Népszava, 1908. november (36. évfolyam, 261–285. sz.)

1908-11-01 / 261. szám

20 Dehogy. Egészen apró üzletről van szó. A levél ugyanis így folytatja: Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület az Országos Központi Hitelszövetkezettel és a Ma­gyar Gazdaszövetséggel társulva, a Földmivelés­ügyi Miniszter úr támogatásával már harmadik évfolyamában adja ki a „Népbarátja Naptár" című népies naptárt, melyben csatasorba állítja azokat az irodalmi eszközöket, amelyekkel a védelem harcát a szocialista izgatások ellen fölvette. Ezután következik az árajánlat. Tömeges meg­rendelésnél kedvezmény. Vigéceknek százalék, stb. stb. Az Origének pompás üzlet ez a kis üzlet, amit a szocialisták bőrére csinálnak. A földmivelésügyi miniszter, azaz a Földmivelésügyi Miniszter Úr, csináltat nekik egy csomó szocialistafaló szemét­naptárt s ők eladják a holmit szép haszonnal. A munkás fizeti a naptárt, a gazda zsebre dugja a százalékot, az Omge a hasznot, a miniszter az el­ismerést s mindez az állampénztárból, szóval nekik ingyen. Ha szocializmus nem lenne, az élelmes Omge maga csinálná meg, hogy ilyen ügyes kis üzle­tekre alkalmuk legyen. A boszniai szerbek a királynál. A boszniai és hercegovinai önálló szerb párt küldöttségét a király szombaton délelőtt fogadta. A király a küldöttség vezetőjének, Dimitrievics Lázár dr. sarajevói orvosnak üdvözlő beszédére a következő választ olvasta föl. — Saját és küldőik nevében kifejezett lojális és hazafias érzelmeiket szívesen veszem tudomásul. Legyenek meggyőződve, hogy atyai gondoskodá­somban épp úgy részesíteni fogom hitsorsosaikat, mint Bosznia és Hercegovina többi lakosát. Hazá­juk fejlődése és jóléte az a cél, melynek eléré­sére kormányomnak mindenkor kötelessége lesz törekedni. Közöljék honfitársaikkal üdvözletemet! A királytól Burián István báró közös pénzügy­miniszterhez ment a küldöttség és átadott neki egy memorandumot, amelyben egészen részletesen mondja el a szerb nép kívánságait. Wekerle Sán­dor miniszterelnököt a küldöttség a jövő héten keresi föl. Klerikális rágalmazás. A klerikális népbutítók lapja, az „Alkot­mány" szombati számában egy az „Új Lap" szerkesztőségében készült buta rágalommal kedveskedik olvasóinak. Arról a paktum­ról beszél, amelyet lapunk szombati szá­mában megcáfoltunk és a valószínűség ked­véért még azt is megírja, hogyan osztottuk szét a kerületeket. Nem tartanók érdemesnek, hogy a népbutitók lapjának sületlenségét megcáfoljuk, de ezen a helyen akarjuk le­szögezni, hogy a néppárt, az tényleg paktál. A szombati lapok ugyanis egybehangzóan azt jelentik, hogy a néppárt még a választójog tárgyalása előtt biztosítani kívánja a kongrua és a katholikus autonómia tör­vénybe iktatását. A csuhások megzsarolják a kormányt és attól teszik függővé, hogy a népjogok barátai vagy ellenségei gyanánt jelentkezzenek-e, amint azt követeléseik­kel szemben viselkedik. A néppárt egyszóval kapható a paktumra. Ha a zsarolás sikerül, akkor létrejön a paktum és a klerikálisok a plurális választójogért fognak lelkesedni, ha nem, akkor a nép mellett foglalnak állást. Ezt szükséges volt följegyezni a klerikálisok alávaló hazudozásának megvilágítására. Rövid belpolitikai hírek. Zágrábi jelentés szerint a horvát-szerb koalíció végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén elhatá­rozta, hogy a ,,Budapest" ellen sajtópert indít, mert október 6-iki számának vezércikkében azt írta, hogy a horvát-szerb koalíció 100.000 dinárt kapott Szerbiából választási célokra. Hunyad vérmegye törvényhatóságának szom­baton tartott közgyűlésén Muntyán Aurél, Vlad Aurél és Szűcs Gábor a plurális választójog ellen szólaltak föl és Muntyán ily irányú indít­ványt is nyújtott be. A közgyűlés Muntyán indít­ványát elvetette.