Népszava, 1909. október (37. évfolyam, 232–258. sz.)
1909-10-01 / 232. szám
10 dott rövid gyászbeszédet. Érdemes belőle leközölni ezt: — Van ott (a Rákóczi-korszakban) hősiesség, vértanúság és van árulás, van az elbizakodottságnak s a csüggedésnek váltakozása, van magasztosan hű barátság, sírig való hűség és van pártoskodó visszavonás. Van fejedelmi jóindulat is, amely éppen csak az utolsó néhány lépést nem tudja megtenni a nemzet tökéletes megértéséig, de e néhány lépés elmaradása miatt eredménytelen a többi, ami megtétetett. Ezért meddők a felbuzdulások, eredménytelenek a győzelmek, kétértelműek a kibékülések. A fölbuzdulás lelohad, a győzelmek ki nem használhatók és minden kibékülés újabb összeütközés csiráját hordja magában, így mennek a dolgok évszázadok óta. Történetünk szinte kétségbeejtő egyformasággal ismétli meg önönmagát. Válságaink csirája csak akkor pusztul el, mikor a dolgok kiirthatatlan természetének követelményei teljesülnek. E törvény utógondolat nélkül való teljes gyakorlati érvényesülése által mily nagy lesz az a fejedelem, mily fényes koronája, mily biztos uralkodása, mily hatalmas birodalma és mily dicső emléke, aki egy históriai elhatározással, válság nélkül valósítja meg azt, ahova a történet különben a válságok kiszámíthatatlan sorozatán keresztül fog eljutni. Egy históriai elhatározás . .. Erre várnak ők, ezt lesik talán már szombatra. És ha nem jön meg, talán megjön a fölbuzdulás. Az, amelyik úgyis lelohad... De sohasem ingyen ! A községi üzemekről. — A „ Verein für Socialpolitik." közgyűlése. — I. Wien városában e napokban tartotta meg közgyűlését a „Verein für Sozialpolitik." Előkelő egyesület ez. Tagjai közt kiváló tudósok mellett az állami és községi közigazgatás számos kitűnő gyakorlati embere foglal helyet. Irodalmi kiadványait és vitáit élénk érdeklődéssel kísérik és nagy figyelemre méltatják mindenütt, ahol komolyan foglalkoznak szociálpolitikai kérdésekkel. Az egyesület közgyűlésén most is magas színvonalú eszmecsere folyt fontos szociálpolitikai kérdésekről. Minket különösen a községi üzemekről folyt vita érdekel, melynek főbb mozzanatait a következőkben ismertetjük. A vitát három előadás vezette be. Az első előadó — dr. K. J. Fuchs, tübingeni egyetemi tanár — a községi gazdasági vállalatokat ismertette. Előadásában kiterjeszkedett Németország, Ausztria, Olaszország, Belgium, Angolország, Amerika és Ausztrália összesen 25.900 községének üzemeire. Ezen községek közül 55 százaléknak van vízműve és ezeknek 52 százaléka van községi üzemben; 444 százaléknak van egyáltalában gázműve és csak 293 százaléknak saját gázműve; az összes gázműveknek 645 százaléka van községi üzemben. Nyilvános villamos áramszolgáltató üzem az illető városok 40,7 százalékában van, de csak 16 8 százaléknak van saját üzeme. Ezek a művek kevésbé jövedelmezők, mint a gázművek. Saját közúti vasúttal a tekintetbe vett községeknek csak alig fele rendelkezik, azonban egyre általánosabbá válik az a törekvés, hogy a közúti vasutak községi kezelésbe vétessenek és pedig nem annyira pénzügyi okokból, mint inkább azért, hogy a lakosság számára lehetőleg olcsó és gyors közlekedés biztosíttassék. A lakosságnak kenyérrel, hússal és tejjel való ellátását is egyre több helyen sorozzák a községi feladatok közé. Ebben a tekintetben különösen nevezetes De Felice város (Olaszországban) ; itt van Európa legnagyobb kenyérgyára, amely napi 50—60 ezer kiló kenyeret termel és ez a gyár a város tulajdona, egyáltalában Olaszországban nagyon el van terjedve és mind jobban terjed a községi kenyérgyártás. Fuchs tanár az üzemek községi kezelésbe vételét kulturális haladásnak mondja. A második előadó — dr. Mombert, freiburgi tanár — a községi vállalatok szociálpolitikai jelentőségét fejtegette. A községi üzem mint vevő és mint eladó egyaránt jelentékeny