Népszava, 1909. október (37. évfolyam, 232–258. sz.)

1909-10-01 / 232. szám

XXXVII. évfolyam. pest, 1909 október 1. péntek. 232. szám. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy ívre 18.20 kor. 1 negyed­r­e 4.SO kor. fél évre 9.SO kor. 1 egy bóra LOO kor. A „SZOCIALIzant8"-sal együtt havonta 40 fillérrel több. EGYES SZÁK ÁRA 6 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE H meg­jelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VII., RÁKÓCZI­ ÚT 33. (Telefon-szám 54—94.) KIADÓHIVATAL: VIL,­HTÁR­ UTCA L SZ. (Telefon-szám 82—61.) Munkások! Elvtársak! A fővárosi kerületi pártszervezetek ha­tározata szerint o­etóber 3-án, vasárnap Népszava-napot rendezünk a fővárosban. A hazug koalíciós rendszer csúfos és dicstelen kimúlásának s döntő politikai eseményeknek küszöbén újból csak elvtársaink kipróbált párthűsé­gére kell appellálnunk. Újból föl kell hív­nunk a párt minden egyes katonájának figyelmét arra, hogy páratlan, nehéz har­cunkban a pártlap az első fegyverünk. Reakciós politikusok minden cselvetése, pribék szolgáik állatias vérengzése, mind hatástalan marad, ha harcos táborunk nagy és céltudatos. Ha valaha, hát most itt az ideje, hogy a még indifferensek figyelmét rátereljük a szociáldemokrácia nagy törté­neti küzdelmére. Ezért ez alkalommal a leghatározottab­ban kérjük az összes elvtársakat, akik az agitációra képességet éreznek magukban, hogy a vasárnapi szélpszava-agitációban való részvételre haladéktalanul jelentkezzenek a kerületi pártszervezetekben. Testvéri üdvözlettel a stártvezetőség. A válság közgazdasági vonatkozásai. A nagybirtokosság parlamentje egyebet sem cselekedett közel négyéves kormány­zata idején, mint sürgős gyorsasággal gyár­totta s szinte komoly hozzászólások nélkül szavazta meg azokat az új törvényeket, amelyekkel a gazdasági létében megrendült és túlélt birtokarisztokráciának összeros­kadó politikai h­almát akarták biztosí­tani az általános választójoggal bekövet­kező demokráciával szemben. Azonban a gyors munka sem tudott tető alá hozni mindent. Elintézetlenül maradtak a Balkán-álla­mokkal s néhány tengerentúli területtel való nemzetközi kereskedelmi szerződéseink. Eme, mezőgazdasági területekkel szemben olyan kereskedelmi szerződéseket akart kötni a magyar nagybirtokosság, melyek lehetetlenné tennék a Balkán-államoknak s Amerikának, hogy az osztrák-magyar monarchia területére, számbavehető meny­nyiségben, gabonát, húst és mezőgazdasági nyersanyagot behozhassanak. A magas mezőgazdasági vámokkal ki akarja szorí­tani a közös vámterületről a külföldi élel­met és nyersanyagot, hogy így monopoli­zálhassa a két ország piacát és erőszakosan magasra csigázhassa föl az árakat. Ez a magyar és osztrák nagybirtokosság érdeke és célja. Minél teljesebben elszakí­tani a világforgalomtól s mennél nagyobb mértékben izolálni törekszik a nagybirto­kosság Ausztria-Magyarországot! Ezzel szemben a magyar és osztrák mun­kásság, kisbirtokosság és polgárság érdeke az, hogy Ausztria-Magyarország gazdasági piaca minél több szállal kapcsolódjék be a világforgalomba s minél szabadabban s korlátozatlanabbul kereshessék föl piacain­kat idegen országok ipari és mezőgazdasági terményei. Minél jobban elzárható a közös vámterü­let a külföldi áruk versenye elől, annál inkább módjukban van a kartellh­ozott gyá­rosoknak , az ipari árukat s a nagybirtoko­soknak , az élelmet és nyersanyagot mono­polisztikus magas árakon ránk sózni. A vámokkal való gazdasági elzárkózás a monopóliumot, vagyis néhány ezer nagy­birtokost és gyárost erősít gazdaságilag, míg a szabadabb forgalom olcsóbbá teszi a dolgozó milliók élelmét és egyéb szük­ségleti cikkeinek árát. Mindenki tudja azt, hogy Magyarországon — ebben a tisztán mezőgazdasági ország­ban, hol számbavehető nagyipar meg nincs — az élelem kétszerte, háromszorta drágább, mint azokban a nagyiparos­országokban : Angliában, Németországban, Belgiumban, Svájcban, Ausztriában, — amelyek külföldi államok beviteléből kény­telenek födözni élelem- és nyersanyag­szükségletüket. Miért van ez? Azért, mert a mostani vámrendszerrel, vasúti politikával, mes­terségesen megdrágítják a kenyérnek és húsnak árát. Megsarcolják — az állam­hatalom segítségével — az egész ország dolgozó népét, hogy nagyobb hasznot vág­hassanak zsebre a nagybirtokosok és püs­pökök, apátok, a föld jövedelméből. Másfelől, a magyar állam is, magas fo­gyasztási adókkal drágít meg minden élel­mezési és háztartási cikket: sót, húst, lisz­tet, cukrot, szeszt, sört, bort, dohányt, pet­róleumot. Vagyis az állam föntartására szükséges adókat nem a nagyon magas jö­vedelmű nagybirtokosokra, hanem a leg­szegényebb munkástömegekre veti ki az ál­lam is. Földmonopólium — nagybirtokokban, a vámpolitikával elért ármonopólium és a fogyasztási adók oly magasra csigázták föl itt az élelem és nyersanyag árát és oly hihetetlenül megdrágították Magyarorszá­gon a munkás élelmét, mint sehol másutt Európában! A magyarországi munkás nem­csak kenyérből és húsból, de főzelékből sem ehetik jóllakásig. Ráteszi a koronát az ipari kartellek ár­politikája, mely a használati cikkek árát drágította meg szertelenül. A szén, a vas­áruk, a sör, a bőráruk, üvegáruk, ruházat ára igen nagy. A magyar nagybirtokosság zsákmányolá­sát nem akarja tovább tűrni Ausztria né­pessége és olyan szerződéseket akar kötni néhány mezőgazdasági országgal, mely az élelemnek s ipari nyersanyagnak a közös vámterületre való behozatalát megkönnyí­tené és igy az élelem s ipari cikkek árát olcsóbbá tehetné. De éppen ez nem tetszik a magyar nagy­birtokosságnak. S mivel a csúfosan kimúlt koalíciós kormány utján nem teheti, moz­galmat indított az Orige által és támogatja a polgári sajtó, hogy a legközelebb össze­ülő képviselőház már eleve is tiltakozzék és minden következő kormány akaratát megkösse Ausztria szándékával szemben. Ez a mai többség mindenre képes. Ép­pen azért eleve tiltakoznia kell a dolgozó Magyarországnak is ama törekvések ellen. Az esetleg hozandó határozat a követ­kező kormányt nem kötelezheti. Örök ér­vényű parlamenti határozatok nincsenek! De egyenesen hazugság is az agráriusok tétele, amit ma oly nagy hangon hirdet­nek, hogy a magyar mezőgazdaság fejlő­dése s jövője érdekében szükséges elzárni Magyarországot a világforgalomtól! Amiképpen a sztrájkok — ritkák gazda­sági pangás idején — is nem gyöngítik, hanem modern haladásra kényszerítik az egyes iparágakat, úgy a mezőgazdasági termelésben észlelhető nemzetközi, általá­nos áramlatokkal sem helyezkedhetik szembe büntetlenül a magyar mezőgazda­ság , viszont hasznára válik azok elfoga­dása. Mint a jobbágyság eltörlése, a bérmunka törvénnyé emelése, vagy a nyolcvanas évek nemzetközi mezőgazdasági válsága, nagy mértékben hasznára vált mezőgazdaságunk­nak, mert erősítette, fejlesztette s így terü­letekre kiterjesztette a termelést, ugy hasz­nára válik majd az uj gazdasági politika nyomában beálló élelem olcsóbbodása is. Az olcsóbb élelem könnyebbé teszi a munkásság és a városi népesség megélhe­tését, lehetővé teszi a nagyipar fejlődését és végül belső reformokra, belső átalaku­lásra kényszeríti a magyar mezőgazdasági termelést is. Az élelem és nyersanyagok árának csökkenése csak a nagybirtokot sújtja, de intenzívebb termelésre és a termelés organizálására szorítja a közép- és kis­­­birtokosságot, továbbá segít megszüntetni az élelem, gabona s lisztkereskedő- Lapunk mai száma 14 oldal

Next