Népszava, 1908. szeptember (36. évfolyam, 208–233. sz.)
1908-09-24 / 228. szám
8 detektívromantikát belepte már a múltak penésze, a híres bűnügyi nyomozásokról maga az isten sem tud, hiszen Amerikában is csak fajankók ilyesmihez a rendőrök, akár nyilvánosak, akár titkosak. Egészen más a szerepe Nick Carter-éknek otthon , amilyen aljas, olyan drámai szerep ez. A munkásmozgalom letörésére iparkodnak a detektiv-ügynökségek szolgálatait fölhasználni az Egyesült Államok kapitalistái és nem minden pillanatnyi siker nélkül. A detektiv-ügynökségek — főként az elmúlt évtizedekben hírnévre vergődött Pinkerton-agenda — ma már, csekély kivétellel, a munkásmozgalomból élősködnek és vagyonosodnak nagy mértékben. Hogy miképp intézik eme ténykedésüket ezek az ügynökségek? Valamelyik gyártelepen készül valami: vagy a munkások mozgolódnak, vagy a gyár vezetősége készül holmi bérlenyesésre, avagy hasonló trickre. Az igazgatóság ilyenkor egyszerűen lesz az ügynökséghez és detektivet kér. A derék legény meg is érkezik idejekorán és fölvéteti magát a gyárba munkásnak. Rendszerint a gyár vezetősége sem ismeri a fölötte óvatos titkosrendőrt, helyesebben kémet. Ez igen intelligens munkás szokott lenni és csakhamar megnyeri társai bizalmát és szeretetét. Együtt iddogál velük, bőkezűen vendégli őket jó fiúhoz illően és hamarosan egy födél alatt is lakik a munkások legbefolyásosabb szószólójával. Ha trade-unionban vannak szervezve társai, azaz áldozatai, akkor ő is közéjük lép, kemény fölszólalásokkal igyekszik föltűnni és annyira szívén viseli a közügyet s ezt olyannyira kifejezésre is tudja juttatni, hogy mihamar vezető tisztség birtokába jut. Ez annál is inkább áll módjában, mert a trades-unionok nem osztálytudatos emberek szervezetei, tehát nem is nevelik tagjaikat. „Becsületes napibért egy becsületes napi munkáért": ez a felmondás minden, ami összetartja őket. Ilyen emberek közt persze könnyen jut nyeregbe a nagyszájú, kedves Pinkerton-kém és a munkások minden lehelletéről értesítheti az ellenfelet. De jelentéseit nagy óvatosan, sohasem közvetlenül a gyár vezetőségéhez, hanem az ügynökség köz-pontjához intézi, amely azután rendeltetési helyére illatja. A derék kém ily módon mindvégig"" Szigorú inkognitóban maradva, fölrobbantja a szakszervezetet, letöri a munkások küzdelmét, mert hiszen mire erre kerül a sor, a gyár minden előkészülettel kényelmesen végezhetett. Ennek a detektív-tevékenységnek aztán sok-sok változata lehetséges. Pinkertonékat használják agent-provocateuröknek, hogy sztrájkok alkalmával zavargást idézzenek elő, lehetővé téve így a katonai beavatkozást, stb. stb. Magyarországon is bizonyára mindenki emlékszik még arra a nagyszabású drámára, mely kerek egy esztendő előtt ért véget a messze nyugaton, Boise Idaho állambeli város törvényszéke előtt. A Western Federation of Miners (Nyugati bányászszövetség) három vezére — Moyer, Haywood és Pettibone — állt az esküdtszék előtt (mintegy másfélévi vizsgálati fogság után) azzal vádolva, hogy Harry Orchard-ot, ki 1905 decemberében Sternenberget, Idaho állam volt kormányzóját fölrobbantotta — ők bérelték föl a bányászszövetség nevében. És mi történt? Bebizonyosodott az esküdtbíróság előtt, hogy az egész vádat a Pinkerton-ügynökség kohójában kotyvasztották a bányatulajdonosok rendelésére. A Western Federation of Minerst-t, ezt a forradalmi alapon álló gazdasági szervezetet akarták elpusztítani s erre a Pinkertonok segítsége látszott legalkalmasabbnak. Az egyik detektivfőnök, Mc Parland, maga szőtte a készülő tragédia szálait huroknak a három munkásvezér számára. Ám az egyszer nem sikerült a számítás. Kiderült, hogy Harry Orchard közel húsz emberéletet oltott már ki a Pinkerton ügynökség szolgálatában. 