Népszava, 1908. június (36. évfolyam, 131–155. sz.)

1908-06-06 / 135. szám

1908 janiu­s 9. NÉPSZAVA VIII. kerület. A VIII. kerületi pártszervezet és a Munkáskör tagjai, az összes terület- és csoport­vezetők, valamint a bizalmi férfiak és a Népszava­előfizetők jelenjenek meg szombaton, június 6-án, este 8 órakor a Práter- és Futó­ utca sarkán lévő Böhm-féle vendéglőben tartandó fontos értekez­leten. Tagkönyv elhozandó. SZAKMOZGALOM. A zombori összes szervezetek e hó 10-én, szerdán este 8 órakor a Munkás­ Otthonban fontos ügyben összértekezletet tartanak. SZÖVETKEZETI ÜGYEK. Kongresszusi küldöttek figyelmébe. Az Országos Szövetkezeti Szervezet I. kon­gresszusa vasárnap reggel fél 9 órakor kezdi meg tanácskozásait a Társadalom­tudományi Társaság helyiségében (IV., Károly­ körút 14, II. em.). A kongresszuson csak azon küldöttek vehetnek részt, akik megbízó­levelüket a vezetőségnek, vagy legkésőbb az igazoló bizottságnak átadják. Igazolványok küldöttek részére a hely­színen osztatnak ki. Az Általános Fogyasztási Szövetkezet érte­síti tagjait, hogy pünkösd vasárnapján az üzlet egész nap zárva lesz, pünkösd hétfőjén pedig déli 12 óráig marad nyitva. NYÍLTTÉR. E rovat alatt kötöttekért nem vállal felelősséget sem a szer­kesztőség, sem a kiadóhivatal. Ezúton értesítem tisztelt jóbarátaimat és ismerősei­met, hogy a Szikszai-féle nagyvendéglőt (Berzsenyi­utca 1. sz.) átvettem és mint a munkásság kedvelt szórakozóhelyét, jó konyhámmal, kitűnő italokkal, folyó évi junius hó 6-án, szombaton este megnyitom. Bevezetem a 35 krajcáros teljes ebédet, ugy hogy a környéken lakó tisztelt munkásság igen ízletesen és olcsón étkezhet. Este pedig jó vacsora cigányzene mellett. Nő­i kiszolgálás. A szervezett munkásság szí­ves támogatását kérve, vagyok tisztelettel Hartmann Márton, üzletvezető. TŐKE ÉS MUNKA. BUDAPEST. Az óbudai textil­munkások sztrájk­jában a pénteki napon nem állt be vál­tozás. Úgy a Fürst, mint a Goldberger­gyárban áll az üzem. Az utóbbiban még most is csak a hivatalnok „urak" végzik a sztrájkbontás ocsmány mesterségét. A gyá­rosnak segítségére sietett a „Kereskedelmi Alkalmazottak Országos Egyesülete". En­nek az öszvéregyesületnek állást közvetítő irodája mindent elkövet, hogy a falat ke­nyérért küzdő, kiuzsorázott munkások har­cának letörésére „uri" sztrájkbontókat szál­lítson. Ez magában is elég ok arra, hogy hátat fordítson neki minden fölvilágosult ember. A sztrájktanyán iig a hangulat. A dél­után folyamán többen buzdító szavakat intéztek a harcolókhoz. Schwarz Samu elvtárs németül, Gárdos Mariska és Herzog Simon elvtársak pedig magyarul beszéltek, nagy lelkesedés között. Habár a munkások a leghiggadtabban viselkednek, a rendőrség mégis kutat ürügy után, hogy segítségére siethessen a megszo­rult kizsákmányolóknak. Schmidt rendőr­felügyelő ugyanis megjelent a sztrájktanyán s azt hozva föl okul, hogy a sztrájkolók meg­vertek volna néhány sztrájkbontót, a sztrájk­tanya föloszlatásával fenyegetődzött. Hogy állítása légből kapott, az bizonyos, de az ilyen vádak minden sztrájk alkalmával föl szoktak merülni, ha a munkáltatók ügye rosszul áll. A munkások most már csak azért sem ülnek föl a rendőri provoká­ciónak. A textilmunkások közül nem akadt sztrájk­bontó. A vasmunkások részéről azonban az alábbi alakok vállalkoztak a testvér­árulás undorító szerepére: Huber Emil, Kecskeméti, Matics Károly, Feierbach, Szehr Rezső, Riba István, fűtők, Knopf János la­katos, Imre József segédmunkás és Du­czákovics sztrájkbontó ügynök. A munkások készek a harcot a végsőkig folytatni. Az éttermi segédek szervező bizottsága föl­oldotta a bojkott alól az Aréna-úti Putzer- és a Dohány-utcai Leheti-féle üzleteket. A Ganz-féle villamossági gyár január hó 10-én kizárta az összes esztergályosait. A harc változatlanul folyik. Az összes esztergapadok és gyalugépek szigorú zárlat alatt állanak. VIDÉK. A Dunagőzhajózási Társaság pécs­vidéki bányáiban folyik a sztrájk teljes erővel. A gépészek és fűtők kivételével az összes bányamunkások sztrájkban állanak. Pünkösd hétfőjén a sztrájkolók gyűlést tartanak, amelyen megbeszélik a legköze­lebbi teendőket. A bányákat megszállotta a rendőrség és a csendőrség, közbelépésre azonban eddig még csak ürügyet sem ta­láltak. A bányatársaság még mindig abban reménykedik, hogy sikerül kitérnie a jogos követelések teljesítése elől. Hogy ez a re­ménykedése nem válik be, arra biztosíték a bányászok nagy elkeseredése és mindenre kész elszántsága. Földmunkások sztrájkja. Celldömölkről je­lentik a „M. T. I."