Népszava, 1909. április (37. évfolyam, 77–102. sz.)
1909-04-01 / 77. szám
XXXVI. évfolum. Budapest, 1909 április 1. csütörtök. 77. szám. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre. . . 19.20 kor. | negyed évre. 4.80 kor. fél évre . . . 9.60 . | egy hóra. . . 1.60 V EGYES SZÁK ÁRA 6 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VII., RÁKÓCZI ÚT 32. (Telefon-szám 54—94.) KIADÓHIVATAL: VII., NYÁR UTCA 1. SZ. (Telefon-szám 82—61.) Lapunk mai száma 14 oldal . A klerikálisok a pártvezetőség jelentéséről. A szociáldemokrata párt vezetősége minden esztendőben a pártgyűlés előtt beszámol egy évi munkájának eredményéről, a mozgalom állásáról és a párt gazdasági ügyeiről. A szociáldemokrata párton kívül nincs egyetlen párt sem, amely ilyen nyílt, tiszta számadást ad dolgairól. A polgári pártok csak rágalmazni tudnak. Állandóan emlegetik a munkásfilléreket, de a saját működésükről, pénzügyi gazdálkodásukról sohasem számolnak be a nyilvánosságnak. A klerikálisok még sohasem adtak ki olyan jelentést, amely bepillantást engedne abba a boszorkánykonyhába, amelyben az egész nép szellemi megmérgezésén dolgoznak. A néppárt az utóbbi években rengeteg összegeket fordított az agitációra. A jogtalanul birtokukban tartott „egyházi javak" milliós jövedelmeinek egy részét elvonták az eredeti rendeltetésétől, hogy a harc és az agitáció céljaira embereket vásároljanak, akik dús fizetésért, a legtöbb esetben meggyőződésük ellenére, a klerikalizmus ügyét szolgálják. A Huszár Károly- és Szalánczi Andor-féle díszmunkások sokkal nagyobb fizetést húznak, mint a szociáldemokrata párt bármely alkalmazottja. Ez azonban nem tartja őket vissza attól, hogy minden alkalommal fölemlítsék a korrupciót, a nép fillérein élősködőket és mindazokat a rágalmakat, amelyek a csuhások fegyvertárának erősségei. Sőt éppen ezért kell a klerikális megbízottakat érdemükön fölül díjazni. A néppártnak olyan legények kellenek, akik szükség esetén a napot is letagadják az égről. A rágalmazók szemérmetlen munkáját jól meg kell fizetni. A szociáldemokrata párt elég erős ahhoz, hogy évi jelentéseiben az igazat megírhassa. Nincs semmi okunk arra, hogy a valóságot meghamisítva, állandóan óriási fejlődésről és nagy győzelmekről számoljunk be. A szociáldemokrata pártnak nem ártott semmit, hogy a polgári pártok minden esztendőben hűségesen eltemették. A koalíciós őrjöngés tetőfokán, a polgári lapok szerint, minden héten vagy tízezer munkás lépett ki a szervezetekből. A szakegyletekben akkor 71.000 munkás volt szervezve. Ezek közül — a koalíciósok híradásai szerint — kilépett 350.000, de a legközelebbi hiteles kimutatás szerint az év végén mégis skb.OOD-re növekedett a szervezett munkások száma. A szociáldemokrata pártnak a legutóbbi három év folyamán két hatalmas ellenféllel kellett megküzdeni. Az egyik a koalíciós kormány leplezetlenül alkalmazott erőszaka, a másik a gazdasági válság. A gazdasági válság az állami erőszaknál is erősebb ellenfél. Csak a néppárti tudatlanság tagadhatja le azt, hogy egy munkáspárt erejét óriási mértékben gyöngíti az, ha a munkások tízezrei munka nélkül sétálnak. Megjegyzendő, hogy a bajnak kisebbik része az, hogy a munkások nem képesek taojárulékaikat megfizetni. Ennél sokkal jobban megőrli a szervezet erejét az, hogy a munkáltatók a gazdasági válságból eredő nyomorúságot kihasználva, a munkásokat ideiglenesen távol tarthatják a szervezettől. A csuhások lapja, az „Alkotmány" keddi lapjának vezércikkében foglalkozik a pártvezetőség jelentésével. Teljesen érthető, hogy a klerikálisok figyelmen kívül hagyják azokat a nehézségeket, amelyekkel a pártnak meg kellett küzdenie és ingyen eltemetik a szociáldemokrata pártot. Sajnos, hogy ezt a temetési készséget a csuhások nem viszik át az egyes emberekre, hanem a tényleges halottakat is búcsúztató nélkül hagyják, ha hozzátartozóik a költséget nem nyomják előre a markukba. A cikk