Népszava, 1909. december (37. évfolyam, 284–309. sz.)

1909-12-01 / 284. szám

10 Ezek persze duplán hozzák be maguknak ezt az ártöbbletet és nyúznak a közönségről 460 ezer koronát.­­ Szabályrendelet a cselédszerzőkről. A fő­város közgyűlése ez év februárjában módosította a cselédszerzőkről szóló szabályrendeletet, amely­nek némely rendelkezését szigorította. Kimondotta különösen az engedély elnyeréséhez szükséges fel­tételekre nézve, hogy akik leánykereskedés és er­kölcstelen üzelmek miatt büntetve voltak, egyálta­lában nem nyerhetnek cselédszerző­ engedélyt. Vi­szont enyhítette a régi szabályrendelet rendelkezését oly értelemben, hogy olyan egyének, akik nyereségi vágyból elkövetett vétség vagy bűntett miatt bün­tetve voltak, büntetésük kitöltése után 5 eszten­dővel, ha erkölcsi viseletük ellen kifogás nem merült föl, újból­­ kaphatnak cselédszerző enge­délyt. A belügyminiszter a módosított szabályren­deletet jóváhagyta. A szabályrendelet intézkedik a szoptatós dajkákról is, akikre nézve kimondja, hogy csak úgy léphetnek szolgálatba, ha hatósági orvos vizsgálatának alávetették magukat és egész­ségesnek találtattak.­­ A lipótvárosi gáztartó. A gázgyári bizott­ság előttt kedden volt az r­ r­estés a Lipótvárosban építendő gáztartóra. A nemzetközi pályázaton 12 ajánlat érkezett be, köztük 2 angol, 2 német, 1 osztrák és 7 magyar vállalattól. A legolcsóbb (egy magyar vállalat) 458.200 koronáért, a leg­drágább 659 879 koronáért akarja a gáztartót m°g­épiteni. A bizottság a szakközegek r­eménye után dönt még ez évben a munka kiadásáról. VIDÉK, A Nagyvárad munkásházai. A Népszava nagy­váradi tudósítója jelenti: Nagyvárad törvény­hatósági bizottsága pár hónappal ezelőtt hetvenkét munkásház építését határozta el. Most Lukács Ödön, a város pénzügyi tanácsosa és Kőszegi vá­rosi főmérnök elkészítették a terveket. Azt ajánl­ják, hogy ne hetvenkét, hanem száz munkásházat építtessen a város. Ennyire van szükség. Azt ajánl­ják továbbá, hogy ne földszintes, hanem emeletes házakat építsenek. A házak telkéül olyan területet válasszanak, amelyeket a munkásházak lakói, a gyári munkások jól meg tudjanak közelíteni; a házakat úgy akarják a tervezők építtetni, hogy a lakások mind világosak legyenek. Az udvart ala­csony kerítésekkel négy részre osztanák, hogy minde­yik lakás számára kis kertet csinálhassa­nak. A száz emeletes munkásház építési költsége a beruházással együtt hatszázkilencvenháromezer koronába kerülne. A tanács legközelebb foglalko­zik ezekkel a tervekkel. MŰVÉSZETI IRODALOM. (*) Nagy Endre kabaréjában kedden este mu­tatták be az új, decemberi műsort igen nagy és igen hálás közönség jelenlétében s állandó vidám­ságú asszisztenciája mellett. A Modern Színpad decemberi műsorában a politikai szatíra és a szo­ciális vonatkozású számok háttérbe szorultak s nagyobb hely jutott egy csomó frivolabb és lé­hább dolgoknak. Nem gondolnók, hogy ez javára válnék annak az egészen különleges és tiszteletre­méltó pozíciónak, amelyet Nagy Endre műintézete kiharcolt magának s amelynek az a mégis csak magasabbrendű törekvés volt éppen leg­főbb erőssége. Az a magasabbrendű törekvés is szóhoz jutott ez uj műsorban: Nagy Endrének szellemes és csípős dévaskodásaiban, Medgyasszai Vilmának hatásos, kitűnően előadott énekszámai­ban s főképpen ez est fénypontját képező Cso­konai-kabaréban, amelynek keretében Csokonainak néhány Lavottától megzenésített költeményét énekli el Ferenczy Károly és Medgyasszai, fino­man, érzelmesen, bájosan. Ez a pár gyönyörű alak s a körülök nagy ízléssel kiformált keret el­feledtette az emberrel a „Lőwinger" című izetlen­ségeket. (*) Molnár Ferenc t új darabja. A Vígszínházban a jövő héten kerül bemutatóra Molnár Ferenc új színdarabja: „Liliom, egy csirkefogó élete és ha­lála". Az újdonság bizonyos tekintetben meglepe­tés lesz a közönség számára, amennyiben a szerző ezúttal a vidám alakok és derűs helyzetek mellett komoly hangulatokat is visz a színpadra és he­lyenként megrendítő tragikum hangján szólal meg. Hegedűs Gyula adja a címszerepet, Varsányi Irén és Harmath Hedvig pesti cselédeket játszanak. ('­ A Műcsarnok téri kiállítása után február­ban a Vastagh-féle kiállítás nyílik meg, amelyen részt vesz: Vastagh Géza állatfestő, továbbá idősb Vastagh György, ifjabb Vastagh György szobrász­ NÉPSZAVA 1909 december 1. művész. E kiállítást áprilisban a rendes tavaszi tárlat követi, amelyen szintén csak hazai művé­szei.