Népszava, 1909. augusztus (37. évfolyam, 181–205. sz.)

1909-08-12 / 190. szám

i nyitásának módozatait, valamint a kenyérgyér üzletvitelére vonatkozó egyéb feltételeket. A megnyitás napját a jövő hétre tűzték ki.­­ Új közlekedési vonalak. A főváros közle­kedési ügyosztályában most két nagyfontosságú új közlekedési vonal tervezetén dolgoznak. Az egyik a földalatti villamos vasútvonalnak mindkét vég­pontján való meghosszabbítása és pedig a város­ligeti végponton az Aréna­ útig, a Gizella-téri végponton a Kálvin-térig. A másik az fAréna­uti egységes vonal megteremtése. Ennek a vonalnak a kiépítésére a főváros valószínűleg a Villamos Városi Vasutat fogja fölszólítani. A Városi Vasút ugyanis az újpesti rakparti vonalát legközelebb a Dráva-utcán át meg­hosszabbítja egészen a Váci-útig. Innen a vonalnak az Aréna-útra való vezetése nehézsé­get nem okoz, annál kevésbé, mert az Aréna-úton amúgy is közlekedést tart fönn. Abban az eset­ben, ha a Városi a vonal közös használata dolgában megállapodásra tud jutni a Közútival, vonalát megszakítás nélkül végigvezetheti az Aréna­ úton; a vonal végezetül a társaságnak Hungária­ körúti vonalába torkolna be. Ezzel a kétségtelenül nagy­fontosságú tervvel, amely hivatva lesz az Aréna-út egységes közlekedésének megoldására is, a fővá­ros tanácsa a legközelebbi jövőben fog foglal­kozni.­­ A Király­ utcai villamos vágányok. A bel­ügyminiszter jóváhagyta a főváros közgyűlésének azt a határozatát, mellyel engedélyt adott a Vá­rosi Villamos Vasútnak arra, hogy a Király-utcá­ban a villamos vasút sinteit az úttestet szegélyező két járda mellől az úttest közepére helyezheti át. Az áthelyezés munkálatai egyébként már a múlt hóban megindultak és szeptemberben már keresz­tül is viszik ezt a Király­ utca népes közlekedésé­nek szempontjából jelentős változást. Bankrablás Fiuméban. — Újpesti mintára. — Az igazgatót agyonlőtték. — 15.000 koronát elvit­tek. — Az egyik tettest elfogták. — Szerdán délelőtt Fiuméban a „Fiumei Nép­bank-részvénytársaság" hivatalába három fegy­veres ember berontott. Minden teketória nél­kül, előrántott revolverek asszisztálása mel­lett pénzt követeltek. A megrémült bankszol­gák egyike a nála levő 4000 korona kész­pénzt átnyújtotta a támadók egyikének A pénztárost helyettesítő igazgató, Milos József segíteni próbált a helyzeten, a telefon­hoz lépett, hogy a rendőrséget értesítse. Vesz­tére tette. A támadók egyike hátulról lelőtte. A golyó Milos igazgató tarkójába hatolt és meg­ölte. A hivatalnokok az ablakokon át menekül­tek és föllármázták az utcát. Erre a támadók is meneküléshez fogtak. Kiugráltak az utcára, de előbb a kézi pénztár tartalmát magukhoz vették. Állítólag 15.000 korona készpénz hiányzik a pénztárból. Az utcán vad hajsza keletkezett. A menekülők valóságos sortüzet adtak üldözőikre és ezzel annyira távol tar­tották őket maguktól, hogy kettőnek sikerült elmenekülni, de harmadik társukat a nyo­mon követő Ratkovics János rendőr egy kardcsapással harcképtelenné tette és a rendőrségre vitte, ahol 4000 koronát meg­találtak nála. Kissinevszki Salamonnak hívják, 26 éves, odesszai születésű, orosz, aki társaival együtt vasárnap érkezett Fiuméba, ahol orosz politikai menekülteknek mondot­ták magukat. Kettő közülük Budapesten dol­gozott két hónapig, egyikük pedig a kis­tarcsai állami gépgyárban. Az elmenekültek egyikét Berkof-Stariskynek hívják. A harma­dik neve ismeretlen. A vakmerő elszántsággal végrehajtott tá­madásról, amely sok tekintetben hasonlatos az újpesti bankrabláshoz, a következő tudó­sítás szól: Fiume egyik legforgalmasabb terén, a Dante-téren van a „Fiumei Népbank" helyi­sége. A banküzletet, amelynek az utcára nyíló rendes helyisége van, szerdán reggel is fél 9 órakor nyitották ki el a banktisztviselők, kö­zöttük Milos József pénztáros, azonnal meg is kezdették működésüket. Milos tulajdonkép­pen az intézet igazgatója és csak a szabadsá­gon levő pénztárost helyettesítette. A helyi­ségben ekkor csak hárman tartózkodtak. Mi­los igazgató, továbbá Kremenics György, a „Magyar Általános Hitelbank" szolgája, aki éppen akkor ment oda négyezer korona pénz­küldeménnyel és a