Népszava, 1909. április (37. évfolyam, 77–102. sz.)
1909-04-01 / 77. szám
2 őrségről. A „Budapest" írta — igen helyesen — a rendőrlegényekről: „a vérengzés őrülete lepte meg őket", az „Egyetértés" pedig „pálinkától megvadult részeg hordá"hoz hasonlította őket. A csuhások lapjáról elhisszük, hogy szívesen látta a kaszabolást. A finom modorról azonban nem kérünk oktatást. Nincs Magyarországban lap, amely olyan perfidül, gonoszul, durván és aljasan ima, mint az „Alkotmány" szokott írni koalíciós szövetségeseiről és azokról, akik a csuhások pénzharácsolása ellen küzdenek. Fáj a klerikálisoknak az is, hogy „a munkaadó-szervezetekről csak korcsmai hangon való káromkodások olvashatók". Ők ugyanis azt tanítják báránykáiknak, hogy a pápa után a munkáltatókat kell legjobban tisztelni és nyugodtan kell tűrni a tőkések nyúzását. Reklamálják, hogy miért nem ír a jelentés Bokányi pőréről, amelyet Kardos ellen indított. Nincs szó a földmunkásszervezkedésről és a betegsegélyző pénztárakról. A néppárti kíváncsiak kielégítésére kijelentjük, hogy nálunk nem olyan nagy esemény, ha valaki rágalmazásért pert indít. Kardos rágalmazott, ezért Bokányi a bíróság elé vitte. Az ilyen természetű pörök lényegesen különböznek a néppárti keresztény-szociális nagyságok pőreitől. Az Udvaryak, Gyürkyk, Cziklayk és Kanovichok ügyeiről például a keresztény-szociálisoknak annak idején — ha egyszer jelentést kiadnak — alaposan be kell számolniok. Ez már azért is fontos, mert a Gyürky-féle keresztény közvetítő üzletben sok száz jámbor kisgazda vesztette el gabonája árát, az Udvary-bankban is csupa hithű embert fosztottak ki. Nem kevésbé érdekes azoknak a néppárti vezéreknek históriája, akik valláskülönbség nélkül szedték el az emberek pénzét. Ha ez a beszámolás megtörténnék, akkor a fegyházak számos lakójának érdekes történetét örökítenék meg. A földmivelő-mozgalom „csődjéről" csak azért „kussol" a jelentés, mert az a legényke, aki a jelentésről írt, nem tud olvasni. A szakszervezeti mozgalomban ott találhatja, hogy a földmunkás-szövetséget a hírhedt 122.000. számú rendelettel állandóan zaklatták és a részletes jelentés fölsorolja azoknak a községeknek mozgalmát is, amelyeknek lakossága kizárólag földmivelőkből áll. A betegsegélyző pénztárakról ellenben tényleg nem ír a jelentés, azért, mert ehhez a pártnak nincs semmi köze. A klerikális hetvenkedést teljesen értjük. A koalíció védszárnyai alatt a klerikális miniszterek állandó támogatásával a néppárt óriási módon megnövekedett. A csuhások befolyása a parlamentben, az iskolákban félelmesen növekszik. Papok, tanítók, szerzetesek hatósági segédlettel terelik a népet a népszövetség szárnyai alá. A csuhások szervezetét a belügyminiszter nem bántja, a szolgabíró támogatja. A szociáldemokrata párt ezzel szemben három évig bámulatos erővel állta a kormány, az ügyészségek és az ázsiai közigazgatás urainak rohamát. A szociáldemokrata igazságok erejének törhetetlen és lebírhatatlan voltát jelzi az, hogy a polgári világ minden hatalma, bírái, csendőrei, rendőrei és miniszterei képtelenek voltak a pártot gyöngíteni. A csuhások ingyenes temetése nem NÉPSZAVA 1909 április 1. használ semmit. A szociáldemokrácia mindig ott lesz, ahol küzdeni kell a csuhások világi uralma és népbutitása ellen. SZEMLE. BELFÖLD. Miért hallgat Andrássy? Ezen a címen fejtegetést ír a „Magyar Hírlap" s megmagyarázni igyekszik azt, hogy miért nem mer olyan exponált politikus, mint Andrássy, a politikai kérdésekről nyilatkozni. A „M. H." szerint azért, mert „komoly államférfi és jó hazafi". Az