Népszava, 1908. december (36. évfolyam, 286–310. sz.)

1908-12-01 / 286. szám

2 talmazzák, akik osztogatják a röpiratokat, ha­nem sok esetben azokat is, akiknek a zsebében megpillantják. Egy boszniai elvtársat is elfogtak azért, mert az ő zsebében is láttak röpiratot. Bekí­sérték a főkapitányságra, ahol egyszerűen minden további teketória nélkül elítélték arra, hogy óra alatt el kell hagynia a várost. Ezek után még merje valaki kétségbevonni, hogy a népbutitás nem hatósági segédlettel történik. A klerikalizmus Fiuméban is jó se­gítő társra talált. Méltók egymáshoz. Horvát elvtársaink a választójogért. Zágrábból jelentik, hogy az ottani szociál­demokrata pártszervezet vasárnap délután népgyűlést rendezett. A napirenden az általá­nos választójogért folytatandó küzdelmet be­szélték meg és Kovac­s elvtárs, képviselő in­dítványára határozati javaslatot fogadtak el, amely részletesen megjelöli a pártnak a választójog ügyében való állásfoglalását. Az egyes politikai pártok megbízásából Radics, Surmin, Harambasics és Pavelics képviselők szólaltak föl. Az utóbbinak beszéde közben egy kijelentést kifogásolt a rendőrtisztviselő s ezen a jogcímen a népgyűlést föloszlatta. Töb­ben tiltakoztak az intézkedés ellen, mire a rendőrök behatoltak a Sokol-épület nagy­termébe és karhatalommal kiürítették a he­lyiséget. Künn az utcán a tömeg összeütközött a rendőrökkel és az azoknak a megerősítésére kirendelt csendőrséggel, de a hatóság nem­sokára szétverte. Több letartóztatás történt. Rauch úr, úgy látszik, egészen Andrássy-min­tára dolgozik. Kik csinálják meg Dákoromániát? Valamely országból azért vágyakozik kifelé a lakosság, mert az új hazában igényeinek betöltését inkább várhatja. Kizsákmányolt és jogfosztott tömegekben keletkezhetik csak irredentista szellem, amelyért a kizsákmá­nyolók és a jograblók felelősek. Ha valami, a pluralitásos jograblás mozdítja elő a dáko­román és pánszláv ideák terjedését. A román „Tribuna" vezércikket közöl, melyben azt a kérdést veti föl, hogy a ma­gyarországi románok ezután is dinasztikusak maradjanak-e, vagy pedig az irredentizmus karjai közé vessék-e magukat. A „Tribuna" nem válaszol határozottan a kérdésre, de azt kijelenti, hogy a románok antidinasztikus politikát nem folytathatnak, de azt se kíván­hatják, hogy Románia mozgósítson, lépje át a Kárpátokat hadseregével és jöjjön segítségére a magyarországi románoknak. A románság válaszúton áll s erre a helyre a választói jograblás intézői állították. * A Románia beavatkozásáról szól a Mocsonyi Sándor nyilatkozata is. A „Gazetta Transyl­vania" intervjút közöl Mocsonyi Sándorral, a veterán román politikussal, aki a többi kö­zött ezeket mondotta: Andrássy javaslata a magyar faj kizárólagos hegemóniáját célozza, de azért azt meg se lehet állítani, hogy a javaslat törvényerőre való emel­kedése a románok politikai megsemmisítését fogja maga után vonni. Mi románok a parlamenten kívül is mindig olyan tényezőt fogunk ké­pezni e hazában, amellyel bármily politikai rendszernek számolnia kell. A legközelebbi teen­dőnk az, hogy a román népet úgy kulturál, mint gazdasági tekintetben erősítsük. A tervbe vett nemzeti konferenciát nem helyeslem, mert most a viszonyok nem olyanok, mint 1848-ban. A konfe­rencián csak panaszukat hallanánk, már­pedig ko­moly férfiakhoz nem illik, hogy nők módjára si­ránkozzanak. A román közmondás azt mondja: A román hallgat és cselekszik. Ami azt a kérdést illeti, hogy várhatunk-e segítséget Romániától, erre az a válaszom, hogy Románia a mai helyzetben mit sem tehet érettünk. Románia közbelépésének csak akkor lehetne eredménye, ha a helyzet a Keleten kedvezőtlenül alakulna a monarchiára nézve. Ebben az esetben Romániá­nak egyetlen egy szava is sokat lendítene a magyarországi románok helyzetén. A mérsékeltségéről ismert politikus most sem tagadja ugyan meg magát, de a plurali­ NÉPSZAVA 