­­ A pécsi jogakadémia hallgatói szombaton gyűlést tartottak, amelyen elhatározták, hogy indítványt terjesztenek a kassai deák-kongresszus elé, hogy a jogászifjúság forduljon az országgyűléshez ab­ból a célból, hogy a választójog a főiskolák hallgatóira is ki­terjesz­tessék. Egyúttal indít­ványt terjesztenek a kassai kongresszus elé, hogy az ifjúság indítson mozgalmat a szocializmus nemzetellenes irányzata ellen. NÉPSZAVA 1908 november 1. KÜLFÖLD, Németország. Tüntetések az általános választójogért. A szász kormány a szociáldemokrata munkás­ság ellen irányuló választójogi reformot készül benyújtani az országgyűlésnek. A reform a töb­bes szavazati jogon alapul. Ezen erkölcstelen rendszer ellen Szászországban november 1-én nagyarányú tüntetések lesznek a szász ország­gyűlésre szóló általános választójog érde­kében. Az ország fővárosában, Dresdenben, valamint Zwickauban és Plauenben tüntető felvonulásokat rendeznek elvtársaink. Leipzig­ban és az ország más nagyobb városaiban nagy népgyűléseket tartanak. Leipzigban öt szónoki emelvényről fogják a tüntetés jelentő­ségét méltatni. Az egész országban lázas iz­galommal várják a napot. Igaz, hogy a rendőrség nehéz szívvel adta meg az engedélyt a tüntetésekre. Akárhogy forgatták az egyesülési jogról szóló törvényt, nem tudtak találni olyan pontot, amibe bele­kapaszkodhattak volna. És így kénytelen-kel­letlen meg kellett engedniök a tüntetéseket. A polgári sajtó azonban, ellenére annak, hogy ők is nagyon jól tudják, hogy a rend­őrség nem tehetett másként, hacsak bru­tális törvénysértést nem akart volna el­követni, mégis súlyos kötelességmulasztással vádolja a rendőrséget. A polgári sajtó persze nem törődik legkevésbé sem a törvénysértés­sel, ha azt a szervezett munkássággal szemben elkövetik; a szervezett munkásság eltiprására irányuló minden törekvést már eleve is szen­tesít a polgári sajtó. És elvégre érthető dü­höngésük. Nem a tulajdont, a vagyont féltik ők a tüntetéstől, mert szász elvtársaink tün­tetései rendszerint békés lefolyásúak, hanem már előre szűkölnek attól a döbbenetes hatástól, amit ez a tüntetés kétségtele­nül az egész országra gyakorolni fog-Kellemetlen nekik, hogy a jogfosztottak kivonulnak az utcára, hogy megengedték nekik, hogy megmutathassák, mily nagy azoknak a száma, akik tiltakoznak a választó­jog minden megszorítása ellen és követelik az általános és egyenlő választójogot. A polgári sajtó dühöngése tehát legföljebb csak elvtársaink malmára hajtotta a vizet. Serkentette őket arra, hogy ez a tüntetés mi­nél hatalmasabb, minél lelkesebb legyen. Gyomorémelyítő lojalitás, meghunyászkodás, alázatos szolgálatkészség és abszolút hozzá nem értés: ez a magyar delegáció. Míg az osztrá­kok három napon át nívós kritikával bocsá­tották csak át a hadügyi költségvetést, a magyar delegációnak elég volt erre hat órai tanácskozás és ezeknek a tanácskozásoknak a során is az a fölszólalás volt talán „legszak­szerűbb", amely a sok dobosban látta a had­sereg harcképességének csökkenését. Nem kell keresni e kiáltó ellentéteknek az igazi okait. Önkéntelenül előtárulnak. Az ausztriai népek és a magyar feudálisok parlamentjé­nek képviselői között nem lehet sem erőben, sem tudásban olyan egyöntetűség, amelyet csak a népek élő és tiszteletben tartott jogai és a demokratikus intézmények adhatnának meg. A magyar delegáció záróülésén, mint valami megkönnyebbülő sóhajtás, úgy hang­zott föl az éljenzés az elnök zárószavai után. Az osztrák delegáció mai ülésén egyébként a tengerészeti költségvetést nagyon rövid vita után fogadták el. Ezután a közös miniszterek az előterjesztett interpellációkra válaszoltak. * Rövid külpolitikai hírek. A prágai csendőrség vasárnapra nagy előkészületeket tesz. Már kora reggel elállják a Grabent, hogy sem a németek, sem a csehek ne rendezhessenek tüntetéseket. A helsingsforsi tartománygyűlést szomba­ton berekesztették. A porosz képviselőházat szombaton bizony­talan időre elnapolták, miután az új adótör­vény-javaslatot, valamint a hivatalnokok fizetésére