Népszava, 1909. szeptember (37. évfolyam, 206–231. sz.)
1909-09-01 / 206. szám
1909 szeptember 3. KÉPBEAVA A kiadott rendelet követeli, hogy a vallástan az állami iskolák felsőbb osztályaiban magyarul is taníttassék, illetve, hogy a hittan egyes részei magyarul adassanak elő. Ez az a minimum, amit a magyar állam érdeke okvetlenül megkövetel. Ettől a követeléstől semmi körülmények között sem tágít. Menekülnek a magyarok. Szombaton délután indult ismét a kivándorlókkal teljesen megrakott kivándorlókat szállító „Altonia" Cunard-gőzös. A hajón minden hely megtelt. Annyian jelentkeztek, hogy vagy kétszázan vissza is maradtak, kiket a legközelebb induló hajóval szállítanak ki az újvilágba. A hajón 1708 felnőtt és 353 gyermek III. osztályú utast és 58 II. osztályú utast, tehát összesen 2119 menekülő magyart visz magával Amerikába a koalíciós rendszer legnagyobb örömére. Ez év január elsejétől 18 kivándorló hajó fordult meg a fiumei kikötőben, mely hajókon a mai napig összesen 27.341 kivándorló lett elszállítva csak Fiumén keresztül. E számok is a koalíció áldásdús működését bizonyítják. Svédországban. — Kibontakozási terv. — Stockholm, augusztus 28. A szurmány a királlyal privfatprfvriort mi alaut a anuijöi nem vállalja a közvetítést. Ez a mai nap legkisebb szenzációja. A király és a kormány félti a tekintélyét, azért nem akar beleavatkozni közvetlenül a munkáltatók és munkások között dúló harcba. Közvetve beleavatkozik, minden lehető módon segíti a munkáltatókat. A két első népszámlálással nem voltak megelégedve a „Svenska Arbetsgivare Förening" tagjai. Ezért a sztrájkolók harmadik megszámlálását új módszerrel, közvetlen a rendiség útján végezték el. A ma nyilvánossá tett eredmény szerint a harmadik hét végén 26-án nyolc százalékkal csökkent a sztrájkolók száma. Csakhogy ez a jelentés őszintén megmondja, hogy adatait részben a munkáltató szövetségtől szerezte, a sztrájk következtében elbocsátott alkalmazottakat pedig a kerületek többségében nem vették föl a sztrájkolók számába, mivel azok nem sztrájkolók többé, hanem „elbocsátott" munkások. Ilyenek az összes villamosvasúti, hentes, pék, kikötői, fuvarozó, lapkézbesítő, bérkocsis és automobil-vezető munkások. Ezeket és a földművelő munkásokat nem számítva, a negyedik hét első napján 255.698 volna a sztrájkolók száma. Nemcsak a polgári sajtó, hanem az egész ország tudja, hogy ez a szám meg sem közelíti a sztrájkolók igazi számát. De még ez a 8 százalék csökkenés is szaporodást jelent, mert a sztrájk nem egészen 200.000 szervezett munkással kezdődött és ma a hivatalos kimutatás is többet mond. Szóval, a sztrájk a negyedik héten erősebb, hatalmasabb, mint amilyen az első héten volt. Ezért nem konstatálják a polgári lapok örömmel a 8 százalék „csökkenést." Ezért indokolt a munkáltatók mai egyezkedő kísérlete. Adelsward báró, Svédország egyik legnagyobb gyárosa, a „Svenska Arbetsgivare Förening" vezető tagja a Social Tidskrift (Társadalmi Folyóirat) tegnapi számában a fegyverszünet és békekötésnek a legapróbb részletekig kidolgozott tervét terjeszti a küzdő felek elé. A javaslatnak az ad nagy jelentőséget, hogy nem provizórikus, hanem az állandó megoldásnak útjait próbálja megállapítani. A tíz pontban összefoglalt javaslat nagyjában elégtételt szolgáltat a munkásságnak, midőn már az első pontban kimondja, hogy a kizárás, vele együtt a sztrájk beszüntetendő. Ez az első föltétele annak, hogy az ország gazdasági életének romjait rekonstrálni lehessen. Indokolásában megbélyegzi a munkáltatószövetség és a polgári lapok ama törekvését, hogy ezek az erős munkásszövetkezetek szétrobbantására törekedtek. A harc fő oka az, hogy az árszabályok, a kölcsönös szerződések formái nem fejlődtek, hanem elmaradtak a