1908 december 2. tás hatása már nála is mutatkozik: a román beavatkozás ellen már egy szava sincs Mocso­nyinak. * Az amerikai románok a királyhoz — egy kissé későn — hosszabb táviratot intéztek, amelyben kérik, hogy ne engedje elnyomni magyarországi testvéreiket. Ugyancsak táviratot küldtek Lueger polgármesterhez, Björnsonnak és a budapesti nemzetiségi klubnak, melyet kitartó harcra hív­nak föl Andrássy javaslata ellen. Epizód a kortes-körúton. Szigetvárról írják meg nekünk Duchon Ödön­nek, a függetlenségi párt leendő csillagának kor­tesútjából a következő apró epizódot: A képviselőjelölt úr megérkezik Szulokra két tucat kortessel, akiknek kijár az étel-ital, meg a pántlikás szivar (a napidíj átadását nem látták, de az etetés nyilvánosság előtt történt). A községi korcsmában nekifog egy pár fölhajtott ember előtt a beszédnek. Ötöl-hatol, egy ép mondatot kinyögni nem tud. Valahogy elnyögi, hogy ő éppen­olyan jól fogja képviselni a nép érdekeit, amelye­ket 30 éves ügyvédi praxisa alatt tanult megis­merni, mint elődje, Olay Lajos. (Olay tovalevőleg oly jól képviselte a nép érdekeit, hogy­­ köz­jegyző lett belőle.) Ennél az önajánlásnál a kor­tesek szorgalmas súgása ellenére sem jutott to­vább s mikor a nép kikacagta a gyámoltalant, akkor azzal védekezett, hogy még nem jött bele a beszédbe, de hogy majd négy napig ül a parla­mentben, majd belejön és megy nála, mint a víz­folyás . . . Hogy a szulokiak megelégszenek-e az elég rövid terminusra szóló ígérettel, nem tudjuk. De az bizonyos, hogy amint a Maczki úr esetéből tud­juk, még mindig jobb a parlamentben az az an­alfabéta, aki nem tud beszélni. Duchon úr, az istenért, ne tanulja meg ezt a mesterséget! Rövid belpolitikai hírek. A képviselőház holnap, kedden ülést tart, melyen folytatja az 1909. évi költségvetés tár­gyalását. Kassán diákkongresszus folyik, amely hosz­szas szófecsérlés után határozatot fogadott el, amelynek értelmében a legalább is négy félévet igazoló főiskolai hallgatónak, a korra való tekintet nélkül, legyen szavazatra jogosult. A bihari választás időpontját december 9-ére tűzték ki. A szigetvári kerületben új jelölt van: Horváth Jenő fővárosi bizottsági tagot jelölte egy ellenzéki pártalakulás. KÜLFÖLD, Angolország. A kormány lord Roberts javaslata ellen. Londonból jelentik, hogy Haldane hadügyi államtitkár vasárnap Cambridgeben beszédet mondott, amelyben kifejtette, hogy lord Ro­berts a felsőházban mondott legutóbbi beszé­dében új haditerv mellett foglalt állást. Az invázió lehetőségét, amelyet Roberts lord oly könnyűnek mondott, a legbehatóbb vizsgálat tárgyává tette nemcsak a kormány maga, ha­nem a hadsereg és a tengerészet tisztjeinek meghallgatásával és megelégedéssel állapítot­ták meg, hogy hasonló expedíció lehetetlen mindaddig, míg Anglia megőrzi a tengeren való uralmát. A nő, mint munkás. A Londonban megjelenő szocialista Women Worker (Nőmunkás) kimuta­tása szerint Angolországban öt és fél millió nő­munkás van. 2.000.000 nő háztartási segédmunkás, 867.000 a szövőiparban dolgozik, 903.000 varrással foglalkozik. 80.500 a kereskedelemben nyer alkal­mazást, közel 100.000 pedig a mezőgazdaságban. 55.784 dolgozik irodákban, 200.000 tanító, 44.000 zenész és színésznő, 79.000 ápolónő és 292 orvos. Ezekre a munkásnőkre is elveszítette értékét az a régóta koptatott frázis, hogy a nőnek feladata a családi körben való érvényesülés. Hacsak nem a cselédek lesznek kivételek, lévén ezek Angolország­ban is „családtagok". Svédország. Az államvasutak átalakítása villamos­üzemre. Svédországban már három év óta foly­nak a kísérletek a svéd gőz­üzemű államvasutak­nak villamos­üzemre való átalakítására nézve. Mint Stockholmból írják, az egyfázisú motor­rendszer feltalálásával a kérdés technikailag telje­sen megoldottnak tekinthető. Minthogy pedig az új rendszerű áramfejlesztés hasonlíthatatlanul olcsóbb az eddig