Népszava, 1909. június (37. évfolyam, 128–153. sz.)

1909-06-29 / 152. szám

lftjM ^Ttmes 29. NÉPSZAVA U 1 or —» — úgy látszik, elfelejtette, mit tettem önért. Költségeimet a mai napig sem kaptam meg. Föl­hívom, hogy postafordultával egyenlítse ki a költségjegyzékemet. A levél tartalmát a följelentő örökösök arra magyarázzák, hogy Fridvaldszky ügyvéd a levélben említett szívesség alatt az örökségnek Wohl Aladár kezére való játszását gondolta. Ezzel szemben Vázsonyi Vilmos, dr. Wohl Aladár védője szerint a levél Fridvaldszkynak egy költségjegyzékben foglalt követelésének a kiegyenlítésére vonatkozik. Wohl Aladár, aki vasárnap este érkezett a fővárosba, dr. Vázsonyi Vilmost bízta meg védelmével, aki társvédőjéül dr. Nagy Dezsőt kérte föl. A följelentett Wohl Aladár tisztázása érde­kében nyilatkozik Vázsonyi s a következőket adja elő: Ebben az ügyben újrafölvételről van szó, amely­ben egyedüli új bizonyíték az Osztrák-Magyar Bank szakértőjének véleménye. Ez az újrafölvételi végzés még nem jogerős, mert a tábla határoz majd abban a kérdésben, lehet-e újrafölvételnek helye ebben az ügyben, amelyet már két ízben megszüntettek jogerősen. Határtalan könnyelmű­séggel járt el a bíróság. A végrendelet állítólagos meghamisításának kérdését először a polgári bí­róságnál három fórum megvizsgálta és pernyeze­tes lett mindenütt dr. Wohl Aladár. Azután tovább folyt a bűnvádi eljárás. Először is­meretlen tettesek ellen, majd Fridvaldszky Sán­dor ügyvéd ellen és ezen eljárások során szakértői vélemények szereztettek be, tanuk hall­gattattak ki. Úgy a tanuk, mint a szakértői véle­mények megcáfolták a vádat. Közjegyzői okirat­ról van szó, hamisítás csak úgy konstruálható, ha elfogadjuk azt a hihetetlen föltevést, hogy Jeszenszky Danó közjegyző, továbbá az ő helyet­tese, Barcs Béla, jelenleg kisvárdai­­ közjegyző, Fridvalszky Sándor ügyvéd és Mazsó Mihály táblabíró együttesen hamis közokiratot készí­tettek és hogy erre őket Wohl Aladár buj­totta föl, aki 1874... januárban született és így 1892-ben 18 éves volt. Uj bizonyítéknak tettek meg most egy szakvéleményt, amely a bűnvádi "perrendtartás értelmében figyelemibe " 'sem "jöhet," mert aki azt a véleményt adta, esküt nem tett s az eskü utólag tőle ki sem vehető. A szakértő szemle a vizsgálóbíró útján teljesítendő és ezen természetesen a gyanúsítottnak is joga van kérdé­seket föltenni és ellenőrző szakértőket erre be­idéztetni. Ha az ügyészség súlyt tulajdo­nított ennek a privát szakvéleménynek, akkor ennek alapján először is szemlét kellett volna indítványoznia annál is inkább, mert előző, merőben ellentétes szakvélemény állott már rendel­kezésre. Az előző vizsgálatok és polgári perök fo­lyamán kihallgatták már Jeszenszky Danó köz­jegyzőt, ennek fiát és közjegyzői irodájának örö­kösét, Jeszenszky István közjegyzőt és Jeszenszky Danó közjegyző akkori helyettesét, Barcs Bélát. Jeszenszky Danó vallomásában elmondotta azt, hogy évek óta ismerte, mint losonci em­ber, Wohl Herman Ármint, aki több izben megbeszélte vele végrendeletének tartalmát. Jelen volt, midőn a végrendelkezés történt s tudja azt is, hogy a készített végrendelet teljesen meg­felelt mindenben a végrendelkező akaratának. Ifj. Jeszenszky István közjegyző szintén jelen volt a végrendelkezésnél és tudja, hogy az teljesen szabályszerű volt és mindenben fedte az öreg Wohl Herman akaratát. Közokirathamisításra szól a vád, de nem a közjegyző ellen, aki fölvette a végrendeletet és beterjesztette a hagyatéki bíró­sághoz, nem a végrendeleti tanúk ellen, akik meg­erősítették, hogy jelen voltak a végrendelkezésnél és esküt tettek arra, hogy annak tartalma a valóság­nak mindenben megfelel, hanem dr. Wohl Aladár ellen, aki 18 éves volt akkor, mert nem volt bá­torságuk ezek ellen a köztiszteletben álló emberek ellen ily súlyos vádakkal föllépni és mert a fő cél a biztosítási végrehajtás kicsikarása volt, ez pedig csak úgy volt lehetséges, hogy ha dr. Wohl Ala­dár ellen elrendelik a bűnvizsgálatot. Ez­zel még nem merítettem ki egészen ezen végrendelethamisítási ügynek szépségeit. Biz­tosítási