azonban éppen olyan silány, mint ügyefogyott magyarázat. Andrássy hallgatásának egészen más oka van, az nevezetesen, hogy Andrássy egész politikája megbukott s minden kérdésben meghiusult a megoldásnak az a módja, melyet az a komoly államférfi és jó hazafi helyeselt és támogatott. A plurális jograblásról szóló javaslatát hónapok óta már tárgyaltatni sem meri, mert az országos közvélemény nyomása alatt biztosan elbukik ez a szenynyes javaslat, amely senkinek sem kell. A múlt év decemberében nagy erőfeszítéseket tett arra nézve Bécsben, hogy engedjék meg a katonai kérdéseknek napirendre tűzését. Ezzel a tervével pedig Bécsből küldték haza. A bankkérdésben nyílt és erős híve volt a közös bank föntartásának és ennek ellenére ma olyan kormánynak tagja, amely — habár csak látszat szerint is — de mégis más alapon, a kartellbank alapján áll. Utálja a helyzetet, tarthatatlannak mondja már hónapok óta s egyebet sem tesz, mint a hatalomhoz való ragaszkodás minden erejével dolgozik a mai helyzet konzerválásán. Az a politikus, aki minden tervével kudarcot vallott, más országban már régen szégyenszemre viszavonult volna, mert alaposabban megbukni, mint ahogy ő megbukott, már igazán nem is lehet. Ezért hallgat Andrássy, no meg azért, hogy a nyílt színen hallgatva, annál sikeresebben intrikálhasson és fonhassa a hurkot mostani szövetségesei, a függetlenségi párt számára, részleteit föltárjam. A teljesség kedvéért csak annyit, hogy a Golubovszkival megállapított találkozás elmaradt, mert Kossuth Ferenc gyöngélkedésével sürgönyben indokolta elmaradását." Miklós Gyulának ezen nyilatkozatára Kossuth Ferenc a következő nyilatkozatot tette közzé a „Magy. Tudósító" útján: „A nemzeti ellenállás idejében Miklós Gyula tényleg fölkereste őt, még pedig azzal az állítással, hogy gróf Goluchowski volt külügyminiszterrel összeköttetésben áll és hogy Goluchowski Kossuth Ferenccel beszélni szeretne. Kossuth Ferenc, aki akkor a vezérlő bizottság elnöke volt, nem tudván, hogy miről akarhat az akkori külügyminiszter vele értekezni, kérdést intézett eziránt gróf Goluchowskihoz, kitől azt a választ kapta, hogy bár a külügyminiszter vele bármikor igen szívesen találkozik, arra senkinek sem adott megbízást, hogy Kossuth Ferencet találkozásra fölhívja. Ennek következtében ez a találkozás természetesen nem történt meg. Arról, hogy Miklós Gyula az országba leveleket küldött volna szét, Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszternek semmi tudomása nincs és nem is volt és ezekkel az állítólag szétküldött levelekkel kapcsolatosan az országból semmi fölszólítást nem kapott." Hogy ki mond igazat, ki hazudik, annak eldöntése nem a mi dolgunk. Annyi azonban ebből a nyilatkozatból tényként megmarad, hogy Kossuth Ferenc, hogy valamelyik bécsi hatalmassággal szóba állhasson, szívesen bújt össze a nyílt színen általa annyiszor lehazaárulózott darabontokkal. Kossuth paktált a darabontokkal. A képviselőház minapi tárgyalása, amelyben a lapoknak adott pausálékról és egyes íróknak vagy politikai ügynököknek adott jutalmakról volt szó, a nyilatkozatoknak és ellennyilatkozatoknak özönét indította meg. A zárszámadási bizottság aktái szerint Miklós Gyula volt borsodi főispán húszezer koronát kapott a Vörös Lászlótól kiutalt pénzekből. Ezen pénz hovafordítására vonatkozólag Miklós Gyula volt főispán nyilatkozatot tesz közzé. Ezen nyilatkozat szerint „1905. év nyarán az akkori ellenzéki képviselők egy részének tudomásával, sőt helyeslésével megindult az úgynevezett békeakció, melynek az volt a célja, hogy