-nak, hogy Cziráky Béla gróf kenyeri birtokán az arató munkára szer­ződtetett munkások a túl hosszu munkaidő miatt kedden sztrájkba léptek. Az uradalom persze ahelyett, hogy a munkások bizonyára jogos követelését teljesítette volna, csendőrök kirendelését kérte, akik azután a szuronyok segítségével újra munkába kényszerítették a szervezetlen, elkeseredett munkásokat.) Az újpesti cipészmunkások bojkottja az alábbi műhelyekre továbbra is fennáll: Bernstein Mór (Árpád-út 21. és 53. sz.), Löbl Jakab (Árpád-út 15. sz.), Braun Sándor (Árpád-út és u-utca sarok), Lövi Mór (Árpád-út 37. sz.), Kohn Sámuel (Váci-út 57. sz.), Klein Ignác és Társa (István-tér, Városháza). A Wolfner-féle hadfelszerelési gyárban a sztrájk változatlan. A komáromi építőmunkások szervező bi­zottsága az alábbi sorok közlésére kért ben­nünket : Komárom szab. kir. város polgármesteréhez! Komárom szab. kir. város, az épülő huszárlak­tanya vállalkozójával szerződésileg kikötötte azt, hogy mindaddig, míg helybeli munkás munka­nélkül van, vidéki munkást alkalmazni nem sza­bad. A vállalkozó ezen szerződést megszegte, mivel a helybeli munkásokat, akiknek órabére 48—50 fil­lér, sorban elbocsátotta s helyette falusi tapasztókat alkalmazott, akiknek órabére 40—44 fillér. Haj­landó-e a polgármester úr érvényt szerezni a fönnálló szerződésnek, hogy a helybeli munkások ismét munkába állíttassanak s a vállalkozó a szer­ződést ne játssza ki? Azt hisszük, hogy ha a polgármester úr iparkodott a tisztviselők fizetés­emelését minél gyorsabban elintézni — amely­ben saját magáról sem feledkezett meg — re­méljük, hogy a szerződésnek is érvényt fog szerezni. A munkások, akik e szeren­csétlen város lakói s közel 150 százalékos pót­adó alatt nyögnek, elvárhatják, hogy a munkás­barátságáról szerte e hazában ismert Grünwald Testvérek építési vállalkozók ne játszhassák ki a szerződést. Vagy talán a vállalkozók kegye és jó­barátsága előbbrevaló, mint a város lakosságának az érdeke? Ha nem akarja a polgármester úr e látszatot megerősíteni, úgy tartassa be a céggel azt a szerződést, amelyet maga a városi tanács kötött meg. Mozgalmak Székesfehérvárott. A székes­fehérvári cipőfelsőrészkészítők memorandumot nyújtottak be a Wiener-féle cipőfelsőrész­készítő-gyár igazgatóságának, amelyben munka­bér-emelést és munkaidő-leszállítást követel­tek. A gyárigazgatóság azonban elutasította őket, mire a munkások sztrájkba léptek. Szé­kesfehérvár a további intézkedésig szabaszok, ragasztók és tűzönök részére szigorú zárlat alatt áll. Az ácsmunkások már egy év óta állanak ki­zárás alatt a bárca miatt. A munkások szi­lárdan kitartanak a harcban s arra kérik a munkásságot, hogy a kerítőknek föl ne ülje­nek s ne vállalkozzanak sztrájkbontásra. Asz­talosok, lakatosok, bádogosok és ácsok ré­szére a város szigorú zárlat alatt áll. A pozsonyi vas- és fémmunkások a várost zárlat alá helyezték. Akik ennek ellenére oda­utaznak, azokat sztrájkbontóknak tekintik. A győri kocsigyártók harca változatlan. Győrbe kocsigyártó ne utazzék. Újpesten a Spitzer Mór-féle sütöde bojkott alatt áll. Mahrer újpesti pálinkamérő megje­lent az újpesti párttitkárságban és kijelentette, hogy nem vásárol többé Spitzertől*'süteményt. E kijelentésre üzlete föloldatott a bojkott alól. A tordai cipészmunkások sztrájkban állanak. Az újpesti asztalosok a várost zárlat alá helyezték. A debreceni építőmunkásoknak a bárca ellen indított