Népszava, 1908. szeptember (36. évfolyam, 208–233. sz.)

1908-09-01 / 208. szám

XXXV. évfolyam. Budapest, 1908. szeptember 1. kedd. 208. szám. AZ ELŐFIZETÉS ÁR­A: egy évre. . . 19.20 kor.­­ negyed évre. 4.80 kor. fél évre . . . 9.60 „­s egy hóra . . . 1.60 „ EGYES SZÁM ÁRA 6 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VII., RÁKÓCZI-ÚT 32. (Telefon-szám 54—94.) XIADÓHIVATAX.: VII., GYÁR-UTCA 1. SZ. (Telefon-szám 82—61.) ? nem l esz c?os választási alapunk, akkor a népszipolyozók wlVI 61*5811* ® régi erejfikkel vonulnak majdan az új parlamentbe. A tatárjárás állandósítása. Csak ezzel a szóval lehet megközelítő módon helyesen jellemezni azt, ami most van készülőben. A nem dolgozóknak, a jól élőknek, kitartottaknak, a tejet lefölö­zőknek az a sáskahada, amely koalíció né­ven pusztítja el törvényes eszközökkel az egész ország népének vetéseit, újabb erő­gyűjtésre, újabb merényletre készül a nép ellen. A koalíció eddigi uralma a legfék­telenebb kizsákmányolásnak, a szabad és demokratikus fejlődés minden csí­rája eltiprásának és az osztályérde­kek brutálisan egyoldalú védelmezé­sének szakadatlan sora. Ennek a politikai rablóhadjáratnak az elvégzésére mai össze­tételében is elég erős volt a koalíció. Ha most a fúzió jelszava alatt a koalíció szer­kezetének átalakítására törekszenek, ennek csak az lehet az értelme és indító oka, hogy minden eddigi politikai gazságukat fölülmúló merényletre készülnek. Csak az esetben van értelme a hadállás megerősíté­sének, ha nagyobb és nehezebb az akció, mint az eddigiek. Persze, bajos dolog elgondolni, hogy mely elvetemült képzelet tud nagyobb poli­tikai gazságokat kikoholni, mint aminőket a Kossuth-Andrássy-féle tatárjárás már eddig végbevitt. Hol van még politikai jellemtelenség, amelyet ezek nem követtek el? Hol van még egy mocsár, amelyben ezek nem fetrengtek? Hol van még nép­jog, hol a szabadságnak az a parányi biz­tosítéka, amelybe muszka csizmával nem tapostak bele? Hol van még politikai erő, amelyet ezek nem próbáltak meg összekötözni, amelyen nem kísérel­tek meg végigsuhintani ostoraikkal ? A kvóta­emelők, az elvtagadók, a Bécs­nek literálók, a kongregációkat impor­tálók, a deres-törvényt csinálók, a vasuta­sokat megkötözők, a szakegyleteket föl­oszlatók, a kutyaszövetségeket uszítók, a föloszlatók, bebörtönzők, lövetőknek ez a hada ugyan még mit tervezhet, ami mind­ezeknél súlyosabb? Ezt és még ki tudná elsorolni, mi mindent, meg tudták csinálni mai erejükkel. Minő jégveréses felhők gyülekeznek a nép felé, ha az az erő, amely mindezt megcsinálta, kevés, ha a koalíció helyét egységes pártnak kell el­foglalni ! Úgy hírlik, a fúzió terve már kész, a tárgyalások már befejeződtek és hamaro­san végbe is megy a dolog. Ami elvi homokzsák még ellenzéki múltukból ott van a hajóban, azt ki fogják dobni. Amit még nem szállítottak Bécsnek, azt most gyorsáruként fogják elküldeni. Szemétre vetik régi címüket, nevüket, követeléseiket. Befestetik az ábrázatukat fekete-sárgára és meggörnyedt hátuk lesz az egyetlen test­részük, amit Bécsben látni fognak belő­lük. Ennyi szolgálatért, mindenükért, ami­jük csak volt, cserébe kérik az udvar bizalmát, a király támogatását és a biztosítást, hogy nem söprik ki őket, hogy nem fogadnak helyükre más cseléd­séget. A fúzió, a pártok egyesülése azért kell, mert Bécsnek a támogatását kell meg­nyerniök az itt lenn készülő hadjárat ellen. Ennek csak egy oka lehet: a koalíciós kor­mány csak úgy tudja megvédeni és keresz­tülvinni az ő választójogi javaslatát, ha mögötte állanak a közös hadsereg szuronyai, a dinasztia ereje és tekintélye, a bécsi ud­var lakásai. Ezeknek támogatását pedig csak úgy lehet megnyerni, ha lehet, ha a függet­lenségi és 98-as párt mindenestől, nevestől, programmostól eltűnik a föld színéről és oda kerül, ahova való egyébként: a sze­métbe. Ezt az eltüntetési