Népszava, 1909. november (37. évfolyam, 259–283. sz.)

1909-11-02 / 259. szám

1909 november 3. NÉPSZAVA zetes, könnyű melódiái és az a sok, változatos, ügyes magánszám, amiket a Modern Színpad te­hetséges szereplői jókedvvel, lelkesen előadtak, mind érdekelte és mulattatta a premiere közönsé­gét. Meglepetésképpen bővült a műsor Medgyaszay Vilma előadásával, aki visszatért a kabaréba. A közönség lelkes szeretettel fogadta. Taps kísérte Nagy Endre konferálását, Ferenczy, Pallay Rózsi, Németh Juliska, Papp, Sajó, Hadrik, Huszár és a többi szereplő játékát is. A Budapesti Cabaret (Bonbonniére) új ve­zetőség alatt mutatta be novemberi műsorát hét­főn este. Hogy a pangó kupléirodalom sikerültebb alkotásaival nem találkoztunk, ennek nem a ka­baré az oka, de annál élénkebb és mulattatóbb volt a műsor többi része. Molnár Ferenc kis jelenetei, a „Kíméljük a papát!" pesti bohózat, „Egy magyar aviatikus" színpadi tréfa és Gáspár pillanatnyi rajzokban odavetett politikai karrika­túrái állandó hangos derültségben tartották a kö­zönséget. Az „Éjjel" című apache-jelenet pedig mély és erős hatást gyakorol. A szereplők: Szentgyörgyi Lenke, Keleti Juliska, Csabai Zsófi, Balogh Böske, Virágh Jenő, Kővári Gyula általánosan elismert színpadi erők, akik most is sok tapsot arattak. Tarján Vilmos jóizűen, elevenen konfe­rált s mint színész is bevált. A zenei feladat ki­váló megoldását Hetényi-Heidelberg Albert biz­tosította. A bemutató előadás följogosít arra a reményre, hogy ez a keletkezésére első kabaré újra a könnyed és fesztelen esti szórakozás fész­kévé lesz. (*) A filharmonikusok népszerű hangver­senye. A Filharmóniai Társaság a múlt szezonról elhalasztott harmadik népszerű, hangversenyét no­vember 14-én tartja meg a Vigadóban, a követ­kező műsorral: 1. Haydn, szimfónia; 2. Csaj­kovszky, „Romeo és Júlia"; 3. Liszt, I. magyar rapszódia. Negyven filléres jegyek kaphatók a Népszava kiadóhivatalában (VIII., Conti­ utca 4.) HÍREK. — A hadnagy és a szakaszvezető. A pilis­csabai táborban katonai dráma játszódott le. A szereplők között a főhős a hadnagy úr, aki megmutatta, hogy egy csapással le lehet egy embert teríteni. Megmutatta, hogy a kard arra való a békében, hogy ha már civilt nem apríthat, az alárendeltek koponyáját lékel­gesse unalmában. A szenvedő hős altiszt, aki talán nem is épelméjű, de akit al­tisztté kellett előléptetni, mert a ka­szárnya-szellem követelményeinek teljesen megfelelt még hibbant elmével is: erős legény volt, gorombáskodni és kegyetlenkedni pom­pásan tudott. Egy kicsit megfigyelés alatt is tartották, de csak arról győződtek meg, hogy az altiszt hibbant elmével is meg tud felelni a kötelességének. Nem eresztették haza, kitöl­tötték vele a három esztendőt. Még ez nem volt elég: beszólították a póttartalékosok ki­képzésére. Itt is jó hasznát tudják venni a be­teg és brutális legénynek, aki elkeseredésében ivott és már vasárnap délutánra be is csí­pett. A hadnagy úr szerepe itt kezdődik. Rög­tön szuronyos őrséget küldött a részeg altiszt lefegyverzésére. A részeg ember nem tudta, mit csinál, oldalfegyverével hadonászott, beledöfte a földbe, majd kirántotta. A had­nagy ur ettől megijedt és úgy sújtotta főbe kardjával a