Népszava, 1909. március (37. évfolyam, 51–76. sz.)

1909-03-02 / 51. szám

4 Róberté, aki azt erősítgette, hogy a föld­birtok adóterhei aránylag sokkal nagyobbak, mint az ipar, kereskedelem és szabadfoglal­kozás adóterhei. Ezen nézetének támogatására igen sok adatot hordott föl a főagrárius, amelyekből kiderül, hogy a vagyonos osztályok — akár földművelésből, akár más foglalkozás­ból élnek — kibújnak az adó alól, így Zselénszky elmondotta, hogy Budapesten volt 46 tőzsdelátogató, ezeknek átlagadója pótlékkal együtt volt 282 korona, 12 bankár, ezeknek átlagadója 268 korona volt, 12 közjegyző, ezek átlag évenként fizettek 988 koro­nát, 782 ügyvéd, ezeknek átlagadója 272 korona, 42 műépítész, ezeknek átlagadója 528 korona, 41 gabonakereskedő, ezeknek átlag­adója 1062 korona, 45 gyógyszerész, ezeknek átlag­adója 958 korona, 1080 szatócs, ezeknek átlagadója 126 korona. A vidéken volt 375 pénzüzér vagy bankár, ezeknek átlagadója 180 korona, 220 köz­jegyző, ezeknek átlagadója 408 korona, 3112 ügy­véd, ezeknek átlagadója 158 korona, 2750 orvos, ezeknek átlagadója 122 korona, 507 építész, ezek­nek átlagadója 198 korona, 2252 gabonakereskedő, ezeknek átlagadója 162 korona, 1160 gyógyszerész, ezeknek átlagadója 212 korona, 26.030 szatócs pe­dig, melyeknek átlagadója 62 koronát tett ki. Ezekkel szemben kiszámította, hogy Új­aradon, egy temesmegyei községben mi az átlagadója egy egész telkes, egy féltelkes és egy negyedtelkes gazdának; összeadtam az egytelkes, féltelkes és negyedtelkes gazdák adóját, elosztottam a számokat a gazdák számával és a következő eredményre jutottam: Egy njaradi egésztelkes gazdának átlagadója — ez volt 1896-ban — 432 korona 76 fillér, a féltelkes gazdáé 179 korona 62 fillér, a negyedtelkesé pedig 115 korona 40 fillér volt. Tehát a budapesti tőzsdelátogatók vagy bör­zsánerek, pénzüzérek vagy bankárok, ügyvédek, orvosok, műépítészek, szatócsok, a vidéki pénz­üzérek vagy bankárok, közjegyzők, ügyvédek, or­vosok, építészek, gabonakereskedők, gyógyszeré­szek és szatócsok átlag kevesebb adót fizettek, mint egy temesmegyei telkesgazda és egy njaradi telkesgazdánál átlag több adót csak egy budapesti közjegyző, egy budapesti gabonanagykereskedő és egy budapesti gyógyszerész fizetett. Ha most az ember fölidézi a földadójavaslat képviselőházi tárgyalása folytán merkantilis oldalról fölhozott vádakat, amelyek szerint a nagy földbirtok kibújik az adóterhek alól, akkor el lehet mondani, hogy a vagyonos osztályok képviselőinek marakodásából gyö­nyörűen kiderül az az általunk olyan gyak­ran hirdetett igazság, hogy Magyarországon igazán megadóztatva csak a szegény em­ber van. Több, de jelentéktelen hozzászólás után ál­talánosságban elfogadták a javaslatot és a részletes tárgyalást a csütörtöki ülésre tűz­ték ki.­govina autonómiájának követeléséről. Szer­biának meg kell értenie, hogy a boszniai kérdés és a most fölvetett szerb kérdés között nincs összefüggés. 3. Ha Szerbia gazdasági előnyöket akar elérni, a bécsi közös külügyi kormány kész a belgrádi kabinettel közvetlen tárgyalásokba lépni, de csak akkor, ha a két előbbi föltételt telje­sítette. A hatalmak közös akciójából, csak Oroszország vonja ki megint magát. Az állítólagos nagyszláv érdek nem engedi meg, hogy a közbelépésben részt vegyen, mert akkor a szlávok azt hihetnék, hogy Szerbiát cserbenhagyta Ausztria-Magyar­ország érdekében. A monarchia kijelentései után eszerint Szerbiától függ, hogy a tett javaslatokat mérlegelje s azok elfogadásával a békés megoldás útját egyengesse. Oroszország ha­tározatlan magatartása bizonytalanságban tartja ugyan a helyzetet, de azért a leg­újabb események hatása alatt a háború ve­szedelme lényegesen csökkent. Eszerint nem túlságos fontosságú az a belgrádi jelentés, amely szerint a szerb