Népszava, 1909. április (37. évfolyam, 77–102. sz.)

1909-04-01 / 77. szám

4 A béke. — Vámháboru követi. — Bajok a szerb trón körül. — A hatalmak együttes eljárása nyomán, a kapott utasítások szerint, Szerbia meg­küldte válaszát Ausztria-Magyarországnak, amelyben bejelenti, hogy ellenálló maga­tartását föladja, megváltoztatja eddigi poli­tikáját, hadseregét redukálja s barátságos viszonyban iparkodik élni a szomszé­dos monarchiával. Aehrenthal visszaüzent Belgrádba, hogy az osztrák-magyar mon­archia megelégedéssel vette tudomásul a szerb kormány jegyzékét. Most már aztán szent a béke. Hat hónapi huza­vona után végleg elintézték azt a kérdést, amelyet jóval előbb néhány száz millióval és ren­geteg szenvedéssel olcsóbban megoldhattak volna. De azért a béke mégsem olyan szilárd s a szomszédos szeretet sem valami nagyon őszinte megnyilatkozása. A háborús készü­lődés, kardcsörtetés elnémult ugyan, de fenyeget a vámháború. A véres harc helyett a gazdasági harc kezdődik. A Szerbia és Ausztria-Magyarország között érvényben volt vámszerződés lejárt s az autonóm, tehát egyoldalúan megállapított vámtarifa lép életbe, amely súlyos gazdasági károkat okoz Szerbiának, ha hamarosan erre nézve is nem tudnak megegyezni. A gazdasági háborúskodáshoz járul még Szerbiában a belső bonyodalom. Péter király, ugy látszik, teljesen lejárta magát s erősen tartja magát az a hir, hogy lemond trónjáról. A hatalmak is azt tartják, hogy elég soká uralkodott már s utódjáról gondoskodnak. Montenegrói hírek szerint Nikita fejedelem buzgólkodik azon, hogy a szerb trónt megszerezze, bár nem való­színű, hogy a hatalmak beleegyeznének a kérdés ilyen módon való megoldásába, mert inkább valamely német vagy skandi­náv herceget küldenének Szerbiába. Hogyan csinálták a békét? A hatalmak jegyzéke: Belgrád, március 31. A nagyhatalmak Szer­biához intézett jegyzéke, melyet Milovanovics dr. külügyminiszter a skupstinában ma föl­olvasott, a következőképp szól: Németország, Angolország, Franciaország, Olaszország és Oroszország követei a legna­gyobb nyomatékkal fölszólítják a szerb kor­mányt, hogy Ausztria-Magyarország kormá­nyához e jegyzéket intézze, melyet a követek ezennel átnyújtanak. Lényeges, hogy e jegyzék szó szerint ferrva, a legrövidebb idő alatt el­küldessék. Németország, Anglia, Franciaország, Olaszország és Oroszország követei ezenfelül azt szuggerálják a szerb kormánynak, hogy e jegyzék elé körülbelül a következő bevezetést alkalmazza: Vonatkozással a szerb kormánynak Ausztria-Magyarország kormányához intézett utóbbi jegyzékére és elkerülésére minden esetleges félreértésnek, amely abból keletkezhetnék, Szerbia követe utasítást kapott, hogy a császár és királyi külügyminiszternek a következőket tudomására hozza. (Következik a jegyzék szövege.) Amidőn Anglia, Franciaország, Olaszország és Oroszország követei föntieket kormányuk megbízásából és nevében közlik, föl vannak hatalmazva a szerb kormánnyal tudatni, hogy a cs. és kir. külügyminiszter Anglia, Francia­ország, Olaszország és Oroszország bécsi kép­viselőivel folytatott beszélgetésében kijelen­tette, hogy Ausztria-Magyarország semmiképp sem akar Szerbiára nyomást gyakorolni, sem pedig Szerbia véderejének normális fejlő­dését gátolni és hogy a leghatározottabban kijelentette, hogy Ausztria-Magyarország Szer­bia ellen, leszerelés esetén semminemű táma­dást nem szándékozik intézni, nem szándéko­zik továbbá Szerbia függetlenségét megsérteni, szabad fejlődését gátolni, területének bizton­ságát s épségét érinteni. A skupstina ülése: Belgrád, március 