Népszava, 1908. december (36. évfolyam, 286–310. sz.)

1908-12-24 / 306. szám

kapitány a kardjához kapott és a gyűlés fel­oszlatásával fenyegetődzött. Erre azonban nem került a sor. A hallgatóság nagy lelkesedéssel fogadta a beszédet. A hangulat élénken ki­fejezésre jutatta azt, hogy a hódmezővásárhelyi munkásság nem fog hiányozni a politikai jogokért küzdők soraiból. Zentai tudósítónk írja: Az itteni pártszer­vezet vasárnap, december 20-án délután kitű­nően sikerült népgyűlést tartott, amelyen mintegy 3­ 4 ezer ember vett részt. A gyűlés tárgya a kongresszusi kiküldöttek beszámolója s a kongresszus­­ határozatainak ismertetése volt. A gyűlést Rudics Lajos elvtárs nyitotta meg s ajánlatára a népgyűlés Katona János elvtársat választotta elnöknek, Balla Pál elv­társat jegyzőnek. A napirendet Kalmár Simon elvtárs egy órás, éljenzéssel sűrűn megszakított beszédben adta elő; fölolvasta a rendkívüli párt­kongresszusnak a tömegsztrájkra és a boszniai annexióra vonatkozó határozatait s azután határozati javaslatot terjesztett elő, amelynek értelmében a népgyűlés legnagyobb lelkese­déssel teszi magáévá a két kongresszusi hatá­rozatot s különösen szívvel-lélekkel csatlako­zik a politikai tömegsztrájk eszméjéhez. A népgyűlés a határozati javaslatot nagy lelke­sedéssel, egyhangúlag elfogadta, mire a gyű­lés lelkes hangulatban véget ért. A gyűlésen igen sok kispolgár vett részt. Elvtársaink meghívták a gyűlésre a város országgyűlési képviselőjét, dr. Lovászy Andort is, aki azon­ban nem látta jónak a megjelenést. Rövid belpolitikai hírek. A budapesti kereskedelmi és ipari testületek, egyesületek az adóreform-javaslatok, elleni tiltakozó nagygyűlés előkészítésére nagy értekez­letet tartottak szerdán este. Turóc vármegye törvényhatósági bizottsága szer­dai közgyűlésén elhatározta, hogy fölér a kereske­delmi kormányhoz, hogy az ipari munkának vasár- és ünnepnapokon leendő szünetelé­sénél alkotott törvénytervezet 14. §-át akként mó­dosítsa, hogy égetett szesz elárusításával foglal­kozó üzletek már az ünnep- és vasárnapot meg­előző nap esti 6 órától az ünnepet követő nap reggeli 6 órájáig zárva tartassanak. KÜLFÖLD. Belgium. A Kongo-kérdés. Brüsszelből sürgönyzik, hogy Franciaország és Belgium szerdán aláírták azt a szerződést, amely a francia és a belga Kongo­terület határát megállapítja. Az „Echo de Paris" szerint a francia és belga kormány között függőben lévő tárgyalások Fran­ciaországnak a Kongó-államot illető elővásárlási joga ügyében közel vannak a befejezéshez. Az új egyezmény szerint, amelynek aláírása ehét végére várható, Franciaország megkapja az elővásárlási jogot arra az esetre, ha Belgium elhatározná vala­mikor, hogy nem kívánja tovább birtokolni a Kongó-államot. Perzsia. A sah és az alkotmány. A berlini „Lokal­anzeiger"-nek jelentik Teheránból, hogy az angol és az orosz követek kedden ismét eré­lyesen fölszólaltak a sahnál és sürgették az alkotmány helyreállítását. Ez alkalommal az angol követség nem adott menedéket az oda­gyülekező perzsáknak. Ezek azután a török nagykövetségre menekültek. Délután csapatok zárták el a nagykövetséghez vezető utat, hogy a menekülők áramlását megakadályozzák. A török nagykövetségre menekült perzsa tüntetők abban bizakodtak, hogy eleséget fog­nak kaphatni kívülről, mint" történt 1906 nyarán, de a csendőrség megakadályozta az eleség szállítását. Az alkotmányt sürgetők pén­teken nagygyűlést fognak tartani Teherán kö­zelében. Délamerika, Venezuela és Hollandia viszálya. A vene­zuelai kormányt elcsapták s új kormányt ala­kítottak. Ezzel Gomez tábornok lett a helyzet ura s erős kézzel iparkodik rendet teremteni. Castro hivei kétségbeesetten menekülnek. Őket és magát Castrot is hazaárulás címén pörbe fog­ ÜÜSZP 1908 december 24. NÉPSZAVA ják