Kossuth Ferenc a vitás katonai kérdések kikapcsolásával vállalja el a kormányalakítást. Ez a mozgalom fölhívások szétküldését tette szükségessé az egész országban. Ezek tényleges kiadásainak födözésére szolgált a zárszámadásokban fölemlített 20.000 korona, mely azonban e célra nem volt elégséges és a kiadásokra több száz koronát a sajátomból kellett ráfizetnem. Hogy ez az úgynevezett békeakció az akkori ellenzéki képviselők egy részének tudomásával folyt, erre nézve klasszikus tanú Kossuth Ferenc, aki ezen ügyben 1905 szeptember havában egyik vezérlő bizottsági tag jelenlétében szíves volt engem a lakásán fogadni. Hogy az akció nem volt súlytalan, arra nézve ugyancsak Kossuth Ferenc tanúságára hivatkozhatom, ki késznek nyilatkozott arra, hogy 1905 szeptember havában egy előre megállapított napon Soltról Bécsbe jön, ahol Golubovszki külügyminiszter általam erről az előzetes értesítést megkapta. Egyelőre nem tartom szükségesnek, hogy a Kossuth Ferenccel folytatott beszélgetés egyéb Egy főrendi üzenet Kossuth Ferencnek. A főrendiház pénzügyi bizottsága szerda este tartott ülésén tárgyalta a képviselőházban legutóbb elintézett zárszámadásokat. A fölszólalások közül érdekes volt Rudnyánszky József báró fölszólalása, aki ugyanis hozzájárul a képviselőháznak a zárszámadás tárgyában hozott határozataihoz annál is inkább, mert a főrendiház már az1904. évi zárszámadások tárgyalásánál magáévá tette a képviselőház határozatát, mellyel az akkori kereskedelmi miniszternek az államvasutak terhére a miniszterelnök kezéhez kiutalt 300.000 koronás átalány tekintetében követett eljárását helytelenitette s igy annál inkább kell ezen helytelenítést kimondani az alkotmányellenesen működött kormányra és annak kereskedelemügyi miniszterére nézve. Helyesli a nyugdíjakra és kegydíjakra vonatkozó képviselőházi határozatokat is. A nyugdíjtörvényt a gyakorlat egészen kivetkőztette eredeti célzataiból és szerkezetéből, aminek a törvény nem elég világos szövegezése is az oka. A miniszteri nyugdíjakra vonatkozó nem elég szabatos és a gyakorlatban sokszor másképp értelmezett rendelkezései alkalmasak arra, hogy a politikai kalandorok számát szaporítsák. Óhajtandónak tartja a nyugdíjtörvény revízióját, de miután erre a nagyobb jelentőségű s sürgősebb megoldásra váró politikai kérdések miatt a közeljövőben nincs kllátás, célszerűnek tartja legalább országos határozatokkal elejét venni a tapasztalt visszaélések ismétlődésének. A magyar államvasutak hirdetési átalányai tekintetében is helyesli a képviselőház által hozott határozatot s úgy politikai, mint pénzügyi érdekből célszerűnek látván az átalányok megszüntetését s az államvasutak érdekében szükséges hirdetések díjában tarifa szerint esetenként való megtérítését, mert — amint a tapasztalás mutatja — ez a rendszer nagy visszaélésekre vezet. Az állami nyugdíjazások körül űzött töméntelen visszaélés valóban rászolgált arra, hogy megbélyegeztessék. De nemcsak azoknak az eljárása érdemli ezt meg, akik már kipanamázták a nyugdíjakat, hanem azoké is, akik most dolgoznak azon. így igen figyelemreméltó volt Rudnyánszky József bárónak nyilván Kossuth Ferenc címére küldött azon üzenete, hogy a miniszteri nyugdíjakra vonatkozó nem elég szabatos rendelkezések alkalmasak arra, hogy a politikai kalandorok számát szaporítsák. Kossuth Ferencnek szólt ez az üzenet, mert hiszen köztudomású, hogy a bankválság hosszú elhúzása arra való volt, hogy Kossuth Ferenc betöltse miniszterkedésének harmadik esztendejét, ami ez év április első napjaiban fog megtörténni.