Népszava, 1909. február (37. évfolyam, 27–50. sz.)
1909-02-25 / 47. szám
1909 február 25. NÉPSZAVA helyett egy mindenesetre gyöngébbet kapunk. Nagy kérdés, vájjon ez az új bank, amely természetesen csakis a rendezett valuta alapján állítható föl, képes-e ezt a rendezett valutát föntartani ? De ha csak azt vesszük, hogy oly csekély értékkülönbségek állanak be az osztrák és magyar bankjegyek között, mint amilyenek például a francia és a belga bankjegyek között ma is fönnállanak, már ez is elegendő arra, hogy megbénítsa az Ausztria és Magyarország közti pénz- és hitelforgalmat, hogy állampapírjainkat és zálogleveleinket végleg kiszorítsa Ausztriából és ezáltal nagy pénzügyi kríziseket idézzen elő. Különösen elhívta a figyelmet egy olyan körülményre, amelyről eddig alig volt szó. Hogy tudniillik az sincsen kizárva, hogy az új kisebb és gyöngébb banka régi és tekintélyes mellett oly szerepet játszanék, mint például a Banca di Napoli a Banca d'Italia mellett, hogy még Magyarországon is a nagy nemzetközi pénz- és hitelforgalom osztrák értékben bonyolíttatnék le és az önálló bank, amelyben egyesek Magyarországnak közgazdasági diadalát keresik, Magyarországnak közgazdasági megalázására vezetne. Aki ezt mondta, szakember és érti a dolgát s ha a bankügy gazdasági oldaláról annyit törődnék a parlament, mint a politikaival, súlyosan esnék a latba ez a határozott kijelentés, amely a magyar pénzügyi köröknek majdnem egyhangú véleményét fejezte ki. A magyar pénztőkének nem kell a bankönállóság, nem kell az agráriusoknak sem. Hollóéknak azonban kell a bankigazgatóság. Az újoncmegajánló javaslat mert nem teljesítette a paktumban vállalt kötelezettségeit. — Bocsánat, — szólt megint Justh elnök — a paktum még kevésbé van napirenden, mint a bankkérdés. — Bizalmatlansági szavazatomat indokolom meg, — szabadkozott Farkasházy. — Senki nem adott be bizalmatlansági indítványt. Most az újoncmegajánlást tárgyaljuk. Csak erről beszélhet a képviselő úr. Farkasházy tehát kapta magát és szó nélkül leült. Utána Nagy György határozati javaslatot terjesztett be, amely szerint az önálló bank intézményes biztosítása nélkül a „császár" ne kapjon katonát. Kmety Károly nem ért egyet Nagy határozati javaslatával, mert nem lát szükségesnek semmiféle külön megkötést. — A képviselőház többsége — mondotta — szilárdan és rendületlenül áll meg az önálló bank mellett. Már most figyelmezteti a többséget, hogy a közös bankra vonatkozólag javaslatot ebben a Házban a sürgősség alapján tárgyalni nem lehet. Tehát ha még kisebbségben maradnának az önálló bank hívei, akkor is megakadályoznák a közös bank szabadalmának meghosszabbítását. A javaslatot elfogadja. Manujlovics radikális szerb a következő kijelentéseket teszi: — Az újoncjavaslatot nem fogadom el. De Maniu Gyula minapi beszédével szemben ki kell fejtenem a szerb radikálisok álláspontját. A nemzetiségi klubban a közjogi kérdések nyílt kérdések. Szabadon kijelentheti tehát, hogy a szerb radikális párt közjogi téren a függetlenségi párt programmja alapján áll. Programmunk az állandó hadseregnek alkotmányos úton leendő megszüntetését szorgalmazza. Mert a szerbek a magyar államiság rovására nem kívánják szolgálni a monarchia nagyhatalmi törekvéseit. A radikális szerbek világosan és határozottan kívánják az önálló vámterületet, az önálló jegybankot és a perszonális unió alapjára fektetett Magyarországot. Követelik tehát az önálló magyar hadsereget is és a magyar nyelvnek a hadseregben való teljes érvényesülését. Ez a szerb radikális párt programmja. 