Népszava, 1908. december (36. évfolyam, 286–310. sz.)
1908-12-24 / 306. szám
kapitány a kardjához kapott és a gyűlés feloszlatásával fenyegetődzött. Erre azonban nem került a sor. A hallgatóság nagy lelkesedéssel fogadta a beszédet. A hangulat élénken kifejezésre jutatta azt, hogy a hódmezővásárhelyi munkásság nem fog hiányozni a politikai jogokért küzdők soraiból. Zentai tudósítónk írja: Az itteni pártszervezet vasárnap, december 20-án délután kitűnően sikerült népgyűlést tartott, amelyen mintegy 3 4 ezer ember vett részt. A gyűlés tárgya a kongresszusi kiküldöttek beszámolója s a kongresszus határozatainak ismertetése volt. A gyűlést Rudics Lajos elvtárs nyitotta meg s ajánlatára a népgyűlés Katona János elvtársat választotta elnöknek, Balla Pál elvtársat jegyzőnek. A napirendet Kalmár Simon elvtárs egy órás, éljenzéssel sűrűn megszakított beszédben adta elő; fölolvasta a rendkívüli pártkongresszusnak a tömegsztrájkra és a boszniai annexióra vonatkozó határozatait s azután határozati javaslatot terjesztett elő, amelynek értelmében a népgyűlés legnagyobb lelkesedéssel teszi magáévá a két kongresszusi határozatot s különösen szívvel-lélekkel csatlakozik a politikai tömegsztrájk eszméjéhez. A népgyűlés a határozati javaslatot nagy lelkesedéssel, egyhangúlag elfogadta, mire a gyűlés lelkes hangulatban véget ért. A gyűlésen igen sok kispolgár vett részt. Elvtársaink meghívták a gyűlésre a város országgyűlési képviselőjét, dr. Lovászy Andort is, aki azonban nem látta jónak a megjelenést. Rövid belpolitikai hírek. A budapesti kereskedelmi és ipari testületek, egyesületek az adóreform-javaslatok, elleni tiltakozó nagygyűlés előkészítésére nagy értekezletet tartottak szerdán este. Turóc vármegye törvényhatósági bizottsága szerdai közgyűlésén elhatározta, hogy fölér a kereskedelmi kormányhoz, hogy az ipari munkának vasár- és ünnepnapokon leendő szünetelésénél alkotott törvénytervezet 14. §-át akként módosítsa, hogy égetett szesz elárusításával foglalkozó üzletek már az ünnep- és vasárnapot megelőző nap esti 6 órától az ünnepet követő nap reggeli 6 órájáig zárva tartassanak. KÜLFÖLD. Belgium. A Kongo-kérdés. Brüsszelből sürgönyzik, hogy Franciaország és Belgium szerdán aláírták azt a szerződést, amely a francia és a belga Kongoterület határát megállapítja. Az „Echo de Paris" szerint a francia és belga kormány között függőben lévő tárgyalások Franciaországnak a Kongó-államot illető elővásárlási joga ügyében közel vannak a befejezéshez. Az új egyezmény szerint, amelynek aláírása ehét végére várható, Franciaország megkapja az elővásárlási jogot arra az esetre, ha Belgium elhatározná valamikor, hogy nem kívánja tovább birtokolni a Kongó-államot. Perzsia. A sah és az alkotmány. A berlini „Lokalanzeiger"-nek jelentik Teheránból, hogy az angol és az orosz követek kedden ismét erélyesen fölszólaltak a sahnál és sürgették az alkotmány helyreállítását. Ez alkalommal az angol követség nem adott menedéket az odagyülekező perzsáknak. Ezek azután a török nagykövetségre menekültek. Délután csapatok zárták el a nagykövetséghez vezető utat, hogy a menekülők áramlását megakadályozzák. A török nagykövetségre menekült perzsa tüntetők abban bizakodtak, hogy eleséget fognak kaphatni kívülről, mint" történt 1906 nyarán, de a csendőrség megakadályozta az eleség szállítását. Az alkotmányt sürgetők pénteken nagygyűlést fognak tartani Teherán közelében. Délamerika, Venezuela és Hollandia viszálya. A venezuelai kormányt elcsapták s új kormányt alakítottak. Ezzel Gomez tábornok lett a helyzet ura s erős kézzel iparkodik rendet teremteni. Castro hivei kétségbeesetten menekülnek. Őket és magát Castrot is hazaárulás címén pörbe fog ÜÜSZP 1908 december 24. NÉPSZAVA ják