használt áramfejlesztő rendsze­ reknél, az átalakítás Svédországban immár semmi­féle akadályokba nem ütközik. Szakszerű számí­tások szerint, alapul véve az 1905-ik évi forgal­mát és beleértve a villamos-mozdonyok beszer­zési árát is, az összes svéd államvasutak vona­lainak átalakítása villamos-üzemre 50 millió svéd koronába fog kerülni, ami körülbelül 80 millió magyar koronának felel meg. Perzsia. A sah és az alkotmány­ Teheránból sürgöny­zik, hogy az angol és orosz követségek hrago­mánjai hétfőn egy óráig tartó kihallgatáson vol­tak a sahnál. A sah közölte velük rendíthetetlen szándékát, hogy alkotmányt ad az országnak, rá­mutatott azonban a papságnak ezzel ellenkező irányban való agitációjára és kijelentette, hogy külön állandó és messzemenő felhatalmazásokkal ellátott tanácskozó testületet hív össze, amely 40 tagból áll, akiknek soraiban hercegek, előkelősé­gek és kereskedők vannak. A kereskedelmi költségvetés. — A képviselőház ülése. — A belügyi költségvetéssel végeztek egy dél­előtt, ellenben a kereskedelmi tárca költség­vetésének még az általános vitája sem ért véget. Nem az ország iparának vagy kereske­delmének valami nagy szeretetéből, hanem a munkásbetegsegélyző-pénztárak és a szociál­demokraták miatt tartózkodnak némely urak olyan sokáig ennél a tárgynál. A kormány ipar-és kereskedelmi politikája — amire pedig nagy szükség volna — alig részesül néhány mon­datnyi bírálatban, de a betegsegélyző pénz­táraknál alkalmazott „izgatók"-nak a „horri­bilis" fizetéséről órák hosszat elbeszélnek né­mely túlságosan jól ismert urak. Hétfőn délelőtt Polónyi volt soron a nagyerejű köpködésben. Előtte Somogyi és Sümegi Vilmos független­ségiek beszéltek alig háromnegyed óráig, a délelőtti ülésnek ezenfelül való nagy részét pedig Polónyi úr foglalta le magának. A sztrájkjogról szólt először. A sztrájkokról is, valamint azok­ról „a rettenetes pusztításokról, amelyeket a sztrájkok a nemzeti közvagyonban néhány esztendő alatt okoztak." — Én a sztrájk kérdését nem ok nélkül hozom föl — mondotta — mert úgy látom a kereskedelmi államtitkár úr között és közöt­tem ebben a kérdésben irtóztató nagy diffe­rencia van. Utalok arra, hogy az államtitkár úr a pécsi kongresszus alkalmából nyíltan pro­klamálta a sztrájknak jogosultságát. — A kollektív szerződések betartása mellett — védekezett Szterényi. — Köztünk — folytatta Polónyi — senki sem lesz, aki a munkának szabadságát, a munkásnak egyéniségét, egyesülési jogát tiszteletben ne tartaná, meg ne védené. Más kérdés az, hogy van-e valakinek joga a szerződéssel biztosított munkát a szerződés tartama alatt abbahagyni, vagy nem? Itt van a kérdés. Az állam­titkár úr most proklamált és örvendenék ha hely­es konklúzumban találkoznánk, mert kü­lönben az államtitkár úr részemről erős tá­madásban részesül. Magát a sztrájk­kérdést a fekete­ lelkű Ra­vasz a következőképpen tisztázta: — A sztrájk jogosultságának olyan prokla­málása, amint az a gyakorlatban ma érvé­nyesül, hogy az a munkás kilesi a munka­adóra való legvégzetesebb pillanatokat és a megkötött szerződés ellenére egyenesen zsaro­lási szándékból, beszünteti a munkát, tönkre­teszi a munkaadót a kártalanításnak még a lehetősége nélkül is, ez olyan princípium, amely ha akár a köztudatban, akár törvény­hozási úton kodifikációt nyerne, sarkaiból for­gatná föl az államot és annak minden insti­túcióját. Ruca Barna, minden szennyembernek ál­landó és piszkos Sancho Panzája szólt akkor közbe: — Az egész jogrendet forgatja föl. Polónyi „tisztázott" tovább. — Sarkalatos kérdés az, hogy a sztrájk fo­galma alatt mit értünk. Föltétlenül biztosí­tandónak tartom a munkás javára azt a jo­got, hogy munkája senki által, a tőke által se zsákmányoltassék ki, föltétlenül biztosítan­dónak tartom azt a jogát, hogy munkáját tetszése szerint bocsássa bérbe és tetszése sze­rint állítsa rendelkezésre. Minden olynem.

Next