Népszava, 1910. február (38. évfolyam, 26–49. sz.)

1910-02-01 / 26. szám

XXXVIII. évfolyam. Budapest, 1910 február 1. kedd. 26. szám.­­ NÉPSZAVA AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre, 19.20 kor. | negyed évre . • • • 4.80 kor. fél évre 9.60 kor. | egy hóra 1.60 kor. A „SZOCIALIZMUS"-sal együtt havonta 40 fillérrel több. EGYES SZÁM ÁRA 6 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: V., CONTI-UTCA 4. (Telefon-szám 54—94.) KIADÓHIVATAL: VIII., CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon-szám 82—61.) Munkások! Elvtársak! A grófi csőcselék hírhedt vezére, Tisza István gróf egyesülésre szólította föl a nép választójogának minden ellenségét. Nagy mérkőzéseinkben, a becsületes vá­lasztói reform megvédésében nem állunk egyedül. Velünk az egész világ öntudatos munkássága. Az osztrák munkásság egyik legkiválóbb vezére, Renner Károly dr., aki nagy szellemi képességével, gazdag tudásával az osztrák tiszákkal sokat mér­kőzött, eljön közibénk, hogy szembeszáll­jon a magyar grófi csőcselék vezérének az osztrák választójogról leadott ferdítéseivel. Elvtársak ! Jelenjetek meg mindannnyian február 3-án, csütörtökön este fél 8 óra­kor az Intim Színházban megtartandó nyilvános népgyűlésen. Előadó : Renner Károly drosztrák reichszab­i képviselő. Testvéri üdvözlettel: A magyarországi szociáldemokrata párt. A grófok és az általános választójog. Tisza István gróf a főrendiház mult hét­fői ülésén hadat üzent az általános vá­lasztójognak. Tette ezt nemcsak a saját nevében, hanem jóformán az egész magyar arisztokrácia nevében, amely ebben a kér­désben érdekei képviselőjéül ismerte el a geszti junkert. A grófok és nagypapok háza osztatlan tetszéssel fogadta a választójog­ellenes kirohanásokat; nem tiltakozott azon hivatás ellen, amelyet Tisza István szánt neki, hogy minden esetre, teljes ere­jével szegüljön ellene az ország demokra­tizálásának. Ezzel a beszéddel és a hozzá­járulással Tisza és a főrendiház cinkosaivá lettek egy gonosz, a nép joga ellen irányuló összeesküvésnek. A nép közé és joga közé odaplántálták magukat és már most ugy állították föl a kérdést, hogy amig a grófoknak lesz törvényhozó joguk, mindaddig nem lesz a népnek választójoga. A demokratikus vá­lasztójogért való küzdelem tehát szemben találja magát a főrendiház korhadt, avult intézményével s igy igen könnyen kiszéle­sülhet a harc s a nép jogáért való küzde­lem egyúttal a főrendiház eltörlésének, reformjának, de mindenesetre jobb belá­tásra való kinevelésének a problémájává is válik. A grófok tehát provokálják a demokrá­ciát ; ők idézik föl a harcot, amely elől kitérni egyetlen demokratikus gondolkozású ember sem fog. S mivel születési kiváltsá­gukra és nagy vagyonukra hivatkozva s reá támaszkodva, nem akarják jogához jut­tatni a népet, mi sem természetesebb, mint hogy ennek a születési kiváltság­nak és vagyonuk megszerzése módjának a vizsgálata lesz ennek a küzdelemnek egyik igen fontos feladata. Rá kell majd mutatni arra s be kell vinni a köztudatba, hogy minő eszközökkel szerezte a magyar arisztokrácia túlnyomó jókora része mai nagy vagyonát, valamint arra is, hogy minő szerepet játszott a magyar arisztokrácia a történelemben s milyen nagy részük van nekik az ország mai elmaradottságában, szegénységében és gyöngeségében. Ezt a fölvilágosító munkát kezdte meg hétfő esti gyűlésén a budapesti munkás­ság. S a grófok ama állításával szemben, hogy a nép nem érett a jogokra, a gyűlé­sen kimutatták, hogy milyen módon élt, milyen célokra használta föl a nagybir­tokosság az ő már meglévő jogát. A gró­fok arcátlan provokálására a grófok történe­tének, vagyonuk eredetének s mai műkö­désüknek megvilágítása és bemutatása le­gyen egyelőre a demokrácia válasza. A hétfői gyűlésről szóló részletes tudósí­tásunk eképpen szól: Az Intim Színház tágas nagytermét már jó­val 8 óra előtt megtöltötték elvtársaink és lelkes hangulatban forradalmi dalok éneklé­sével várták a gyűlés megnyitását. Az egybehívók részéről Fráter Samu köszön­tötte a megjelenteket, elnöknek dr. Landler Jenőt és jegyzőnek Révész Mihályt ajánlotta. Ezt a gyűlés elfogadta. Dr. Landler Jenő elnök bejelentette, hogy a napirend előadója dr. Kunfi Zsigmond. Dr. Kunfi Zsigmond beszéde nagyjában a következő: Tisztelt elvtársaim ! Mi, akik itt együtt vagyunk, mi vagyunk azok az éretlen, lelkiismeretlen, mű­veletlen demagóg elemek, akiknek a kezébe gróf Tisza (Le­vele­­) és a társai nem akarják letenni az ország sorsát. Mi, akik itt vagyunk és rajtunk kívül mindenki, aki ebben az