részeg embert, hogy hasított ko­ponyával, eszméletlen állapotban terült el a földön. A legény elmebajos volt, részeg volt, a hadnagy ur­a hős volt. A jellemző katonadrámáról a következő tudósítás szól: Az 1909. tavaszán besorozott és október hó ele­jén szolgálattételre beszólított póttartalékosok régi szokás szerint a piliscsabai barakktáborban van­nak. A budapesti 32-ik házi gyalogezred póttartaléko­sait is ott képzik ki. Egy-egy alacsony, szűk és szellős barakkba, amelyben közönséges fapriccse­ken, bizonyos távolságban egymástól, 80 szalma­zsák és fekvőhely van, beszorítanak 150—200 em­bert, úgy, hogy némelyik ágyon három embernek is meg kell húzódni; a legprimitívebb ellátás mellett, a tábort körülövező magas hegyeken kell a legénységnek nyolc hétig az első kiképzés összes kínjait átszenvedni. Az első század legénysége éppen parancskiadásra sorakozott. Kovács nevű szakaszvezetőt, akit ez év szeptember havában, három évi pontos katonai szolgálata után szabadságoltak, most október elején ismét behívták nyolc heti szolgálatra a póttartalékosok kiképezésére, már kora dlután hozzálátott az iváshoz és amikor parancskiadásra került volna a sor, berúgott állapotban garázdál­kodni kezdett a napos káplárral, aki erre jelentést tett az inspekciós tisztnél. Jasznik ügyeletes hadnagy a renitenskedő szakaszvezető elfogatására kivezé­nyelte a készenlétben levő katonákat és elrendelte, hogy Kovács szakaszvezetőt fogják el és kísérjék az őrszobába, egyben felszólította Kovácsot, hogy adja át az oldalfegyverét. A hatalmas termetű, nagy­erejű altiszt erre dühében kirántotta hüvelyéből szuronyát és azt teljes erővel a földbe döfte. Erre a háta mögött álló katonák egyike a puska tusával hátulról meglökte a lábát. Kovács a földből kirán­totta a szuronyát, Jasznik hadnagy pedig hirtelen kirántotta a kardját és úgy végigsujtott vele Ko­vács szakaszvezető fején, hogy a koponyán egészen a jobb homlokáig terjedő nagy és mély sebet ütött. A vérrel borított ember eszméletlenül terült el a földön és körülötte nagy vértócsa képződött. Az ezredorvost, aki a faluban tar­tózkodott, előhívták, bekötötte a súlyosan sérült katona sebét és egy közönséges parasztszekéren, miután a táborban betegszállító kocsi nincs, behoz­ták Budapestre, a katonai kórházba. Kovács, aki az ezrednél Bécsben töltötte három évi szolgála­tának nagy részét, szigorú katona volt, aki külö­nösen ittas állapotában gyakran kegyetlenül bánt az alája rendelt legénységgel. Egyébként nem is tartották normális elméjűnek, mert egy időben idegbaja miatt megfigyelés és gyógyítás alatt is állott és ezért megbocsáthatatlan hiba, hogy ép­pen ezt az embert szólították be szolgálattételre a póttartalékosok kiképzésére. Újabb értesülésünk szerint a hősködő hadnagyot Jasznik Antalnak hívják. A szakaszvezető fején 15 centiméteres hosszú és három centiméter mély seb van. Jasznik hadnagy nem is teljesített őrségi szolgálatot. A szakaszvezetőt egyik helyőrségi kór­ház automobilján hozták Budapestre. A 32. gya­logezred egyik alezredese, a tábor parancsnoka, így nyilatkozott az esetről: — Úgy kellett a kutyának! Bárcsak megdög­lenék! — Hajts a halálba! Újvidékről írják nekünk: Borbély Sándor már­ pályamun­kás