mozgósításról szárnyrakelt híresztelések napról-napra igazaknak bizonyulnak A mozgósítás három hadosztályra terjed ki, a dunai, a sumadjai és a Drina-hadosz­tályra. Ezeket a csapattesteket az ország belsejébe irányítják s a csapatösszevonások középpontja Mladenovac. Háború esetén az a terv, hogy a hadsereg föladja a Duna és a Száva mentén levő városokat. Londoni körökben tudni vélik, hogy Nikita montenegrói fejedelem illetékes he­lyen kijelentette, hogy a saját helyzetének megerősítése végett kénytelen ragaszkodni ahhoz a követeléshez, hogy az osztrák­magyar monarchia engedje át Montenegró­nak Spizzát. Ha ezt az engedményt akár terület-átengedés, akár bérlet útján meg­szerzi Montenegro, kész különválni Szer­biától. A „Newyork Herald" párisi kiadása be­szélgetést közöl, amely a lap konstantiná­polyi tudósítója és Hilmi pasa között tör­tént. A lap szerint a nagyvezír fölötte meg van elégedve az osztrák-magyar monarchiá­val kötött megegyezéssel. Azt is mondta Ililmi pasa, hogy a porta megállapodásai úgyszólván készek Törökországgal és Bul­gáriával. Ez a megegyezés is rövid idő alatt létre fog jönni, ami pedig Szerbiát illeti, a porta Belgrádból olyan jelentése­ket kapott, amelyek arra vallanak, hogy a békés hangulat kezd fölülkerekedni. A békés megoldás útján. — A monarchia föltételei Szerbiával szemben. — Török-bolgár megegyezés is készül. — Megírtuk a Népszava vasárnapi számában, hogy a hatalmak képviselői fölszólítják Szerbiát, hogy hagyja abba a hadikészü­lődést és főképpen mondjon le az osztrák­magyar monarchiával szemben a területi igényekről s ha mindezt kötelezően igéri, a hatalmak kezességet vállalnak, hogy Szer­bia értékes gazdasági engedményeket kap Ausztria-Magyarországtól. . A bécsi külügyi kormány most bizalmasan közölte az illetékes hatalmak kabinetjeivel, hogy a következő feltételek mellett kész Szerbiának gazdasági előnyöket biztosítani: 1. A szerb kormány jelentse ki közvet­lenül és a leghatározottabban az osztrák­magyar monarchia bécsi külügyi kormánya előtt, hogy Ausztria-Magyarország irányá­ban korrekt és barátságos politikát fog kö­vetni. A barátságos és korrekt politika pe­dig­­azt föltételezi, hogy a szerb kormány abbahagyja a katonai készülődéseket. 2. Mondjon le a belgrádi kormány a területi kárpótlásról ! Bosznia-Herce­ NÉPSZAVA iík * március 3. A munkásság és a lakásínség. — Küldöttség a polgármesternél. — Február hó 8-án a VII. kerületi pártszerve­zet nyilvános gyűlést tartott a lakásnyomor ügyében. Határozati javaslatot fogadtak el, melyben azt kérték a fővárostól, hogy lakás­kérdés tárgyában szaktanácskozást hívjon össze, hogy ott a pártszervezetek — mint a lakók jelentékeny részének képviselői — ki­fejthessék reformprogrammjukat. E határozati javaslatot február hó 15-én küldöttség nyúj­totta át dr. Bárczy István polgármesternek, aki azt felelte, hogy szaktanácskozásoktól nem vár sokat, hanem nyújtsák be a párt­szervezetek indítványukat, hogy azt a tanács előkészítő javaslatában fölhasználhassa. Ennek alapján a főváros végrehajtó bizottsága ki­dolgozta a reformprogrammot, amelyet már­cius hó 1-én nyújtott át száztagú küldöttség a polgármesternek. A küldöttség szónoka, Rády Sándor elvtárs beszédében hangoztatta, hogy a munkások keresetüknek 50—60 százalékát fizetik el lak­bér címén, amihez járul még a türhetlen élelmiszer-drágaság, úgy, hogy Budapesten munkásembernek csaknem lehetetlen a meg­élhetés. Vázolva a lakásviszonyokat, kiemelte, hogy a munkások úgy kénytelenek segíteni magukon, hogy ágyrajárókat tartanak, ami nemcsak a közegészségre fölötte káros, de megmételyezi a családi életet és tönkreteszi a közerkölcsöket. Beszéde végén Rády elvtárs a következő memorandumot nyújtotta át a polgármes­ternek : Tekintetes Székesfővárosi Tanács! A magyarországi