dr. Jordán 50.—, Klinger 1.04, Krempl J. 2.—, Krausz H. —.04, Locher Ágost, Ruttka —.40, Lőwy 2.—, dr. Mérő 1.08, Novák Sándor 1.08, Spiegel Ignác 5.—, Székely A. 1.08, Szegő Rezső —.52, Várnai —.20, Varga J. 2.—, Wunsch L. 2.10, Weisz Bertalan 2.12, Zweig L., Krakau 3.—. Összesen 87.72 korona. Hirdetés átalány címén 1908 április hó 1-étől április 30-áig befizettek: Ablaktisztítók 6.—, Asz­talosok 24.—, Aranyművesek 2.—, acsok 20.—, Bá­dogosok és szerelők 20.—, Bérkocsisok 16.—, Bő­röndösök 8.—, Bútorcsomagolók 1.—, Cipészek közp. 10.—, Cipőfölsőrészkészitők 3.—, Esztergá­lyosok 2.—, Fehér- és menyezetmunkások 4.—, Fehérneműtisztítók 4.—, Gépgyári munkások 10.—, Kalaposok 5.—, Kárpitosok 4.—, Kávéfőzők 6.—, Kereskedelmi alkalmazottak 4.—, Kereskedelmi segédmunkások 4.—, Kocsigyártók 4.—, Kovácsok 12.—, Kőfaragók 12.—, Kőmivesek 30.—, Könyv­kötők 16.—, Lakatosok 24.—, Magántisztviselők 4.—, Mintakészítők 4.—, Molnárok és malommun­kások 18.—, Nőiszabók 4.—, Nőmunkások 8.—, Nyomdászok 24.—, Paszományosok 4.—, Reszelő­vágók 5.—, Szobafestők VII. 5.—, Szűcsök és sap­kások 8.—, Vas- és ércesztergályosok 16.—, Vas- és ércöntők 6.—, Vas- és fémmunkások VIII. 1.50, Vas- és rézbútormunkások 8.—, Villanyszerelők 8.—, Erzsébetfalvai.. famunkások 2.—, Soroksári pártszervezet 3.2. Összesen 379 korona 50 fillér. Apponyi törvényjavaslatai. Gróf Apponyi Albert hétfőn két törvény­javaslatot terjesztett a képviselőház elé. Az egyik „az elemi népiskolai oktatás ingye­nességéről" szól, a másik „a gazdasági népoktatásról". Lássuk előbb az első javaslatot. Ha ez a kormány magát a közoktatás államosítását akarná is megvalósítani, abban sem telne örömünk, ha az államo­sítás ez idő szerint való hatását tekintenék. Mert bizonyos, hogy a ma uralkodó pártok az államosított közoktatást is a saját céljaik szolgálatára rendeznék be. De a jövőbe tekintve még ettől a ma uralkodó rendszertől is szívesen fo­gadnák az államosítást. Hiszen teljes jog­gal bízhatunk abban, hogy a progresszív pártok a most uralkodó pártok kezéből előbb-utóbb ki fogják csavarni a politikai hatalmat és azzal együtt persze a közok­tatást is, amelyet azután könnyű volna berendezni az igazi kultúra számára. Az iskola semmiféle politikai párt kezében nem lehet olyan rossz helyen, mint az egyház karmai között. Mert a politikai pártok változnak és aránylag rövid időközökben olyan pártok kerülnek fölül melyeknek, az általuk képviselt gazdasági érdekekre való tekintettel, elő kell mozdítaniok a haladást. De az egyházak vén, konok, kí­vülről nehezen megközelíthető intézményei a kapitalista osztály reakcionárius szár­nyának , azoknak a kezéből végtelen nehéz hatalmuknak valamely eszközét kicsikarni. Ebből a szempontból vizsgáljuk mi Ap­ponyinak a népoktatás ingyenességéről szóló javaslatát is, amelynek első §-a szerint: „Az állami, községi és hitfelekezeti elemi nép­iskoláknak úgy mindennapi, mint ismétlő­tanfolyamában a tanítás teljesen ingye­nes ..." Tény az, hogy Apponyi a javasla­tot kortescélból terjesztette most be, mert hiszen valóban életbe léptetni csak 1910. szeptember 1-én akarja. Tény az is, hogy a miniszter ezzel a javaslattal a felekezeti népoktatást akarja megerősíteni, az állam pénzén való felekezeti iskoláztatás rendsze­rét akarja tovább fejleszteni, a feleke­zeti oktatás kultúra­ellenes szellemét akarja konzerválni, amennyiben az iskola­fentartó hitfelekezeteknek az állampénztár­ból akarja megtéríteni azt, amit a tandíj­bevételről való lemondás