Népszava, 1909. október (37. évfolyam, 232–258. sz.)

1909-10-01 / 232. szám

10 dott rövid gyászbeszédet. Érdemes belőle le­közölni ezt: — Van ott (a Rákóczi-korszakban) hősiesség, vértanúság és van árulás, van az elbizako­dottságnak s a csüggedésnek váltakozása, van magasztosan hű barátság, sírig való hűség és van pártoskodó visszavonás. Van fejedelmi jóindulat is, amely éppen csak az utolsó néhány lépést nem tudja megtenni a nemzet tökéletes megértéséig, de e néhány lépés elmaradása miatt eredménytelen a többi, ami megtétetett. Ezért meddők a felbuzdulások, eredménytelenek a győzelmek, kétértelműek a kibékülések. A fölbuzdulás lelohad, a győzelmek ki nem hasz­nálhatók és minden kibékülés újabb össze­ütközés csiráját hordja magában, így mennek a dolgok évszázadok óta. Történetünk szinte kétségbeejtő egyformasággal ismétli meg önön­magát. Válságaink csirája csak akkor pusztul el, mikor a dolgok kiirthatatlan természetének követelményei teljesülnek. E törvény utógon­dolat nélkül való teljes gyakorlati érvénye­sülése által mily nagy lesz az a fejedelem, mily fényes koronája, mily biztos uralkodása, mily hatalmas birodalma és mily dicső em­léke, aki egy históriai elhatározással, válság nélkül valósítja meg azt, ahova a történet kü­lönben a válságok kiszámíthatatlan sorozatán keresztül fog eljutni. Egy históriai elhatározás . .. Erre várnak ők, ezt lesik talán már szombatra. És ha nem jön meg, talán megjön a fölbuzdulás. Az, amelyik úgyis lelohad... De sohasem ingyen ! A községi üzemekről. — A „ Verein fü­r Soc­ialpolitik." köz­gyűlése. — I. Wien városában e napokban tartotta meg közgyűlését a „Verein für Sozialpolitik." Elő­kelő egyesület ez. Tagjai közt kiváló tudósok mellett az állami és községi közigazgatás szá­mos kitűnő gyakorlati embere foglal he­lyet. Irodalmi kiadványait és vitáit élénk érdeklődéssel kísérik és nagy figyelemre mél­tatják mindenütt, ahol komolyan foglalkoz­nak szociálpolitikai kérdésekkel. Az egyesü­let közgyűlésén most is magas színvonalú eszmecsere folyt fontos szociálpolitikai kér­désekről. Minket különösen a községi üze­mekről folyt vita érdekel, melynek főbb moz­­zanatait a következőkben ismertetjük. A vitát három előadás vezette be. Az első előadó — dr. K. J. Fuchs, tübingeni egyetemi tanár — a községi gazdasági vállalatokat is­mertette. Előadásában kiterjeszkedett Német­ország, Ausztria, Olaszország, Belgium, Angol­ország, Amerika és Ausztrália összesen 25.900 községének üzemeire. Ezen községek közül 55 százaléknak van vízműve és ezeknek 52 százaléka van községi üzemben; 44­4 száza­léknak van egyáltalában gázműve és csak 293 százaléknak saját gázműve; az összes gázműveknek 645 százaléka van községi üzemben. Nyilvános villamos áramszol­gáltató üzem az illető városok 40,7 százalékában van, de csak 16­ 8 száza­léknak van saját üzeme. Ezek a művek ke­vésbé jövedelmezők, mint a gázművek. Saját közúti vasúttal a tekintetbe vett községeknek csak alig fele rendelkezik, azonban egyre ál­­­talánosabbá válik az a törekvés, hogy a közúti vasutak községi kezelésbe vétessenek és pedig nem annyira pénzügyi okokból, mint inkább azért, hogy a lakosság számára lehetőleg ol­csó és gyors közlekedés biztosíttassék. A la­kosságnak kenyérrel, hússal és tejjel való ellá­tását is egyre több helyen sorozzák a köz­ségi feladatok közé. Ebben a tekintetben különösen nevezetes De Felice város (Olasz­országban) ; itt van Európa legnagyobb kenyér­gyára, amely napi 50—60 ezer kiló kenyeret termel és ez a gyár a város tulajdona, egyál­talában Olaszországban nagyon el van ter­jedve és mind jobban terjed a községi kenyér­gyártás. Fuchs tanár az üzemek községi ke­zelésbe vételét kulturális haladásnak mondja. A második előadó — dr. Mombert, freiburgi tanár — a községi vállalatok szociálpolitikai jelentőségét fejtegette. A községi üzem mint vevő és mint eladó egyaránt jelentékeny