egyik munkástársával a hajtányt ve­zette, amely Péterváradról jövet éppen az alagútból ért ki. A munkásokon kívül egy mérnök és a pályafelvigyázó ültek a haj­tányon. A munkások figyelmeztették a mérnököt, hogy a kocsit le kell dobni a sínekről, mert a vonat közeledik. A mérnök ellentmondott. Kijelölt egy helyet, ameddig hajtani kell a kocsit és a követ­kező percben már megtörtént a katasztrófa. A vonat utolérte a hajtányt. A mérnök és a pályafelvigyázó kiugráltak, de az alkal­matlanabb helyen ülő munkásoknak erre nem volt idejük. A robogó vonat a két munkást összetörte. Borbély Sándor nyom­ban meghalt. Munkástársa a halállal vi­vődik. — Baleset a repülőgépes-versenyen. A ham­burgi repülőgépes-versenyen Sanchez Besas aeroplánja, amelyet Pequet mechanikus ve­zetett, a pálya körülszállása közben a benzin­tartó robbanása következtében kigyulladt. A baleset ellenére, amely meglehetős magasság­ban érte Peque­t, sikerült simán leszállnia. A földtől körülbelül 5 méternyi magasságból Pequet leugrott a gépről és mellén látszólag csekély sebet szenvedett. A kórházba szállí­tották. Az aeroplánnak csak vászonsíkjai ég­tek el. — Dr. Harkányi Ede meghalt. A szabadon­gondolkodás, a haladás barátait megdöbbentette az a hír, ami vasárnap elterjedt a fővárosban és csakhamar a vidéken is: szombaton éjjel a Her­czel-szanatóriumban súlyos szenvedés után meg­halt 31 éves korában. Dr. Harkányi Ede, a kiváló szociológiai író, a­­Társadalomtudományi Társaság titkára, a Szabadgondolkodók Egyesületének al­elnöke, a magyarországi szabadgondolkodó és fe­minista mozgalomnak egyik legtehetségesebb és legképzettebb képviselője. Irodalmi működését „A holnap férfiai" című munkájával kezdte, amely a nevelés reformjával foglalkozott és élénk fel­­tünést keltett. Ezt nemsokára követte „A holnap asszonyai", amely a nőkérdést tárgyalta és két ki­adást ért; majd a „Babonák ellen" című munkája, amely az erkölcs fejlődését fejtegette. Ezenkívül számos cikket írt magyar és külföldi folyóiratokba-Fejlődését és a szabadgondolkodó mozgalomhoz, a progresszív tudományhoz, a szabadtanítás ügyé­hez való viszonyát lapunk más helyén tárgyaljuk. Vasárnap este a különböző progresszív társasá­­gok választmányai, amelyeknek az elhunyt tagja volt, a Társadalomtudományi Társaság helyiségé­ben összegyűltek, hogy gyászuknak kifejezést ad­­janak és a végtisztességben való részvételük ügyé­ben határozzanak. Pikler Gyula egyetemi tanár­nak, a Társadalomtudományi Társaság elnökének meleg szavai után, amelyek az elhunyt működé­sének jelentőségét vázolták, elhatározták, hogy az összes egyesületek a temetésen testületileg részt vesznek, együttes jelentést adnak ki, az elhunyt érdemeit a sírnál gyászbeszédben méltatják és az elhunyt arcképét a Társadalomtudományi Társaság számára lefestetik. A simát a Társada­lomtudományi Társaság részéről Pikler Gyula elnök, a többi egyesületek nevében Jászi Oszkár, a Társadalomtudományok Szabad Iskolájának igazgatója, a Martinovics szabadkőmives páholy képviseletében pedig Rácz Gyula fővárosi könyv­tárnok mond beszédet. A progresszív egyesületek gyászjelentése a következőképp hangzik: Dr. Harkányi Ede munkásélete 31. évében 1909 október hó 31-én