bank szolgája. Az igaz­gató a pénztár rekeszének az ablakánál ült. Fél 10 órakor történt a támadás. Három ember ment be a bankba és az egyik nyom­ban behúzta maga után az ajtót, amelyet székkel eltorlaszolt, hogy utánuk ne jöhessen be senki. A másik revolvert szegzett a két szolga homlokának, a harmadik pedig a pénz­tároshoz sietett revolverrel a kezében és tört németséggel rákiáltott: — A pénzt ide! A két szolga remegve állott és meg sem mert mozdulni. A pénztáros azonban hirtelen hátrafordult, hogy leakassza a telefon kagy­lóját és segítséget hívjon. A rabló, amikor látta ezt a mozdulatot, rögtön rásütötte re­volverét. A golyó az igazgatót nyakszirten érte és az agyába hatolt. Miles rögtön lehanyat­lott a székről. Ekkor az egyik támadó bele­markolt a pénztári készletbe, a másik pedig el­vette a hitelbank szolgájától a nála levő négy­ezer koronát. A lövés zajára figyelmesek lettek a járó­kelők és besiettek az üzletbe. A támadók revolverüket folyton előre szegezve kirontot­tak az utcára és futni kezdtek. Ekkor izgal­mas jelenet kezdődött. Végig rohantak a korzón és folyton lövöldöztek azokra, akik utjukba akartak állani. Az utcai közönség folyton a nyomukban volt, de senki sem merte őket megfogni. Körülbelül harminc­negyven lövést tettek. A golyók sok kirakatot és ablakot bezúztak, de senkit sem sebesítet­tek meg. Ratkovics János rendőr meg akarta ragadni az egyik menekülőt, aki közvetetten közelről ráfogta a revolverét. Mielőtt azonban lőtt volna, a rendőr kardjával végigvágott rajta. A revolveres ember megtántorodott, mire gyorsan lefegyverezték. A másik kettő azonban elmenekült. Az izgalmas hajsza után az elfogottat a rendőrségre vitték, hol azonnal vallatóra fog­ták. Kissenovszky Ábrahámnak mondotta ma­gát, Odesszában született s 26 éves. Az egyik társát, Berkof-Stariskynek hívják. A harma­diknak semmiképp sem akarta a nevét el­árulni. Az elfogottnál megtalálták a bank szolgájának négyezer koronáját. Eddig még nem tudták pontosan megállapítani, hogy mekkora a hiány a bankban. Egyesek tizenöt­ezer, mások harmincezer koronáról beszélnek, ismét mások hatvanezer koronáról. A délután folyamán megtartott rovancsolás megállapította, hogy a bank támadói nem tudtak hozzáférkőzni a Wertheim-szekrény­h­ez, csak a kézipénztárt ürítették ki, amely­ben mindössze 15.000 korona volt. Azt a négy­ezer koronát, amit egyikük a „Hitelbank" szolgájától ragadott el, megtalálták a letartóz­tatott Kissinevszky Ábrahámnál. A másik kettő­nek egyelőre nyoma veszett. Híre­ járt, hogy a fiumeisusaki alagúton szöktek meg. Titkos rendőrök átkutatták az­silagutat, de eredménytelenül. Kissinevszky Ábrahám tagadja, hogy része volna a me­rényletben, a rablásban. Ő csak kéregetni ment a bankba. Társait sem akarja meg­nevezni. A támadás áldozata, Milos József igazgató, anélkül, hogy eszméletét visszanyerte volna, a fiumei közkórházban délután két órakor meg­halt. Harminckét éves volt. Egy később érkezett fiumei távirat a követ­kezőket jelenti: A fiumei „Népbank" rovan­csolásánál megállapították, hogy a rablógyil­kosok 15.000 koronát raboltak el 20 koronás bankjegyekben. A rendőrség délután táviratot intézett az összes európai nagy­városok és kikötők rendőrségeihez. A vizsgálat folyamán megállapították, hogy a gyilkosságot Orlon Péter követte el Spector Ábrahám segítsé­gével, akik azután együttesen megszök­tek. A Hitelbank fiumei fiókjának szolgájától elrabolt pénzt — 600 korona hiányával — megtalálták a letartóztatott Kissenovszkynél. A bécsi rendőrség telefonon érdeklődött a fiumei rendőrségnél a rablógyilkosság iránt, egyúttal kifejezve azon gyanúját, hogy a bankrablók azonosak lennének a bécsi Mi­noritengassei 119.000 koronás postarablás tet­teseivel. A nyomozás folyik. A fiumei „Nép­bank" nagyobb pénzösszeget bocsátott a rendőrség rendelkezésére a nyomozás cél­jaira. A tengermellék községeiben rendőrtisz­tek és detektívek járnak, a nyomozásnak azonban mindeddig nincs eredménye. Délután megérkezett a horvátországi Meja községből a meggyilkolt banktisztviselő felesége és sógor­nője. Leírhatatlan jelenet játszódott le, mikor meglátták a holttestet. A