végrehajtást mertek elrendelni egy rongy alapján, amelyet szakértő­ véleménynek ne­veztek el és anélkül, hogy veszélyt igazoltak volna. De még annyi fáradságot sem vettek maguknak, hogy a végrendeletet elolvasták volna, mert akkor láthatták volna, hogy az örökhagyó akaratából a hagyatékra az elidegenítési és terhelési tilalom van rávezetve, néhány losonci házat kivéve. Így tehát nem lett volna szükség a biztosítási végre­hajtás elrendelésére. Nyilatkozik dr. Fridvalszky Sándor is, „lelketlen örökséghajhászok" támadásának mondva az egész ügyet. Ő még idézést nem ka­pott. Megdönthetetlen bizonyítékaim vannak, úgy­mond, hogy a végrendelet valódi. Addig is kije­lentem azonban, hogy aljas rágalmazóim ellen most is és pedig nyomban megteszem a megtorló törvényes lépéseket, miként ezt már előzőleg is megtettem. A föntebb közölt levélre vonatkozóan ezt mondta: — Lehet, hogy ilyen, vagy hasonló levelet irtam. De ha írtam, a tartalmát most is föntartom. Jós­tevője voltam Wohl Aladárnak, mert az évek óta tartó dühös hajszában híven kitartottam jogos érdekei mellett. És nem fogom elhagyni ezután sem. Lengyel Zoltán, az örökségkeresők egyik ügyvéde hétfőn délelőtt azt a kérelmet ter­jesztette Szlávek vizsgálóbíró elé, hogy a le­foglalt takarékpénztári betéteket helyezzék birói letétbe olyképpen, hogy a vizsgálóbíró utasítsa a ban­kokat, amelyek a betéteket kezelik, hogy a pénzt adják ki s azután a végrehajtó helyezze el a m. kir. adóhivatalba, mint birói letét­pénztárba. A vizsgálóbíró ezt a kérelmet eluta­sította, mert elegendő, ha a betéti könyvekre a foglalást följegyez­ték s erről a bankokat értesítették. HÍREK. — Hol az iparfelüg­yelő ? Székesfehérvárról írja tudósítónk: Székesfehérváron e hó 24-én Kőrösy Gyula asztalosmesternél, a kutyaszövetség egyik ve­zéremberénél végzetes baleset történt. Jenei Bálint asztalossegéd gépmunkás hiányában a gépen dolgozott és a gép négy ujját leszakí­totta s igy­ a fiatal, 28 éves embert teljes éle­­­tére nyomorékká tette. Ezen a munkásnyuzó­telepen, ahol a bárca-rendszer rabszolgái dol­goznak, 1908-ban rövid három hét alatt három baleset történt, a tanoncok pe­dig a durva bánásmód miatt valamennyien elmenekültek. Szinte természetes, hogy a sze­rencsétlenségek oly gyakoriak, mert Kőrösy a törvényt fölrúgja s a törvényben előírt köte­lezettségeket nem tartja be. 1908. év őszén egy gépmunkásnak az ujjait zúzta össze a gyalu­gép, alig pár napra rá gépmunkás hiányában tanoncot állított oda, akinek egy ujját szakí­totta le, majd egy másik tanoncnak pedig a lábát zúzta össze a gép. Most tehát ez a ne­gyedik súlyos baleset, ami előfordul ott, ahol a munkás testi épségével vagy nagyon keveset, vagy semmit nem törődnek. Kőrösy pedig azt mondja, hogy azért nem állít a gépekhez szakmunkást, mert becsületes embert nem kap, csibészek pedig nem kellenek neki. Csibészek alatt érti azokat a szervezett munkásokat, kik hosszú ideig nem maradnak nála. Nem lehet szó nélkül hagyni a kerületi munkásbiztosító pénztár eljárását sem, amennyiben az ősszel történt baleseteknél is nagyon felületes vizs­gálatok folytak. Abból következtetjük ezt, hogy a munkaadó újból tanulatlan és tapasz­talatlan munkást alkalmazott. Hol van az iparfelügyelő úr? Majd előkerül és a vizsgá­lattal egyetemben megállapítják, hogy a bal­esetnek — a munkás vigyázatlansága volt az oka. — A vallásháború őrültjei. Már többször írtunk róla, hogy állandó a vallási villongás a liverpooli ír katolikusok és a protestánsok között. Az összeütközések közben több házat leromboltak és fölgyújtottak. A vallási villon­gás kitörésére a római egyház egyik ünnepe adott okot, melyet nemcsak egyes házak föl­ékesítésével, hanem hosszú utcasorok földíszí­tésével és körmenetekkel ünnepeltek meg. Ez annyira fölingerelte a protestánsokat, hogy tá­madást intéztek a katolikusok ellen. A rendőr­ség mindent megkísérlett, hogy a vallási vil­longásoknak véget vessen, de mindhiába. A múlt csütörtökön azután a tetőpontjára há­gott a zavar. Ezen a napon harmincnál több , i. ' ji­ō’­i súlyos természetű