Népszava, 1908. szeptember (36. évfolyam, 208–233. sz.)
1908-09-29 / 232. szám
2 azt, amit megkapna akkor, ha Ausztria polgára volna. Ezért szolgálja végső hatásaiban, az általános választójog harcának esélyeit javítva, a bécsi értekezlet a demokráciától elválaszthatatlan állami függetlenség ügyét. * Az értekezletről a következő tudósítást adjuk: Skaret párttitkár, képviselő a központi pártvezetőség nevében megnyitja az értekezletet s üdvözli a megjelenteket, a legmelegebben a magyar- és horvátországi vendégeket. Majd így folytatja: A birodalom értekezletet a polgári sajtó igen vegyes érzelmekkel fogadta. A magyar kormánypénzen hizlalt sajtó azt írta rólunk, hogy illetéktelenül beavatkoztunk egy másik állam ügyeibe; magyar elvtársainkat pedig azzal fenyegették, hogy ha ez értekezleten részt mernek venni, mint hazaárulókat kiátkozzák. De kit tántorítson ez meg? Hiszen ugyanannak az Andrássynak az apját, aki most a magyar választójogi reformot a pluralitással akarja megrontani, hazaárulás címén in effigie fölakasztották. Meg vagyok győződve, hogy ugyanazokat, akiket ma, mint hazaárulókat megbélyegeztek, egykor mint Magyarország legérdemesebb férfiait fogják ünnepelni, mert a szabadságot szerezték meg hazájuknak. (Élénk tetszés). Ezután az elnökség tagjaiul megválasztják Pernerstorfert, Steinert, Kristant, Pittonit és Kunickit. Pernerstorfer képviselő átveszi az elnöklést és felkéri a magyar vendégeket, hogy az emelvényen foglaljanak helyet. Emlékeztet az 1905. évi értekezletre, amely kiinduló pontja volt az utolsó választó-j®gi harcnak. Miután mi, itt Ausztriában, janufi, szereztük az általános választójogot, a proletárság politikai fejlődésének ezt a legelső föltételét, kötelességünk, hogy magyar testvéreinknek segítségükre siessünk. És már most kimondhatom az ausztriai szociáldemokrácia nevében, hogy ezt a segítséget nem tagadjuk meg, hanem mindig megtesszük azt, ami tőlünk telik, hogy törekvéseikben támogatásukra legyünk. (Élénk tetszés.) A napirend előadója Adler képviselő. Csaknem pontosan három éve, hogy Bécsben birodalmi értekezleten a magyar választójog reformjával foglalkoztunk. Amikor 1905-ben egyik magyar miniszter elég intelligens és bátor volt ahhoz, hogy az általános, egyenlő és közvetlen választójogot számlájára írja, amikor ezért Ausztriában és Magyarországon minden copf és paróka megremegett, báró Gautsch, az akkori osztrák miniszterelnök kijelentette, hogy a magyar választójogi reform el nem fogadható, mert Ausztriára nézve veszedelmet jelent. Ez volt a feladás, amely a birodalmi értekezlet megtartására késztetett bennünket, hogy Ausztriában megvédelmezzük magyar elvtársaink jogait, mindenek előtt pedig kivívjuk az osztrák munkások jogait. Emlékeznek rá, hogy a választójogért folytatott harcunk az 1905 szeptember 23-ikán tartott értekezlettel kezdődött s mindig fokozódó erővel végre elértük, hogy általános, egyenlő választójogunk van, népparlamentünk, amely nem felel meg ugyan mindenben a mi fölfogásunknak, de mégis a legszélesebb demokratikus alapokon nyugszik s akármit is tartsunk működéséről, mégis a mi parlamentünk, amelyet saját erőnkből teremtettük meg s amelyet Ausztria összes népeinek képviseletének tartunk. Mintegy a hálaérzet kötelez bennünket arra, hogy az 1905-re való visszaemlékezést fölfrissítsük, hogy segítségére siessünk magyar testvéreinknek, elvtársainknak, akik barbár államban az egyedüliek, akik a demokrácia eszméjét, a proletariátus, a kultúra követeléseit megvalósítani igyekeznek. Ma azt mondjuk: amint ti akkor mellénk