Népszava, 1909. április (37. évfolyam, 77–102. sz.)

1909-04-01 / 77. szám

XXXVI. évfolum­. Budapest, 1909 április 1. csütörtök. 77. szám. AZ ELŐFIZETÉS ÁR­A: egy évre. . . 19.20 kor. | negyed évre. 4.80 kor. fél évre . . . 9.60 . | egy hóra. . . 1.60 V EGYES SZÁK ÁRA 6 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VII., RÁKÓCZI­ ÚT 32. (Telefon-szám 54—94.) KIADÓHIVATAL: VII., NYÁR­ UTCA 1. SZ. (Telefon-szám 82—61.) Lapunk mai száma 14 oldal . A klerikálisok a pártvezetőség jelentéséről. A szociáldemokrata párt vezetősége min­den esztendőben a pártgyűlés előtt beszá­mol egy évi munkájának eredményéről, a mozgalom állásáról és a párt gazdasági ügyeiről. A szociáldemokrata párton kívül nincs egyetlen párt sem, amely ilyen nyílt, tiszta számadást ad dolgairól. A polgári pártok csak rágalmazni tudnak. Állandóan emlegetik a munkásfilléreket, de a saját működésükről, pénzügyi gazdálkodásuk­ról sohasem számolnak be a nyilvános­ságnak. A klerikálisok még sohasem adtak ki olyan jelentést, amely bepillantást engedne abba a boszorkánykonyhába, amelyben az egész nép szellemi megmérgezésén dolgoz­nak. A néppárt az utóbbi években rengeteg összegeket fordított az agitációra. A jog­talanul birtokukban tartott „egyházi javak" milliós jövedelmeinek egy részét elvonták az eredeti rendeltetésétől, hogy a harc és az agitáció céljaira embereket vásárol­janak, akik dús fizetésért, a leg­több esetben meggyőződésük ellenére, a klerikalizmus ügyét szolgálják. A Huszár Károly- és Szalánczi Andor-féle dísz­munkások sokkal nagyobb fizetést húznak, mint a szociáldemokrata párt bármely alkalmazottja. Ez azonban nem tartja őket vissza attól, hogy minden alkalommal föl­említsék a korrupciót, a nép fillérein élős­ködőket és mindazokat a rágalmakat, amelyek a csuhások fegyvertárának erősségei. Sőt éppen ezért kell a klerikális megbízot­takat érdemükön fölül díjazni. A néppárt­nak olyan legények kellenek, akik szükség esetén a napot is letagadják az égről. A rágalmazók szemérmetlen munkáját jól meg kell fizetni. A szociáldemokrata párt elég erős ah­hoz, hogy évi jelentéseiben az igazat meg­írhassa. Nincs semmi okunk arra, hogy a valóságot meghamisítva, állandóan óriási fejlődésről és nagy győzelmekről számol­junk be. A szociáldemokrata pártnak nem ártott semmit, hogy a polgári pártok min­den esztendőben hűségesen eltemették. A koalíciós őrjöngés tetőfokán, a polgári la­pok szerint, minden héten vagy tízezer munkás lépett ki a szervezetekből. A szak­egyletekben akkor 71.000 munkás volt szervezve. Ezek közül — a koalíciósok hír­adásai szerint — kilépett 350.000, de a leg­közelebbi hiteles kimutatás szerint az év végén mégis skb.OOD-re növekedett a szer­vezett munkások száma. A szociáldemokrata pártnak a legutóbbi három év folyamán két hatalmas­­ ellen­féllel kellett megküzdeni. Az egyik a koa­líciós kormány leplezetlenül alkalmazott erőszaka, a másik a gazdasági válság. A gazdasági válság az állami erőszaknál is erősebb ellenfél. Csak a néppárti tudatlan­ság tagadhatja le azt, hogy egy munkás­párt erejét óriási mértékben gyöngíti az, ha a munkások tízezrei munka nélkül sétál­nak. Megjegyzendő, hogy a bajnak kisebbik része az, hogy a munkások nem képesek taojárulékaikat megfizetni. Ennél sokkal jobban megőrli a szervezet erejét az, hogy a munkáltatók a gazdasági válságból eredő nyomorúságot kihasználva, a munkásokat ideiglenesen távol tarthatják a szervezettől. A csuhások lapja, az „Alkotmány" keddi lapjának vezércikkében foglalkozik a párt­vezetőség jelentésével. Teljesen érthető, hogy a klerikálisok figyelmen kívül hagy­ják azokat a nehézségeket, amelyekkel a pártnak meg kellett küzdenie és ingyen eltemetik a szociáldemokrata pártot. Saj­nos, hogy ezt a temetési készséget a csu­hások nem viszik át az egyes emberekre, hanem a tényleges halottakat is búcsúz­tató nélkül hagyják, ha hozzátartozóik a költséget nem nyomják előre a markukba. A cikk azzal kezdődik, hogy