vonni. Castro előre sejtette sorsát s ezért menekült, vagyonát pedig külföldön helyezte el. Utolsó reménye az volt, hogy sikerül láb alól eltennie Gomezt. A hollandi hadihajók visszavonultak, mivel Gomez kezességet vállalt a külföldi alattvalók biztonságáért. Venezuelában nyugalom van, "csak egyes vidéki városokból jönnek hírek, hogy a lázadók és Castro hívei között összeütközés volt. A kormány el fogja kobozni Castro birtokait s meg fogja indítani a kiadatási eljárást, hogy törvényt ülhessen a volt elnök fölött. A néphez intézett fölhívásban Gomez megígéri, hogy a Venezuela közvéleményét képviselő kabinet segítségével az alkotmányos garanciákat tiszteletben tartani, valamint a nemzetközi viszályokat békésen elintézni lesz főtörekvése. A hollandi kormány sárga könyvet adott ki amelyben megállapítja, hogy az összes hatalmak, amelyekkel a venezuelai ügyben érintkezésbe lépett, kivétel nélkül, helyeselték eljárását. Miután a kormány meg van győződve, hogy saját erejére támaszkodhatik, nem kérte valamely más hatalom aktív közreműködését. A kormány azonban az összes hatalmak erkölcsi támogatását megnyerte; nevezetesen az Egyesült Államok jelentették ki, hogy nem ütközik a Monroe-elvbe, ha Németalföld fegyveresen lép föl. Gomez tábornok kijelentései alapján a hollandi tengerészeki és gyarmatügyi kormány utasította a venezuelai vizeken járó németalföldi hajók parancsnokait, hogy a flottademonstrációkat szüntessék be. Döntés nem történt... — Wekerle Bécsben. — Wekerle mondta szerdán Bécsben . .A dolgok természetében fekszik, hogy ma semmi irányban sem volt döntés várható. Ez a magyarság ugyan nem ér föl a Pázmány Péter stílusáig, de közérthetőség tekintetében egyenrangú a hajdani prédikátor írásaival. Ami a bankkérdést illeti, a dolgok természetében fekszik, hogy döntés ma „nem volt várható", mert döntés már tegnap történt. Akkor, amidőn elhalasztották a bankbizottság érdemleges tanácskozásainak határidejét a miniszterelnöknek tetsző terminusra. Hát ez volt az a kis döntés, amit ma természetesen Holló és Batthyány urak sem vártak s azért íratják ma igen kedvesen a „Mag"-ban, hogy a döntés a nemzet kezében, vagyis az ő kezükben van. Illetve volt — tegnapig. Azóta már nyertek valamit az öblös markok, most már ott sincs. A bank elintéztetett. . . Ami a katonai kiegyezést illeti, hát az ekörül való helyzet napról-napra rosszabbra fordul. Schönaich ugyan kitart azok mellett a reformok mellett, amelyek a kilences bizottság ismeretes programmját nem haladják túl s ezt sem a magyarok iránt való valami nagy szerelemből teszi. Azokért a reformokért a létszámemelés kell, szolgálatkészség s a nemzeti gravámenektől mentes időtlen hallgatás. De a katonai kérdés körül rosszabbá teszik a helyzetet azok a hírek, amelyek mindenben ellentmondanak a hadügyminisztérium múltkori kommünikéjének. E kommüniké szerint a magyarok katonai követeléseit illetékes helyen megadhatónak tartják. Hát bizonyos illetékes tényezők nem tartják megadhatónak, a hadügyminisztérium jelentése nem mondott igazat. A trónörökös és a vezérkari főnök is — elég illetékes tényezők ! — azok közé tartoznak, akik mindenben helyeslik az urakháza feudálisainak és a keresztény-szociálisoknak a katonai kiegyezés ellen megindult mozgalmát. Sőt az urakházában a katonai kérdések — egy támadó interpelláció alakjában — szóba sem kerülnének december hór 29-én, ha erre nem a Belvedere-ből jöttek volna az utasítások ... Hát valóban: „a dolgok természetében fekszik, hogy ma semmi irányban sem volt döntés várható." Wekerle mondta. Ez egyszer jól mondta. Wekerle miivály előtt szerdán délelőtt jelent meg s a kihallgatásáról kiadott félhivatalos jelentés szerint a politikai helyzet időszerű kérdéseiről