álltatok, úgy állunk mi mai mellétek ! (Élénk helyeslés.) A proletariátus nemzetközi szolidaritása nem üres szó. Tudjuk, hogy mindenütt, ahol a proletariátus osztályharcát vívja, ez a harc szorosan összefügg valamennyi ország proletárságának érdekeivel. Azonban túl ezen a megismerésen amely az összes proletárokat egyesíti, bennünket, ausztriai harcoló szociáldemokratákat természetesen a szolidaritás kapcsol egybe Magyarország minden nyelvű proletáraival. Annyit beszélnek közös ügyekről. De amint az uralkodó osztályok a közös kizsákmányolást, a közös hadsereget tekintik közös ügynek, nekünk szociáldemokratáknak is van közös ügyünk s ezen semmiféle álállamjogi doktrína nem változtat. A mi közös ügyünk a népjogoknak a legszélesebb alapokra való fektetése. Nemcsak a szomszédság érzete, nemcsak a nemzetközi szolidaritás késztet arra, hogy a magyar választójogért vívott harcot a magunk ügyének tekintsük. Nekünk erre nagyon is önző okunk van. Bizonyos, hogy valamely ország proletárságának haladása minden ország proletárságának haladása, önök azonban tudják, mennyire hátrányos reánk Ausztriában az, hogy közvetlenül határaink mellett egy olyan ország áll, amellyel naponta kölcsönösségi viszonyban vagyunk s amelyben feudális állapotok uralkodnak: egy olyan ország, amelyben a munkásság jogfosztott s ki van szolgáltatva a feudális klikkek önkényének és vakmerőségének, amelynek garázdálkodását ma már egyetlen munkásnak sem szabad eltűrni egész Európában. (Zajos helyeslés.) Ez nyomasztó a magyar munkásokra nézve, de nekünk itt Ausztriában is súlyos fakadását crcd ;csak a urna hásság: ellenségei' . szóhoz jartakn Ausztriában, ahol csak a társadalmi haladás útjába akadályokat gördítenek, mindenütt a magyarok kezét látjuk, mindenütt a Magyarországra való hivatkozás jut szerepre. Jellemző, hogy a munkásságon és egy kisebb csoporton kívül — amely a magyarországi rendszer változásából hasznot remél húzni — magyar választójognak Ausztriában igen kevés barátja van. A nagy polgári sajtó, a polgári Ausztria tulajdonképpeni képviselője, a koalíciós kormány pártján van nemzeti különbség nélkül. A szlávok talán kissé burkoltan, de a német sajtó nyíltan és brutálisan. Ugyanazok a németek, akik Ausztriában a legutolsó éjjeliőri állásért is véres harcot folytatnak, akik az állam békéjét és nyugalmát minden csekélységért veszélybe dönteni készek, akik a józan ész és a büntető törvénykönyv ellen bármilyen vétséget is elkövetnek állítólagos nemzeti érdekből, ezek a határokon túl minden teketória nélkül kiszolgáltatnak két millió németet a magyar klikk uralmának. (Élénk helyeslés.) Ez a politikai és nemzeti szolidaritás nálunk természetesen igen élénk és mi nagyon jól tudjuk, hogy a magyarországi elnyomók erősségei minden reakciónak Ausztriában s ha mi osztrákok, ausztriai szociáldemokraták a magyarországi választójogi reformmal foglalkozunk, akkor mindenekelőtt a saját magunk ügyével foglalkozunk. Azonban azt tartjuk, hogy Ausztriában másoknak is foglalkozniuk kell a magyarországi választójog reformjával, mert ez az ő ügyük is. Amikor három évvel ezelőtt Gautsch a magyar reform ellen nyilatkozott, kijelentette, hogy ragaszkodik ahhoz az alapelvhez, amely szerint nem kell Magyarország belügyeibe avatkozni. Ez azonban, szerinte, nem akadályozza meg azt, hogy lehetnek helyzetek, amelyekben az osztrák miniszterelnök szavát meg kell hallgatni és meg is hallgatják. Vannak helyzetek, amelyekben nagy érdekek forognak kockán s amikor a miniszterelnöknek joga, sőt kötelessége, hogy szót emeljen s hogy erről a