szociálpolitikai hatást fejt ki. Eddig többnyire azt tekintették fő célnak, hogy a községi üzem minél nagyobb üzleti fölösleget produkáljon. Bizonyos határig ez is helyeselhető, ha az így szerzett jövedelmet a község más szociálpolitikai alkotásokra fordítja. Azonban számos főfontosságú üzemnél — amilyen például a víz- és gázszolgáltatás és közlekedés — fő cél csak az lehet, hogy a lakosság legszélesebb rétegei is olcsón elégíthessék ki szükségleteiket. A közlekedésnek pedig főképpen az a rendeltetése, hogy a lakások decentralizáltassanak és a lakosság a község középpontjától távol eső vidékekre is gyorsan és olcsón eljuthasson. A harmadik előadó — dr. Weisz, községtanácsos (Wien) — a községi üzemek pénzügyi jelentőségét ismertette számos példa alapján. Kimutatta, hogy Wien város adósságainak 49 8 százaléka — 275 millió korona — a községi üzemeket terheli; ezeknek bevétele azonban fedezi a törlesztési költségeket és azonfelül még 9 millió korona tiszta hasznot hajt a városnak. Körülbelül hasonló a helyzet Berlinben, Kölnben, Frankfurtban és több angol nagyvárosban. Persze, a községi üzemek adósságterhét sok esetben az a körülmény növeli, hogy az üzemeket túlságos magas áron váltották meg a magántulajdonosoktól. Wien városában — a községesítés kedvezőtlen körülményei ellenére is — az a helyzet, hogy a községi kiadások 1880-tól 1907-ig megnégyszereződtek, de míg 1880-ban a bevételnek 55 százaléka került adókból, addig 1907-ben már csak a bevételeknek 38 százaléka származott adókból, a többi pedig más forrásokból került, amelyek közt előkelő szerep jut a községi üzemeknek. A községi üzemek persze — ami az üzleti eredményeket illeti — kedvezőtlenebb körülmények között működnek, mint a magánüzemek. Ugyanis gyakran kénytelenek szükségleteiket drágábban beszerezni, hogy ilyen módon támogassák a hazai ipart, vagy a helybeli magánvállalatokat. Viszont a lakosság kiszolgálásában sem helyezkedhetnek merev üzleti alapra, mert a közvélemény, a közakarat nyomása alatt állanak. A munkabérek megállapításánál is inkább kénytelenek figyelembe venni a minsok érdekeit, mint a magánvállalatok. Az előadások után következett a vita, melyben elvtársaink is élénken részt vettek. Erről majd a következő cikkünkben. NÉPSZAVA 1909 október 1. KÖZSÉGI ÜGYEK. A főváros közgyűlése. — Második nap. — A boszniai kirándulás. A törvényhatósági bizottság közgyűlése szerdán nem végzett a napirenddel és így a hátralékos ügyeket csütörtökön tárgyalta le. Napirend előtt fölszólalt dr. Platthy György, az ismeretes boszniai kirándulás ügyében. Tudvalevő, hogy a polgármester több bizottsági tagú társaságában pénteken délután Sarajevóba utazott, hogy visszaadja Sarajevo város képviselőinek budapesti látogatását. A szerdai közgyűlésen — amint megírtuk — Bittner János interpellációjára a polgármester olyan feleletet adott, amelyből az derült ki, hogy a látogatás magánjellegű és az illető urak a saját szakállukra, a saját zsebükre utaznak le Boszniába. Erre hamarosan szárnyra kelt az a hír, hogy a kormány tiltotta meg a főváros urainak a hivatalos jellegű látogatást, mégpedig azért, hogy Wien — amely már megtette a maga boszniai látogatását — egyedüli birodalmi főváros gyanánt szerepelhessen a bosnyákok előtt. Bárczy polgármester pedig csak udvariassági okokból határozta el magát a magánjellegű látogatásra, s melynek azonban hivatalos látszatot akart adni. Ezt a látszatot azonban nagyon lerontotta a Bittner-féle interpellációra adott válasz. Platthy úr tehát helyre akarta állítani a látszatot napirend előtti fölszólalásával. Arra kérte a közgyűlést, hogy ezt a látogatást, bár a törvényhatóság megterheltetése nélkül történik, a törvényhatóság hivatalos látogatásának deklarálja. A közgyűlés ehhez az indítványhoz egyhangúlag hozzájárult. Így szerepelt a közjogi üresszalma-cséplés