Népszava, 1909. november (37. évfolyam, 259–283. sz.)

1909-11-02 / 259. szám

1909 november 3. NÉPSZAVA hétfőn reggel a „Pannonia"-szállóban. Azonnal meghalt. A tettét valószínűleg pillanatnyi elme­zavarban követte el. Blériot mégis fölszállott Bukarestben, ahol az egypár nappal ezelőtt tervezett fölszállását a mo­torjának a fölrobbanása meghiúsította. Vasárnap a Baneaza-versenytéren óriási néptömeg jelenlé­tében három pompás felszállást végzett. Az óriási embertömeg viharos ovációkban részesítette. Sikkasztott 700.000 márkát Frankfurtban a Mit­teldeutsche Creditbank egyik pénztárosa. Letar­tóztatták. dinamitmerényletet követtek el Felső-Szilé­ziában a beuthen-herzewi vonalon a gyorsvonat ellen. A pálya megrongálódott. A vonat rögtön megállt és így a katasztrófa elmaradt. A szabadkai gyilkosság. — A tárgyalás első napja. — A nagy bácskai város népe már napok óta lázas izgalommal várta az országos szenzációt keltő bűnügy tárgyalását. Az érdeklődésbe nem vegyült a vádlottak iránti ellenszenv. A vidám, könnyelmű életű fiatal asszonyt, aki a legszörnyűbb" bűnnel, anyagyilkossággal vá­dolva lép bírái elé, akit régi szép napok em­léke fűz a mulatós város igen sok csélcsap emberéhez, s a bűnügyi szenzációk forró romantikájával vették körül s hogy a büntető megtorlást követelő­ hangulat sem az ő, sem vádlott-társai irányában nem támad, annak egyszerű a magyarázata. A véres dráma áldozata nem kelti sen­kiben a sajnálkozást, a részvét érzését, mint ahogy ő könyörtelen volt életében minden­kivel szemben, míg féltve őrzött kincseit gyarapította. A fukarságtól való undorodás, amit a zsugori vénasszony árnyéka idéz föl s a buja érzékiség forró szellője, amely a szép rabasszony felől csapong az érdeklő­dők képzeletében, d­e két főmotívum magyarázza meg a nem mindennapi hangu­latot, amely a tárgyalást várja és nyilván mindvégig kisérni fogja. A két férfi, ott a vádlott nő mellett, mint ennek leírásáért ver­sengő két áldozat tűnik föl, az egyik testileg­lelkileg megtörve a beismerésig, a bűnös­ség magára vállalásáig, a másik, az erö­jű­bb, küzk£ílve?*'. elszántan,­­elj­eseredetten, hogy a hálóból kimeneküljön. És ha igazak a szállongó hírek, még egy harmadik áldozat is közeledik a dráma küzdőterére: az ügyész, akiről azt írja „A Nap", hogy „két héten be­lül nyolc izben jelent meg Haverda Mariska cellájában. Minden alkalommal éjszaka láto­gatta meg és órák hosszat időzött nála. Sok­szor hajnali 5 órakor távozott". Winckler István ügyész nem is képviseli már a vádat, amint ezt napokkal ezelőtt meg­írtuk. * A folyó év április 19-én este 6 és 7 óra kö­zött a szabadkai szőllők között egy úri öltö­zetű ember közvetlen közelből agyonlőtte a fukarságáról híres, gazdag özvegy Haverda Boldizsárné Szukup Máriát. A nyomozás szálai elvezettek leányához, Haverda Má­riához, egy elvált szép asszonyhoz, aki anyjával haragban volt s Budapesten élt nem éppen szolid életet. Vele együtt benső barátai, Jánossy Aladár, egy lezüllött dzsentri és Vojtha Aladár, egy lopás miatt menesztett katonatiszt, később detektív és rendőrtisztvi­selő is vizsgálati fogságba került. Klein Lipót Pál szövetkezeti igazgató, aki a társaságot a gazdag örökség reményében pénzelte, miután hónapokat töltött a