­ vesznek részt és a művészeti évadot a nagy nemzetközi művészeti és tudományos amatőr fény­képkiállítás fejezi be, amely májusban nyí­lik ki. (*) A kuruzsló bemutatása. Földes Imre pén­teket), e hónap 3-án színrekerülő újdonságának „A ku­ruzsló"-nak már az utolsó próbái foly­nak. A sze­rző e darabjában is az életből meríti témáját és azokat a ferdeségeket, amelyek a mai társada­lomból sarjadzanak. A darabból az utolsó jelmezes főprótya pénteken, az előadás napján lesz. A c­ankális főhadnagy. — Hofrichter a gyilkos ? — (Saját tudósítónktól.) Bécs, november 29. A Nótaszám olvasói már ismerik annak a bécsi mérgezési kísérletnek a részleteit, ame­lyek izgatottságba hozták nemcsak Bécs és Ausztria lakosságát, hanem egész Európát is és amelynek Máder vezérkari százados áldo­zatául esett. A gyanú legelsősorban azokra a katonatisztekre irányult, akik a katonai isko­lát elvégezték, de nem nevezték ki őket. Nyolcvan tiszt, a tisztikar szine-java, akik közül a jövő tábornokai kerülnek ki, kevere­dett gya­núba. Nyolcvan tiszt nem mert az utcára kimozdulni, mert ujjal mu­tattak Reájuk, hogy ime, ezek vala­melyike a gyilkos. A hadsereg becsülete for­gott kockán. A gyilkost azonban átláthatat­lan homály fedte. Csak annyit tudtak róla, hogy miko­r és hol adta föl a nevezetes leve­leket ; egyéb bűnjel nem jutott a kezükbe, mint a me­rénylő elferdített hrása és a méreg­gel telt skatulyák. Hiába kutatták a skatu­lyák és a méreg származását. A rendőrséghez rengeteg fel­jelentős levél érkezett. Nyomra azonban egyik sem vezetett. Végre egy linzi főhadnagy bejelentette a katona­ságnál, hog­y a gyilkosság előtt névnapi aján­dékul egy skatulya k­ótollat kapott. A ska­tulya éppen olyan volt, mint a­milyet a többi tiszteknek k­üldtek. Vizsgálatot indítottak és kiderült, ho­gy Hofrichier tényleg Bécsben tartózkodott a levelek föladása idején. Ház­kutatást tartottak és még két hasonló skatu­lyát és ostyát találtak nála. A további vizsgá­lat folyamán megtudták, hogy Hofrichter kö­rülbelül tizenöt hasonló skatulyát vásárolt. Hofrichtert erre elfogták és Bécsbe kisérték. A bécsi bűnügyi rendőrség főnöke, Stuckart, a lapjaival agyondicsértette magát. Persze el­felejtik, hogy a linzi főhadnagy följelentése nélkül Stuckart úr még most sem gyanakod­nék Hofrichtene. Azonban hamarosan aggodalmak merültek föl Stuckart megállapításaival szemben. Az Arbeiter-Zeitung volt az első, amely a rendőr­ség egyes föltevéseit megdöntötte. Mindenek­előtt különös volt, hogy Hofrichter, amikor skatulyákat vásárolt arra a célra, hogy azok­ban mérget küldjön, hogy ugyanakkor barát­jának ugyanilyen skatulyában, szállítsa az ajándékot. Hofrichter bécsi tartózkodását is igazolni tudta. Áldott állapotban levő felesége néhány nappal azelőtt Bécsbe utazott az anyjához, akit előzetes megbeszélés szerint fölkeresett. Azt nem tagadja, hogy a skatulyákat tényleg vásárolta. Azt állítja azonban és ezt felesége is megerősíti, hogy azokból feleségének varró­készletet akart csinálni, mint a­hogyan tényleg különös szeretettel foglal­kozott otthon apró dolgok készítésével. Ha­sonló skatulyákat egyébként százezer, talán milliószámra gyártanak s valószínűleg min­den papírkeresked­ésben is árusítják. Már most csak az ostya marad hátra, amibe a méreg göngyölve volt. Hofrichter szerint os­tyára azért volt szüksége, hogy gyakori fej­fájása