tett jelentést. A háromnegyed óráig tartó kihallgatás után a miniszterelnök a külügyminisztériumba ment, ahol Aehrenthal külügyminiszterrel hosszabb tanácskozást folytatott. Wekerle bécsi tartózkodásáról kiadott több jelentés közül az egyik nyomatékosan hangsúlyozza, hogy minden híreszteléssel szemben kiemelendő, hogy a bankkérdés a bejelentett tárgyalások megkezdése előtt semmiképpen sem lehetett tárgya a legfelsőbb helyen való jelentéstételnek. Ilyesféle kijelentéseket tett Wekerle egy újságíró előtt is, akit Schönbrunnból visszajövetelekor fogadott. — Nincs semmi különös mondanivalóm. Azért jöttem Bécsbe, — mondotta — hogy a királynak jelentést tegyek a magyarországi helyzetről. A dolgok természetében fekszik, hogy ma semmi irányban sem volt döntés várható. Arra a kérdésre, vájjon kihallgatásán a bankkérdésről volt-e szó és vájjon ebben a dologban nem történt-e döntés az osztrák miniszterekkel, Wekerle így válaszolt: — Csak azt ismételhetem, amit ebben a dologban az utóbbi napokban és tegnap is mondtam. Ma még nem voltam abban a helyzetben, hogy a bankkérdésben pozitív javaslatokat tegyek. Ez természetesen csak akkor fog megtörténni, ha az osztrák kormánnyal folyó tárgyalás be lesz fejezve. Még ezt is mondotta : — A katonai kérdést illető helyzeten valóban kedvezőtlen változás történt. De majd jobbra fordul s remélem, hogy jól is fog végződni. A „N. Fr. Presse" Wekerle bécsi útjával foglalkozván, többek között azt írja, hogy a bankkérdésben lényegesen enyhültek az ellentétek. Más kérdés, hogy az a helyzet, melyet Wekerle itt Bécsben talált, változatlan maradt-e, mint amelyet Andrássy itt hátrahagyott ? Azok az áramlatok, melyek az osztrák pártok köreiben mutatkoznak és a katonai kiegyezés ellen irányulnak, mindenesetre igen erősen fogják befolyásolni a helyzetet és erről Wekerle mai bécsi tárgyalásai alkalmával kétségtelenül hiteles információkat szerzett. Döntést a mai napon nem lehetett várni és a döntés olyan hamar nem is fog bekövetkezni, mint ahogy némely részről föltették. Wekerle a bankkérdésről és a katonai kérdésről Bécsben különböző politikai személyiségekkel értekezik. Elsősorban a katonai kérdésekről van szó, mely okból Wekerle találkozik Schönaich hadügyminiszterrel is. Wekerle szerdán délután visszautazott Budapestre. A katonai kiegyezés ellen megindított agitációt az osztrák feudálisok és a keresztény-szociálisok tovább folytatják. Agitációjukban különösen a hadügyminiszter ellen fakadnak ki. A keresztény-szociálisok lapja, a „Reichsport" amaz osztrák lapok bojkottálására hívja föl Ausztria lakosságát, amelyek nem csatlakoznak a katonai kiegyezés ellen indított mozgalomhoz s azt irja, hogy a katonai kiegyezés törvényellenes és sohasem szabad törvényerőre emelkednie. A küzdelmet haladéktalanul meg kell kezdeni. Az urakháza december 29-iki ülésén beterjesztendő interpelláció dolgában, amelyben Thun gróf a katonai kiegyezés kérdését teszi szóvá, az urak háza különböző pártjai közt sűrű tanácskozás folyik. Bécsi jelentés szerint Bienerth báró az interpellációra olyan választ fog adni, amely egyelőre elvonja az alapot a katonai kiegyezés ellen megindult támadások alól. Schönaich közös hadügyminiszter keddi kihallgatása után az a hír terjedt el, hogy a hadügyminiszter beadta lemondását. Ezt a „N. W. Tagblatt" ma megcáfolja s cáfolatához még hozzáfűzi a következőket: Tudvalevő, hogy a hadügyminiszter már tavaszkor a delegációkban a haderő sürgős fejlesztésétől tette függővé hivatalában való megmaradását. A hadügyminiszter csak abban az esetben volna kénytelen állásától megválni, ha a véderőkérdés dolgában a magyar kormánnyal folytatott tárgyalás meghiúsulna, amiről azonban ez idő szerint nem lehet szó. A két kormánnyal