küzdelme változatlanul tart. Vi­déki munkások kerüljék Debrecent és ha ke­rítők mennek városukba, fogadják őket méltóképpen. KÜLFÖLD. A zürichi (Svájc) női szabómunkások — mint nekünk írják — bojkott alá helyezték a Grieder-féle céget, mert a cég női szabásza, Friedmann János, az árszabályon alul dol­gozik. TÖRVÉNYSZÉK. (§) A babona áldozata. A babona áldozata lett egy buta oláh parasztgazda, aki hitt a boszorkány­mesében és félt az ördögtől. Buszu János nagy­szurdoki gazdag paraszt pörben állott volt cseléd­jével, akinek a bérét visszafogta. Nagyon sok pénze bánta a pörösködést, szeretett volna meg­szabadulni a további pörösködéstől. Tavaly má­jusban az utcán találkozott özvegy Akim József­néval, akinek elpanaszkodta, hogy még öt forintot kell fizetnie. Az asszony erre nagy titokban el­mondta, hogy majd elvezeti Lajka-Ursz Marihoz, a falu „boszorkány"-ához, aki cimboraságban van a „sátán"-nal, az majd módot talál arra, hogy többet nem kell fizetnie. Buszu lépre ment, föl­kereste a boszorkányt, aki kétszáz forintot muta­tott neki, melyet az ördögtől kapott ajándékba. — Cimboraságban vagyok vele, mondotta , s annyi pénzt kapok tőle, amennyit csak akarok. Ezután fölszólította áldozatát, hogy hozzon pénzt, ötven, majd száz koronát, mert kell az ördögnek, aki aztán aranyakat ad érte. A vádirat szerint a „boszorkány" teljesen hatalmába kerítette az oláh gazdát, aki közel ezer koronát adott át Lajka-Ursz Marinak. A gazda végül is a csendőrség­hez fordult, amely feljelentést tett a büntető bíróságnál Lajka-Ursz Mari és Akim Mária ellen. A lugosi törvényszék Lajka-Ursz Máriát csalás büntette miatt nyolc hónapi börtönre, Akim Má­riát pedig négy hónapi fogházra ítélte. Felebbezés folytán az ügy a temesvári királyi tábla elé ke­rült, ahol a két vádlott a leghatározottabban ta­gadta, hogy Buszu Jánost hálójukba kerítették volna, vagy hogy egy krajcárját is kicsalták volna. A királyi tábla, bizonyíték elégtelensége folytán, a vádlottakat fölmentette. (§) A revolver. Pár hónappal ezelőtt történt, hogy M. Oszkár orvosnövendék, aki közeli ro­konánál, özv. K. Gyulánénál lakott, a revol­verét tisztogatta. Az orvosnövendék szobájában bent volt akkor az özvegyasszony 20 éves leánya, Ella is. M. Oszkár tisztogatás közben néhány pillanatra letette a revolvert, amikor is egyszerre lövés dördült el s a bero­hanó " házbeliek K. Ellát holtan találták a szoba padlóján. A golyó éppen szivén érte. A rendőrség nyomozást indított s azzal gyanúsította az orvosnövendéket, hogy ő ölte meg a leányt. Az orvosnövendék tiltakozott a gyanú ellen és azt adta elő, hogy a leány föl­kapta a revolvert s magára sütötte. M.-nek a védekezését megerősítette a rendőrorvos is, aki megállapította, hogy a leány gyógyíthatat­lan tüdővészben szenvedett. Az ügyészség mégis vádiratot adott M. Oszkár ellen gondatlanság­ból okozott emberölés miatt. Most döntött ebben a bűnügyben a vádtanács és bizonyítékok hiá­nyában az orvosnövendék ellen az eljárást megszüntette. (§) Agyonlőtte a mérnököt. Schnabel Mi­hály, a Hazai Márványipar R.­T. munka­vezetője május 2-ikán, — mint azt akkor a Népszava is megírta — agyonlőtte Jáger Gyula mérnököt, mert az állítólag brutálisan bánt vele. A gyilkosság napján is rátámadt Schna­belre és botjával megverte. Erre rántotta ki Schnabel revolverét és a mérnököt agyon­lőtte. Ebben az ügyben a napokban volt a tárgyalás a dévai törvényszék előtt. A tár­gyalást — mint Déváról jelentik — csütörtö­kön este befejezték. Az esküdtek Schnabelt a halált okozó súlyos testi sértés bűntettében bű­nösnek mondták ki, de kimondották egyúttal a beszámíthatatlanságot is, minek alapján a törvényszék Schnabelt fölmentette és rögtön szabadlábra helyezte. Az ítélet jogerős. (1) Ezer koronás tévedés. A Váci­ út 4. szám alatt levő 55. számú postahivatalnál május 27-én délután 5—6 óra között Breyer Sándor posta- és távirdasegédtisztet megkérte Blau Jakab keres­kedő, hogy váltson föl neki 20 koronás bank- 3

Next