Népszava, 1909. augusztus (37. évfolyam, 181–205. sz.)
1909-08-12 / 190. szám
i nyitásának módozatait, valamint a kenyérgyér üzletvitelére vonatkozó egyéb feltételeket. A megnyitás napját a jövő hétre tűzték ki. Új közlekedési vonalak. A főváros közlekedési ügyosztályában most két nagyfontosságú új közlekedési vonal tervezetén dolgoznak. Az egyik a földalatti villamos vasútvonalnak mindkét végpontján való meghosszabbítása és pedig a városligeti végponton az Aréna útig, a Gizella-téri végponton a Kálvin-térig. A másik az fArénauti egységes vonal megteremtése. Ennek a vonalnak a kiépítésére a főváros valószínűleg a Villamos Városi Vasutat fogja fölszólítani. A Városi Vasút ugyanis az újpesti rakparti vonalát legközelebb a Dráva-utcán át meghosszabbítja egészen a Váci-útig. Innen a vonalnak az Aréna-útra való vezetése nehézséget nem okoz, annál kevésbé, mert az Aréna-úton amúgy is közlekedést tart fönn. Abban az esetben, ha a Városi a vonal közös használata dolgában megállapodásra tud jutni a Közútival, vonalát megszakítás nélkül végigvezetheti az Aréna úton; a vonal végezetül a társaságnak Hungária körúti vonalába torkolna be. Ezzel a kétségtelenül nagyfontosságú tervvel, amely hivatva lesz az Aréna-út egységes közlekedésének megoldására is, a főváros tanácsa a legközelebbi jövőben fog foglalkozni. A Király utcai villamos vágányok. A belügyminiszter jóváhagyta a főváros közgyűlésének azt a határozatát, mellyel engedélyt adott a Városi Villamos Vasútnak arra, hogy a Király-utcában a villamos vasút sinteit az úttestet szegélyező két járda mellől az úttest közepére helyezheti át. Az áthelyezés munkálatai egyébként már a múlt hóban megindultak és szeptemberben már keresztül is viszik ezt a Király utca népes közlekedésének szempontjából jelentős változást. Bankrablás Fiuméban. — Újpesti mintára. — Az igazgatót agyonlőtték. — 15.000 koronát elvittek. — Az egyik tettest elfogták. — Szerdán délelőtt Fiuméban a „Fiumei Népbank-részvénytársaság" hivatalába három fegyveres ember berontott. Minden teketória nélkül, előrántott revolverek asszisztálása mellett pénzt követeltek. A megrémült bankszolgák egyike a nála levő 4000 korona készpénzt átnyújtotta a támadók egyikének A pénztárost helyettesítő igazgató, Milos József segíteni próbált a helyzeten, a telefonhoz lépett, hogy a rendőrséget értesítse. Vesztére tette. A támadók egyike hátulról lelőtte. A golyó Milos igazgató tarkójába hatolt és megölte. A hivatalnokok az ablakokon át menekültek és föllármázták az utcát. Erre a támadók is meneküléshez fogtak. Kiugráltak az utcára, de előbb a kézi pénztár tartalmát magukhoz vették. Állítólag 15.000 korona készpénz hiányzik a pénztárból. Az utcán vad hajsza keletkezett. A menekülők valóságos sortüzet adtak üldözőikre és ezzel annyira távol tartották őket maguktól, hogy kettőnek sikerült elmenekülni, de harmadik társukat a nyomon követő Ratkovics János rendőr egy kardcsapással harcképtelenné tette és a rendőrségre vitte, ahol 4000 koronát megtaláltak nála. Kissinevszki Salamonnak hívják, 26 éves, odesszai születésű, orosz, aki társaival együtt vasárnap érkezett Fiuméba, ahol orosz politikai menekülteknek mondották magukat. Kettő közülük Budapesten dolgozott két hónapig, egyikük pedig a kistarcsai állami gépgyárban. Az elmenekültek egyikét Berkof-Stariskynek hívják. A harmadik neve ismeretlen. A vakmerő elszántsággal végrehajtott támadásról, amely sok tekintetben hasonlatos az újpesti bankrabláshoz, a következő tudósítás szól: Fiume egyik legforgalmasabb terén, a Dante-téren van a „Fiumei Népbank" helyisége. A banküzletet, amelynek az utcára nyíló rendes helyisége van, szerdán reggel is fél 9 órakor nyitották ki el a banktisztviselők, közöttük Milos József pénztáros, azonnal meg is kezdették működésüket. Milos tulajdonképpen az intézet igazgatója és csak a szabadságon levő pénztárost helyettesítette. A helyiségben ekkor csak hárman tartózkodtak. Milos igazgató, továbbá Kremenics György, a „Magyar Általános Hitelbank" szolgája, aki éppen akkor ment oda négyezer korona pénzküldeménnyel és a bank