31. Délelőtt a skupstina titkos ülést tartott, amelyben a kormány je­ NÉPSZAVA 1909 április 1. lentést tett a nagyhatalmak lépéséről. Ennek kapcsán élénk vita fejlődött ki. A két és fél óra hosszáig tartó titkos ülés után megnyi­tották a skupstina nyílt ülését, amelyben a külügyminiszter fölolvasta a jegyzéket, ame­lyet a nagyhatalmak követei átnyújtottak a szerb kormánynak. A jegyzéket teljes csöndben hallgatták végig és annak fölolvasása után­nyomban berekesztették az ülést. Átadták Szerbia válaszát. Bécs, március 31. Ma délután 1 órakor Aehrenthal báró külügyminiszternél meg­jelent Szimics György, Szerbia bécsi kö­vete és átnyújtotta a külügyminiszternek a skupstina mai titkos ülésén elfogadott szerb válaszjegyzéket. Kitűnik ebből, hogy a szerbek megfogadták a nagyhatalmaknak tegnap Belgrádban tett kollektív lépése al­kalmával adott tanácsait, mert a jegyzék szövege szóról-szóra ugyanaz, mint ami­nől Ausztria-Magyarország Szerbiától kí­vánt. A Szimics által a külügyminiszter­nek átadott jegyzék szövegét és az átnyúj­tás tényét ma délután fogják hivatalosan ismertetni. A szerb válasz szövege: Bécs, március 31. Szerbia válaszának szö­vege a következő: Szerbia elismeri, hogy a Bosznia tekintetében teremtett helyzet nem érinti Szerbia jogait és hogy ennek megfele­lően alkalmazkodni fog azokhoz a határoza­tokhoz, amelyeket a hatalmak a berlini szer­ződés 25. pontja dolgában hozni fognak. Ami­dőn Szerbia a nagyhatalmak tanácsa szerint járt el, kötelezi magát, hogy tiltakozó és ellen­álló magatartását, amelyet az annexió tekin­tetében múlt év október hónap­ja óta követett, föladja és kötelezi magát továbbá, hogy Ausztria - Magyarországgal szemben köve­tett politikájának jelenlegi irányát megvál­toztatja és a jövőben utóbbival szomszédos baráti viszonyt fog föntartani. E nyilatkoza­toknak megfelelően és Ausztria-Magyarország békés szándékaiban bízva, Szerbia hadseregét szervezet, csapatelhelyezés és tényleges létszám tekintetében az 1908. év tavaszán fönnállott állományra redukálja. Lefegyverzi és elbo­csátja az önkénteseket és bandákat és meg­akadályozza, hogy területén új, nem rendes csapatok alakuljanak." Ausztria-Magyarország jegyzéke, Bécs, március 31. A szerb jegyzék át­nyújtásakor báró Aehrenthal megállapította, hogy annak tartalma mindenben megegyezik az osztrák-magyar monarchia által javasolt és a nagyhatalmak részéről elfogadott kol­lektív jegyzékben fölsorolt nyilatkozattal. Báró Aehrenthal szívesen fogadta a jegy­zéket és miután Szimics szerb követ eltá­vozott, távirati utasítást küldött Belgrádba gróf Forgáchnak, hogy mentél hamarabb nyújtsa át a jegyzéket a szerb kormánynak. Ebben a jegyzékben az osztrák-magyar monarchia közli a belgrádi kabinettel, hogy jegyzékét megelégedéssel vette tudomásul. A vámkérdés. Autonóm vámtarifa. A „M. T. I." jelenti. Miután a szerb szerző­désre vonatkozó megegyezés eddig létre nem jött s így a legnagyobb kedvezmény melletti elvámolás nem eszközölhető, másrészt azon­ban alapos kilátás van arra, hogy a megegye­zés a legközelebbi napokban perfekt lesz, a kormány utasította a határvámhivatalokat, hogy a Szerbiából érkező árukat helyezzék raktárba és ha az azonnali elvámolás köve­teltetnék, az autonóm vámtarifa szerint járó vámösszeg biztosítása mellett adják ki az árukat. Lehetséges egyébként, hogy a meg­egyezés még ma estig létrejöjjön, amely eset­ben a kormánynak föntebb jelzett preventív intézkedése helyett legnagyobb kedvezmény melletti eljárás fog alkalmaztatni. A határ­széli forgalomban pedig a jelenleg is