4 sibiSky•bálpárti beszélt utána. Közben kérte a Házat, hogy a tárgytól eltérhessen, de mielőtt az elnök szavaztatott volna, a határozatképesség megállapítását is kérte. A Ház nem volt határozatképes. Tíz perc szünet után szavaztak. Nem adták meg Bozókynak az engedelmet a tárgytól való eltérésre. Aztán áttértek az interpellációkra. Popovics Dusán a szerb felségárulási per ügyében interpellálta meg a kormányt. Bozóky balpárti megkérdezte a miniszterelnököt, van-e tudomása arról, hogy Bilinski osztrák pénzügyminiszter a közös bank mellett nyilatkozott és annak a reményének adott kifejezést, hogy a bankközösség továbbra is fönn fog maradni? Ha tudomása van erről, hajlandó-e végre valahára a Házat tájékoztatni arról, hogy mi a kormány programmja az önálló magyar nemzeti bank kérdésében ? • mintha a forradalmi szocializmus lapjában foglalnak helyet oda nem való közlemények. Tény az, hogy a szépnek és forradalminak oly kitűnő alkotásaival, aminek a forradalmi szocializmus lapjába valók, sokkal nagyobb mértékben találkozunk az úgynevezett „modernek" csoportjában, mint a másikban. Anélkül, hogy ez utóbbinak az értékét és jelentőségét el akarnám vitatni, konstatálom, hogy a forradalmiságukban talán konzekvensebbek ezek, de nem az alkotásaik művészi voltában, amiből megint csak az következik, hogy a Népszava szépirodalmi részéből csak úgy ki kell hagyni a forradalmárok művészietlen dolgait, mint a művészek tendencia nélküli dolgait, mert amint nem a párttagság az, ami a forradalmi művészetre kvalifikál, azonképpen a pártmozgalomban való nagyszabású részvétel sem pótolja egyes esetekben a művészi tényezők hiányát. Ha a Népszavát csak művészi kérdésekben igen jártas munkások olvasnák, kiket egy szentimentális líra egy percre lefoglal és gyönyörködtet s nem is lát egy szépirodalmi közleményben mást, mint szórakoztató eszközt melynek az a hivatása, hogy mentől szebb legyen, még akkor is kérdéses, hogy van-e helye az ilyesminek egy tisztán a szocialisztikus mozgalomnak szentelt lapban. De a jelen helyzetben, amikor arról van szó, hogy a Népszava kárpótolja az újdonsült vagy még csak leendő szocialistát, megszokott polgári lapjának szépirodalmi mellékleteiért, akkor a forradalmi követelmények éppoly elengedhetetlenek, mint a művésziek. A miniszterelnök nem válaszolt. Mezőfi a háborús hírek miatt interpellálta meg ugyancsak a miniszterelnököt. Kérdi a miniszterelnököt, igaz-e, hogy küszöbön a Szerbia elleni háború és maholnap bevonul oda az osztrák-magyar hadsereg. Kérdést intéz a miniszterelnökhöz, hajlandó-e a magyar közvéleményt megnyugtatni. Majd azt fejtegeti, hogy Aehrenthalnak egy 1608-ban kelt dekrétum alapján nincs joga a magyar nemzet nevében háborút indítani. Az ülés fél három órakor ért véget. került tárgyalásra a képviselőház szerdai ülésén. Határozatképes számban csak délfelé gyűltek össze s egészen ellaposodott volna a vita, ha a szónokok a napirenden lévő javaslat helyett a bankról, meg a nemzetiségi kérdésről nem beszélnek. Ez aztán egymásután provokálta az elnöki figyelmeztetéseket, amelyek közül megint érdekes összekoccanások kerekedtek. Az előadó után Farkasházy hatpárti szólott elsőnek a javaslathoz. Kifogásolja, hogy a honvédelmi miniszter nem tájékoztatja előzőleg a Házat a katonai kérdésekről, amelyek előbb-utóbb napirendre kerülnek. — A kormányt kell rászorítanunk arra — mondotta —, hogy minden kérdésben folytonosan tájékoztassa a nemzetet törekvéseiről. A bankkérdésben is tökéletesen tájékozatlanok vagyunk. Hisz ez tarthatatlan állapot. Ha a kormány nyilatkozott, a többségnek módjában van az állásfoglalás .. . Itt az elnök megállította: — Figyelmeztetem, hogy a bankkérdést ilyen tüzetesen tárgyalni nem lehet, mert az most nincs napirenden. — Elég baj, elég szomorú ... — sóhajtott egy bal párti. Farkasházy ezután a kormány bűnlajstromát sorolja föl. Bizalmatlan a kormány iránt, vészi célra szolgáló lapban, mint azt Somogyi Béla elvtárs igen okosan kifejtette. Hogy mit tart valaki szélnek, azt nehéz ellenőrizni, nem is fontos; de hogy mi forradalmi, az nem magánvélemény dolga, hanem a szocialista célok meg a proletárlelkek ismerésének, vagy nem ismerésének kérdése. Ez az, ami épp úgy megkülönbözteti a szocialista művészt a burzsoá művésztől, mint a szocialista politikust a polgári politikustól és a szocialista tudóst a polgári tudóstól. Nem látom indokoltnak magát a modern és szocialisztikus művészetnek ezt a merev elkülönítését sem. Ez igen könnyen abba a gyanúba keverhetné a szocialista művészetet, mintha annak