fogságban, de a vádta­nács vele szemben megszüntette az eljárást. Az az egy kétségtelen, hogy a gyilkosság mozgató rugója a pénz volt. Hogy Haverda Mariska fölbujtotta-e erre mindenre kész imá­dóját , azt a főtárgyalás lenne hivatva kiderí­teni, de sokkal valószínűbb, hogy a kérdés tárgyilagos bizonyítékokon alapuló eldöntését az esküdtek formális verdiktje nem fogja je­lenteni. Hangulatok és érzések csatájából fog az érdekes nő visszakerülni a szabad életbe, vagy visszazuhanni az élőhalottak koporsó­jába. Jánossy sorsát beismerése már jóformán eldöntötte, mojtha abban bizakodhatik, hogy nincs ellene közvetlen bizonyíték. A tárgyalás első napjáról a következő tudó­sítást adjuk: Halottak napján reggel pont kilenc órakor nyitja meg dr. Salánky József elnök a tárgyalást. Az elő­adó bíró dr. Balogh Béla, a szavazó bíró dr. Denk Tivadar, jegyző Tóth István. A vádat dr. Papp Sándor alügyész képviseli. Jelen vannak dr. Bartha Antal és dr.­Váry Dezső törvényszéki orvosok, a védelem ellenőrző orvosszakértője, dr. Hajós La­jos egyetemi magántanár. A védők: dr. Pillér Artúr szabadkai ügyvéd, Jánossy Aladár védője, dr. Bródy Ernő és Klein Mátyás szabadkai ügyvéd, Haverda Mária védői, dr. Lengyel Zoltán és Pleszkovics Lukács szabad­kai(­ ügyvéd, Vojtha Antal védői. Óriási érdeklődéstől kísérve szuronyos őrök kö­zött lépnek a terembe a vádlottak. Leüélnek a vád­lottak padjára, mögöttük a börtönőrök. Az elnök az általános kérdésekre kihallgatja a vádlottakat. Jánossy Aladár 1872-ben született Pozsonyban, törvényesen el van válva, gyermeke nincs, katona nem volt, legutóbb községi irnokoskodással fog­lalkozott Újpesten és Rákospalotán, Kassán hat gimnáziumot végzett. Az elnök konstatálja, hogy a vádlott csak három gimnáziumi osztályt végzett Kassán, a negyedik­ben megbukott. Jánossy két hónapot ült, mert elsikkasztott egy rábízott 17 korona 50 fillér összeget. Haverda Mariska 1870-ben született Szabadkán, elvált asszony, volt férjétől, Jarmatzky Sándor dr. újpesti főjegyzőtől van egy fiúgyermeke, legutóbb Budapesten lakott a Török­ utca 8. számú házban, négy polgári osztályt végzett és büntetlen elő­életű. Az elnök: Van vagyona ? A vádlott: Nem­ tudom! Azt hiszem, hogy nincsen. Vojtha Antal 1872-ben született Szabadkán, leg­utóbb Budapesten volt posta- és táviró-gyakor­nok, négy polgári osztályt végzett és büntetlen előéletű. Dr. Bródy Ernő és dr. Lengyel Zoltán föl­szól­a­lásai után a törvényszék kimondja, hogy Den­gelné, a meggyilkolt­ Haverdáné testvére nem kép­viseltetheti érdekeit a tárgyaláson s igy ügyvédje, dr. Bán Lajos, azon ne­m vehet részt. Ezután kisorsolták az esküdteket, akik a követ­kezők: Maznerics Ferenc népiskolai igazgató, Dukcs Gergely földbirtokos, Somogyi Gyula ke­resskedő, Abrásics Mihály bádogos,­ Tárczay István sütő, Kudlik Ádám hanószerkereskedő, Magyar Imre, Böcskey Lajos tanár, Szkenderovits Alajos földbirtokos, Kunszabó Mihály sütő, Mérey A­os­ton tanár és Gábor Károly. Pótesküdtek: Turzó Pál cipész és Szakács Mátyás bajmoki kereskedő. Az elnök fölolvassa a vádtanács határozatának rendelkező részét, amely Jáno­ssyt gyilkosság bűn­tettével, Haverda M­riát és Vojthát pedig gyilkos­ság bűntettében való bűnsegédkezéssel vádolja. Az el­ök kivezetteti Haverda Máriát és Vojtha Antalt, azután Jánossyhoz fordul ezzel a kér­déssel : — Bűnösnek érzi magát? A vádlott: Igen! bűnösnek érzem magamat. .. Tovább­ nem hi­szelhetett,m­e­rt az elnök közbe­sen­­szólhat a tényállásul, mert az ünnepre való tekintettel befejezi a tá­rgyalá­st..