Népszava, 1908. szeptember (36. évfolyam, 208–233. sz.)
1908-09-01 / 208. szám
XXXV. évfolyam. Budapest, 1908. szeptember 1. kedd. 208. szám. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre. . . 19.20 kor. negyed évre. 4.80 kor. fél évre . . . 9.60 „s egy hóra . . . 1.60 „ EGYES SZÁM ÁRA 6 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VII., RÁKÓCZI-ÚT 32. (Telefon-szám 54—94.) XIADÓHIVATAX.: VII., GYÁR-UTCA 1. SZ. (Telefon-szám 82—61.) ? nem l esz c?os választási alapunk, akkor a népszipolyozók wlVI 61*5811* ® régi erejfikkel vonulnak majdan az új parlamentbe. A tatárjárás állandósítása. Csak ezzel a szóval lehet megközelítő módon helyesen jellemezni azt, ami most van készülőben. A nem dolgozóknak, a jól élőknek, kitartottaknak, a tejet lefölözőknek az a sáskahada, amely koalíció néven pusztítja el törvényes eszközökkel az egész ország népének vetéseit, újabb erőgyűjtésre, újabb merényletre készül a nép ellen. A koalíció eddigi uralma a legféktelenebb kizsákmányolásnak, a szabad és demokratikus fejlődés minden csírája eltiprásának és az osztályérdekek brutálisan egyoldalú védelmezésének szakadatlan sora. Ennek a politikai rablóhadjáratnak az elvégzésére mai összetételében is elég erős volt a koalíció. Ha most a fúzió jelszava alatt a koalíció szerkezetének átalakítására törekszenek, ennek csak az lehet az értelme és indító oka, hogy minden eddigi politikai gazságukat fölülmúló merényletre készülnek. Csak az esetben van értelme a hadállás megerősítésének, ha nagyobb és nehezebb az akció, mint az eddigiek. Persze, bajos dolog elgondolni, hogy mely elvetemült képzelet tud nagyobb politikai gazságokat kikoholni, mint aminőket a Kossuth-Andrássy-féle tatárjárás már eddig végbevitt. Hol van még politikai jellemtelenség, amelyet ezek nem követtek el? Hol van még egy mocsár, amelyben ezek nem fetrengtek? Hol van még népjog, hol a szabadságnak az a parányi biztosítéka, amelybe muszka csizmával nem tapostak bele? Hol van még politikai erő, amelyet ezek nem próbáltak meg összekötözni, amelyen nem kíséreltek meg végigsuhintani ostoraikkal ? A kvótaemelők, az elvtagadók, a Bécsnek literálók, a kongregációkat importálók, a deres-törvényt csinálók, a vasutasokat megkötözők, a szakegyleteket föloszlatók, a kutyaszövetségeket uszítók, a föloszlatók, bebörtönzők, lövetőknek ez a hada ugyan még mit tervezhet, ami mindezeknél súlyosabb? Ezt és még ki tudná elsorolni, mi mindent, meg tudták csinálni mai erejükkel. Minő jégveréses felhők gyülekeznek a nép felé, ha az az erő, amely mindezt megcsinálta, kevés, ha a koalíció helyét egységes pártnak kell elfoglalni ! Úgy hírlik, a fúzió terve már kész, a tárgyalások már befejeződtek és hamarosan végbe is megy a dolog. Ami elvi homokzsák még ellenzéki múltukból ott van a hajóban, azt ki fogják dobni. Amit még nem szállítottak Bécsnek, azt most gyorsáruként fogják elküldeni. Szemétre vetik régi címüket, nevüket, követeléseiket. Befestetik az ábrázatukat fekete-sárgára és meggörnyedt hátuk lesz az egyetlen testrészük, amit Bécsben látni fognak belőlük. Ennyi szolgálatért, mindenükért, amijük csak volt, cserébe kérik az udvar bizalmát, a király támogatását és a biztosítást, hogy nem söprik ki őket, hogy nem fogadnak helyükre más cselédséget. A fúzió, a pártok egyesülése azért kell, mert Bécsnek a támogatását kell megnyerniök az itt lenn készülő hadjárat ellen. Ennek csak egy oka lehet: a koalíciós kormány csak úgy tudja megvédeni és keresztülvinni az ő választójogi javaslatát, ha mögötte állanak a közös hadsereg szuronyai, a dinasztia ereje és tekintélye, a bécsi udvar lakásai. Ezeknek támogatását pedig csak úgy lehet megnyerni, ha lehet, ha a függetlenségi és 98-as párt mindenestől, nevestől, programmostól eltűnik a föld színéről és oda kerül, ahova való egyébként: a szemétbe. Ezt