munkásszervezetek fejlődésétől. „A kölcsönös árszabály a mai ipari és szervezeti állapot szerint többé nem a munkásnak és a munkáltatónak bizonyos elvégzendő munkára vonatkozó szerződése, hanem — mondja Adelsward báró — a védelmek, jogok, rendszabályok, fizetési feltételek ama alapos, félre nem magyarázható körülírása, amelyek a nagy munkásszervezethez tartozó munkás viszonyát ugyancsak a nagy munkáltatószervezetekhez tartozó munkáltatókkal szemben szabályozzák. Tudománytalan és értelmetlen, azonkívül az ország gazdasági életének teljes elpusztulására vezet tehát az a taktika, amely lassú éheztetéssel arra akarja kényszeríteni az egyes szakcsoportokat, hogy a központtól elszakadjanak. Szomorú győzelemre vezethet a legjobb esetben is a mai helyzetnek ilyen módon való továbbfejlesztése, mert egy végtelenbe nyúló gazdasági guerillaharcnak kezdetét jelenti és egyúttal le is zárja a svéd ipar virágzásának korát. Ipari ország fejlődésének alapfeltétele, hogy a munkáltatók és a munkások külön, egyetlen egységes szervezetben tömörülve megállapíthassák az egyes szakmák egész országra vonatkozó árszabályát. 1910 március elsejéig kidolgozhatja az erre kiküldött egyforma számú munkásokból és munkáltatókból álló bizottság az új általános árszabályokat és ugyanezért év április elsején érvényben is lépne egész Svédországban. •Gyakorlati szempontból fontos, hogy Adelsward báró azokat a mai túlságosan változatos órabér skálákat (15—75 ére között), amelyek a munkások fizetését testi ügyesség és munkahely szerint megállapítják, egyszerűsíteni kívánja, mivel sem az egyes munkahelyek drágasága viszonyai, sem az egyes munkások képességei között nincsen meg az órabér skálának megfelelő óriási különbség. A terv második pontjai szerint a munkások visszatérnek régi munkahelyeikre, amennyiben szükség van rájuk. A sztrájk alatt fölfogadott munkások el nem bocsájthatók — ezeket a többi munkások társadalmilag sem bojkottálhatják. A munkások központi szövetsége kötelezi magát, hogy az egyes szakegyesületekben szavazati joggal csak a teljeskörú tagok bírnak, munkabérek április 1-ig ugyanazok maradnak, amelyeket a nagy sztrájk előtt az árszabályok biztosítottak a munkásságnak. Az iparnak közvetlenül és közvetve akkora veszteségei vannak, hogy a győzelmi igényeket le kell szállítani mind a két részről. A munkáltató szövetség vérmes reménységei már az első hét végén meghiúsultak. A munkások pedig, amint mutatják, végkimerülésig küzdenek. Mi haszna lesz az országnak abból, ha mi (Svenska Arbetsgivare Förening) győzünk, vagyis egy hónap múlva a kiéhezett és elkeseredett munkássággal, a sok apró szakegylettel kell szembe állanunk és nyugtalanul várunk, hogy melyik szakmában, melyik hónapban tör ki újra a harc. Mert így béke nem lehet. Egyetlen nyereségünk most a béke lehet. Csak a teljes béke biztosíthatja a munkás és a munkáltató jövedelmét". Hivatalosan még csak ma foglalkozik mind a két fél az Adekvard báró javaslatával. Magánszemélyektől is egyre másra érkeznek a békítő javaslatok. Jellemző, hogy a tőkés lapokban ma úgy hirdetik a munkáltatók, hogy megszüntetik a kizárást azok számára, akik készek kilépni a szervezetből. Éppen azon a napon jelent meg ez a fölhívás, amikor nyilvánossá lett, hogy a sztrájk alatt a stockholmi régi szakszervezetek 13.479 új tagot nyertek. A tegnapi hornsberghagei sztrájkgyűlésen mintegy 35 ezer ember előtt két szószéken Slöglund egyetemi tanársegéd és Monsson gaflei szerkesztő elvtársak beszéltek a hallgatóság nagy tetszése között. A beszédek előtt és után a munkászenekarok és dalárdák mulattatták a sztrájkolókat. A Götalévgarde ezred 10. százada ismét 16.40 koronát, a vaxholmi gránátosezred legénysége és altisztjei 167 koronát küldtek a