Népszava, 1910. február (38. évfolyam, 26–49. sz.)
1910-02-01 / 26. szám
XXXVIII. évfolyam. Budapest, 1910 február 1. kedd. 26. szám. NÉPSZAVA AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre, 19.20 kor. | negyed évre . • • • 4.80 kor. fél évre 9.60 kor. | egy hóra 1.60 kor. A „SZOCIALIZMUS"-sal együtt havonta 40 fillérrel több. EGYES SZÁM ÁRA 6 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: V., CONTI-UTCA 4. (Telefon-szám 54—94.) KIADÓHIVATAL: VIII., CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon-szám 82—61.) Munkások! Elvtársak! A grófi csőcselék hírhedt vezére, Tisza István gróf egyesülésre szólította föl a nép választójogának minden ellenségét. Nagy mérkőzéseinkben, a becsületes választói reform megvédésében nem állunk egyedül. Velünk az egész világ öntudatos munkássága. Az osztrák munkásság egyik legkiválóbb vezére, Renner Károly dr., aki nagy szellemi képességével, gazdag tudásával az osztrák tiszákkal sokat mérkőzött, eljön közibénk, hogy szembeszálljon a magyar grófi csőcselék vezérének az osztrák választójogról leadott ferdítéseivel. Elvtársak ! Jelenjetek meg mindannnyian február 3-án, csütörtökön este fél 8 órakor az Intim Színházban megtartandó nyilvános népgyűlésen. Előadó : Renner Károly drosztrák reichszabi képviselő. Testvéri üdvözlettel: A magyarországi szociáldemokrata párt. A grófok és az általános választójog. Tisza István gróf a főrendiház mult hétfői ülésén hadat üzent az általános választójognak. Tette ezt nemcsak a saját nevében, hanem jóformán az egész magyar arisztokrácia nevében, amely ebben a kérdésben érdekei képviselőjéül ismerte el a geszti junkert. A grófok és nagypapok háza osztatlan tetszéssel fogadta a választójogellenes kirohanásokat; nem tiltakozott azon hivatás ellen, amelyet Tisza István szánt neki, hogy minden esetre, teljes erejével szegüljön ellene az ország demokratizálásának. Ezzel a beszéddel és a hozzájárulással Tisza és a főrendiház cinkosaivá lettek egy gonosz, a nép joga ellen irányuló összeesküvésnek. A nép közé és joga közé odaplántálták magukat és már most ugy állították föl a kérdést, hogy amig a grófoknak lesz törvényhozó joguk, mindaddig nem lesz a népnek választójoga. A demokratikus választójogért való küzdelem tehát szemben találja magát a főrendiház korhadt, avult intézményével s igy igen könnyen kiszélesülhet a harc s a nép jogáért való küzdelem egyúttal a főrendiház eltörlésének, reformjának, de mindenesetre jobb belátásra való kinevelésének a problémájává is válik. A grófok tehát provokálják a demokráciát ; ők idézik föl a harcot, amely elől kitérni egyetlen demokratikus gondolkozású ember sem fog. S mivel születési kiváltságukra és nagy vagyonukra hivatkozva s reá támaszkodva, nem akarják jogához juttatni a népet, mi sem természetesebb, mint hogy ennek a születési kiváltságnak és vagyonuk megszerzése módjának a vizsgálata lesz ennek a küzdelemnek egyik igen fontos feladata. Rá kell majd mutatni arra s be kell vinni a köztudatba, hogy minő eszközökkel szerezte a magyar arisztokrácia túlnyomó jókora része mai nagy vagyonát, valamint arra is, hogy minő szerepet játszott a magyar arisztokrácia a történelemben s milyen nagy részük van nekik az ország mai elmaradottságában, szegénységében és gyöngeségében. Ezt a fölvilágosító munkát kezdte meg hétfő esti gyűlésén a budapesti munkásság. S a grófok ama állításával szemben, hogy a nép nem érett a jogokra, a gyűlésen kimutatták, hogy milyen módon élt, milyen célokra használta föl a nagybirtokosság az ő már meglévő jogát. A grófok arcátlan provokálására a grófok történetének, vagyonuk eredetének s mai működésüknek megvilágítása és bemutatása legyen egyelőre a demokrácia válasza. A hétfői gyűlésről szóló részletes tudósításunk eképpen szól: Az Intim Színház tágas nagytermét már jóval 8 óra előtt megtöltötték elvtársaink és lelkes hangulatban forradalmi dalok éneklésével várták a gyűlés megnyitását. Az egybehívók részéről Fráter Samu köszöntötte a megjelenteket, elnöknek dr. Landler Jenőt és jegyzőnek Révész Mihályt ajánlotta. Ezt a gyűlés elfogadta. Dr. Landler Jenő elnök bejelentette, hogy a napirend előadója dr. Kunfi Zsigmond. Dr. Kunfi Zsigmond beszéde nagyjában a következő: Tisztelt elvtársaim ! Mi, akik itt együtt vagyunk, mi vagyunk azok az éretlen, lelkiismeretlen, műveletlen demagóg elemek, akiknek a kezébe gróf Tisza (Levele) és a társai nem akarják letenni az ország sorsát. Mi, akik itt vagyunk és rajtunk kívül mindenki, aki ebben