­.Tánosy k­i­.-.hajtja magát én a börtönőr kíséretében el'ávvák. "Kz"UY-nök a tárgyalás folytatását kedden reggel kilenc órára halasztja. Az Országos Munkásbeteg­segélyző­ és Balesetbiztosító Pénztár közgyűlése. — Utolsó napi tanácskozás. — Az Országos Pénztár közgyűlése vasár­nap befejezte hár­omnapos tanácskozását. A munka, amit elvégzett, alkalmasnak lát­szik arra, hogy a pénztáraknak és tagjai­nak, az érdekeit előbbre vigye, persze, ha az Állami Munkásbiztosító Hivatal nem keresztezi ezt a szándékot. A vasárnapi tanácskozásnak legforróbb pillanatai azok voltak, amikor az első napon benyújtott határozati javaslatot,­­ amely a Munkásbiztosító Hivatal törvény-Leren eljárása ellen tiltakozik — szavazás alá bocsátották. A közgyűlés összes tagjai egyetértettek a Munkásbiztosító Hivatal ellen való állásfoglalásban, csak ennek módozatai fölött oszlott meg a vélemény. A küldöttek munkáltató része ugyanis „túl erősnek" találta a Horovitz Jenő elv­társ részéről benyújtott határozati javaslat szavait s a tiltakozást enyhébb formában kívánta határozatra emelni. És­­ a hatá­rozat is ennek a fölfogásnak kedvezett: hat szótöbbséggel elvetették a Horovitz-féle javaslatot s helyette egy enyhébben meg­fogalmazott tiltakozást tettek magukévá. Ugyanis az Országos Pénztár részéről a tiltakozás dolgában benyújtott több indít­ványra vonatkozólag azt javasolták, hogy eme indítványok mellőzendők. Az Orszá­gos Pénztár javaslatához dr. Hegedűs Ló­ránt pótlást ajánlott s e kettőt együttesen fogadta el a közgyűlés 158 szóval 152 ellenében. A határozat így hangzik: ... Ez indítványok mellőzését javasoljuk, mert a fölmerült nehézségek eloszlatása cél­jából a kereskedelemügyi miniszternek át­nyújtott emlékirattal már megtettük az első nagyfontosságú lépést és most nyugodtan be kell várnunk a fejleményeket, annyival is inkább, mert a közgyűlésnek munkaadó és biztosított tagjai egyaránt — a törvény alap­ján — sérelmesnek tartják az Állami Mun­kásbiztosító Hivatalnak a pozsonyi ügyben tanúsított eljárását Ha vizsgáljuk e határozat jelentőségét, látjuk, hogy a közgyűlés minden egyes tagja tiltakozik a törvénytelen beavatkozás ellen. A küldötteknek majdnem fele része pedig még az elfogadott határozatnál is élesebb módon kívánt a körmére koppan­tani azoknak, akik a kormány járszalagján tartott Munkásbiztosító Hivatal részéről a túlkapásokat elkövetik. Ezek után joggal elvárható, hogy a jö­vőben tiszteletben tartják úgy az Országos Pénztár, mint a helyi szervek teljes önkor­mányzatát. Ha pedig nem, úgy a bekövet­kezendőkért azokat terheli a felelősség, akik politikai célzatoktól vezéreltetve, a kormány korteseszközévé kívánják sü­lyeszteni a biztosítás ügyét. Az utolsó napi tanácskozásról az aláb­biakban adunk számot: Garbai Sándor elnök délelőtt 9 órakor meg­nyitja a tárgyalást, amelynek napirendjére az Országos Pénztár és a pénztári szervek alkalma­zottainak nyugdíjszabályzata került. Ennek elő­adója dr. Haydin Imre volt A közgyűlés a sza­bályzatot a maga egészében vita nélkül elfogadta. Ezután megejtették a választásokat. Megválasz­tották igazgatósági póttagokká a biztosítottak ré­széről : Hadakusz József asztalos, Pászti Károly máv. lakatos, Knittelhofer Ferenc kőmives, Péter József vasöntő, Jócsák Kálmán gyári munkás (Kassa), Kalmár Henrik nyomdász (Pozsony), Baltai J.