meghalt. Az elhunyt a Társada­lomtudományi Társaságnak és a Társadalomtudo­mányok Szabad Iskolájának titkára, a Szabadgon­dolkodás Magyarországi Egyesületének alelnöke, a Huszadik Századnak belső munkatársa volt. Nemes bajtársunkat gyászoljuk benne, aki bátran és ön­zetlenül kutatta a tudomány igazságait, lángoló buzgalommal terjesztette a tudomány ered­mé­nyeit, rendületlenül harcolt a szabadgondolat ügyéért, éles szemmel és meleg szív­vel szolgálta a tudományos publicisztikát és lankadatlanul küzdött a nők jogáért. Drága halottunkat november 2-án, kedden, délelőtt 11 órakor temetjük el a Kerepesi­úti római katolikus temető halottasházából. Buda­pesten, 1909 október 31-én. A Társadalomtudományi Társaság elnöksége. — A Társadalomtudományok Szabad Iskolájának igazgatósága. — A Szabad­gondolkodók Magyarországi Egyesületének elnök­sége. A „Huszadik Század" szerkesztősége. — A Feministák Országos Egyesületének elnöksége. — Hát ki izgat? Szombaton délután a Rezső-téren Posztenczki Mária 30 éves napszámos nő összeesett. A mentőket hivták hozzá. A szegény asszony elpanaszolta, hogy napok óta alig evett. A mentő­orvo­sok is az éhség következtében beállott el­gyöngülést konstatálták. A szerencsétlen asszonyt a Szent István-kórházba vitték. — Novemberi házuzsora-krónika. Amitől tartani lehetett: bekövetkezett. Az új házbér­szabályzat nemhogy megszüntette volna, de még növeli és szaporítja a házbér-mizériákat. A szabályzatot háziurak csinálták és ugyanők kioktatták háziúr-társaikat, hogy miképpen kell azt kijátszani. A Levente­ utca 10. számú ház tulajdonosa, Mauksch Samu, majd­nem valamennyi lakójának fölmondott, ezzel elkerülte a szájgerolást, viszont azonban az új lakókon akarja behozni a profit-többletet. Ennek a háznak a lakói és a szomszédos, 8-as számú háznak a lakói a háziúr merénylete ellen gyűlést tartottak, amelyen elhatározták, hogy a fölmondást nem veszik tudomásul s arra az esetre, ha a háziúr bírói úton mégis kikergeti őket lakásaikból, bojkott alá ve­szik a két bérházat. A háziúr annyira megijedt ettől a határozattól, hogy rendőri segítséget kért, amit a főkapitányság előzé­kenyen meg is adott. Egy egész kis sereg rendőr őrzi most a két Levente­ utcai házat­­ a saját lakói ellen. A lakók egyébként még egy értekezletet tartanak, amelyre meghívták a Levente-utca és környéke valamennyi la­kóját. Ezt az értekezletet november 2-án este fél 8 órakor a Hungária­ út 101. számú Cser­mák-féle vendéglőben fogják megtartani. A Bánya a víz alatt, Cardiffból (An­glia) jelentik. A tareni szénbánya Yassary­l­era közelében hétfőn délután víz alá került. A bányászok közül 150 ember megmenekült, eddig három holttestet hoz­tak föl, 74 munkás hiányzik. — Anyja merénylője. Az idén, július 19-én éjjel Újpesten, a Szentgellért­ utca 19. számú házban revolvermerényletet követtek el öz­vegy Puckli Jánosné napszámosasszonyon. Az özvegyasszonyt mellén érte a golyó és súlyos sérülést ejtett rajta. Hosszú ideig válságos volt az állapota, utóbb mégis jóra fordult és a minap gyógyultan hagyta el a Gróf Károlyi­kórházat. A merénylő elmenekült és a rend­őrség sokáig nem tudta kilétét megállapítani. A nyomozás végre is eredményre vezetett. Ki- 11

Next