szolgája. Az igazgató a pénztár rekeszének az ablakánál ült. Fél 10 órakor történt a támadás. Három ember ment be a bankba és az egyik nyomban behúzta maga után az ajtót, amelyet székkel eltorlaszolt, hogy utánuk ne jöhessen be senki. A másik revolvert szegzett a két szolga homlokának, a harmadik pedig a pénztároshoz sietett revolverrel a kezében és tört németséggel rákiáltott: — A pénzt ide! A két szolga remegve állott és meg sem mert mozdulni. A pénztáros azonban hirtelen hátrafordult, hogy leakassza a telefon kagylóját és segítséget hívjon. A rabló, amikor látta ezt a mozdulatot, rögtön rásütötte revolverét. A golyó az igazgatót nyakszirten érte és az agyába hatolt. Miles rögtön lehanyatlott a székről. Ekkor az egyik támadó belemarkolt a pénztári készletbe, a másik pedig elvette a hitelbank szolgájától a nála levő négyezer koronát. A lövés zajára figyelmesek lettek a járókelők és besiettek az üzletbe. A támadók revolverüket folyton előre szegezve kirontottak az utcára és futni kezdtek. Ekkor izgalmas jelenet kezdődött. Végig rohantak a korzón és folyton lövöldöztek azokra, akik utjukba akartak állani. Az utcai közönség folyton a nyomukban volt, de senki sem merte őket megfogni. Körülbelül harmincnegyven lövést tettek. A golyók sok kirakatot és ablakot bezúztak, de senkit sem sebesítettek meg. Ratkovics János rendőr meg akarta ragadni az egyik menekülőt, aki közvetetten közelről ráfogta a revolverét. Mielőtt azonban lőtt volna, a rendőr kardjával végigvágott rajta. A revolveres ember megtántorodott, mire gyorsan lefegyverezték. A másik kettő azonban elmenekült. Az izgalmas hajsza után az elfogottat a rendőrségre vitték, hol azonnal vallatóra fogták. Kissenovszky Ábrahámnak mondotta magát, Odesszában született s 26 éves. Az egyik társát, Berkof-Stariskynek hívják. A harmadiknak semmiképp sem akarta a nevét elárulni. Az elfogottnál megtalálták a bank szolgájának négyezer koronáját. Eddig még nem tudták pontosan megállapítani, hogy mekkora a hiány a bankban. Egyesek tizenötezer, mások harmincezer koronáról beszélnek, ismét mások hatvanezer koronáról. A délután folyamán megtartott rovancsolás megállapította, hogy a bank támadói nem tudtak hozzáférkőzni a Wertheim-szekrényhez, csak a kézipénztárt ürítették ki, amelyben mindössze 15.000 korona volt. Azt a négyezer koronát, amit egyikük a „Hitelbank" szolgájától ragadott el, megtalálták a letartóztatott Kissinevszky Ábrahámnál. A másik kettőnek egyelőre nyoma veszett. Híre járt, hogy a fiumeisusaki alagúton szöktek meg. Titkos rendőrök átkutatták azsilagutat, de eredménytelenül. Kissinevszky Ábrahám tagadja, hogy része volna a merényletben, a rablásban. Ő csak kéregetni ment a bankba. Társait sem akarja megnevezni. A támadás áldozata, Milos József igazgató, anélkül, hogy eszméletét visszanyerte volna, a fiumei közkórházban délután két órakor meghalt. Harminckét éves volt. Egy később érkezett fiumei távirat a következőket jelenti: A fiumei „Népbank" rovancsolásánál megállapították, hogy a rablógyilkosok 15.000 koronát raboltak el 20 koronás bankjegyekben. A rendőrség délután táviratot intézett az összes európai nagyvárosok és kikötők rendőrségeihez. A vizsgálat folyamán megállapították, hogy a gyilkosságot Orlon Péter követte el Spector Ábrahám segítségével, akik azután együttesen megszöktek. A Hitelbank fiumei fiókjának szolgájától elrabolt pénzt — 600 korona hiányával — megtalálták a letartóztatott Kissenovszkynél. A bécsi rendőrség telefonon érdeklődött a fiumei rendőrségnél a rablógyilkosság iránt, egyúttal kifejezve azon gyanúját, hogy a bankrablók azonosak lennének a bécsi Minoritengassei 119.000 koronás postarablás tetteseivel. A nyomozás folyik. A fiumei „Népbank" nagyobb pénzösszeget bocsátott a rendőrség rendelkezésére a nyomozás céljaira. A tengermellék községeiben rendőrtisztek és detektívek járnak, a nyomozásnak azonban mindeddig nincs eredménye. Délután megérkezett a horvátországi Meja községből a meggyilkolt banktisztviselő felesége és sógornője. Leírhatatlan jelenet játszódott le, mikor meglátták a holttestet. A