azzal kezdődik, hogy a „szociáldemokraták a közéletben azonnal elvesztették súlyukat, mihelyt a bécsi abszolutizmus napja nem ragyogott feléjük." „A párt nem fejlődik, hanem határozottan visszafejlődik." „A magyar nép konzervativizmusa, munkásságunk nemzeti tradíciói és egész fajunk keresztény alapérzése gátat emeltek a forradalmi áramlatoknak." Üres szólamok és rágalmak ellen a tények ereje bizonyít a legjobban. Nemcsak a csuhások, hanem az összes koalíciósok állandóan hangoztatják, hogy a szociáldemokrata párt a „darabontok" alatt volt a leghatalmasabb. Ezt a legendát a pártjelentések hiteles adatai fényesen megdöntik. A „darabontok" uralmának idejére 1905—1906. évi pártjelentés esik. az Ez a jelentés 1906 április 31-éig számol be a mozgalomról. Adatai szerint a párttitkárság bevétele pártadóból 13.595 korona és 57 fillér volt. A központi pártlapok bevétele 198.967 korona és 49 fillér. A szakszervezeti tagok száma 71.000. A koalíció uralmának első évében, 1906. évi áprilistól 1907. év áprilisáig, a pártadóból befolyt 27.723 korona, a pártlapok bevétele 274.000 korona volt; a szakegyleti tagok száma 145.000-re emelkedett. Az 1907. évi március hó 15-étől, 1908 március hó 15-ig terjedő jelentés adatai szerint: a pártadóból befolyt 34.409 korona. A pártlapok bevétele 363.172 korona volt. A szakegyleti tagok száma 150.000. A kedden megjelent pártjelentés szerint: a pártadóból befolyt 40.ZSS korona; a pártlapokból 362.795 korona; a szakegyleti tagok száma pedig 122.900. A szakegyleti tagok száma minden esztendőben a szaklapok példányszáma után van számítva. A mérleg tehát a következő: A szociáldemokrata párt pártadó-bevételei és a lapok jövedelme nem százezrekkel rendelkező püspökök zsebéből kerül ki. Készséggel elismerjük és büszkék vagyunk rá, hogy a párt egész jövedelme a munkások filléreiből kerül ki. Ezért nincs a Népszava azon a listán, amely azoknak a lapoknak neveit közli, amelyek a „darabontoktól" pénzt kaptak. Az „Alkotmány" szintén ott díszeleg a sorban. A Népszava és a párt a koalíciós néprontóktól sem kap egy fillér „átalányt" sem. A katolikus sajtóegyesület 186.197 korona és 70 fillér püspököktől összekoldult vagyonából sem minket, hanem az „Alkotmány" mocskolódásait fizetik. Tehát tényleg csak munkásfillérek képezik a párt jövedelmét. Ezt a csuhások is így hirdetik. Ámde ennek elismerése egyszersmind azt is jelenti, hogy amely mértékben szaporodik a párt jövedelme, olyan mértékben növekedik híveinek száma. A nép tehát — bármint szeretné az „Alkotmány"— nem konzervatív, nem követi a hazafiias népbolondítókat és nem veszi be a klerikálisok népbutító maszlagját. A szakegyleti tagok száma kisebb lett. Ezt senki sem tagadja. E jelenség okát azonban maga a klerikális újság magyarázza meg, nagy örömmel írván: „a szociáldemokrata szervezeteket száz számra oszlatta föl a hatóság törvényellenes cselekedetek miatt. A népbolondító klerikálisok „törvényellenes cselekedetnek" nevezik azt, hogy a szervezetek a munkások gazdasági jólétének emelésére törekedtek. Az összes szervezeteket az uszítók denunciálására oszlatták föl. A kereszténydemokrácia az uszítók és kizsákmányolók buzgó védője lévén, örül annak, ha a munkások jogait elkobozzák. Csak olyan munkások kedvesek előttük, akik a legényegyletekben jámbor türelemmel fogyasztják el a keresztény-szociális ablakot. Ennyit a klerikális bírálat érdemi részére és arra, hogy a nép szökik a szociáldemokrata párt kötelékéből. A többivel már gyorsan végezhetünk. A klerikálisok, a jelentés hangjáról szólva, közlik a szerintük legdurvább kitételeket. Ezek között a rendőrségi vérengzések fejezetéből éppen azokat a szavakat inkriminálják, amelyeket a koalíciós polgári lapok írtak a rend- Pártadó Pártlapok Szakegyleti kor. ker. tagok száma 1905/1906 13.595 198.967 71.000 1906/1907 27.723 274.000 145.000 1907/1908 34.409 363.172 150.000 1906/1909 40.788 362.795 122.900