érvény­ben álló könnyítések folytatólagos érvénnyel fognak bírni. A Karagyorgyevicsek bukása. A nagyhatalmak a dinasztia ellen. Berlin, 1í március 31. A „Vossische Zei­tung" a Karagyorgyevics-dinasztia bukásá­ról így ír: A nagyhatalmak mindjárt a cettinjei bombaper után megegyeztek ab­ban, hogy a Karagyorgyevics-dinasztia az európai udvarok keretein kívül helyezke­dett és abban az esetben, ha a szerb nemzet ennek következményeit levonja, föltehető, hogy az európai uralkodók jelöltet fognak ajánlani a nemzeti skupsti­nának. Az kétségtelen, hogy sem a nagy európai uralkodóházak, sem a Balkán­dinasztiák valamely tagját nem jelölnék a szerb trónra, hanem valamely német feje­delmi ház egy hercegét és két északi ud­var két tagját hoznák javaslatba a szerb nagy skupstinának. Semmi esetre sem tűr­nék, hogy Szerbia köztársasággá prokla­málja magát. Hiteles hírek bizonyítják, hogy Szerbiában máris jelentkeznek a dinasztia-ellenes propaganda tünetei, ame­lyek tisztán szerb eredetűek. Tárgyalások a kabinetek között. Berlin, március 31. A „Tageblatt" jelenti: A Karagyorgyevics-dinasztia bukását az euró­pai államok udvarai kivétel nélkül befejezett­nek tekintik. A trónváltozás nem fog a leg­közelebbi napokban bekövetkezni, de máris bizalmas tárgyalások vannak a kabinetek kö­zött, hogy megállapodjanak a szerb trónra ajánlandó jelöltek személyében. Két jelölt áll előtérben, akiknek neve eddig nem került felszínre, nevezetesen két skandináv herceg. Nikita is intrikál. Belgrád, március 31. Montenegróból érkező hí­rek állítják, hogy a cettinjei kormány értesítette a szerb kabinetet, hogy noha eredetileg Szerbiával egyetértően akart eljárni, most nem hajlandó hozzájárulni Szerbia elhatározásához és nem is­meri el az annexiót, sőt ellenkezőleg Ni­kita fejedelem maga veszi kezébe a szerb ügyet és nem fog addig nyugodni, míg Szerbia jogos követelései nem teljesülnek. Ha ezek a hí­rek valóknak bizonyulnak, akkor jogos az a föl­tevés, hogy Nikita fejedelem minden alkalmat föl fog használni a Karagyorgyevics-dinasztia ellen, amelynek léte úgyszólván csak egy hajszá­lon függ. Péter király lemond. Belgrád, március 31. Tegnap a király elnöklete alatt minisztertanács volt, amely a trónörökléssel foglalkozott. A király be­jelentette, hogy le akar mondani a trónról Sándor trónörökös javára. Hír szerint Pé­ter király az orosz és az angol követeknek is megmondta, hogy le akar mondani a trónról s 250.000 frankban jelölte meg évi járadékát. A szerbek örülnek neki. Belgrád, március 31. A nacionalista klub tegnapi ülésén az igazságügyminiszter tudatta, hogy a kormány elfogadta Ausztria-Magyar­ország feltételeit és fölszólította a pártot, hogy támogassa a kormányt annál is inkább, mert a kabinet biztosan tudja, hogy Péter király a konfliktus megoldása után Sándor trónörö­kös javára le fog köszönni. A király közölte ezt a szándékát a minisztertanáccsal és a kor­mány tagjai helyeselték. Éppen ezért szüksé­ges, hogy a skupstina támogassa a kormányt az Ausztria-Magyarországgal fennálló válság megoldása céljából és ily módon siettesse a király lemondását, amely Szerbiára nézve csak előnyös lehet. Az igazságügyminiszter e sza­vainak hatása alatt a klub elhatározta, hogy minden tekintetben támogatni fogja a kor­mányt. De a bukás „még nem aktuális". Belgrád, március 31. Egyelőre alaptalanok a király lemondásáról keringő hírek. A­míg a kül­ügyi bonyodalmak nincsenek teljesen tisztázva, addig a dinasztia-kérdés nem fog felszínre ke­rülni, annyi azonban bizonyos, hogy a legköze­lebbi időben aktuális lesz.

Next