1903-ban például egy sztrájktörőket szállító vonatot robbantott föl. A nyugati bányászok akkoron a nyolcórás munkanapért küzdöttek s ez a gaztett arra volt jó, hogy ürügyül szolgáljon a katonai közbelépésre, ostromállapot kihirdetésére, ami tényleg oly mértékben sikerült a bányatulajdonosoknak a pinkertonok segélyével, hogy az a sztrájk teljesen letört Mc Parlandnak sem ez volt első szereplése. Sőt ellenkezőleg, ehhez éppen régebbi, még harminc évre visszanyúló érdemei révén jutott. Jó harminc év előtt történt, hogy a pennsylvaniai bányászok először gondoltak szervezkedésre. Valami kezdetleges, titkos egyletet alakítottak „Molly Maguires" címen, mely nem tetszett a bányák tulajdonosainak. Ekkor került oda az ifjú Mc Parland, mint a Pinkerton-iroda küldötte. A bányászok legtöbbnyire izlandiak és buzgó katolikusok voltak, szintén izlandi és katolikus Mc Parland is, hiszen éppen ezt tette kiválóan alkalmassá eme küldetésre. Beállt bányásznak, a „Molly Maguires" körébe jutott. Együtt ivott társaival, együtt járt velük a templomba imádkozni, teljesen befurakodott bizalmukba. Azután izgatni kezdett és csakhamar egy bombamerénylet tervét bírta létrehozni. Elérkezett a terv végrehajtásának napja, de Mc Parland, a vezér, akkorára már eltűnt, beugratott szegény társai pedig akasztófára jutottak. Ezzel kezdődött ennek az úrnak a karrierje és hajszálon múlt, hogy Moyer, Haywood és Pettibone kivégeztetésével nem tetőzhette be ördögi pályafutását. De annyi bizonyos, hogy Mc Parland iskolát alapított a detektívügynökségek részére. Megmutatta, hogyan lehet az Amerikában is valláserkölcsös kapitalistákkal szövetkezve, veszély nélkül igen szép jövedelemre szert tenni a munkásosztály rovására. A bűnügyekhez pedig ma már csak annyi a Pinkertonok köze, amennyiben ilyenekben cselekvő hősökként szerepelnek. Amerikában már csak feneketlen megvetéssel gondolnak rájuk. Legföljebb nálunk lelkesednek még a Nick Carterekért és bizony igen okos és kitűnő dolgot mivel az a munkásember, aki felebarátja kezéből kiüti ezeket az agymételyeket és pártirodalmunk termékeit adja helyükbe. S. M. — A hadgyakorlat titkai. „A most folyó veszprémi királygyakorlatoknak nem volt áldozatuk" — mondták a hivatalos kőnyomatos tudósítások és írogatták a lojális lapok, amelyek megint módot találtak arra, hogy dicsérgessék a katonásdit meg a próbaháborút. A „Győri Újság" írja most, hogy egészen véletlenül jutott tudomására, hogy a veszprémi nagy hadgyakorlat, mint az előzők is, nem folytak le áldozatok nélkül. Két halott és tizennégy súlyosan sebesült siratja az arany- és ezüstgalléros urak meggondolatlan vezényletét, vagy nem bánomságát. Ezerszer megírtuk már, hogy az ilyen hadgyakorlatok rendezése lelketlenség és ostobaság. A hadsereg urai ezer meg ezer embert vonnak el a családjától és a munkájától a legnagyobb dologidőben. Nem akarjuk ismételgetni. Álljon csak itt az a száraz tudósítás, amelyet a „Gy. U." megbízhatónak tartott szem- és fültanúk előadása nyomán közölt. A Népszava is megírta, hogy egypár nappal a nagy hadgyakorlat előtt ulánusokat lovagoltattak a robogó vonat elé. A hadvezetőség elismeri, hogy itt hiba történt. Esetleg egy kis négyszemközti dorgálásban részesült a vezető tiszt, azonban ki törődik az árvák siralmával és a kenyérkereső családapa szerencétlenségével. Vasárnap történt Győrött, hogy az ott átutazó katonák kaptak ugyan enni, de vizet sehol sem ihattak, úgy, hogy szomjúságtól elcsigázva, bárommódra vagyonokba préselve kellett útjukat tovább folytatni. Az idei királygyakorlaton részt vett a pápai 7. huszárezred is, gróf Ledevitz Alfréd ezredes parancsnoksága alatt. Szabó János az ezred 3. századában szolgált, hol a századparancsnok, Rittmeister Edmund v. Koller, akit emberséges tisztnek mond. Augusztus 29-én Rátót községből mentek Börgönd felé, hol a veszprémi 17-es honvédekkel kerültek harcba. A honvédek rajvonalát a 9-es huszárság fődözte. A harc hevében a lovak elragadták a huszárokat és a zalaegerszegi pótkeret huszárai közül sokan leestek a lovukról. A harc után a vezénylő tábornok a „döntnökök"-kel együtt leszidta az arany- és ezüstgalléros tiszteket és csak azután láttak hozzá a sebesültek eltakarításához. A zalaegerszegiek közül egy ember azonnal meghalt, 14 közhuszár pedig