Népszava, 1909. május (37. évfolyam, 103–127. sz.)

1909-05-01 / 103. szám

4 báró közös pénzügyminiszter, akit azon vitának lefolyása érthető módon kedvezőtlenül érintett. A pénzügyminiszter a közös pénzügyminisz­terrel szemben kifejtette, hogy az osztrák kormány köteles két szempontot képviselni: hogy a jobbágyok megváltásának kérdése oly fontos kormányzati kérdés, hogy az oszt­rák kormány nélkül való elintézése az 1880. évi törvény szerint nem engedhető meg és másodszor, hogy ezen ügyet a leendő boszniai tartománygyűlés részvétele nélkül nem sza­bad elintézni. A nyolcórai munkaidő. Ausztriai elv­társaink pénteken javaslatot nyújtottak be a képviselőházhoz, amelynek célja a munka­idő megrövidítése s a nyolcórai munka­időnek törvénybe iktatása. A javaslat indokolása rámutat arra, hogy az ausztriai munkásság szervezetei­nek erejével a törvényesnél már sokkal rö­videbb munkaidőt vívott ki magának. A szakegyesületek küzdelmét azonban a ható­ságok zaklatásaikkal hátráltatják. Ideje te­hát, hogy a törvényhozás közbelépjen s a kornak megfelelő rendszabályokat hozzon. A szociáldemokrata párt, a munkásság május elsejei követelésének megfelelően, javasolja a nyolc órai munkaidő törvénybe iktatását. Azonban, hogy az ipart a be­következendő változásra előkészíthessék, hat éves átmeneti időt szabnak meg arra, hogy ez idő alatt az összes üzemek foko­zatosan nyolc órára szállíthassák le. A javaslat öt fejezetből áll s pontosan megállapítja a munkaidő leszállításának mó­dozatait. A szociálpolitikai alkotásokra magát kész­nek valló ausztriai parlamentnek most mód­jában lesz bebizonyítani, hogy jelszavai ko­moly törekvések, nem pedig csupán a nép be­csapásására irányuló ígérgetések voltak. Elv­társaink mindenesetre teljes erejükkel igye­keznek javaslatukat érvényre juttatni. Németország. Politikai válság­ok. Berlinből írják. Ma, hat hónapi tárgyalás után, éppen olyan bi­zonytalan, hogy tető alá kerül-e az a nagy pénzügyi reform, mely arra van hivatva, hogy Németországnak 400 millióra rugó újabb adókat biztosítson. Sőt a helyzet poli­tikai szempontból az utóbbi napokban any­nyira kiélesedett, hogy most már a polgári lapok is komolyan beszélnek Bülow herceg visszalépéséről és az országgyűlés föloszlatá­sáról. A 400 millió fölött, amelyek nem egyenes­adók,különösen szesz-,sör-,és dohányadók útján kellene előteremteni, a bal- és jobbpárt még Az élet fizet. — írta Barkas Imre. — Tamás alig várta az elsejét, mert elsején kapott harminc forintot s azzal a pénzzel megint elmehetett a kávéházba. Tudta, hogy amit tesz, ostobaság, de az élet tele van osto­baságokkal és Tamás nem lévén filozófus, nem akart küzdeni az ostobaságok ellen. Az embernek, akár dijnok, akár hivatalnok, vagy mi egyéb, elsején van pénze s akkor egy egész hónap munkáját megfüröszti egyetlen éjszaka gyönyöreiben. És ez helyesen van igy, mert Tamás legalább ezen az egy éjsza­kán végtelen nagy urnak érezte magát, har­minc nap visszafojtott újsága kitört belőle, mint valami fényes meteor, amely visszafelé is, meg a jövőbe is belevilágít. Hogy ez a meteor kávéházi világítás volt csak, ezt az ember csak harmad- vagy negyednap álla­pítja meg, de ez éppen olyan hazugság, mint az, amikor a megejtett szép leányról egy hó­nap múlva, vagy egy év múlva azt mondják, hogy cseléd vagy pincérlány. Tamás mindezt nem gondolta ki ilyen sza­batosan, de ezt tőle nem is lehet zokon venni, mert csak dijnok volt, négy iskolát járt s egész nap másolta hivatalában azt, amit a rendőrkapitány, vagy a fogalmazó elibe tett. Harminc napig másolt Tamás, türelemmel, ostobán, legalább úgy mondták róla, de az emberek gonoszul ítélkeznek a hallgatag dijno­kokról. Tamás nem igen beszélt, az elsejét várta, amely pontosan, bár