halottat csütörtökön délután boncolják föl. * A budapesti főkapitányságra este nyolc óra felé távirat érkezett a fiumei rendőrségtől, amely közli a két elmenekült merénylő nevét és személyleírását. A távirat szerint az egyiket Orlov Péternek, a másikat Spektori Ábrahámnak hívják. Oroszok ezek is és az elfogottal együtt dolgoztak Kistarcsán, majd késbb Budapesten is. A távirat alapján — mint késő éjjel értesülünk — azonnal megindították a vizsgálatot, hogy a merénylők tényleg tartózkodtak-e Budapesten. Rövid kutatás után kinyomozták, hogy mind a három merénylő a Dagály utca 7. számú házban lakott egy Kriwicsin Ábrahám nevű társukkal, aki szintén oroszországi születésű, 23 éves gyári munkás. A rendőrségről azonnal detektívek mentek a helyszínére, ahol megtalálták Kriwicsint is és azonnal megmotozták. Találtak nála több orosz levelet és Orlov Péter, valamint Spector Ábrahám arcképeit is. Megmotozása után bekísérték a főkapitányságra, ahol tolmács útján rögtön kihallgatták. A kihallgatás során kiderült, hogy valamennyien már februárban Fiuméban jártak, hogy kikémleljék, miképpen hajtsák végre a rablást. Miután Kriwicsin a kihallgatás további folyamán súlyos ellentmondásokba keveredett, letartóztatása egészen bizonyos. NÉPSZAVA 1909 augusztus 12. HÍREK. A szükséglakás. — Hajléktalanná tettek egy tizgyermekes családot. — A Gizella-út és Stefánia-út sarkán, cifra villáktól környezetten, lapulnak meg azok a kátrányboritásu rozoga sátrak, amelyeket szükséglakásoknak vél a burzsoázia szociális lelkiismerete. Kerületenként akad többhelyütt egy-egy ilyen barak-telep, valamennyi jellegzetes és szánalomraméltóan ráillő produktuma annak a polgári lelkiismeretnek, amely teljesen megnyugtatva érzi magát, hogy Budapest ezernyi hajléktalanja közül tíz-húsz családot elhelyezhet egy-egy ilyen kátrányotthonban. Ám senki sem merte remélni, hogy a féktelen ház uzsorától, a munkanélküliség szülte nyomortól idekényszeredett emberek valóban kapnak lakást a szükséglakásban. Aki meghallgatja a panaszkodók szavát és aki kissé körülnézi a roskadozó sátrak tájékán, az megdöbbentő adatokat szerezhet a szükséglakásokban garázdálkodó viszonyokról. Sok panasz érkezett már hozzánk s mind súlyos dolgokról szól. A legsúlyosabb azonban valamennyi között Zimmermann Ármin pincér panasza. * Zimmermann Ármin tíz gyermek apja; a gyerekek közül a legidősebb 16 éves. Zimmenmann hosszabb idő óta lakott a Gizella-út 10. szám alatti szükséglakások egyikében. Békességben élt, nem bántott, nem zavart senkit, csöndesen elnyomorgott abból a sovány keresetből, amelyből nagy családját föntartania kellett. Most, az utóbbi időkben azonban állandóan intrikáltak ellene és ennek az lett a következménye, hogy Fodor Béla VII. kerületi elöljárósági segédtiszt, a kerületi szegényügyek kezelője és ennek a barak-csoportnak legfőbb ura, fölmondott neki. Többször mondott föl, mert Zimmermann kérésére, aki hiába nézett más lakás után, ismételten meghosszabbította az ottlakhatást. Hogy a segédtiszt miért ragaszkodott mindenáron a fölmondáshoz, annak talán csak azok a megmondhatói, akik közvetlenül rendelkeznek a szükséglakások dolgában s így többek között Pintér Béla fölügyelő is. Az utolsó fölmondást, amely körülbelül két héttel ezelőtt történt, már nem hosszabbították meg. — Nyomban költözzenek ki — mondta a múlt hétfőn Pintér Zimmermannénak, aki könyörgésre fogta a dolgot. — Hová menjek fölügyelő úr, az isten szerelmére, — mondta — ha nincs lakásom? Tíz gyerekkel nem mehetek ki az utcára. Nem használt a könyörgés. Csak nagysokára egyezett Pintér abba, hogy a bútorok bent maradhassanak a lakásban, a családról azonban tudni sem akart. És ez a jellemző és fölháborító az eljárásában. A bútort tudniillik a fenyegető eső elől hagyta a lakásban, az emberekkel, a tehetetlen asszonnyal, tíz gyerekkel nem törődött. Azok csak hadd ázzanak meg. A lakást bezáratta és otthagyta az udvarban Zimmermannékat. Estére vad zivatar kerekedett. Csak úgy szakadt az eső, Zimmermanné a gyerekeivel ott állott az esőben, od ázott a gyerekeivel és két-három lépésnyire volt