súlyosan megsebesült. Kinek a keze, kinek a lába törött el és egyik-másik súlyos belső zúzódást szenvedett. A sebesülteket a börgöndi pusztára vitték s azután innét szállították el a csapatkórházakba. Lovasberényben menetközben a lovak agyongázoltak egy közhuszárt. Berhidán pedig a 3. század belelovagolt az ellenség muníciós kocsijai közé, azokat összetörte és ott is sokakat megsebesített. Biztos, hogy erre a közleményre is megérkezik a cáfolat. Cáfolni tudnak, hiszen már jóval a hadgyakorlatok előtt jónak látta a cáfolást a hadvezetőség. Várjuk a cáfolatot és mindjárt oda is utasítjuk a forrásunkhoz, amely nevekkel természetesen nem szolgálhat, de nagy határozottsággal írta meg a híres királygyakorlatoknak ezeket a titkait. — Munkaközben. A morvaországi Vlaraszorosi vasút Hradek-Szlavitschin és Pitin állomások között kedden este egy munkást a személyvonat elütötte és meggyilkolta, két munkás súlyosan megsebesült. A szerencsétlenség úgy történt, hogy több munkás, akik egy szolgálati kocsiban a sínek kicserélése végett a pályán voltak, erről a kocsiról ugyanazon oldalon ugrottak le, amely oldalon a személyvonat jött. A pestis. Lapunk fiumei tudósítója jelenti telefonon, hogy a hatóságok érthetetlen titkolódzása ellenére is kiszivárgott, hogy a pestis, amelynek egy Triestben kikötött hajó alkalmazottja már áldozatul esett és amelynek Triestben egy súlyos betegét kezelik, átragadt Fiuméba is. A Grotta-féle mulatóhely egyik leánya pestisre gyanús tünetek között megbetegedett. A leányt beszállították a járványkórházba, a mulatóhelyet bezárták és gondosan fertőtlenítették. Fiumei tudósítónk későbbi jelentése szerint a Via Bulverio 3. száma alatt levő mulatóhelyet is bezárták. Itt is veszedelmes tünetek között betegedett meg egy leány. A két mulatóhelyen triesti matrózok mulattak. A hatóság tagad és erősen titkolódzik. A fertőtlenítés hire még elterjedt és az izgatottság érthetően nagy. Ezzel szemben a „Magyar Távirati Iroda" a következőket jelenti Fiuméból: Jelentettük, hogy a hatósági orvosok egy leányt a járványkórházba szállítottak és megfigyelés alá helyezték. A leányt megvizsgálták és konstatálták, hogy teljesen egészséges. A triesti pestis-esetekre vonatkozólag a tengerészeti hatóság hivatalosan a következő kommünikét teszi közzé: E hó 18-án a „Franz Ferdinánd" Lloyd-gőzösön két pestis-megbetegedést konstatáltak. Az illetőket haladéktalanul a városi járványkórházba szállították, míg a hajót a legénységgel együtt a st.-bartholomei kikötőben, illetve tengerész-kórházban a 40 napi vesztegzárnak, valamint a rajta lévő patkányok kiirtásának és fertőtlenítésnek vetették alá. Mindkét pestisbeteg hónapokon át ugyan nem fordult meg pestis-járványos kikötőben, a hajó javítása alkalmával azonban az arzenálban a hajó folyosóinak kisöprésével voltak megbízva és mint a bakteriológiai vizsgálat kiderítette, a pestises patkányok okozták megbetegedésüket. Miután a hajó elszigetelése óta újabb megbetegedések nem fordultak elő, az inkubációs idő elmúlt és a fertőzött patkányok el vannak távolítva, minden veszélyt kizártnak lehet tekinteni. Willemstaadból jelentik, hogy Caracasi jelentések szerint ott újból pestisjárvány tört ki. Több személy meghalt. — Megjött a bolgár fejedelem. Örülni és éljenezni kell, mert szörnyen boldogok vagyunk. A bolgár fejedelem Budapestre érkezett. Sőt a bolgár fejedelemné is Budapestre érkezett. Ennél nagyszerűbb örömöt nem kívánhat a magyar főváros. Alig bírjuk ki a nagy boldogságot. Közpénzekből föllobogóztuk a várost, cerimoniás jeleneteket rendeztünk a pályaudvaron, erős rendőri felügyelettel vigyáztunk a sok-sok veszedelmes anarchistára, díszelőadást tartottunk az Operában. Csütörtökön jönnek a többi örömök. A látogatások, a megtekintések, a boldog hajlongások. Aztán az érdemrendek és a legfölsőbb elismerések. Mit akarunk még? — Mert nincs rámpa. Szegedről írják: Kedden délután a Szeged-állomástól kiindult budapesti gyorsvonat az utászlaktanyán túl NÉPSZAVA 1908 szeptember 26-