lustán mindig megérke­zett. Közben senkivel sem törődött, de lehet az adóreform. Londonból jelentik, hogy Lloyd George, a kincstár első lordja az­ alsóházban tartott expozéjában bejelentette az adóreformot. Elmondta, hogy a föl­emelt jövedelmi adó 372 millió font több­letet fog eredményezni. A földadót is emelni fogják, amely így 2.850.000 font többle­tet ad. Emelkedni fog továbbá az italmérési és egyéb hasonló­­engedé­lyezéseknek az adója és bevezetik a klubok megadóztatását. A miniszter be­hatóan fejtegette azután a többi adókat, így a szesz- és a dohányadót és végül megjegyezte, hogy mindez összevéve a három millióval, amellyel az adósságtör­lesztési alapot megrövidítik s néhány más adókból elérendő kisebb bevétellel födözni mondani, hogy ez idő alatt mindig azon törte a fejét, hogy mi lesz elsején. Különböző tervei voltak, nem nagy ábránduak, de ezek elsejé­nek éjszakáján mindig megbuktak, mert Ta­más hónapok óta egyebet se tett, mint hogy a fizetés estéjén pontosan elverte a kávéház­ban a harminc forintot és másnap élülről kezdte a dijnoki életet látható zavarok és lelkifurdalások nélkül. Nem kell azonban azt hinni, hogy az ember ok nélkül mulat. Tamás se volt oktalan állat, hogy egy hónap kincseit céltalanul belepelyvázza az éjszakába. Itt kezdődik Tamás története, amely egyszerű volt és unalmas, mint egy ócska népmese, viszont vannak, akik ennek az ellenkezőjét állítják, mondván, hogy a sze­relem mindig nagyszerű, akár Napóleon szi­vében él, akár Nyul Tamás dijnokéban. Tudni kell ugyanis, hogy Tamás szerelembe esett s hogy minden korhelykedéseknek oka a szerelem volt. A hónap első napján Tamás elment a leányhoz, az asszonyhoz, vagy az ideálhoz, a szerelmesnek mindegy az ilyen megkülönböz­tetés, itt azonban szükséges, mert az a bizo­nyos, aki miatt Tamás elverte a harminc forintokat, a kávéházban volt alkalmazva, a­ki ugyan egy kissé ridegen hangzik,­­ de valójában a kaszk­os kisasszony tényleg kávé­házi alkalmazott. Szegény Tamás pontosan elverte a pénzét, de a szerelemben mindössze annyit ért el, hogy megcsókolhatta Jolán kezét. Tessék el­hinni, hogy ez nem valami nagyon sok, de ha az ember elgondolja, hogy Jolánnak kicsiny, puha keze volt s a körme, mindig tisztára volt pucolva s hogy Tamás ezt a kezet " KTÉPSZAVA 1909 május 1. mindig nem tudott megegyezni. A megegye­zés nehéz, de nem lehetetlen. A balpárt csak abban az esetben hajlandó a pénzügyi refor­mot megszavazni, ha a konzervatív és agrá­rius jobbpárt a kormány programmjának megfelelően a birtok megadóztatása folytán befolyó 100 milliónyi egyenesadó megszavazá­sára határozza el magát. Ez ellen azonban a konzervatívok és agráriusok kezdettől fogva tiltakoztak. Franciaország. A postások mozgalma. Amint már jeleztük, a párisi postások csütörtök este nagy nép­gyűlést tartottak. Több mint 6000 alkalmazott jelent meg a gyűlésen, amelyen a minisz­térium, különösen Symian alállamtitkár ellen fölhangzott rendkívül heves támadások után határozati javaslatot fogadtak el. A határozati javaslat a többi között a kormány által megrendszabályozással fenyegetett hét posta­hivatalnok eljárásmódját teljes mértékben he­lyesli és a postahivatalnokok elégedetlenségének okául azt hozza föl, hogy a kormány nem teljesítette ígéreteit. Végül egy küldöttséget bíztak meg, hogy Clémenceauhoz menjen és figyelmeztesse azon feltételekre, amelyek alatt legutóbb a munkát ismét megkezdték és em­lékeztesse az adott ígéretekre. A kormány, úgy látszik, minden áron zava­rokat akar provokálni. Az Elysée-palotában pénteken tartott minisztertanács elhatározta, hogy azokat a postai és távirdai hivatalnoko­kat, akik vonakodtak a gyűlésen a kormány ellen tartott beszédeik ügyében felvilágosítást adni, fegyelmi