halottat csütörtökön délután boncolják föl. * A budapesti főkapitányságra este nyolc óra felé távirat érkezett a fiumei rendőrségtől, amely közli a két elmenekült merénylő nevét és személyleírá­sát. A távirat szerint az egyiket Orlov Péternek, a másikat Spektori Ábrahámnak hívják. Oroszok ezek is és az elfogottal együtt dolgoztak Kistarcsán, majd késbb Budapesten is. A távirat alapján — mint késő éjjel értesülünk — azonnal megindították a vizsgálatot, hogy a me­rénylők tényleg tartózkodtak-e Budapesten. Rövid kutatás után kinyomozták, hogy mind a három merénylő a Dagály­ utca 7. számú házban lakott egy Kriwicsin Ábrahám nevű társukkal, aki szintén oroszországi születésű, 23 éves gyári mun­kás. A rendőrségről azonnal detektívek men­tek a helyszínére, ahol megtalálták Kriwi­csint is és azonnal megmotozták. Találtak nála több orosz levelet és Orlov Péter, valamint Spec­tor Ábrahám arcképeit is. Megmotozása után be­kísérték a főkapitányságra, ahol tolmács útján rögtön kihallgatták. A kihallgatás során kiderült, hogy valamennyien már februárban Fiuméban jártak, hogy kikémleljék, miképpen hajtsák végre a rablást. Miután Kriwicsin a kihallgatás további folyamán súlyos ellentmondásokba keveredett, letartóztatása egészen bizonyos. NÉPSZAVA 1909 augusztus 12. HÍREK. A szükséglakás. — Hajléktalanná tettek egy tizgyermekes családot. — A Gizella-út és Stefánia-út sarkán, cifra villák­tól környezetten, lapulnak meg azok a kátrány­boritásu rozoga sátrak, amelyeket szükséglakások­nak vél a burzsoázia szociális lelkiismerete. Ke­rületenként akad többhelyütt egy-egy ilyen ba­rak-telep, valamennyi jellegzetes és szánalomra­méltóan ráillő produktuma annak a polgári lelkiis­meretnek, amely teljesen megnyugtatva érzi ma­gát, hogy Budapest ezernyi hajléktalanja közül tíz-húsz családot elhelyezhet egy-egy ilyen kátrány­otthonban. Ám senki sem merte remélni, hogy a féktelen ház uzsorától, a munkanélküliség szülte nyomortól idekényszeredett emberek valóban kap­nak lakást a szükséglakásban. Aki meghallgatja a panaszkodók szavát és aki kissé körülnézi a roskadozó sátrak tájékán, az megdöbbentő adato­kat szerezhet a szükséglakásokban garázdálkodó viszonyokról. Sok panasz érkezett már hozzánk s mind súlyos dolgokról szól. A legsúlyosabb azon­ban valamennyi között Zimmermann Ármin pincér panasza. * Zimmermann Ármin tíz gyermek apja; a gyere­kek közül a legidősebb 16 éves. Zimmenmann hosszabb idő óta lakott a Gizella-út 10. szám alatti szükséglakások egyikében. Békességben élt, nem bántott, nem zavart senkit, csöndesen elnyomor­gott abból a sovány keresetből, amelyből nagy családját föntartania kellett. Most, az utóbbi idők­ben azonban állandóan intrikáltak ellene és ennek az lett a következménye, hogy Fodor Béla VII. kerületi elöljárósági segédtiszt, a kerületi szegény­ügyek kezelője és ennek a barak-csoportnak leg­főbb ura, fölmondott neki. Többször mondott föl, mert Zimmermann kérésére, aki hiába nézett más lakás után, ismételten meghosszabbította az ott­lakhatást. Hogy a segédtiszt miért ragaszko­dott mindenáron a fölmondáshoz, annak talán csak azok a megmondhatói, akik közvetlenül ren­delkeznek a szükséglakások dolgában s így többek között Pintér Béla fölügyelő is. Az utolsó fölmon­dást, amely körülbelül két héttel ezelőtt történt, már nem hosszabbították meg. — Nyomban költözzenek ki — mondta a múlt hétfőn Pintér Zimmermannénak, aki könyörgésre fogta a dolgot. — Hová menjek fölügyelő úr, az isten szerel­mére, — mondta — ha nincs lakásom? Tíz gye­rekkel nem mehetek ki az utcára. Nem használt a könyörgés. Csak nagysokára egyezett Pintér abba, hogy a bútorok bent ma­radhassanak a lakásban, a családról azonban tudni sem akart. És ez a jellemző és fölháborító az eljárásában. A bútort tudniillik a fenyegető eső elől hagyta a lakásban, az emberekkel, a tehetetlen asszonnyal, tíz gyerekkel nem törődött. Azok csak hadd ázzanak meg. A lakást bezáratta és ott­hagyta az udvarban Zimmermannékat. Estére vad zivatar kerekedett. Csak úgy szakadt az eső, Zim­mermanné a gyerekeivel ott állott az esőben, od­ ázott a gyerekeivel és két-három lépésnyire volt

Next