Népszava, 1908. december (36. évfolyam, 286–310. sz.)
1908-12-01 / 286. szám
2 talmazzák, akik osztogatják a röpiratokat, hanem sok esetben azokat is, akiknek a zsebében megpillantják. Egy boszniai elvtársat is elfogtak azért, mert az ő zsebében is láttak röpiratot. Bekísérték a főkapitányságra, ahol egyszerűen minden további teketória nélkül elítélték arra, hogy óra alatt el kell hagynia a várost. Ezek után még merje valaki kétségbevonni, hogy a népbutitás nem hatósági segédlettel történik. A klerikalizmus Fiuméban is jó segítő társra talált. Méltók egymáshoz. Horvát elvtársaink a választójogért. Zágrábból jelentik, hogy az ottani szociáldemokrata pártszervezet vasárnap délután népgyűlést rendezett. A napirenden az általános választójogért folytatandó küzdelmet beszélték meg és Kovacs elvtárs, képviselő indítványára határozati javaslatot fogadtak el, amely részletesen megjelöli a pártnak a választójog ügyében való állásfoglalását. Az egyes politikai pártok megbízásából Radics, Surmin, Harambasics és Pavelics képviselők szólaltak föl. Az utóbbinak beszéde közben egy kijelentést kifogásolt a rendőrtisztviselő s ezen a jogcímen a népgyűlést föloszlatta. Többen tiltakoztak az intézkedés ellen, mire a rendőrök behatoltak a Sokol-épület nagytermébe és karhatalommal kiürítették a helyiséget. Künn az utcán a tömeg összeütközött a rendőrökkel és az azoknak a megerősítésére kirendelt csendőrséggel, de a hatóság nemsokára szétverte. Több letartóztatás történt. Rauch úr, úgy látszik, egészen Andrássy-mintára dolgozik. Kik csinálják meg Dákoromániát? Valamely országból azért vágyakozik kifelé a lakosság, mert az új hazában igényeinek betöltését inkább várhatja. Kizsákmányolt és jogfosztott tömegekben keletkezhetik csak irredentista szellem, amelyért a kizsákmányolók és a jograblók felelősek. Ha valami, a pluralitásos jograblás mozdítja elő a dákoromán és pánszláv ideák terjedését. A román „Tribuna" vezércikket közöl, melyben azt a kérdést veti föl, hogy a magyarországi románok ezután is dinasztikusak maradjanak-e, vagy pedig az irredentizmus karjai közé vessék-e magukat. A „Tribuna" nem válaszol határozottan a kérdésre, de azt kijelenti, hogy a románok antidinasztikus politikát nem folytathatnak, de azt se kívánhatják, hogy Románia mozgósítson, lépje át a Kárpátokat hadseregével és jöjjön segítségére a magyarországi románoknak. A románság válaszúton áll s erre a helyre a választói jograblás intézői állították. * A Románia beavatkozásáról szól a Mocsonyi Sándor nyilatkozata is. A „Gazetta Transylvania" intervjút közöl Mocsonyi Sándorral, a veterán román politikussal, aki a többi között ezeket mondotta: Andrássy javaslata a magyar faj kizárólagos hegemóniáját célozza, de azért azt meg se lehet állítani, hogy a javaslat törvényerőre való emelkedése a románok politikai megsemmisítését fogja maga után vonni. Mi románok a parlamenten kívül is mindig olyan tényezőt fogunk képezni e hazában, amellyel bármily politikai rendszernek számolnia kell. A legközelebbi teendőnk az, hogy a román népet úgy kulturál, mint gazdasági tekintetben erősítsük. A tervbe vett nemzeti konferenciát nem helyeslem, mert most a viszonyok nem olyanok, mint 1848-ban. A konferencián csak panaszukat hallanánk, márpedig komoly férfiakhoz nem illik, hogy nők módjára siránkozzanak. A román közmondás azt mondja: A román hallgat és cselekszik. Ami azt a kérdést illeti, hogy várhatunk-e segítséget Romániától, erre az a válaszom, hogy Románia a mai helyzetben mit sem tehet érettünk. Románia közbelépésének csak akkor lehetne eredménye, ha a helyzet a Keleten kedvezőtlenül alakulna a monarchiára nézve. Ebben az esetben Romániának egyetlen egy szava is sokat lendítene a magyarországi románok helyzetén. A mérsékeltségéről ismert politikus most sem tagadja ugyan meg magát, de a plurali