tanács elé állítja. Angolország. fogja a hiányzó összeget és 400.000 font bevételt fog eredményezni. Az ellenzéki lapok hevesen támadják a tervezetet s azt mondják, hogy az egy vad szocialisztikus költségvetés, amelynek terhét egészen a gazdagok viselik. Ez ugyanis szerintük erősen fenyegeti a petróleum- és automobilipart. Azonkívül — írják e lapok — hosszú évekig tartó kötelezettségeket vesz át Lloyd, noha tudatában van annak, hogy kormányzása nem sokáig fog tartani. Rövid külpolitikai hírek. Pétervári lapok jelentése szerint június 1-én egész Oroszországban megszüntetik a kivételes állapotot. Varsói jelentések szerint az orosz hadvezetőség elrendelte az összes orosz-lengyelországi erődök feloszlatását, amelyek több millióba kerültek. A válság. — Memorandum a kibontakozásról. — A király Budapesten. — Mit ter­vez a bankcsoport ? — A válságban beállott stagnáció most már aligha szűnik meg addig, amíg a királynál meg nem kezdődik a pártvezérek és a párt nélkül álló szabadelvűek meghallgatása. Kis arányú, jelentéktelen demonstrációk, ismert állásfoglalásokról megújuló nyilatkozatok úsznak abban az unalomban, ami rá­nehezedett a politikai helyzetre. A király­nak Budapestre érkezését hivatalosan is megerősítették egyébként s a magyar poli­tikusoknak a Várba vonulása valószínűleg szerdán kezdődik meg Justh Gyulának és Dessewffy Aurélnak a kihallgatásával. Le­hetséges, hogy a királynak hat napos budapesti tartózkodása alatt meg fogják találni a kibontakozásnak valamelyes mód­ját, de egyelőre még a kombinációk is tartózkodnak attól, hogy a kibontakozásnak akármilyen módját megjelöljék. Ma híre kelt, hogy a bankcsoport kibontakozási tervet nyújtott át Apponyi Albert grófnak, amelyben megjelölik azokat a föltételeket, amelyeknek elfogadása lehetségessé tenné a válság megszüntetését. Nyilván erről a kibontakozási tervezetről emlékszik meg a „N. Fr. Presse" budapesti tudósí­tója a lap ma esti számában. E sze­rint a függetlenségi párt egyik cso­portjában, amelyhez állítólag a párt te­kintélyes része tartozik, fölmerült egy ki­bontakozási tervezet, amelyről a beavatot­tak azt tartják, hogy alkalmas az alkot­mányos tényezők hozzájárulása esetén a csókolhatta, akkor azt némi túlzással siker­nek is lehetne mondani. Tamás is annak tartotta, azzal a titkos kiegészítő gondolat­tal, hogy a kéz után jön a kar, a nyak, a haj, a homlok, az arc, a száj és így tovább. De nem jött. Ez a kiegészítő siker egyáltalán nem akart megérkezni és Tamás emiatt vég­telenül boldogtalan volt, napokig a szavát se lehetett hallani , tekintettel arra, hogy már régen szeretett, este, titkon sírni is szokott, ami némelyek szerint férfiatlan dolog, de ez hazugság, mert a szerelemben lehetnek szen­vedések, kudarcok, gyötrődések, de férfiatlan­ságok nincsenek. Igy gondolta ezt Nyul Tamás s csak a maga nagy gyöngéjét próbálta erősitgetni. Egy gyű­rött, szegény dijnok, sok ismeretlen léha mel­lett, akiknek jobb volt a ruhájuk és több volt a pénzük s mindnyájan ott álltak az elsei éjszakán a kassza mellett, ez bizony nehéz verseny s igy nem csoda, hogy Tamás alul maradt és a női kegyekből mindössze csak egy kicsinyke kéz jutott neki, az is csak tíz percre, legjobb esetben egy fertály órára. Harminc forint egy fertály órányi boldog­ságért, ez bizony krőzusi pazarlás, de a sze­relemben mind egyformák vagyunk mi fér­fiak, legyünk bár Nyul Tamások vagy királyi hercegek. Tamás mindig megállapította, hogy a kis­asszony az utolsó személy a világon, de azért szerette. Hogy becstelen, de azért szerette. Hogy sok szeretője volt és isten tudja, még hány lesz neki, de azért szerette. Szerette, mert akarta szeretni, mert az élet adós maradt neki ezzel a nővel. Kérte az élettől ezt a nőt, de

Next