szo­ciálpolitikai hatást fejt ki. Eddig többnyire azt tekintették fő célnak, hogy a községi üzem minél nagyobb üzleti fölösleget produkáljon. Bizo­­nyos határig ez is helyeselhető, ha az így szerzett jövedelmet a község más szociál­politikai alkotásokra fordítja. Azonban számos főfontosságú üzemnél — amilyen például a víz- és gázszolgáltatás és közlekedés — fő cél csak az lehet, hogy a lakosság legszélesebb rétegei is olcsón elégíthessék ki szükségleteiket. A közlekedésnek pedig főképpen az a rendel­tetése, hogy a lakások decentralizáltassanak és a lakosság a község középpontjától távol eső vidékekre is gyorsan és olcsón eljuthasson. A harmadik előadó — dr. Weisz, község­tanácsos (Wien) — a községi üzemek pénz­ügyi jelentőségét ismertette számos példa alapján. Kimutatta, hogy Wien város adóssá­gainak 49 8 százaléka — 275 millió korona — a községi üzemeket terheli; ezeknek bevétele azonban fedezi a törlesztési költségeket és azonfelül még 9 millió korona tiszta hasznot hajt a városnak. Körülbelül hasonló a helyzet Berlinben, Kölnben, Frankfurt­ban és több angol nagyvárosban. Per­sze, a községi üzemek adósság­terhét sok esetben az a körülmény növeli, hogy az üzemeket túlságos magas áron váltották meg a magántulajdonosoktól. Wien városában — a községesítés kedvezőtlen körülményei elle­­nére is — az a helyzet, hogy a községi ki­adások 1880-tól 1907-ig megnégyszereződtek, de míg 1880-ban a bevételnek 55 százaléka került adókból, addig 1907-ben már csak a bevételeknek 38 százaléka származott adókból, a többi pedig más források­ból került, amelyek közt előkelő szerep jut a községi üzemeknek. A községi üzemek persze — ami az üzleti eredményeket illeti — kedvezőtlenebb körülmények között működ­nek, mint a magánüzemek. Ugyanis gyakran kénytelenek szükségleteiket drágábban be­szerezni, hogy ilyen módon támogassák a hazai ipart, vagy a helybeli magánvállalatokat. Viszont a lakosság kiszolgálásában sem helyezkedhetnek merev üzleti alapra, mert a közvélemény, a közakarat nyomása alatt ál­lanak. A munkabérek megállapításánál is in­kább kénytelenek figyelembe venni a min­sok érdekeit, mint a magánvállalatok. Az előadások után következett a vita, mely­ben elvtársaink is élénken részt vettek. Erről majd a következő cikkünkben. NÉPSZAVA 1909 október 1. KÖZSÉGI ÜGYEK. A főváros közgyűlése. — Második nap. — A boszniai kirándulás. A törvényhatósági bizottság közgyűlése szerdán nem végzett a napirenddel és így a hátralékos ügyeket csütörtökön tárgyalta le. Napirend előtt fölszólalt dr. Platthy György, az ismeretes bosz­niai kirándulás ügyében. Tudvalevő, hogy a polgármester több bizottsági tagú társaságá­ban pénteken délután Sarajevóba utazott, hogy visszaadja Sarajevo város képvise­lőinek budapesti látogatását. A szerdai köz­gyűlésen — amint megírtuk — Bittner János interpellációjára a polgármester olyan feleletet adott, amelyből az derült ki, hogy a látogatás magánjellegű és az illető urak a saját szakállukra, a saját zsebükre utaznak le Boszniába. Erre ha­marosan szárnyra kelt az a hír, hogy a kormány tiltotta meg a főváros urainak a hivatalos jellegű látogatást, még­pedig azért, hogy Wien — amely már megtette a maga boszniai látogatását — egyedüli birodalmi főváros gyanánt szerepelhes­sen a bosnyákok előtt. Bárczy polgármes­ter pedig csak udvariassági okokból hatá­rozta el magát a magánjellegű látogatásra, s melynek azonban hivatalos látszatot akart adni. Ezt a látszatot azonban nagyon leron­totta a Bittner-féle interpellációra adott válasz. Platthy úr tehát helyre akarta állítani a látszatot napirend előtti fölszólalásával. Arra kérte a köz­gyűlést, hogy ezt a látogatást, bár a törvényható­ság megterheltetése nélkül történik, a törvény­hatóság hivatalos látogatásának deklarálja. A köz­gyűlés ehhez az indítványhoz egyhangúlag hozzá­járult. Így szerepelt a közjogi üresszalma-cséplés