az eltüntetési folyamatot végzi majd el a fúzió és azért sürgős nekik a dolog — még a választójog előtt. Mai összealkotásában nem érzi hát magát elég erősnek a koalíció a magyar választójog megteremtésére. Amilyen volt a kvótaemeléses kiegyezés közjogi vívmánynak, amilyen volt a cselédtörvény szociálpolitikának, amilyen volt az egész magyar iskolaügynek a csuhások kezére való játszása kultúrpolitikának: olyan lesz az ő választójoguk demokratikus, népfölszabadító reformnak. Bárminő nagyjelentőségű politikai merényletek voltak is mindezek, a választójog reformjával nem mérhetők össze fontosság dolgában. Százszoros, fokozott ellenállással találkozik majd ennek a keresztülvitelénél és ennek a támadásnak kivédésére erősíti meg hadállását és változtatja meg szerkezetét a koalíció. Ezzel a szervezkedéssel szemben minden Magyarország haladását kívánó embernek talpra kell állania. Körül kell hordani az országban a veszélyeztetett demokrácia véres kardját és talpra állítani minden erőt. Hazugságokból, elvfeladásokból, kicsinyes érdekekből összekötözött programmjukkal szemben ki kell bontani azt a mocsoktalan zászlót, amelyen csak egyetlen jelszó olvasható: a demokratikus választójog. Köréje kell állani mindenkinek, aki egy európai Magyarországot akar, aki népjólétet és kultúrát akar, aki megelégelte a templom és kastély uralmát, aki azt hiszi, hogy éppen elegendő idő, ha ezer esztendeig kibírta az ország a nemzetfentartók uralmát. A legkisebb emberre és a legparányibb erőre is szükség lesz ebben a harcban, mert ha elmaradnak azok, akiknek ott kell lenniök, úgy fordulhat a dolog, hogy az új fúziós párt keresztelője egyúttal a magyarországi demokrácia halotti tora lesz. Lapunk mai száma 12 oldal. Sztrájk-gyűlések. — Az uj ipartörvény. — Aki meg akarja ítélni, hogy az uj ipartörvény-tervezetnek valósággal micsoda az álláspontja a sztrájk kérdésében, tökéletesen elég információt talál, ha elolvassa a tervezetnek 548. és 549. §-át, amely a sztrájk-gyűlésekről intézkedik. Aki e szakaszokat gondosan elolvassa, mindenekelőtt azon fog meglepődni, amit a szakaszokban nem talál. A két paragrafusban egy betű sincs a sztrájktanyáról, pedig nyilvánvaló, hogy a sztrájkgyűlések kérdését a sztrájktanya szabályozása nélkül elrendezni nem lehet. Aki a sztrájktanya dolgáról megfeledkezik, ezt nyilván szándékosan teszi, azért, hogy a közigazgatás a mai önkényes eljárás mellett megmaradhasson és a sztrájktanya megengedését vagy föloszlatását a jövőben is attól tegye függővé, hogy a főszolgabíró úr a munkásokkal szemben, vagy a munkásoknak harcával szemben milyen indulattal viselkedik. A másik kiemelkedő momentum pedig az, hogy az 548. § értelmében a munkáltatók is tarthatnak gyűlést a kizárás vagy a sztrájk megbeszélése végett, sőt a munkáltatók gyülekezetei teljesen úgy vannak szabályozva, mint a munkások gyűlései. Igazán megható ez az igazságosság, ez az egyforma mértékkel való mérés. Csak az a baj, hogy a lólább fölöttébb erősen kilátszik, mert a munkáltatóknak semmiféle gyűlés tartására nincs szükségük azért, hogy kizárást, vagy a sztrájk során való maguk tartását megbeszéljék. A jezsuita egyenlőség első szempillantásra is annak mutatkozik, ami: az egyenlőség köpönyege alatt a munkások megrontására irányuló törekvésnek. Az a kérdés, hogy ez a két hogyan szabályozza a gyülekezés kérdését. A gyűlés napját a megelőző napon a rendőrhatóságnak be kell jelenteni s a rendőrhatóság a gyűlés tartását csak akkor tilthatja el, ha a gyűlés tárgya a törvénybe ütközik, vagy a gyűlés helye a közrend vagy közegészség szempontjából aggályos. Ha törvénybe ütközik! Minthal hallottuk volna már ezt a szót valaha, sőt mintha tudomásunk lenne arról, hogy a „törvénybe ütközik" indokolással szedik el széles Magyarországon a munkástól ayülekezés jogát. Sőt mintha nem-