NÉPSZAVA 1908 december 2. tás hatása már nála is mutatkozik: a román beavatkozás ellen már egy szava sincs Mocsonyinak. * Az amerikai románok a királyhoz — egy kissé későn — hosszabb táviratot intéztek, amelyben kérik, hogy ne engedje elnyomni magyarországi testvéreiket. Ugyancsak táviratot küldtek Lueger polgármesterhez, Björnsonnak és a budapesti nemzetiségi klubnak, melyet kitartó harcra hívnak föl Andrássy javaslata ellen. Epizód a kortes-körúton. Szigetvárról írják meg nekünk Duchon Ödönnek, a függetlenségi párt leendő csillagának kortesútjából a következő apró epizódot: A képviselőjelölt úr megérkezik Szulokra két tucat kortessel, akiknek kijár az étel-ital, meg a pántlikás szivar (a napidíj átadását nem látták, de az etetés nyilvánosság előtt történt). A községi korcsmában nekifog egy pár fölhajtott ember előtt a beszédnek. Ötöl-hatol, egy ép mondatot kinyögni nem tud. Valahogy elnyögi, hogy ő éppenolyan jól fogja képviselni a nép érdekeit, amelyeket 30 éves ügyvédi praxisa alatt tanult megismerni, mint elődje, Olay Lajos. (Olay tovalevőleg oly jól képviselte a nép érdekeit, hogy közjegyző lett belőle.) Ennél az önajánlásnál a kortesek szorgalmas súgása ellenére sem jutott tovább s mikor a nép kikacagta a gyámoltalant, akkor azzal védekezett, hogy még nem jött bele a beszédbe, de hogy majd négy napig ül a parlamentben, majd belejön és megy nála, mint a vízfolyás . . . Hogy a szulokiak megelégszenek-e az elég rövid terminusra szóló ígérettel, nem tudjuk. De az bizonyos, hogy amint a Maczki úr esetéből tudjuk, még mindig jobb a parlamentben az az analfabéta, aki nem tud beszélni. Duchon úr, az istenért, ne tanulja meg ezt a mesterséget! Rövid belpolitikai hírek. A képviselőház holnap, kedden ülést tart, melyen folytatja az 1909. évi költségvetés tárgyalását. Kassán diákkongresszus folyik, amely hoszszas szófecsérlés után határozatot fogadott el, amelynek értelmében a legalább is négy félévet igazoló főiskolai hallgatónak, a korra való tekintet nélkül, legyen szavazatra jogosult. A bihari választás időpontját december 9-ére tűzték ki. A szigetvári kerületben új jelölt van: Horváth Jenő fővárosi bizottsági tagot jelölte egy ellenzéki pártalakulás. KÜLFÖLD, Angolország. A kormány lord Roberts javaslata ellen. Londonból jelentik, hogy Haldane hadügyi államtitkár vasárnap Cambridgeben beszédet mondott, amelyben kifejtette, hogy lord Roberts a felsőházban mondott legutóbbi beszédében új haditerv mellett foglalt állást. Az invázió lehetőségét, amelyet Roberts lord oly könnyűnek mondott, a legbehatóbb vizsgálat tárgyává tette nemcsak a kormány maga, hanem a hadsereg és a tengerészet tisztjeinek meghallgatásával és megelégedéssel állapították meg, hogy hasonló expedíció lehetetlen mindaddig, míg Anglia megőrzi a tengeren való uralmát. A nő, mint munkás. A Londonban megjelenő szocialista Women Worker (Nőmunkás) kimutatása szerint Angolországban öt és fél millió nőmunkás van. 2.000.000 nő háztartási segédmunkás, 867.000 a szövőiparban dolgozik, 903.000 varrással foglalkozik. 80.500 a kereskedelemben nyer alkalmazást, közel 100.000 pedig a mezőgazdaságban. 55.784 dolgozik irodákban, 200.000 tanító, 44.000 zenész és színésznő, 79.000 ápolónő és 292 orvos. Ezekre a munkásnőkre is elveszítette értékét az a régóta koptatott frázis, hogy a nőnek feladata a családi körben való érvényesülés. Hacsak nem a cselédek lesznek kivételek, lévén ezek Angolországban is „családtagok". Svédország. Az államvasutak átalakítása villamosüzemre. Svédországban már három év óta folynak a kísérletek a svéd gőzüzemű államvasutaknak villamosüzemre való átalakítására nézve. Mint Stockholmból írják, az egyfázisú motorrendszer feltalálásával a kérdés technikailag teljesen megoldottnak tekinthető. Minthogy pedig az új rendszerű áramfejlesztés hasonlíthatatlanul olcsóbb