összeütközés történt. A za­vargók bajonettel, fejszékkel, késekkel és do­rongokkal felfegyverkezve rohantak egymás ellen és körülbelül 80 súlyos sebesültet kellett a kórházakba szállítani. Az asszonyok őrjöngve rohantak be az iskolatermekbe, hogy gyerme­keik vad dulakodásában ők is részt vegyenek. Az asszonyok karddal és botokkal voltak föl­fegyverkezve és esztelenül vagdalóztak maguk körül. Ötven iskolát a vallási villongás miatt be kellett zárni. A vallási fanatizmus olyan fokra há­gott, hogy Szűz Mária képét a boltok kirakatából el kellett távolítani, mert különben a föl-Ingerelt tömeg bedobálta volna az ablakokat. A városi hatóságok a zavaroknak egy ren­delet kibocsájtásával akarnak véget vetni, melyben a jövőben mind a katolikusoknak, mind a protestánsoknak megtiltják a kör­menetek megtartását. A rendőrséget arról ér­tesítették, hogy július 12-én, a Boyne-folyó melletti ütközet emléknapján 500 ember jön fölfegyverkezve Belfastból Liverpoolba, hogy a vallási harcokban részt vegyen. Azok között, akiket hétfőn és csütörtökön a rendőrség le­tartóztatott, a legtöbb öreg­asszony, akik be­rúgott állapotban vettek részt az elkeseredett küzdelemben. — Ez is rendőrkapitány. Szekszárd város minapi közgyűlésén — így írja a „Pécsi Napló" — a polgármester bejelentette, hogy Komá­romy Gyula dr. városi orvossal megvizsgál­tatta Molnár Lajos rendőrkapitányt. A vizsgá­lat megállapította, hogy a rendőrkapitányon alkoholos tünetek mutatkoznak és munkakép­telen. Szabadságra küldötte, azonban ő min­denáron fungálni akar, pedig nem beszámít­ható, mivel a beidézett felekhez, például egy asszonyhoz ilyen kérdést intézett: „Volt-e már katonai" Tehát előterjesztést tesz, hogy a képviselőtestület Molnár Lajos rendőrkapitányt szabadságoltassa, azon ki­kötéssel, hogy míg ellene a vizsgálat be nem fejeztetik, a városban maradjon és hivatalát törvényes helyettesének, Rác József alkapi­tánynak adja át. Leopold Kornél dr. tudo­másul veszi a polgármester jelentését s kí­vánja, hogy a vármegyei tiszti főorvos is vizsgálja meg a rendőrkapitányt. A képvi­selőtestület a polgármester előterjesztését ezen kiegészítő indítvánnyal elfogadta. — Munkaközben. Pakai János kocsis szombaton este a rákospalotai Dóczi-féle szalámigyárhoz fát szállított. A Dem­binszky­ utcában egyensúlyt vesztett s leesett a kocsiról, olyan szerencsétlenül, hogy a kocsi kerekei keresztülmentek rajta. Élet­veszélyes sérüléseivel a gróf Kárólyi-kór­házba szállították. Aradról táviratozzák. Szombat este Ot­takán Sándor, a hegyaljai motorvasut ka­lauza kapcsolás közben két vagyon ütkö­zője közé került és oly súlyos sebeket szenvedett, hogy a halállal vivődik. — Szóváltásból gyilkosság­. Paksi József székesfehérvári szü­letésű 53 éves péksegéd tény­leges szolgálatban levő katona fiával, ennek meny­asszonyával és 15 éves leányával vasárnap este a Szent Gellért-utcán keresztül az újpesti hajóállo­más felé igyekezett. A Szent Gellért-utca 6. számú háza előtt szembe jött velük az ittas állapotban levő Sperger Ignác eddei születésű 25 éves kő­csiszolósegéd s mellbelökte Paksit. Ebből szóvál­tás támadt, Sperger kést rántott elő s szivenszúrta Paksit, aki nyomban összeesett s meghalt. Sperger a gyilkosság után kereket oldott, a járókelők és Paksi hozzátartozói ugyan üldözőbe vették, de nem sikerült elfogniok. A holttest sokáig ott feküdt az utca kövezetén s ezalatt az idő alatt széles embergyűrű vette körül. Sperger, akit valószínűleg furdalt a lelkiismerete időközben visszatért s a bámészkodók közé ve­gyült. Paksi katona fia és ennek menyasszonya azonban fölismerték s átadták a közelben tartóz­kodó rendőrnek, aki az újpesti kapitányságra vitte. A rendőrség megindította a vizsgálatot, több tanút kihallgatott már, akik Spergerben fölismerték a gyilkost. Sperger zsebében megtalálták kését is amelyen vérfoltok vannak. A rendőrség letartóz­tatta. — A budapesti rendőr. „A Nap" keddi szá­ma írja. Géczy Zoltán, a garamszentkeres­zti műkő­gyár tisztviselője vasárnapon érkezett meg Bosz­niából Budapestre és fölkereste édesatyját, aki a 7

Next