a vá­rosházán ezen a szép őszi napon. Gyors tempóban végzett ezután a közgyűlés egy sereg üggyel. A hirdetésügy egységes rendezésére vonatkozó ta­nácsi előterjesztést a közgyűlés elfogadta. A ferencvárosi pályaudvar kibővítésére szüksé­ges területet a közgyűlés a Mávnak — a tanács előterjesztése értelmében — átengedte. Vita nélkül hozzájárult a közgyűlés a buda­pesti vaspályatársaság Erzsébet királyné-utó rákos­palotai vonatának engedélyezéséhez. A köztisztasági személyzet részére szükséges téli ruhaneműek szállításával a tanács a Szabóiparosok Hitel- és Termelőszövetkezetét bízta meg. E hatá­rozat ellen a pályázatban résztvett egyik cég a közgyűléshez fölebbezett. A tanács a fölebbezés elutasítását ajánlotta a közgyűlésnek. Több hozzá­szólás után a közgyűlés a tanács javaslata értel­mében döntött. Lakás és víz. Vita nélkül járult hozzá a közgyűlés a tanács­nak ahhoz az előterjesztéséhez, hogy a fuvartelep munkásai részére a IX. kerület Gyáli­ uton 180 kislakást és a IX. kerület Mihalkovics­ utcában újabb 120 kislakást építtessen a város. Több budai polgár felebbezett a közgyűléshez azért, mert vízcsőfektetési kérelmükkel elutasí­totta őket a tanács. Platthy György dr. szerint minden fővárosi polgárnak joga van ahhoz, hogy vizet kapjon a fővárostól. Baránszky Gyula dr. és Kasics Péter fölszólalása után a közgyűlés a felebbezéseknek helyt adott. Kivételes elbánásban részesült egy felekezeti kérelem. A közgyűlés min­dent készségesen meg szokott­ szavazni, ami fele­kezeti célokra kell, ez egyszer azonban eltért szo­kásától. A budapesti ágostai hitvallású evangélikus tótajkú egyházközség tartozott a fővárosnak 2317 korona burkolási járulékkal. Az egyház azzal a kérelemmel fordult a fővároshoz, hogy ezt a bur­kolási járulékot neki rendkívüli segély alakjában engedjék el. A tanács az egyházközséget ezzel a kérelmével elutasította, mire az fölebbezett a köz­gyűléshez. Berger Rezső dr. és Baránszky Gyula dr. a fölebbezésnek helyt kívánnak adni, míg el­lenben Andreánszky Jenő dr. és Füredi Mór dr. a tanács javaslatát pártolták. A közgyűlés a tanács javaslatát fogadta el. Drágán veszünk telket, ha már a főváros meglevő telkeit nem ajándé­kozzuk oda potom 30 koronákért munkásnyúzás­ban érdemeket szerzett városatyáknak. Ez a derék elv győzött a napirend vége felé. A Hernád­ utcában fekvő Goldmann-féle telek megvételének kérdésénél Kasics Péter azt java­solta, hogy az ügyet adják vissza a tanácsnak, mert a telket drágálja. Andreánszky Jenő dr. a tanács javaslata mellett szólalt föl, mert azt úgy iskolapolitikai, mint üzleti szempont­ból teljesen megfelelőnek találta. Barczy István dr. polgármester rámutatott arra, hogy a mérnöki hivatalnak ebben a kérdésben eszközölt becslése nem felel meg az ottani viszo­nyoknak. A telek nem drága, és lényeges körül­mény még az is, hogy oda sürgősen iskolát kell emelni. Mihelyst ez a vétel véglegessé vált, a 48 órán belül már az építkezést is megkezdik. A közgyűlés a tanács javaslatát fogadta el. Jutalmát a tehetetlenségnek­­ Mezey Lajos V. kerületi elöljárót nyugalomba kényszerítette a polgármester, mert nem bírta hivatalát kellően ellátni. Az V. kerületi elöljáró­ságnál olyan nagy volt a rendetlenség, hogy a polgármester Hanvay VIII. kerületi elöljárót he­lyezte oda rendet csinálni, az áthelyezés ellen Hanvay is, meg a kerülete is tiltakozott. Hanvay­nak a közgyűlés fájdalomdíj fejében évi 3000 korona személyi pótlékot szavazott meg. Most pedig a tehetetlensége miatt nyugdíjba kergetett elöljáró megjutalmazása került sorra. Ugyanis abból az alkalomból, hogy Mezey Lajos V. kerületi elöljáró 16 évi ügybuzgó és eredmé­nyes szolgálat után nyugdíjba vonul, a tanács azt javasolta, hogy a Mezeyt megillető 4106 korona nyugdíjat kegy útján 6000 koronára emel­jék föl. — Glücksthal Samu dr. elfogadta a tanács ezirányú javaslatát. Nem mulaszt-

Next