ellen kinira­port vegyen be vele. Azonkívül kutyájának gilisztaport szokott beadni. Az is kiderült egyébként, hogy a Hofrichternél talált ostya egészen másfajta, mint amiben a méregpilulák voltak. Eredeti­leg azt hitték, hogy ciankálit is találnak Hof­richternél, miután tudták róla, hogy fény­képészettel is foglalkozik. Ciankálinak azon­ban nyomát sem találták, sőt az is kitűnt, hogy a fényképezéshez sohasem használt cian­kálit Stuckart azonban amellett marad, hogy Hofrichternek kell a gyilkosnak lenni és ahogyan közöl a lapokkal minden apróságot, amelyek a vádlottra nézve terhelőek lehet­nek, épp ugy elhallgat minden körülményt, amelyek előnyére szolgálnának. Stuckart úr a leglelkismeretlenebb reklámhősök egyike, aki a nagytőkésekkel való rokon­sága révén a legnagyobb polgári lapokban csapott magának reklámot. Közismert telhe­tetlensége ellenére így tudott fokról-fokra emelkedni. A militarizmus áldozatot követel és szívesen áldoznak egy tisztet, hogy az egész kasztnak a presztízsét megmenthessék. Stuckart szállítja az áldozatot. Ártatlan-e vagy nem, az neki mindegy. Szállít, mert kívánják tőle és valószínű, hogy hamarosan udvari tanácsossá emelik. Már most mindamellett nyugodtan bevár­hatnánk a biróság döntését , ha biztosítanák a rendes bírói eljárást. A közvéleményt azon­ban fölizgatja az a tény, hogy egy ember élete és halála fölött titkos középkori módszerrel döntenek, még akkor is, amikor csak olyan föltevések szólnak ellene, amelyek nem állják meg a próbát. Védő nem áll a vádlott mellé. A bíróság nem hall­gatja ki, csak a vizsgálati fogságban fölvett jegyzőkönyveket olvassák föl, amelyekhez leg­följebb csak azt mellékelik, hogy milyen ma­gatartást tanúsított a jegyzőkönyvek fölvéte­lénél. Várjon elpusztult-e, elsápadt-e, elfogult vagy dacos volt-e ? A tanukat sem fog­ják kínos keresztkérdések alá venni, csak föl­olvassák jegyzőkönyvbe mondott vallomásukat. Stuckart fogja a haditörvényszéknek ezeket az iratokat szállítani s a haditörvényszék fog dönteni afölött, várjon elitéljen-e egy tisztet, hogy ezzel 80 tiszt szabaduljon meg a gyanú alól, vagy pedig fölmentsék s ezzel újra az egész tisztikarra hárítsák a gyanút. Egy csöp­pet sem kétséges, hogyan fogja a haditör­vényszék ezt a kérdést megoldani. A Hofrichter-ügyre vonatkozóan egyébként a következő jelentések érkeztek: A gyanú. Hofrichter főhadnagyot kedden reggel ki­lencedfél órakor Kunz százados hadbíró maga elé vezettette és újból vallatta. Hofrichter ál­hatatosan tagadta, hogy része volna a me­rényletben és megmaradt amellett, hogy ő tragikus véletlen körülmények áldozata, ame­lyek ellene szólanak. Hofrichter tisztiszolgája a keddi kihallgatáson azt vallotta, hogy soha­sem volt ciankálit vásárolni és az egészről sem­mit sem tud. Lehetséges, hogy Bitzberger dro­guista tévedett a személyben és más tiszti­szolga volt az illető. A linzi rendőrség tovább kutat arra nézve, hogy melyik katona akart d­ankálit vásárolni a kérdéses drogériában. Linzben újabb, fölötte fontos tanú jelentke­zett. Az illető gyári hivatalnok, aki tudatta, hogy november 14-én éjjel Linzből Bécsbe utazott és a vasúton vele volt egy 14. gyalog­ezredbeli liszt. Együtt szálltak ki Bécs­ben a nyugati pályaudvaron és látta az illető tisztet a Gürtelig menni. Ez az az idő, amikor a VI. kerületben a levélszekrénybe kellett dobnia Hofrichter főhadnagynak a pilulákat tartalmazó leveleket. A méregkeverő főhadnagy ezzel szemben azt vallotta, hogy mikor Bécsbe utazott, előbbi ezredének, a 2. magyar gyalogezrednek egyenruháját viselte, amelynek hajtókája világossárga, holott Hof­richter rokonai azt állítják, hogy mostani ezredének egyenruhájában érkezett­ meg és a gyári hivatalnok előadása szerint is barna síajtókás egyenruha volt Hofrichteren. Hofrichter sorsa, Hofrichterrel, hír szerint, kedden fogják az első megállapítási kihallgatást megtartani. Ennek a

Next