vonni. Castro előre sejtette sorsát s ezért me­nekült, vagyonát pedig külföldön helyezte el. Utolsó reménye az volt, hogy sikerül láb alól el­tennie Gomezt. A hollandi hadihajók vissza­­vonultak, mivel Gomez kezességet vállalt a külföldi alattvalók biztonságáért. Venezuelá­ban nyugalom van, "csak egyes vidéki váro­sokból jönnek hírek, hogy a lázadók és Castro hívei között összeütközés volt. A kormány el fogja kobozni Castro birtokait s meg fogja in­dítani a kiadatási eljárást, hogy törvényt ül­hessen a volt elnök fölött. A néphez intézett fölhívásban Gomez meg­ígéri, hogy a Venezuela közvéleményét kép­viselő kabinet segítségével az alkotmányos garanciákat tiszteletben tartani, valamint a nemzetközi viszályokat békésen elintézni lesz főtörekvése. A hollandi kormány sárga könyvet adott ki amelyben megállapítja, hogy az összes hatal­mak, amelyekkel a venezuelai ügyben érint­kezésbe lépett, kivétel nélkül, helyeselték eljá­rását. Miután a kormány meg van győződve, hogy saját erejére támaszkodhatik, nem kérte valamely más hatalom aktív közreműködését. A kormány azonban az összes hatalmak er­kölcsi támogatását megnyerte; nevezetesen az Egyesült­ Államok jelentették ki, hogy nem ütközik a Monroe-elvbe, ha Németalföld fegy­veresen lép föl. Gomez tábornok kijelentései alapján a hol­landi tengerészeki és gyarmatügyi kormány utasította a venezuelai vizeken járó német­alföldi hajók parancsnokait, hogy a flotta­demonstrációkat szüntessék be. Döntés nem történt... — Wekerle Bécsben. — Wekerle mondta szerdán Bécsben . .A dol­gok természetében fekszik, hogy ma semmi irányban sem volt döntés várható. Ez a magyarság ugyan nem ér föl a Pázmány Péter stílusáig, de közérthetőség tekintetében egyenrangú a hajdani prédikátor írásaival. Ami a bankkérdést illeti, a dolgok termé­szetében fekszik, hogy döntés ma „nem volt várható", mert döntés már tegnap tör­tént. Akkor, amidőn elhalasztották a bankbizottság érdemleges tanácskozásai­nak határidejét a miniszterelnöknek tetsző terminusra. Hát ez volt az a kis döntés, amit ma természetesen Holló és Batthyány urak sem vártak s azért íratják ma igen kedvesen a „Mag"-ban, hogy a döntés a nemzet kezében, vagyis az ő kezükben van. Illetve volt — tegnapig. Azóta már nyer­tek valamit az öblös markok, most már ott sincs. A bank elintéztetett. . . Ami a katonai kiegyezést illeti, hát az ekörül való helyzet napról-napra rosszabbra fordul. Schönaich ugyan kitart azok mel­lett a reformok mellett, amelyek a kilences bizottság ismeretes programmját nem halad­ják túl s ezt sem a magyarok iránt való valami nagy szerelemből teszi. Azokért a refor­mokért a létszámemelés kell, szolgálat­készség s a nemzeti gravámenektől mentes időtlen hallgatás. De a katonai kérdés körül rosszabbá teszik a helyzetet azok a hírek, amelyek mindenben ellent­mondanak a hadügyminisztérium múlt­kori kommünikéjének. E kommüniké szerint a magyarok katonai követelé­seit illetékes helyen megadhatónak tart­ják. Hát bizonyos illetékes tényezők nem tartják megadhatónak, a hadügyminisz­térium jelentése nem mondott igazat. A trón­örökös és a vezérkari főnök is — elég ille­tékes tényezők ! — azok közé tartoznak, akik mindenben helyeslik az urakháza feu­dálisainak és a keresztény-szociálisoknak a katonai kiegyezés ellen megindult mozgal­mát. Sőt az urakházában a katonai kérdé­sek — egy támadó interpelláció alakjá­ban —­ szóba sem kerülnének december hó­r 29-én, ha erre nem a Belvedere-ből jöttek­­ volna az utasítások ... Hát valóban: „a dolgok természetében fekszik, hogy ma semmi irányban sem volt döntés várható." Wekerle mondta. Ez egyszer jól mondta. Wekerle m­­iivály előtt szerdán délelőtt jelent meg s a kihallgatásá­ról kiadott félhivatalos jelentés szerint a po­litikai helyzet időszerű kérdéseiről