sztrájkpénztárnak. A skandináv szocialista munkások amerikai szövetsége az Egyesült Államok minden ipari városában felolvasásokat, gyűléseket és gyűjtéseket rendez a sztrájkpénztár javára. A tegnap tartott gyűlések száma 72. A rendőrség már tízével fogdossa el a munkásokat, persze hiába, a munkások tudják, hogy a provokálásnak nem szabad fölülniök. A lelkesedés és a szolidaritás kitűnő. * Polgári forrásból az alábbi távirat érkezett : Stockholm, augusztus 31. A szabadelvű egyesületek kérvényt intéztek a királyhoz, amelyben arra kérik, hogy használja föl tekintélyét avégből, hogy a munkások és munkáltatók közt a béke helyreálljon. A kérvény szerint a legegyszerűbb megoldás az volna, ha sztrájkolok azokban a kérdésekben, amelyek a sztrájkot előidézték, alávették magukat egy választott bíróság döntésének. Úgy is el lehetne azonban képzelni a megoldást, ha a kormány nevezne ki egy egyeztető bizottságot. A kormány erre elvben visszautasító választ adott. A kormány álláspontja, amelyhez ragaszkodik, tudvalevőleg az, hogy csak az esetben járhat közbe, ha azt a harcoló felek közt legalább az egyik kívánja. MŰVÉSZETIIRODALOM. (*) A Nemzeti Szalon nyári tárlata, amelyet úgy a vidékről fölrándulók, mint az orvoskongresszus tagjai tömegesen látogatnak, szeptember 8-án zárul. Az a körülmény, hogy a turisták minden nagyobb metropolisban nyáron is fölkeresik a képzőművészeti tárlatokat, arra indította a Szalon igazgatóságát, hogy — ezidei nyári tárlatának sikerén fölbuzdulva" — rendszeresítse a nyári tárlatok rendezését. A kiállítás bezárása után a Szalon új vezetősége hozzáfog Körösfői-Kriesch Aladár, Nagy Sándor és a gödöllői művésztelep kiállításának rendezéséhez. A kiállítás alkalmával a termek interieurszerű kiképzéseket nyernek, melyeket a következő kiállítások követelményeinek megfelelően esetről-esetre fognak változtatni és díszíteni, mint a nyugati államok nagyobb városaiban. (*) Munkás-előadások Nagy Endre kabaréjában. Az elvtársak örömmel emlékeznek azokra a vasárnap délutáni előadásokra, amiket Nagy Endre, az Andrássy-úti kabaréjában rendezett a szervezett munkások számára. Nagy Endre ezt a figyelmességét átviszi a mostani színházi évre is és az elvtársak számára minden vasárnap délután munkás-előadást fog tartani. Az első munkás-előadást szeptember 5-én, vasárnap délután fél négy órakor tartják az Andrássy úti kabaréban. Nagy Endre derék gárdájával eljátssza az elvtársak számára azt a kitűnő programmot, amivel szombaton a kabarét megnyitotta. Egykoronás és hetven filléres jegyek kaphatók a Népszava-könyvkereskedésben. Az elvtársak megbecsülik Nagy Endre előzékenységét, mely annál becsesebb a mi számunkra, hogy az összes vasárnapi délutáni munkás-előadások teljes jövedelmét Nagy Endre a választási alap javára adományozza. (*) Nyugat. Megjelent a „Nyugat" című irodalmi folyóirat legújabb száma, a következő nagyon érdekes tartalommal: Ignotus : Vers. Bresztovszky Ernő: Az ember: függvény. Kéri Pál: Philippe Desportes: Sonnet spirituel. Hegedűs Gyula: Tavaszi komédia (Novella). Ady Endre: Versek. Elek Artúr: Poe Edgár költeményei. V. Babits Mihály: Edgár Poe : Himnusz. — Álomország. Színi Gyula : Révész Béláról. Kosztolányi Dezső : Versek. Laczkó Géza : Szemközt a Nappal (Mese). Nagy Zoltán : Vers. Figyelő : Öreg szavak (Kosztolányi Dezső); Fényes Samu : A bálvány (Karinthy Frigyes); A repülőgép körül (Lengyel Géza); Az „Új színház"ról (Nagy Endre). — Arab korona, kapható a Népszava könyvkereskedésében. (*) Mohamed paradicsoma. A Király Színházban erősen folyik a munka, hogy az idei évad első újdonságát előkészítsék. Ez az első újdonság Planquettenek hátrahagyott operettje, a „Mohamed paradicsoma" lesz, amelyet a színház a jövő hét végén fog bemutatni. 3