szociáldemokrata párt fővárosi végrehajtó bizottsága annak föntartásával, hogy a lakáskérdés terén még átmeneti reformok gyors, teljes és tisztességes megvalósítása is csak a viri­lizmustól ment, népképviseleten alapuló, általános, egyenlő, titkos választójog alapján választott és aránylagos képviselet alapján összeállított képvi­selőtestülettől várható: — a következő reformok megvalósítását vette föl programmjába, melyeknek elfogadását és megvalósítását kéri a tanácstól és képviselőtestülettől : 1. A főváros közgyűlése mondja ki, hogy tel­keit tulajdonából semmiféle címen ki nem bo­csátja, hanem igyekezni fog azokat szaporítani és saját kezelésében kisebb-nagyobb bérházakkal beépíttetni. 2. A bérházakban elhelyezett összes községi hi­vatalokat, iskolákat stb. külön e célra építendő önálló épületekben helyezi el. Egyszersmind tel­kein azonnal és nagy arányokban megkezdi az építkezést, legelső­sorban munkáslakások és népszállók építését. Az építkezést addig foly­tatja, amíg a fővárosban lévő lakásoknak legalább három százaléka üresen nem áll. A város fejlő­désével együtt emelkedő lakásszükségletet pedig oly módon elégíti ki, hogy az üresen álló lakások aránya alább ne szállhasson. 3. Az építkezés költségeinek fedezésére első­sorban állami kölcsön veendő igénybe, másod­sorban árvaszéki pénzek, alapítványok stb., har­madsorban törlesztéses kölcsön. 4. A főváros bérházait maga kezeli. 5. A főváros saját kezelésében azonnal tégla­gyárat épít, ahonnét nemcsak a saját építkezései­hez szükséges téglamennyiséget fedezi, hanem magánosoknak is ad el téglát lakások építésére. 6. A főváros az üresen levő összes telkekre pro­gresszív értékemelkedési adót vet ki. 7. Addig is, amíg a főváros törvényhozásilag kö­telezve, vagy legalább is jogosítva nem lesz a te­rületén levő összes telkek és házak megváltására, kívánjuk, hogy a főváros belterületén (a Lipót­körút, Podmaniczky-utca, Aréna- Rákóczi-, Köz­temető-, Orczy-út, Gróf Haller-utca, Dunapart, At­tila-, Krisztina-, Margit-körút által határolt terüle­ten) levő üres, vagy kellően be nem épített tel­kekre azoknak a tulajdonosaik által bevallott ér­téke alapján két százalék községi adót vessen ki. Kellően be nem épített teleknek az olyan tekin­tetben, amelyen 20 évnél régibb földszintes, vagy 30 évnél régibb egyemeletes ház áll, kivévén az ipartelepeket. A községnek jogában áll az ilyen telkeket öt év után a tulajdonos által adóalapul bevallott értékben magához váltani. 8. A magánépítkezés előmozdítására a főváros állást foglal a miniszterelnökség szakhivatalával — a fővárosi közmunkák tanácsával — szemben, avégből, hogy az építkezés egyszerűbbé és ol­csóbbá tétessék. 9. A főváros törvényhatósága sürgős szabály­rendeletben kimondja, hogy addig is, amíg a la­kások árának maximuma megszabva nincs és amíg a lakásoknak legalább három százaléka nem áll üresen, a lakások ára nem emelhető, még lakó­változás esetén sem. 10. Lakáshivatal létesítendő, melynek feladata a lakásfelügyelet, a teljes lakás­statisztika készítése és nyilvános, ingyenes lakásközvetítés az üres la­kások kötelességszerű bejelentésével. 11. A főváros minden eszközzel hasson oda, hogy addig is, amíg a polgármester programmja, a városi közlekedés községi kezelésbe való át­vétele meg nem valósul, minden eszközzel kény­szeríti a villamosvasút-társaságokat arra, hogy összes vonalaikon nagyon olcsó napi, heti és havi munkásjegyeket adjanak ki. Kérjük, hogy ezen indítványunkat a tanács tegye magáévá és elfogadás céljából a lakáskér­dés tárgyában összeülő rendkívüli közgyűlés elé terjessze. Budapest, 1909. évi március hó 1-én. Tisztelettel A magyarországi szociáldemokrata párt fővárosi végrehajtó bizottsága. A polgármester átvette ezt a memorandumot és a következőket mondta a küldöttségnek:

Next