vonatkozó javaslatokat a költségvetési bizottság­hoz utalták. Kapuzárás. — Osztrák és magyar delegáció. — Szombaton az osztrák delegációban meg­szavazták a tengerészeti költségvetést s ezzel az osztrákok is befejezték az érdemleges ta­nácskozásokat. A delegácionális tárgyalások véget értek, mindkét delegáció megtartotta ma záróülését is. Fölolvasták a hozott hatá­rozatokat, amelyekről az egyeztető bizottságok jelentései, különösen pedig a magyar jelentés boldogan konstatálja az egyöntetűséget; nem történt semmi baj, a keresztény­szociálisok visszavonultak, zsoldemelő indítványukkal, mert érdekükben állott a visszavonulás és ez­zel megszűnt minden, ami a két delegáció között okul szolgálhatott volna a konfliktusra. Bizonyos, hogy ennek a magyar delegáció örül a legjobban, amely erő és hozzáértés dolgában különösen ebben az esztendőben adta bizonyságát, mennyire mögötte marad­­ az osztrákoknak. Részletes tudósításunk a következő: A magyar delegáció záróülése. Szombaton délután öt órakor tartotta záróülését a magyar delegáció. Elnökkel, jegyzőkkel és elő­adóval összesen tizennégy magyar delegátus szo­rongott a díszes márványteremben, nyilván azért csak ilyen kevesen, mert a közös ügyes százmil­liók sima és gyors megszavazása már egy héttel ezelőtt megtörtént, a lojális és szolgálatkész munka elvégeztetett. Ami ma történt, az csak formalitás volt: az apró hazafiak a mamelukság öreg erényeivel tehát ma nem tűnhettek volna föl-Az ülés megnyitása után Okolicsányi László elő­adó fölolvasta az egyeztető hetes albizottság je­lentését, amely után az elnök megállapította, hogy az osztrák és magyar delegáció hozott határozatai teljesen azonosak, azok tehát a király „legfelsőbb jóváhagyása végett" fölterjeszthetők. A király el­ismerését a magyar delegáció hazafias és áldozatkész magatartásáért Burián István kö­zös pénzügyminiszter tolmácsolta. Köszönetét fejezte ki a közös kormány nevében is a magyar delegációnak, amely most mutatta meg igazán, mennyire értékes támasza a közös tevékenységnek. A "delegátusok éljeneztek s ezzel is igazat adtak annak a kijelentésnek, hogy ők igazán lojá­lisan támogatják a közös kormányokat min­denben. Ők, a jelen voltak, akik nagyrészt a perszonáluniós és a delegációt 40 éven keresz­tül bojkottáló Kossuth-pártból verődtek ma össze. E szép és megható jelenet után Zichy Tivadar elnök elsősorban a királyi elismerést vette hódo­lattal tudomásul, azután egy szerény kívánságát fejezte ki a delegáció nevében. Minden kritika nélkül támogatták a külügyi politikát, nem volna tehát méltányos, ha a közös miniszterek elejtenék, elfelednék a tárgyalások során elhangzott kívánságo­kat. A bírálatmentes külügyi vita ezenkívül pedig azért történt, mert a magyar delegáció nem látta bár veszélyeztetve a békét, de tekintettel a szomszéd Szerbia nyugtalankodására, legjobban a higgadt tanácskozással látta biztosítva a jövő béké­jét. Kijelentette még nagy helyeslés között, hogy a nemzeti követeléseket föntartják, föntartják pedig azért, mert a nemzet is így akarja. Ezzel a régi nótával végezte beszédét, amit különben mindenki várt. A nemzeti követelések és elveik fentartásával szavaztak meg a múlt esztendőben is mindent. Nagy Ferenc indítványára a delegáció az elnö­kök, a jegyzők és az előadók „fáradságos munká­jáért" még köszönetet szavazott, azután az elnök az ülést berekesztette. Az osztrák delegáció szombati ülését Madeyski lovag elnök délelőtt 10 órakor nyitotta meg. A tengerészeti költségvetés előadójának, Schlegel dr.-nak rövid fölszólalása után Thun gróf kifogásolja, hogy a haditengerészet fejlesztésében nem azzal a tempóval mennek előre, melyet partvédelmünk megkíván. Az új hadi­hajók sürgős kiépítését fontos szükségnek tartja. De azt hiszi, jobb volna már most mindjárt 20.000 tonnás hajókat építeni, mert a többi nagyhatalom­nak is már ilyen nagy hajói vannak. Sürgeti a

Next