jogáról nem is mond le. Ha báró Gautsch — akit különben hamarosan meggyőztünk, hogy az általános választójog Ausztriának nem hátránya, hanem előnye s ekkor tényleg Ausztriában a választójognak egyik legkomolyabb előharcosa lett — akkor úgy beszélhetett, akkor joggal követelhetjük az osztrák kormánytól, hogy törődjék a magyar ügyekkel s az irányadókat figyelmeztesse arra, hogy a magyar népen elkövetett árulás nemcsak Magyarország békéjére veszedelem, hanem Ausztria politikai, gazdasági és kulturális fejlődésének nyugodt menetére is. (Nagy tetszés.) Mi nem vonjuk felelősségre a magyar kormányt s a magyar minisztereket a magyar elvtársak megfelelő bánásmódjára bízzuk. (Derültség és tetszés.) Nem kívánjuk tőlük ezt a munkát elvenni. De az már a mi dolgunk, hogy azokkal beszéljünk, akik Ausztriát kormányozzák. Ezért itt nyíltan megköveteljük az osztrák kormánytól, hogy nyilatkoztassa ki, miszerint nem vállalhat felelősséget azért, hogy ellenvetése nélkül becsapják Magyarország munkásait. Mi, reális politikusok, a politikai hatóerőket annyira becsüljük, amennyit tényleg érnek. Nem hitegetjük magunkat azzal, hogy erősek vagyunk, mások pedig gyöngék. Nem igyekszünk elhitetni magunkkal, hogy a világ olyan, amilyennek csak kívánjuk. Így tudtuk és tudta mindenki, hogy a korona magatartása ebben az ügyben rendkívül fontos. Mi nem vagyunk a dinasztikus érdekek hivatott képviselői. Nem a mi föladatunk,hogy a dinasztiát érdekeire nézve fölvilágosítsuk. Ezért nyíltan bevallhatjuk, hogy a Habsburgok történelméből kevés reményt meríthettünk arra nézve, hogy ifen Borgnan a f ifíjogokérdekében vesse latba ,markel!ak ,m mindig nehezen szerezhetnek tiszta képet a politikai viszonyokról , így minden enyhítő körülményük megvan, amit a rossz politikusnak a környezete okoz. De kitűnt, hogy a tények oly erővel nyilatkoztak meg, hogy a koronának magának, amely bizony nem az általános választójog tradícióin nevelkedett, föl kell ismernie, hogy az uralkodó junkerek vakmerősége a birodalmat a pusztulás örvényébe viszi; ennek ellenében csak egy mentség van : a népekhez intézett szózat. Magyarország királya volt az, aki először jutott erre a megismerésre , amit a magyar király megígért, az osztrák császár hűségesen teljesítette. A magyarok még mindig várják a magyar király ígéretének beváltását. Elvtársak ! Az a reményem, hogy a történelemben nem fog ez állani. Magyarországon egykor, válságos időkben a korona tisztán látott, de mihelyt a tulajdonképpeni veszély elmúlt, visszaesett régi vakságába. Megvalljuk, nem tudjuk megérteni, hogyan áltathatná magát a korona abban a hitben, hogy akkor, ha nem ragaszkodik a valódi, hamisílatlan általános, egyenlő választójoghoz, hogy akkor nemcsak a népek, de az állam és maga a korona is nem indul végzetes jövő felé. Ha néhány nemesi család elégedetlensége, egyes kiváltságos kizsákmányoló dühe és a népmilliók csalódása és fokozódó elkeseredése között kell választani, akkor azt hiszem, a választás nem lehet nehéz. (Élénk tetszés.) A magyar kormány, amelyet szava köt, hogy megtartsa a paktumot, amely a választójognak olyan demokratizálására kötelezi, amint ezt a Kristóffy-féle minisztérium hozott javaslatba. A magyar kormány úgy kezeli ezt a szerződést, mint olyan váltót, amelyet nem akarunk honorálni s beváltása ellen kifogásokat emelünk. Azonban a történelem nem a választójog szerint igazodik. A paktumot értelmezhetjük, alkudozhatunk fölötte: a népre nézve mindez hatástalan lenne, ha a király meghajlik. Ausztria népei egyszer bízotta NÉPSZAVA 1908 szeptember 26-