a városházán ezen a szép őszi napon. Gyors tempóban végzett ezután a közgyűlés egy sereg üggyel. A hirdetésügy egységes rendezésére vonatkozó tanácsi előterjesztést a közgyűlés elfogadta. A ferencvárosi pályaudvar kibővítésére szükséges területet a közgyűlés a Mávnak — a tanács előterjesztése értelmében — átengedte. Vita nélkül hozzájárult a közgyűlés a budapesti vaspályatársaság Erzsébet királyné-utó rákospalotai vonatának engedélyezéséhez. A köztisztasági személyzet részére szükséges téli ruhaneműek szállításával a tanács a Szabóiparosok Hitel- és Termelőszövetkezetét bízta meg. E határozat ellen a pályázatban résztvett egyik cég a közgyűléshez fölebbezett. A tanács a fölebbezés elutasítását ajánlotta a közgyűlésnek. Több hozzászólás után a közgyűlés a tanács javaslata értelmében döntött. Lakás és víz. Vita nélkül járult hozzá a közgyűlés a tanácsnak ahhoz az előterjesztéséhez, hogy a fuvartelep munkásai részére a IX. kerület Gyáli uton 180 kislakást és a IX. kerület Mihalkovics utcában újabb 120 kislakást építtessen a város. Több budai polgár felebbezett a közgyűléshez azért, mert vízcsőfektetési kérelmükkel elutasította őket a tanács. Platthy György dr. szerint minden fővárosi polgárnak joga van ahhoz, hogy vizet kapjon a fővárostól. Baránszky Gyula dr. és Kasics Péter fölszólalása után a közgyűlés a felebbezéseknek helyt adott. Kivételes elbánásban részesült egy felekezeti kérelem. A közgyűlés mindent készségesen meg szokott szavazni, ami felekezeti célokra kell, ez egyszer azonban eltért szokásától. A budapesti ágostai hitvallású evangélikus tótajkú egyházközség tartozott a fővárosnak 2317 korona burkolási járulékkal. Az egyház azzal a kérelemmel fordult a fővároshoz, hogy ezt a burkolási járulékot neki rendkívüli segély alakjában engedjék el. A tanács az egyházközséget ezzel a kérelmével elutasította, mire az fölebbezett a közgyűléshez. Berger Rezső dr. és Baránszky Gyula dr. a fölebbezésnek helyt kívánnak adni, míg ellenben Andreánszky Jenő dr. és Füredi Mór dr. a tanács javaslatát pártolták. A közgyűlés a tanács javaslatát fogadta el. Drágán veszünk telket, ha már a főváros meglevő telkeit nem ajándékozzuk oda potom 30 koronákért munkásnyúzásban érdemeket szerzett városatyáknak. Ez a derék elv győzött a napirend vége felé. A Hernád utcában fekvő Goldmann-féle telek megvételének kérdésénél Kasics Péter azt javasolta, hogy az ügyet adják vissza a tanácsnak, mert a telket drágálja. Andreánszky Jenő dr. a tanács javaslata mellett szólalt föl, mert azt úgy iskolapolitikai, mint üzleti szempontból teljesen megfelelőnek találta. Barczy István dr. polgármester rámutatott arra, hogy a mérnöki hivatalnak ebben a kérdésben eszközölt becslése nem felel meg az ottani viszonyoknak. A telek nem drága, és lényeges körülmény még az is, hogy oda sürgősen iskolát kell emelni. Mihelyst ez a vétel véglegessé vált, a 48 órán belül már az építkezést is megkezdik. A közgyűlés a tanács javaslatát fogadta el. Jutalmát a tehetetlenségnek Mezey Lajos V. kerületi elöljárót nyugalomba kényszerítette a polgármester, mert nem bírta hivatalát kellően ellátni. Az V. kerületi elöljáróságnál olyan nagy volt a rendetlenség, hogy a polgármester Hanvay VIII. kerületi elöljárót helyezte oda rendet csinálni, az áthelyezés ellen Hanvay is, meg a kerülete is tiltakozott. Hanvaynak a közgyűlés fájdalomdíj fejében évi 3000 korona személyi pótlékot szavazott meg. Most pedig a tehetetlensége miatt nyugdíjba kergetett elöljáró megjutalmazása került sorra. Ugyanis abból az alkalomból, hogy Mezey Lajos V. kerületi elöljáró 16 évi ügybuzgó és eredményes szolgálat után nyugdíjba vonul, a tanács azt javasolta, hogy a Mezeyt megillető 4106 korona nyugdíjat kegy útján 6000 koronára emeljék föl. — Glücksthal Samu dr. elfogadta a tanács ezirányú javaslatát. Nem mulaszt-