országban gondok­kal, munkával töri az életét, mindazok a milliók, amelyek dolgoznak és amelyeknek nincs mód­jukban olyan fényes életet élni, mint Ti­szának. Mi vagyunk azok, akiknek nem le­het jogot adni. Mi lelkiismeretlenek va­gyunk arra nézve, hogy megmondjuk, hogy minő követeléseink vannak az államhata­lommal szemben. De hogyha Tiszáék azt gondol­ják, hogy ők azzal, hogy nem akarnak Magyar­ország népének jogot adni, azzal el is intézték ezt a kérdést, akkor azt kell mondanom, hogy nincs egy talpalattnyi jog a világon, amit a nép nemcsak Magyarországon, hanem mindenütt a világon ne a Tisza Istvánok és társaik ellenére szerzett volna meg. A magyar főrendiház igen hatalmas és nagy­tekintélyű gyülekezet. Amikor együtt van, olyan gyülekezet ez, melyhez fogható Magyarországon nincs több. Nem mutathatunk még egy olyan gyülelekezetet az országban, amelyben annyi va­gyon volna együtt, mint itt. Nincsen még egy olyan gyülekezet, amelyben annyi népgyűlölet és maradiság volna együtt, mint itt. Amikor együtt van ez a főrendiház, akkor együtt van mind­az az erő, amely nem akarja, hogy Magyarország modern és előrehaladott állam legyen, hanem azt akarja, hogy ez az ország ma is papok és földesurak or­szága maradjon. (Gyalázat !) Vannak ottan olyan nagy tehetségek együtt, amin őket egyetlen másik gyülekezetben hiába keresünk: nincsen gyüleke­zet, amelyben annyi kitűnő rókavadász, ferbli- és makaó-játékos, mindenféle úri naplopó és semmit­tevő volna együtt, mint itt. Amikor a magyar fő­rendiház együtt van, akkor együtt vannak azok az erők, amelyek Magyarországban százezerszámra hajtják ki a népet az országból, akkor ott van mindazon társadalmi erő és társadalmi érdek, ame­lyek miatt ebben az országban a parasztok milliói ezer esztendő óta nélkülöznek anélkül, hogy mások­nak, mint azoknak az uraknak valamit is szerezni tudhatnának; ott van minden társadalmi erő és érdek, amelyek Magyarország népessége számára a megélhetést megnehezítik, amelyek az élelmi­szerek árát olyan mondhatatlanul magasra csigáz­ták föl, hogy mindannyian roskadozunk alatta. Együtt van mindaz a társadalmi erő, ame­lyek miatt Magyarország ipari munkássága jogi és anyagi elnyomatásban él. Ez a legnagyobb magyar vagyonoknak, a legjobban ápolt kezeknek a gyülekezete. Azt azonban nem lehet mon­dani, hogy akkor, amikor ez a főrendiház együtt van, akkor együtt van az ész, a tehetség, a munkaerő is, amely föntartja és a viszontagsá­gok között megóvja az országot. Nagy tehetséget, kiválóságot, hatalmat, tiszta jellemet, nagy tudo­mányt itt hiába keresünk. Annak a gyülekezetnek, amelyik ilyen formában képviseli mindazokat az ártó erőket, amelyek mellett az emberek milliói senyvednek, annak a gyülekezetnek, amelyik Ma­gyarországot nem engedi modern népállammá, fölvilágosodott, civilizált kapitalista állammá tenni, annak a gyülekezetnek nincs joga mások szá­mára értelmi és erkölcsi bizonyítványt kiadni. Ha tehetség és érettség kellene Magyarországon ahhoz, hogy valaki törvényhozó és képviselő­választó lehessen, sok, sok ember lehetne tör­vényhozó, de főrendiházi tag kevés; ezek közül nagyon kevesen esnének át ezen a szitán. Minő jogon vannak ezek az emberek együtt ? Két erő hozza őket össze: A születés és a nagy vagyon jogcíme. És nagyon sokan, akik az em­beri nem származását, a családok tagjainak a le­származását kutatták és akik a nagy vagyonok eredetét vizsgálták, állapították meg, hogy az emberek születését és a nagy vagyonok keletke­zését olyan homály veszi körül, amelyben el­igazodni nem lehet. Két olyan jogon te­hát, amelyeknek az eredete nagyon homá­lyos. Azt mondjuk, hogy ez a homályos jog­cím nem ad jogot és módot ezeknek az embe­reknek arra, hogy bennünket és rajtunk túl az or­szág munkálkodó ezreit és millióit nemcsak hogy megfosszák a joguktól, nemcsak hogy kizárják a joguk gyakorlatából, de megsértsék és meggya­lázzák is. A törvényhozási jog gyakorlatára az az idő, amit rókavadászatban, orilovaglásban tölt el valaki, nem jogosít arra, annyira, hogy beleszól­jon az ország jogaiba, dolgainak az intézésébe, mint egy napi becsületes, tisztességes, nehéz ve­rejtékes munka. (Úgy van ! Taps.) Azonban beleszülettünk ebbe a társadalmi hely­zetbe és azt mondjuk: egyelőre nem tehetünk az ellen, hogy azok az urak ott vannak. Hát azok az urak, akiknek minden vagyon, minden jólét a kezükben van, nem átalják azt, hogy a nép milliói­tól azt a jogot megtagadják, amely a nép számára talán nagyobb falat kenyeret, tisztességesebb öllő- Lapunk mai száma 14 oldal.

Next