az eddig használt áramfejlesztő rendsze reknél, az átalakítás Svédországban immár semmiféle akadályokba nem ütközik. Szakszerű számítások szerint, alapul véve az 1905-ik évi forgalmát és beleértve a villamos-mozdonyok beszerzési árát is, az összes svéd államvasutak vonalainak átalakítása villamos-üzemre 50 millió svéd koronába fog kerülni, ami körülbelül 80 millió magyar koronának felel meg. Perzsia. A sah és az alkotmány Teheránból sürgönyzik, hogy az angol és orosz követségek hragománjai hétfőn egy óráig tartó kihallgatáson voltak a sahnál. A sah közölte velük rendíthetetlen szándékát, hogy alkotmányt ad az országnak, rámutatott azonban a papságnak ezzel ellenkező irányban való agitációjára és kijelentette, hogy külön állandó és messzemenő felhatalmazásokkal ellátott tanácskozó testületet hív össze, amely 40 tagból áll, akiknek soraiban hercegek, előkelőségek és kereskedők vannak. A kereskedelmi költségvetés. — A képviselőház ülése. — A belügyi költségvetéssel végeztek egy délelőtt, ellenben a kereskedelmi tárca költségvetésének még az általános vitája sem ért véget. Nem az ország iparának vagy kereskedelmének valami nagy szeretetéből, hanem a munkásbetegsegélyző-pénztárak és a szociáldemokraták miatt tartózkodnak némely urak olyan sokáig ennél a tárgynál. A kormány ipar-és kereskedelmi politikája — amire pedig nagy szükség volna — alig részesül néhány mondatnyi bírálatban, de a betegsegélyző pénztáraknál alkalmazott „izgatók"-nak a „horribilis" fizetéséről órák hosszat elbeszélnek némely túlságosan jól ismert urak. Hétfőn délelőtt Polónyi volt soron a nagyerejű köpködésben. Előtte Somogyi és Sümegi Vilmos függetlenségiek beszéltek alig háromnegyed óráig, a délelőtti ülésnek ezenfelül való nagy részét pedig Polónyi úr foglalta le magának. A sztrájkjogról szólt először. A sztrájkokról is, valamint azokról „a rettenetes pusztításokról, amelyeket a sztrájkok a nemzeti közvagyonban néhány esztendő alatt okoztak." — Én a sztrájk kérdését nem ok nélkül hozom föl — mondotta — mert úgy látom a kereskedelmi államtitkár úr között és közöttem ebben a kérdésben irtóztató nagy differencia van. Utalok arra, hogy az államtitkár úr a pécsi kongresszus alkalmából nyíltan proklamálta a sztrájknak jogosultságát. — A kollektív szerződések betartása mellett — védekezett Szterényi. — Köztünk — folytatta Polónyi — senki sem lesz, aki a munkának szabadságát, a munkásnak egyéniségét, egyesülési jogát tiszteletben ne tartaná, meg ne védené. Más kérdés az, hogy van-e valakinek joga a szerződéssel biztosított munkát a szerződés tartama alatt abbahagyni, vagy nem? Itt van a kérdés. Az államtitkár úr most proklamált és örvendenék ha helyes konklúzumban találkoznánk, mert különben az államtitkár úr részemről erős támadásban részesül. Magát a sztrájkkérdést a fekete lelkű Ravasz a következőképpen tisztázta: — A sztrájk jogosultságának olyan proklamálása, amint az a gyakorlatban ma érvényesül, hogy az a munkás kilesi a munkaadóra való legvégzetesebb pillanatokat és a megkötött szerződés ellenére egyenesen zsarolási szándékból, beszünteti a munkát, tönkreteszi a munkaadót a kártalanításnak még a lehetősége nélkül is, ez olyan princípium, amely ha akár a köztudatban, akár törvényhozási úton kodifikációt nyerne, sarkaiból forgatná föl az államot és annak minden institúcióját. Ruca Barna, minden szennyembernek állandó és piszkos Sancho Panzája szólt akkor közbe: — Az egész jogrendet forgatja föl. Polónyi „tisztázott" tovább. — Sarkalatos kérdés az, hogy a sztrájk fogalma alatt mit értünk. Föltétlenül biztosítandónak tartom a munkás javára azt a jogot, hogy munkája senki által, a tőke által se zsákmányoltassék ki, föltétlenül biztosítandónak tartom azt a jogát, hogy munkáját tetszése szerint bocsássa bérbe és tetszése szerint állítsa rendelkezésre. Minden olynem.