­szabó (Trencsén), Darkó József asztalos (Brassó); a munkáltatók részéről: Frey Gusztáv gyáros (Jutagyár), Ginser Gyula gyáros"(Schlick-gyár, vas­gyár), Pócza Péter szabó, Reinhardt Gyula kárpi­tom (Arad) Szigeti János vasutas (Kassa-Oderbergi vasút), Tamássy István kereskedő (Kolozsvár). — Felfigyelő bizottsági tagokká a biztositottak részé­ről : Bernát Salamon szabó, Vancsora István nyomdász; a munkáltatók részéről: dr. Goldberg­er Lajos kékfestő-gyáros, Harangozó János kisipari Választott bírósági rendes tagokat az Állami Hi­tálhoz a biztosítottak részéről: Scheuermann Márton asztalos, Frankl Bernát asztalos, Lerner Dezső nyomdász, Bartl József szabó, Kronberczer József kőfaragó, Hubay János cipész, Scheffer Károly paszományos, Sch­wartzmann Emil nyom­dász, Kiss Károly cipész, Virág Sándor cipész, Glück Ármin szabó, Siegfried József nyomdász, Molnár Imre asztalos, Csapó Sámuel lakatos, Mun­kácsi Andor asztalos (Kassa), Fleck Sándor gyári munkás (Győr), Sneff József asztalos (Nagykanizsa), Váradi Alfréd nyomdász (Arad), Pányoki Lajos lakatos (Debrecen), Bányai István asztalos (Gy­ír); a munkáltatók részéről: Filó János gyógyszerész, Frankl Ignác könyvkötő, Fleischmann Károly ka­laposmester, Girardi Adolf szabó, báró Kornfeld Mór gyáros (villamosság), Márkus Lajos lakatos, Margitta Ignác asztalos, Pollák Simon nyomdász, Wertheimer Samu szeszgyári igazgató, Vass Ernő magánhivatalnok, Szabó Albert asztalos, Seidner Izidor ékszerész, Schneider Lőrinc, Bermel József fodrász, Pozsgay György szabó,Müller Frigyes tinta­gyáros, Kemény Ferenc villanyszerelő. Választott bírósági póttagokat biztosítottak részéről: Petre Ernő cipész (Kaposvár), Metleschich Kálmán nyomdász (Komárom), Leopold Ferenc nyomdász (Pancsova), Marcsevics Lajos nyomdász (Budapest), Strock Sándor kereskedelmi alkalmazott (Szombathely), Bicsak Elek cipész (Kolozsvár), Ér György nyom­dász (Eperjes), Frank Béla nyomdász (Pécs), Drab Sándor nyomdász (Dés), Tari József vasmunkás (Losonc). Ezután a beérkezett indítványok kerültek sorra. Ezek kapcsán Kirsteier János elvtárs kérdi az el­nökséget, hogy mi történt a napirend előtt be­nyújtott Horovitz-féle javaslattal? Garbai elnök megnyugtatja a fölszólalót és ki­jelenti, hogy az indítvány fölött rövidesen meg­történik a szavazás. Az indítványok fölött való szavazások után rá­került a sor Horovitz elvtárs indítványára, ame­lyet — mint föntebb ismertettünk — nem fogad­tak el. Ezzel a napirend kimerült. Garbai Sándor el­nök néhány búcsúzó szava után a közgyűlés köszönetet szavazott az igazgatóságnak és a tár­gyalást vezető elnöknek. Egyben üdvözölte Sarkadi Ignác igazgatót, valamint Groszmann Miksa aligazgatót, akiknek megválasztása ellen az Állami Hivatal nem emelt szót s így most már végleges alkalmazottai az Országos Pénztárnak. A közgyűlés tanácskozása ezzel véget ért. 11

Next