volna egy konzervatív ága is, vagy éppen maga volna a konzervatív művészet, más valami modernebb művészettel szemben. Elvégre azt, hogy valami forradalmi-e épp oly kevéssé lehet azon mérni, hogy annak írója tagja-e a magyarországi szociáldemokrata pártnak vagy nem, mint azon, hogy valaki belépési szándékát állandóan több lírai költeményben bejelenti. A dolognak személyi oldala tehát nincs is. Az, hogy valakire a szaktársi szeretet rásüti a nyafogást, még nem bizonyítja, hogy az illető megvádolt író vagy költő nem tud igen forradalmi is lenni, viszont másfajta termékének nincs helye a Népszavában. Aki érdeklődik és tisztán művészi szempontból érdeklődik az illető költő vagy író egyéb dolgai iránt is, azokat más újságokban is el fogja olvasni, ami sokkal kisebb baj szociális szempontból. Rauchék kozák uralma. Zágrábból jelentik. A hatóságok a képviselők által egybehívott beszámoló-gyűléseket sorra betiltják. Krepelka Milán képviselő Grubisnopoljén beszámoló beszédet akart tartani, de a hatósági közegek a gyűlést szétoszlatták és a képviselőt a kerületből kitoloncolták. Ugyanígy járt Obradovics Pál képviselő, aki Gracsacon akart beszámolót mondani. Magyar békéltetés. Az állam szociálpolitikai iránya az egész ország munkásügyeire döntő jelentőséggel bír. A belügyminiszter és kereskedelmi miniszter munkásellenes hajszája az egész vonalon követőkre talál. A főváros hivatalnokai a felfüggesztett szervezetekben bámulatos leleményességgel és buzgalommal iparkodnak adatokat szerezni, hogy a feloszlatást elérhessék. Sok esetben hatáskörüket messze túllépve, a kihallgatott tanukat különböző hazugságokkal iparkodtak a szervezetek ellen való vallomásokra bírni. A magyar-belga gyárban ezelőtt négy héttel bérharcba léptek a vasesztergályosok. Őket követte ennek az osztálynak a többi munkása. Jelenleg 104 a bérharcban állók száma. Négy hétig hivatalos részről nem történt semmi kísérlet az ellentétek kiegyenlítésére. Végre a VI. kerületi elöljáróságnak eszébe jutott, hogy több mint száz munkás lévén érdekelve, kötelessége a békéltetést megkísérelni. Kiküldtek tehát egy Sebő nevű fogalmazó gyakornokot, hogy intézze el a dolgot. Legalább hadd tessék-lássék úgy a dolog, mintha az elöljáróság is törődik a munkásügyekkel. Sebő uram beállítván a gyárba, bezárkózott az igazgatóval és valami másfél óráig békült vele. E békéltetés eredménye kitűnt akkor, mikor a munkások megbízottait is behívták az irodába. Sebő ugyanis fölolvasott egy kész jegyzőkönyvet, amelynek tartalma az volt, hogy a gyár igazgatója nem tárgyal a munkásokkal, sőt tizennégy mun-Régi hagyománykép szoktuk meg, hogy a művészetben valami csodásan és megfélemlítően tiszteletreméltót lássunk, éppúgy mint az ősember nézte babonás félelemmel a természetnek előtte ismeretlen erőit és vette körül nagy tisztelettel azt, aki valamivel közelebb állott ezen erők ismeretéhez. Ehhez hasonló az a nagy, misztikus kultusz, mellyel a különböző művészeti irányok képviselőit saját külön köreik körülveszik. Ezzel le kell számolni ! Ne lássunk költőkben, írókban apostolokat, hanem embereket, akik nekünk aszerint hasznosak, vagy károsak, amint céljainkat előmozdítják vagy hátráltatják. És amint mi a gazdasági téren és a társadalmi élet egyéb terein is azért küzdünk, hogy mentől nagyobb részünk legyen a szociális viszonyok intézésében, mentől hatalmasabb tényezőként szerepeljünk az élet különböző terein azonképpen a művészet terén is mind nagyobb tért kell hódítanunk. Ennek pedig nem az a módja, hogy elriasztjuk a forradalmi „moderneket" is, hanem ellenkezőleg, módot adunk minden forradalmi hangnak a kifejlődésre és érvényesülésre a művészinek és irodalminak, csak úgy, mint a politikainak és a tudományosnak. Ha a modernekre ráfér egy kis forradalmiság, akkor a mi forradalmáraink sem fogják kárát vallani, ha egy kicsit megbarátkoznak azzal az új hanggal és művészi formával, melyet a „modern" fiatal gárda megüt. Ezt a művészi föllendülést azonban kevevesebb apostolkodással és kevesebb mártírpózzal is meg lehet csinálni. 3