Népszava, 1908. november (36. évfolyam, 261–285. sz.)
1908-11-01 / 261. szám
20 Dehogy. Egészen apró üzletről van szó. A levél ugyanis így folytatja: Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület az Országos Központi Hitelszövetkezettel és a Magyar Gazdaszövetséggel társulva, a Földmivelésügyi Miniszter úr támogatásával már harmadik évfolyamában adja ki a „Népbarátja Naptár" című népies naptárt, melyben csatasorba állítja azokat az irodalmi eszközöket, amelyekkel a védelem harcát a szocialista izgatások ellen fölvette. Ezután következik az árajánlat. Tömeges megrendelésnél kedvezmény. Vigéceknek százalék, stb. stb. Az Origének pompás üzlet ez a kis üzlet, amit a szocialisták bőrére csinálnak. A földmivelésügyi miniszter, azaz a Földmivelésügyi Miniszter Úr, csináltat nekik egy csomó szocialistafaló szemétnaptárt s ők eladják a holmit szép haszonnal. A munkás fizeti a naptárt, a gazda zsebre dugja a százalékot, az Omge a hasznot, a miniszter az elismerést s mindez az állampénztárból, szóval nekik ingyen. Ha szocializmus nem lenne, az élelmes Omge maga csinálná meg, hogy ilyen ügyes kis üzletekre alkalmuk legyen. A boszniai szerbek a királynál. A boszniai és hercegovinai önálló szerb párt küldöttségét a király szombaton délelőtt fogadta. A király a küldöttség vezetőjének, Dimitrievics Lázár dr. sarajevói orvosnak üdvözlő beszédére a következő választ olvasta föl. — Saját és küldőik nevében kifejezett lojális és hazafias érzelmeiket szívesen veszem tudomásul. Legyenek meggyőződve, hogy atyai gondoskodásomban épp úgy részesíteni fogom hitsorsosaikat, mint Bosznia és Hercegovina többi lakosát. Hazájuk fejlődése és jóléte az a cél, melynek elérésére kormányomnak mindenkor kötelessége lesz törekedni. Közöljék honfitársaikkal üdvözletemet! A királytól Burián István báró közös pénzügyminiszterhez ment a küldöttség és átadott neki egy memorandumot, amelyben egészen részletesen mondja el a szerb nép kívánságait. Wekerle Sándor miniszterelnököt a küldöttség a jövő héten keresi föl. Klerikális rágalmazás. A klerikális népbutítók lapja, az „Alkotmány" szombati számában egy az „Új Lap" szerkesztőségében készült buta rágalommal kedveskedik olvasóinak. Arról a paktumról beszél, amelyet lapunk szombati számában megcáfoltunk és a valószínűség kedvéért még azt is megírja, hogyan osztottuk szét a kerületeket. Nem tartanók érdemesnek, hogy a népbutitók lapjának sületlenségét megcáfoljuk, de ezen a helyen akarjuk leszögezni, hogy a néppárt, az tényleg paktál. A szombati lapok ugyanis egybehangzóan azt jelentik, hogy a néppárt még a választójog tárgyalása előtt biztosítani kívánja a kongrua és a katholikus autonómia törvénybe iktatását. A csuhások megzsarolják a kormányt és attól teszik függővé, hogy a népjogok barátai vagy ellenségei gyanánt jelentkezzenek-e, amint azt követeléseikkel szemben viselkedik. A néppárt egyszóval kapható a paktumra. Ha a zsarolás sikerül, akkor létrejön a paktum és a klerikálisok a plurális választójogért fognak lelkesedni, ha nem, akkor a nép mellett foglalnak állást. Ezt szükséges volt följegyezni a klerikálisok alávaló hazudozásának megvilágítására. Rövid belpolitikai hírek. Zágrábi jelentés szerint a horvát-szerb koalíció végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén elhatározta, hogy a ,,Budapest" ellen sajtópert indít, mert október 6-iki számának vezércikkében azt írta, hogy a horvát-szerb koalíció 100.000 dinárt kapott Szerbiából választási célokra. Hunyad vérmegye törvényhatóságának szombaton tartott közgyűlésén Muntyán Aurél, Vlad Aurél és Szűcs Gábor a plurális választójog ellen szólaltak föl és Muntyán ily irányú indítványt is nyújtott be. A közgyűlés Muntyán indítványát elvetette. A pécsi jogakadémia hallgatói szombaton gyűlést tartottak, amelyen elhatározták, hogy indítványt terjesztenek a kassai deák-kongresszus