révén veszítenek. Tény végre, hogy ama 645.820 gyermek közül, aki Magyarországon — Apponyi szavai szerint is — „teljesen nélkülözi az oktatást" ... a túlnyomó többség az új törvény életbelépése után sem fog iskolába járni, mert többnyire iskolahiány, nyomor és kenyérkereső munka tartja őket vissza az iskolázástól. De mindezek ellenére is haladást jelent a népoktatás ingyenességé­nek törvénybe iktatása. Már az is nagy dolog, ha csak 100.000 gyermek elől távolítja is el ez a törvény az iskolába járás akadályát. Még sokkal nagyobb dolog, hogy a klerikális parla­menti többség legfeketébb minisztere kény­telen a haladás szellemének engedményeket tenni, ha nem akarja, hogy pártja teljesen elveszítse a talajt lábai alól. Azt jelenti ez, hogy Apponyi tudja, hogy a koalíciós ura­lom — visszahatásképpen — erős radikális irányok keletkezését okozhatja, amit lehető­leg ellensúlyozni kell; az igazi jezsovita, ha célszerűnek véli, az „ördögnek" is gyújt egy gyertyát. A legfontosabb ebben a törvényjavaslat­ban pedig az, hogy egy lépést jelent az oktatás államosítása felé, persze Apponyi szándéka ellenére. Az államosítás ellenzői­nek nagy részét ugyanis nem elvi, hanem pénzügyi okok vezérlik. Azt mondják: az állam nem vehet magára olyan óriási pénzügyi terheket. Ezeknek a kifogása egyre alaptalanabbá válik, amint itt meg új állami aranypatakok szakadnak a felekezeti okta­tás tengerébe. Évi negyedfél millió koronát akar Apponyi az uj törvénnyel a felekezeti nép­oktatásnak ajándékozni, miután tavaly az 1907. évi XXVII. törvénycikkel körülbelül évi hat milliót már ajándékozott. (Persze, ez mind csak 1910. után fog a költség­vetésben szerepelni! Ha a klerikális Ap­ponyi, vagy valamelyik méltó utódja még néhány ilyen ajándékozást visz véghez, akkor teljes joggal fogják a most aggodal­maskodók mondani, hiszen a népokta­tási kiadások nagyobb részét máris az állam födözi, hát talán nem is lesz nehéz a hiányzó kisebb részre a fedezetet meg­találni, különösen, ha az állam a kezébe veszi a népoktatási célokra szolgáló fele­kezeti és községi vagyonokat. A törvény­javaslatnak ezt a nagy jelentőségét Apponyi Ján meg is értette, de a kortescélra való tekintettel kénytelen volt figyelmen kívül hagyni. A javaslat részleteire most nem kívá­nunk bővebben kiterjeszkedni. Csak meg­említjük, hogy az 50 fillér beiratási díj, melyet ezután is szedni lehet, erős rész üt az ingyenesség elvén. Ez az 50 fillér, meg az a körülmény, hogy könyveket és egyéb tanulószereket ezentúl is a tanuló szülei­nek kell venniök, nagyban korlátozza az ingyenesség hatását. Ha a gyermek köny­vek és tanulószerek nélkül jár az iskolába, akkor sikeresen nem tanulhat. A másik törvényjavaslat nem sokat je­lent. Már az 1868. évi XXXVIII. törvénycikk­­ kimondta, hogy az iskolakötelezettség a 12 éven túl is még három évig tart, amely idő alatt a gyermekek kötelesek ismétlő­iskolába járni. Ismétlő­iskolák azonban még ma is csak papiroson vannak. Ahol a valóságban is megvannak — nagyon kevés helyen — ott sem érnek semmit sem, mert a tanítók ingyen dolgoznak és így nem igen édesgetik oda a tanulókat. Wlassics gazdasági ismétlő­ iskola címén akart az intézménybe valami életet venni, de ingyen­ tanítókkal és kellő fölszerelés nélkül nem igen lehetett. Most Apponyi törvényt akar szabni arra a semmire, amit Wlassics reklám-célból csinált. Ő is babért és agrá­rius elismeréseket akar aratni a „gazdasági népiskolával". De ő is kötelességükké teszi Lapunk mai száma 12 oldal.

Next