az országban gondokkal, munkával töri az életét, mindazok a milliók, amelyek dolgoznak és amelyeknek nincs módjukban olyan fényes életet élni, mint Tiszának. Mi vagyunk azok, akiknek nem lehet jogot adni. Mi lelkiismeretlenek vagyunk arra nézve, hogy megmondjuk, hogy minő követeléseink vannak az államhatalommal szemben. De hogyha Tiszáék azt gondolják, hogy ők azzal, hogy nem akarnak Magyarország népének jogot adni, azzal el is intézték ezt a kérdést, akkor azt kell mondanom, hogy nincs egy talpalattnyi jog a világon, amit a nép nemcsak Magyarországon, hanem mindenütt a világon ne a Tisza Istvánok és társaik ellenére szerzett volna meg. A magyar főrendiház igen hatalmas és nagytekintélyű gyülekezet. Amikor együtt van, olyan gyülekezet ez, melyhez fogható Magyarországon nincs több. Nem mutathatunk még egy olyan gyülelekezetet az országban, amelyben annyi vagyon volna együtt, mint itt. Nincsen még egy olyan gyülekezet, amelyben annyi népgyűlölet és maradiság volna együtt, mint itt. Amikor együtt van ez a főrendiház, akkor együtt van mindaz az erő, amely nem akarja, hogy Magyarország modern és előrehaladott állam legyen, hanem azt akarja, hogy ez az ország ma is papok és földesurak országa maradjon. (Gyalázat !) Vannak ottan olyan nagy tehetségek együtt, amin őket egyetlen másik gyülekezetben hiába keresünk: nincsen gyülekezet, amelyben annyi kitűnő rókavadász, ferbli- és makaó-játékos, mindenféle úri naplopó és semmittevő volna együtt, mint itt. Amikor a magyar főrendiház együtt van, akkor együtt vannak azok az erők, amelyek Magyarországban százezerszámra hajtják ki a népet az országból, akkor ott van mindazon társadalmi erő és társadalmi érdek, amelyek miatt ebben az országban a parasztok milliói ezer esztendő óta nélkülöznek anélkül, hogy másoknak, mint azoknak az uraknak valamit is szerezni tudhatnának; ott van minden társadalmi erő és érdek, amelyek Magyarország népessége számára a megélhetést megnehezítik, amelyek az élelmiszerek árát olyan mondhatatlanul magasra csigázták föl, hogy mindannyian roskadozunk alatta. Együtt van mindaz a társadalmi erő, amelyek miatt Magyarország ipari munkássága jogi és anyagi elnyomatásban él. Ez a legnagyobb magyar vagyonoknak, a legjobban ápolt kezeknek a gyülekezete. Azt azonban nem lehet mondani, hogy akkor, amikor ez a főrendiház együtt van, akkor együtt van az ész, a tehetség, a munkaerő is, amely föntartja és a viszontagságok között megóvja az országot. Nagy tehetséget, kiválóságot, hatalmat, tiszta jellemet, nagy tudományt itt hiába keresünk. Annak a gyülekezetnek, amelyik ilyen formában képviseli mindazokat az ártó erőket, amelyek mellett az emberek milliói senyvednek, annak a gyülekezetnek, amelyik Magyarországot nem engedi modern népállammá, fölvilágosodott, civilizált kapitalista állammá tenni, annak a gyülekezetnek nincs joga mások számára értelmi és erkölcsi bizonyítványt kiadni. Ha tehetség és érettség kellene Magyarországon ahhoz, hogy valaki törvényhozó és képviselőválasztó lehessen, sok, sok ember lehetne törvényhozó, de főrendiházi tag kevés; ezek közül nagyon kevesen esnének át ezen a szitán. Minő jogon vannak ezek az emberek együtt ? Két erő hozza őket össze: A születés és a nagy vagyon jogcíme. És nagyon sokan, akik az emberi nem származását, a családok tagjainak a leszármazását kutatták és akik a nagy vagyonok eredetét vizsgálták, állapították meg, hogy az emberek születését és a nagy vagyonok keletkezését olyan homály veszi körül, amelyben eligazodni nem lehet. Két olyan jogon tehát, amelyeknek az eredete nagyon homályos. Azt mondjuk, hogy ez a homályos jogcím nem ad jogot és módot ezeknek az embereknek arra, hogy bennünket és rajtunk túl az ország munkálkodó ezreit és millióit nemcsak hogy megfosszák a joguktól, nemcsak hogy kizárják a joguk gyakorlatából, de megsértsék és meggyalázzák is. A törvényhozási jog gyakorlatára az az idő, amit rókavadászatban, orilovaglásban tölt el valaki, nem jogosít arra, annyira, hogy beleszóljon az ország jogaiba, dolgainak az intézésébe, mint egy napi becsületes, tisztességes, nehéz verejtékes munka. (Úgy van ! Taps.) Azonban beleszülettünk ebbe a társadalmi helyzetbe és azt mondjuk: egyelőre nem tehetünk az ellen, hogy azok az urak ott vannak. Hát azok az urak, akiknek minden vagyon, minden jólét a kezükben van, nem átalják azt, hogy a nép millióitól azt a jogot megtagadják, amely a nép számára talán nagyobb falat kenyeret, tisztességesebb öllő- Lapunk mai száma 14 oldal.