elé, hogy a jogászifjúság forduljon az országgyűléshez abból a célból, hogy a választójog a főiskolák hallgatóira is kiterjesztessék. Egyúttal indítványt terjesztenek a kassai kongresszus elé, hogy az ifjúság indítson mozgalmat a szocializmus nemzetellenes irányzata ellen. NÉPSZAVA 1908 november 1. KÜLFÖLD, Németország. Tüntetések az általános választójogért. A szász kormány a szociáldemokrata munkásság ellen irányuló választójogi reformot készül benyújtani az országgyűlésnek. A reform a többes szavazati jogon alapul. Ezen erkölcstelen rendszer ellen Szászországban november 1-én nagyarányú tüntetések lesznek a szász országgyűlésre szóló általános választójog érdekében. Az ország fővárosában, Dresdenben, valamint Zwickauban és Plauenben tüntető felvonulásokat rendeznek elvtársaink. Leipzigban és az ország más nagyobb városaiban nagy népgyűléseket tartanak. Leipzigban öt szónoki emelvényről fogják a tüntetés jelentőségét méltatni. Az egész országban lázas izgalommal várják a napot. Igaz, hogy a rendőrség nehéz szívvel adta meg az engedélyt a tüntetésekre. Akárhogy forgatták az egyesülési jogról szóló törvényt, nem tudtak találni olyan pontot, amibe belekapaszkodhattak volna. És így kénytelen-kelletlen meg kellett engedniök a tüntetéseket. A polgári sajtó azonban, ellenére annak, hogy ők is nagyon jól tudják, hogy a rendőrség nem tehetett másként, hacsak brutális törvénysértést nem akart volna elkövetni, mégis súlyos kötelességmulasztással vádolja a rendőrséget. A polgári sajtó persze nem törődik legkevésbé sem a törvénysértéssel, ha azt a szervezett munkássággal szemben elkövetik; a szervezett munkásság eltiprására irányuló minden törekvést már eleve is szentesít a polgári sajtó. És elvégre érthető dühöngésük. Nem a tulajdont, a vagyont féltik ők a tüntetéstől, mert szász elvtársaink tüntetései rendszerint békés lefolyásúak, hanem már előre szűkölnek attól a döbbenetes hatástól, amit ez a tüntetés kétségtelenül az egész országra gyakorolni fog-Kellemetlen nekik, hogy a jogfosztottak kivonulnak az utcára, hogy megengedték nekik, hogy megmutathassák, mily nagy azoknak a száma, akik tiltakoznak a választójog minden megszorítása ellen és követelik az általános és egyenlő választójogot. A polgári sajtó dühöngése tehát legföljebb csak elvtársaink malmára hajtotta a vizet. Serkentette őket arra, hogy ez a tüntetés minél hatalmasabb, minél lelkesebb legyen. Gyomorémelyítő lojalitás, meghunyászkodás, alázatos szolgálatkészség és abszolút hozzá nem értés: ez a magyar delegáció. Míg az osztrákok három napon át nívós kritikával bocsátották csak át a hadügyi költségvetést, a magyar delegációnak elég volt erre hat órai tanácskozás és ezeknek a tanácskozásoknak a során is az a fölszólalás volt talán „legszakszerűbb", amely a sok dobosban látta a hadsereg harcképességének csökkenését. Nem kell keresni e kiáltó ellentéteknek az igazi okait. Önkéntelenül előtárulnak. Az ausztriai népek és a magyar feudálisok parlamentjének képviselői között nem lehet sem erőben, sem tudásban olyan egyöntetűség, amelyet csak a népek élő és tiszteletben tartott jogai és a demokratikus intézmények adhatnának meg. A magyar delegáció záróülésén, mint valami megkönnyebbülő sóhajtás, úgy hangzott föl az éljenzés az elnök zárószavai után. Az osztrák delegáció mai ülésén egyébként a tengerészeti költségvetést nagyon rövid vita után fogadták el. Ezután a közös miniszterek az előterjesztett interpellációkra válaszoltak. * Rövid külpolitikai hírek. A prágai csendőrség vasárnapra nagy előkészületeket tesz. Már kora reggel elállják a Grabent, hogy sem a németek, sem a csehek ne rendezhessenek tüntetéseket. A helsingsforsi tartománygyűlést szombaton berekesztették. A porosz képviselőházat szombaton bizonytalan időre elnapolták, miután az új adótörvény-javaslatot, valamint a hivatalnokok fizetésére