tett jelentést. A háromnegyed óráig tartó kihallgatás után a miniszterelnök a külügyminisztériumba ment, ahol Aehrenthal külügyminiszterrel hosszabb tanácskozást folytatott. Wekerle bécsi tartózkodásáról kiadott több jelentés közül az egyik nyomatékosan hangsúlyozza, hogy minden híreszteléssel szemben kieme­lendő, hogy a bankkérdés a bejelentett tár­gyalások megkezdése előtt semmiképpen sem lehetett tárgya a legfelsőbb helyen való jelen­téstételnek. Ilyesféle kijelentéseket tett Wekerle egy új­ságíró előtt is, akit Schönbrunnból vissza­jövetelekor fogadott. — Nincs semmi különös mondanivalóm. Azért jöttem Bécsbe, — mondotta — hogy a királynak jelentést tegyek a magyarországi helyzetről. A dolgok természetében fekszik, hogy ma semmi irányban sem volt döntés várható. Arra a kérdésre, vájjon kihallgatásán a bankkérdésről volt-e szó és vájjon ebben a dologban nem történt-e döntés az osztrák miniszterekkel, Wekerle így válaszolt: — Csak azt ismételhetem, amit ebben a dologban az utóbbi napokban és tegnap is mondtam. Ma még nem voltam abban a hely­zetben, hogy a bankkérdésben pozitív javaslato­kat tegyek. Ez természetesen csak akkor fog megtörténni, ha az osztrák kormánnyal folyó tárgyalás be lesz fejezve. Még ezt is mondotta : — A katonai kérdést illető helyzeten való­ban kedvezőtlen változás történt. De majd jobbra fordul s remélem, hogy jól is fog vég­ződni. A „N. Fr. Presse" Wekerle bécsi útjával foglalkozván, többek között azt írja, hogy a bankkérdésben lényegesen enyhültek az ellen­tétek. Más kérdés, hogy az a helyzet, melyet Wekerle itt Bécsben talált, változatlan ma­radt-e, mint amelyet Andrássy itt hátra­hagyott ? Azok az áramlatok, melyek az osztrák pártok köreiben mutatkoz­nak és a katonai kiegyezés ellen irányul­nak, mindenesetre igen erősen fogják befo­lyásolni a helyzetet és erről Wekerle mai bécsi tárgyalásai alkalmával kétségtelenül hi­teles információkat szerzett. Döntést a mai napon nem lehetett várni és a döntés olyan hamar nem is fog bekövetkezni, mint ahogy némely részről föltették. Wekerle a bank­kérdésről és a katonai kérdésről Bécsben kü­lönböző politikai személyiségekkel értekezik. Elsősorban a katonai kérdésekről van szó, mely okból Wekerle találkozik Schönaich hadügyminiszterrel is. Wekerle szerdán délután visszautazott Buda­pestre. A katonai kiegyezés ellen megindított agitációt az osztrák feudálisok és a keresztény-szociálisok tovább folytatják. Agitációjukban különösen a hadügyminiszter ellen fakadnak ki. A keresztény-szociálisok lapja, a „Reichsport" amaz osztrák lapok boj­kottálására hívja föl Ausztria lakosságát, ame­lyek nem csatlakoznak a katonai kiegyezés ellen indított mozgalomhoz s azt irja, hogy a katonai kiegyezés törvényellenes és soha­sem szabad törvényerőre emelkednie. A küz­delmet haladéktalanul meg kell kezdeni. Az urakháza december 29-iki ülésén beter­jesztendő interpelláció dolgában, amelyben Thun gróf a katonai kiegyezés kérdését teszi szóvá, az urak háza különböző pártjai közt sűrű tanácskozás folyik. Bécsi jelentés szerint Bienerth báró az interpellációra olyan választ fog adni, amely egyelőre elvonja az alapot a katonai kiegyezés ellen megindult támadások alól. Schönaich közös hadügyminiszter keddi ki­hallgatása után az a hír terjedt el, hogy a hadügyminiszter beadta lemondását. Ezt a „N. W. Tagblatt" ma megcáfolja s cáfolatához még hozzáfűzi a következőket: Tudvalevő, hogy a hadügyminiszter már tavaszkor a de­legációkban a haderő sürgős fejlesztésétől tette függővé hivatalában való megmaradását. A hadügyminiszter csak abban az esetben volna kénytelen állásától megválni, ha a véderő­kérdés dolgában a magyar kormánnyal foly­tatott tárgyalás meghiúsulna, amiről azonban ez idő szerint nem lehet szó. A két kormánnyal

Next