a „szociál­demokraták a közéletben azonnal elvesz­tették súlyukat, mihelyt a bécsi abszolutiz­mus napja nem ragyogott feléjük." „A párt nem fejlődik, hanem határozottan vissza­fejlődik." „A magyar nép konzervativiz­musa, munkásságunk nemzeti tradíciói és egész fajunk keresztény alapérzése gátat emeltek a forradalmi áramlatoknak." Üres szólamok és rágalmak ellen a té­nyek ereje bizonyít a legjobban. Nemcsak a csuhások, hanem az összes koalíciósok állandóan hangoztatják, hogy a szociál­demokrata párt a „darabontok" alatt volt a leghatalmasabb. Ezt a legendát a párt­jelentések hiteles adatai fényesen megdön­tik. A „darabontok" uralmának idejére 1905—1906. évi pártjelentés esik. az Ez a jelentés 1906 április 31-éig szá­mol be a mozgalomról. Adatai szerint­ a párttitkárság bevétele pártadóból 13.595 korona és 57 fillér volt. A központi párt­lapok bevétele 198.967 korona és 49 fillér. A szakszervezeti tagok száma 71.000. A koa­líció uralmának első évében, 1906. évi áp­rilistól 1907. év áprilisáig, a pártadóból befolyt 27.723 korona, a pártlapok bevétele 274.000 korona volt; a szakegyleti tagok száma 145.000-re emelkedett. Az 1907. évi március hó 15-étől, 1908 március hó 15-ig terjedő jelentés adatai szerint: a pártadóból befolyt 34.409 korona. A párt­lapok bevétele 363.172 korona volt. A szak­egyleti tagok száma 150.000. A kedden megjelent pártjelentés szerint: a pártadó­ból befolyt 40.ZSS korona; a pártlapokból 362.795 korona; a szakegyleti tagok száma pedig 122.900. A szakegyleti tagok száma minden esztendőben a szaklapok példány­száma után van számítva. A mérleg tehát a következő: A szociáldemokrata párt pártadó-bevé­telei és a lapok jövedelme nem százezrek­kel rendelkező püspökök zsebéből kerül ki. Készséggel elismerjük és büszkék va­gyunk rá, hogy a párt egész jövedelme a munkások filléreiből kerül ki. Ezért nincs a Népszava azon a listán, amely azoknak a lapoknak neveit közli, amelyek a „dara­bontoktól" pénzt kaptak. Az „Alkotmány" szintén ott díszeleg a sorban. A Népszava és a párt a koalíciós néprontóktól sem kap egy fillér „átalányt" sem. A ka­tolikus sajtóegyesület 186.197 korona és 70 fillér püspököktől összekoldult va­gyonából sem minket, hanem az „Alkot­mány" m­ocskolódásait fizetik. Tehát tény­leg csak munkásfillérek képezik a párt jövedelmét. Ezt a csuhások is így hir­detik. Ámde ennek elismerése egyszersmind azt is jelenti, hogy amely mértékben sza­porodik a párt jövedelme, olyan mértékben növekedik híveinek száma. A nép tehát — bármint szeretné az „Alkotmány"— nem konzervatív, nem követi a hazafiias nép­bolondítókat és nem veszi be a klerikálisok népbutító maszlagját. A szakegyleti tagok száma kisebb lett. Ezt senki sem tagadja. E jelenség okát azonban maga a klerikális újság magya­rázza meg, nagy örömmel írván: „a szo­ciáldemokrata szervezeteket száz számra oszlatta föl a hatóság törvényellenes csele­kedetek miatt.­ A népbolondító klerikáli­sok „törvényellenes cselekedetnek" neve­zik azt, hogy a szervezetek a munkások gazdasági jólétének emelésére törekedtek. Az összes szervezeteket az uszítók denun­ciálására oszlatták föl. A kereszténydemo­krácia az uszítók és kizsákmányolók buzgó védője lévén, örül annak, ha a munkások jogait elkobozzák. Csak olyan munkások kedvesek előttük, akik a legényegyletekben jámbor türelemmel fogyasztják el a ke­resztény-szociális ablakot. Ennyit a klerikális bírálat érdemi ré­szére és arra, hogy a nép szökik a szo­ciáldemokrata párt kötelékéből. A többi­vel már gyorsan végezhetünk. A kleriká­lisok, a jelentés hangjáról szólva, közlik a szerintük legdurvább kitételeket. Ezek kö­zött a rendőrségi vérengzések fejezetéből éppen azokat a szavakat inkriminálják, ame­lyeket a koalíciós polgári lapok írtak a rend- Pártadó Pártlapok Szakegyleti kor. ker. tagok száma 1905/1906 13.595 198.967 71.000 1906/1907 27.723 274.000 145.000 1907/1908 34.409 363.172 150.000 1906/1909 40.788 362.795 122.900

Next