vonatkozó javaslatokat a költségvetési bizottsághoz utalták. Kapuzárás. — Osztrák és magyar delegáció. — Szombaton az osztrák delegációban megszavazták a tengerészeti költségvetést s ezzel az osztrákok is befejezték az érdemleges tanácskozásokat. A delegácionális tárgyalások véget értek, mindkét delegáció megtartotta ma záróülését is. Fölolvasták a hozott határozatokat, amelyekről az egyeztető bizottságok jelentései, különösen pedig a magyar jelentés boldogan konstatálja az egyöntetűséget; nem történt semmi baj, a keresztényszociálisok visszavonultak, zsoldemelő indítványukkal, mert érdekükben állott a visszavonulás és ezzel megszűnt minden, ami a két delegáció között okul szolgálhatott volna a konfliktusra. Bizonyos, hogy ennek a magyar delegáció örül a legjobban, amely erő és hozzáértés dolgában különösen ebben az esztendőben adta bizonyságát, mennyire mögötte marad az osztrákoknak. Részletes tudósításunk a következő: A magyar delegáció záróülése. Szombaton délután öt órakor tartotta záróülését a magyar delegáció. Elnökkel, jegyzőkkel és előadóval összesen tizennégy magyar delegátus szorongott a díszes márványteremben, nyilván azért csak ilyen kevesen, mert a közös ügyes százmilliók sima és gyors megszavazása már egy héttel ezelőtt megtörtént, a lojális és szolgálatkész munka elvégeztetett. Ami ma történt, az csak formalitás volt: az apró hazafiak a mamelukság öreg erényeivel tehát ma nem tűnhettek volna föl-Az ülés megnyitása után Okolicsányi László előadó fölolvasta az egyeztető hetes albizottság jelentését, amely után az elnök megállapította, hogy az osztrák és magyar delegáció hozott határozatai teljesen azonosak, azok tehát a király „legfelsőbb jóváhagyása végett" fölterjeszthetők. A király elismerését a magyar delegáció hazafias és áldozatkész magatartásáért Burián István közös pénzügyminiszter tolmácsolta. Köszönetét fejezte ki a közös kormány nevében is a magyar delegációnak, amely most mutatta meg igazán, mennyire értékes támasza a közös tevékenységnek. A "delegátusok éljeneztek s ezzel is igazat adtak annak a kijelentésnek, hogy ők igazán lojálisan támogatják a közös kormányokat mindenben. Ők, a jelen voltak, akik nagyrészt a perszonáluniós és a delegációt 40 éven keresztül bojkottáló Kossuth-pártból verődtek ma össze. E szép és megható jelenet után Zichy Tivadar elnök elsősorban a királyi elismerést vette hódolattal tudomásul, azután egy szerény kívánságát fejezte ki a delegáció nevében. Minden kritika nélkül támogatták a külügyi politikát, nem volna tehát méltányos, ha a közös miniszterek elejtenék, elfelednék a tárgyalások során elhangzott kívánságokat. A bírálatmentes külügyi vita ezenkívül pedig azért történt, mert a magyar delegáció nem látta bár veszélyeztetve a békét, de tekintettel a szomszéd Szerbia nyugtalankodására, legjobban a higgadt tanácskozással látta biztosítva a jövő békéjét. Kijelentette még nagy helyeslés között, hogy a nemzeti követeléseket föntartják, föntartják pedig azért, mert a nemzet is így akarja. Ezzel a régi nótával végezte beszédét, amit különben mindenki várt. A nemzeti követelések és elveik fentartásával szavaztak meg a múlt esztendőben is mindent. Nagy Ferenc indítványára a delegáció az elnökök, a jegyzők és az előadók „fáradságos munkájáért" még köszönetet szavazott, azután az elnök az ülést berekesztette. Az osztrák delegáció szombati ülését Madeyski lovag elnök délelőtt 10 órakor nyitotta meg. A tengerészeti költségvetés előadójának, Schlegel dr.-nak rövid fölszólalása után Thun gróf kifogásolja, hogy a haditengerészet fejlesztésében nem azzal a tempóval mennek előre, melyet partvédelmünk megkíván. Az új hadihajók sürgős kiépítését fontos szükségnek tartja. De azt hiszi, jobb volna már most mindjárt 20.000 tonnás hajókat építeni, mert a többi nagyhatalomnak is már ilyen nagy hajói vannak. Sürgeti a