folyamatot végzi majd el a fúzió és azért sürgős nekik a do­log — még a választójog előtt. Mai összealkotásában nem érzi hát magát elég erősnek a koalíció a magyar választó­jog megteremtésére. Amilyen volt a kvóta­emeléses kiegyezés közjogi vívmánynak, amilyen volt a cselédtörvény szociálpoli­tikának, amilyen volt az egész magyar iskolaügynek a csuhások kezére való ját­szása kultúrpolitikának: olyan lesz az ő választójoguk demokratikus, nép­fölszabadító reformnak. Bárminő nagyjelentőségű poli­tikai merényletek voltak is mindezek, a választójog reformjával nem mérhetők össze fontosság dolgában. Százszoros, foko­zott ellenállással találkozik majd ennek a keresztülvitelénél és ennek a támadásnak kivédésére erősíti meg hadállását és változ­tatja meg szerkezetét a koalíció. Ezzel a szervezkedéssel szemben minden Magyarország haladását kívánó embernek talpra kell állania. Körül kell hordani az országban a veszélyeztetett demokrácia vé­res kardját és talpra állítani minden erőt. Hazugságokból, elvfeladásokból, kicsinyes érdekekből összekötözött programmjukkal szemben ki kell bontani azt a mocsoktalan zászlót, amelyen csak egyetlen jelszó olvas­ható: a demokratikus választójog. Köréje kell állani mindenkinek, aki egy európai Ma­gyarországot akar, aki népjólétet és kultú­rát akar, aki megelégelte a templom és kastély uralmát, aki azt hiszi, hogy éppen elegendő idő, ha ezer esztendeig kibírta az ország a nemzetfentartók uralmát. A leg­kisebb emberre és a legparányibb erőre is szükség lesz ebben a harcban, mert ha elmaradnak azok, akiknek ott kell lenniök, úgy fordulhat a dolog, hogy az új fúziós párt keresztelője egyúttal a magyarországi demokrácia halotti tora lesz. Lapunk mai száma 12 oldal. Sztrájk-gyűlések. — Az uj ipartörvény. — Aki meg akarja ítélni, hogy az uj ipar­törvény-tervezetnek valósággal micsoda az álláspontja a sztrájk kérdésében, tökélete­sen elég információt talál, ha elolvassa a tervezetnek 548. és 549. §-át, amely a sztrájk-gyűlésekről intézkedik. Aki e szakaszokat gondosan elolvassa, mindenek­előtt azon fog meglepődni, amit a szakaszokban nem talál. A két paragra­fusban egy betű sincs a sztrájktanyáról, pedig nyilvánvaló, hogy a sztrájk­gyűlések kérdését a sztrájktanya szabályozása nél­kül elrendezni nem lehet. Aki a sztrájk­tanya dolgáról megfeledkezik, ezt nyilván szándékosan teszi, azért, hogy a közigazga­tás a mai önkényes eljárás mellett meg­maradhasson és a sztrájktanya megengedé­sét vagy föloszlatását a jövőben is attól tegye függővé, hogy a főszolgabíró úr a munkásokkal szemben, vagy a munkások­nak harcával szemben milyen indulattal vi­selkedik. A másik kiemelkedő momentum pedig az, hogy az 548. § értelmében a munkálta­tók is tarthatnak gyűlést a kizárás vagy a sztrájk megbeszélése végett, sőt a munkál­tatók gyülekezetei teljesen úgy vannak sza­bályozva, mint a munkások gyűlései. Iga­zán megható ez az igazságosság, ez az egy­forma mértékkel való mérés. Csak az a baj, hogy a lólább fölöttébb erősen kilát­szik, mert a munkáltatóknak semmiféle gyűlés tartására nincs szükségük azért, hogy kizárást, vagy a sztrájk során való maguk tartását megbeszéljék. A jezsuita egyenlőség első szempillantásra is annak mutatkozik, ami: az egyenlőség köpönyege alatt a munkások megrontására irányuló törekvésnek. Az a kérdés, hogy ez a két­­ hogyan szabályozza a gyülekezés kérdését. A gyűlés napját a megelőző napon a rendőrhatóságnak be kell jelenteni s a rendőrhatóság a gyűlés tartását csak akkor tilthatja el, ha a gyűlés tárgya a törvénybe ütközik, vagy a gyűlés helye a közrend vagy közegészség szempontjából aggályos. Ha törvénybe ütközik! Mintha­­l hallot­tuk volna már ezt a szót valaha, sőt mintha tudomásunk lenne arról, hogy a „törvénybe ütközik" indokolással szedik el széles Magyarországon a munkástól a­yülekezés jogát. Sőt mintha nem-

Next