Népszava, 1909. október (37. évfolyam, 232–258. sz.)
1909-10-01 / 232. szám
XXXVII. évfolyam. pest, 1909 október 1. péntek. 232. szám. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy ívre 18.20 kor. 1 negyedre 4.SO kor. fél évre 9.SO kor. 1 egy bóra LOO kor. A „SZOCIALIzant8"-sal együtt havonta 40 fillérrel több. EGYES SZÁK ÁRA 6 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE H megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VII., RÁKÓCZI ÚT 33. (Telefon-szám 54—94.) KIADÓHIVATAL: VIL,HTÁR UTCA L SZ. (Telefon-szám 82—61.) Munkások! Elvtársak! A fővárosi kerületi pártszervezetek határozata szerint oetóber 3-án, vasárnap Népszava-napot rendezünk a fővárosban. A hazug koalíciós rendszer csúfos és dicstelen kimúlásának s döntő politikai eseményeknek küszöbén újból csak elvtársaink kipróbált párthűségére kell appellálnunk. Újból föl kell hívnunk a párt minden egyes katonájának figyelmét arra, hogy páratlan, nehéz harcunkban a pártlap az első fegyverünk. Reakciós politikusok minden cselvetése, pribék szolgáik állatias vérengzése, mind hatástalan marad, ha harcos táborunk nagy és céltudatos. Ha valaha, hát most itt az ideje, hogy a még indifferensek figyelmét rátereljük a szociáldemokrácia nagy történeti küzdelmére. Ezért ez alkalommal a leghatározottabban kérjük az összes elvtársakat, akik az agitációra képességet éreznek magukban, hogy a vasárnapi szélpszava-agitációban való részvételre haladéktalanul jelentkezzenek a kerületi pártszervezetekben. Testvéri üdvözlettel a stártvezetőség. A válság közgazdasági vonatkozásai. A nagybirtokosság parlamentje egyebet sem cselekedett közel négyéves kormányzata idején, mint sürgős gyorsasággal gyártotta s szinte komoly hozzászólások nélkül szavazta meg azokat az új törvényeket, amelyekkel a gazdasági létében megrendült és túlélt birtokarisztokráciának összeroskadó politikai halmát akarták biztosítani az általános választójoggal bekövetkező demokráciával szemben. Azonban a gyors munka sem tudott tető alá hozni mindent. Elintézetlenül maradtak a Balkán-államokkal s néhány tengerentúli területtel való nemzetközi kereskedelmi szerződéseink. Eme, mezőgazdasági területekkel szemben olyan kereskedelmi szerződéseket akart kötni a magyar nagybirtokosság, melyek lehetetlenné tennék a Balkán-államoknak s Amerikának, hogy az osztrák-magyar monarchia területére, számbavehető menynyiségben, gabonát, húst és mezőgazdasági nyersanyagot behozhassanak. A magas mezőgazdasági vámokkal ki akarja szorítani a közös vámterületről a külföldi élelmet és nyersanyagot, hogy így monopolizálhassa a két ország piacát és erőszakosan magasra csigázhassa föl az árakat. Ez a magyar és osztrák nagybirtokosság érdeke és célja. Minél teljesebben elszakítani a világforgalomtól s mennél nagyobb mértékben izolálni törekszik a nagybirtokosság Ausztria-Magyarországot! Ezzel szemben a magyar és osztrák munkásság, kisbirtokosság és polgárság érdeke az, hogy Ausztria-Magyarország gazdasági piaca minél több szállal kapcsolódjék be a világforgalomba s minél szabadabban s korlátozatlanabbul kereshessék föl piacainkat idegen országok ipari és mezőgazdasági terményei. Minél jobban elzárható a közös vámterület a külföldi áruk versenye elől, annál inkább módjukban van a kartellhozott gyárosoknak , az ipari árukat s a nagybirtokosoknak , az élelmet és nyersanyagot monopolisztikus magas árakon ránk sózni. A vámokkal való gazdasági elzárkózás a monopóliumot, vagyis néhány ezer nagybirtokost és gyárost erősít gazdaságilag, míg a szabadabb forgalom olcsóbbá teszi a dolgozó milliók élelmét és egyéb szükségleti cikkeinek árát. Mindenki tudja azt, hogy Magyarországon — ebben a tisztán mezőgazdasági országban, hol számbavehető nagyipar meg nincs — az élelem kétszerte, háromszorta drágább, mint azokban a nagyiparosországokban : Angliában, Németországban, Belgiumban, Svájcban, Ausztriában, — amelyek külföldi államok beviteléből kénytelenek födözni élelem- és nyersanyagszükségletüket. Miért van ez? Azért, mert a mostani vámrendszerrel, vasúti politikával, mesterségesen megdrágítják a kenyérnek és húsnak árát. Megsarcolják — az államhatalom segítségével — az egész ország dolgozó népét, hogy nagyobb hasznot vághassanak zsebre a nagybirtokosok és püspökök, apátok, a föld jövedelméből. Másfelől, a magyar állam is, magas fogyasztási adókkal drágít meg minden élelmezési és háztartási cikket: sót, húst, lisztet, cukrot, szeszt, sört, bort, dohányt, petróleumot. Vagyis az állam föntartására szükséges adókat nem a nagyon magas jövedelmű nagybirtokosokra, hanem a legszegényebb munkástömegekre veti ki az állam is. Földmonopólium — nagybirtokokban, a vámpolitikával elért ármonopólium és a fogyasztási adók oly magasra csigázták föl itt az élelem és nyersanyag árát és oly hihetetlenül megdrágították Magyarországon a munkás élelmét, mint sehol másutt Európában! A magyarországi munkás nemcsak kenyérből és húsból, de főzelékből sem ehetik jóllakásig. Ráteszi a koronát az ipari kartellek árpolitikája, mely a használati cikkek árát drágította meg szertelenül. A szén, a vasáruk, a sör, a bőráruk, üvegáruk, ruházat ára igen nagy. A magyar nagybirtokosság zsákmányolását nem akarja tovább tűrni Ausztria népessége és olyan szerződéseket akar kötni néhány mezőgazdasági országgal, mely az élelemnek s ipari nyersanyagnak a közös vámterületre való behozatalát megkönnyítené és igy az élelem s ipari cikkek árát olcsóbbá tehetné. De éppen ez nem tetszik a magyar nagybirtokosságnak. S mivel a csúfosan kimúlt koalíciós kormány utján nem teheti, mozgalmat indított az Orige által és támogatja a polgári sajtó, hogy a legközelebb összeülő képviselőház már eleve is tiltakozzék és minden következő kormány akaratát megkösse Ausztria szándékával szemben. Ez a mai többség mindenre képes. Éppen azért eleve tiltakoznia kell a dolgozó Magyarországnak is ama törekvések ellen. Az esetleg hozandó határozat a következő kormányt nem kötelezheti. Örök érvényű parlamenti határozatok nincsenek! De egyenesen hazugság is az agráriusok tétele, amit ma oly nagy hangon hirdetnek, hogy a magyar mezőgazdaság fejlődése s jövője érdekében szükséges elzárni Magyarországot a világforgalomtól! Amiképpen a sztrájkok — ritkák gazdasági pangás idején — is nem gyöngítik, hanem modern haladásra kényszerítik az egyes iparágakat, úgy a mezőgazdasági termelésben észlelhető nemzetközi, általános áramlatokkal sem helyezkedhetik szembe büntetlenül a magyar mezőgazdaság , viszont hasznára válik azok elfogadása. Mint a jobbágyság eltörlése, a bérmunka törvénnyé emelése, vagy a nyolcvanas évek nemzetközi mezőgazdasági válsága, nagy mértékben hasznára vált mezőgazdaságunknak, mert erősítette, fejlesztette s így területekre kiterjesztette a termelést, ugy hasznára válik majd az uj gazdasági politika nyomában beálló élelem olcsóbbodása is. Az olcsóbb élelem könnyebbé teszi a munkásság és a városi népesség megélhetését, lehetővé teszi a nagyipar fejlődését és végül belső reformokra, belső átalakulásra kényszeríti a magyar mezőgazdasági termelést is. Az élelem és nyersanyagok árának csökkenése csak a nagybirtokot sújtja, de intenzívebb termelésre és a termelés organizálására szorítja a közép- és kisbirtokosságot, továbbá segít megszüntetni az élelem, gabona s lisztkereskedő- Lapunk mai száma 14 oldal