Népszava, 1910. április (38. évfolyam, 77–102. sz.)

1910-04-01 / 77. szám

XKXVIIL évfolyam, Budapest, 1910 április 1, péntek. 77. szám. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre....... 18.80 kor. [ negyed évre .... 4.80 kor. félévre 8.60 kor.­­ egy hóra 1.60 kor. A „SZOCIAXIZJsIUS"-zal együtt havonta 40 fillérrel több. EGYES SZÁM ÁRA 6 FIX.X.ÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT­­ KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: Vm., CORTI-UTCA 4. (Telefon-szám 54—94.) KIADÓHIVATAL: Vm., CORTTI-UTCA 4. SZ. (Telefon-szám 82—61.) Budapest munkásaihoz! Budapest környékének munkásaihoz! Munkások és munkásnők! Elvtársak! A Budapesti Kerületi Munkásbiztosító Pénztár közgyűlési kiküldötteinek válasz­tása április hó 3-án lesz. Minden elvtárs­nak, aki szavazó­ igazolványát kivette, kö­telessége leszavazni. Miután a hivatalos jelölő­bizottság a szakszervezetek jelöltjeit elfogadta, külön szavazó­lapot nem adunk ki. A hivatalos szavazólap a szerve­zett munkásság listájának tekin­tendő. Ez a szavazólap, hogy hamisítás ne történhessék, csak a választás napján, a helyszínen lesz kiosztva. Szavazni csak szavazó­ igazolvány­­nyal és a tagk­önyv fölmutatásával tehet. . . A szavazás a következő helyeken­­ tör­ténik: , / Budapesten: III. kerület, Lajos­utca 34. szám alatti elemi iskola. VI. kerület, Váci­ út 21. szám alatti iskola. VII. kerület, Hársfa- és Wesselém­i­utca sarkán levő elemi iskola. IX. kerü­let, Bakács-téri elemi iskola. Vidéken : Bia: községháza tanácstermé­ben. Budaörs: községháza tanácstermében. Budafok: Kossuth La­os­ utca 05. Buda­keszi: községháza tanácstermében. Monor: ipartestület helyiségében. Alberti: ipartes­tület helyiségében. Gyömrő: községháza termében. Kispest: Fő­ utca 6. Pomáz: köz­ségháza term­ben. Budakalász: elemi isko­lában. Solymár: községháza termében. Szent­endre: ipartestület helyiségében. Visegrád: községháza termében. Ráckeve: „Sas"-szál­loda nagytermében. Erzsébetfalva: község­háza termében. Soroksár: községháza ter­mében. Kiskunlacháza: ipartestület helyi­ségében. Újpest: Munkás-Otthon, Gyár­utca 41. Rákó palota: községháza termében. Munkások! Munkásnők! Elvtársak! Ott legyetek, nehogy a szervezett munkásság ellenségei győzelmet arassanak! A magyarországi szakszervezeti tanács titkársága. Öt esztendő. A Népszava napilap első száma 1905 április hó elsején jelent meg. Sokan, na­gyon sokan voltunk, akik azt hittük, hogy nem éri meg az első esztendős évfordulót sem. Az elvtársak egy kis csoportja köny­nyes szemmel nézte, mikor a rotációs gép­óriás a lap első számait kiontotta, de örömük nem volt zavartalan. Mindenki önkéntelenül arra gondolt: lesz-e erőnk a lapot megtartani, vájjon van-e annyi lel­kesedés és áldozatkészség elvtársainkban, amennyi a lap óriási kiadásainak födözé­sét lehetővé teszi? Mert a Népszava majdnem a semmiből teremtődött meg. Néhány ezer előfizetőnek előre befizetett pénze volt az egész összeg, amivel rendelkeztünk. A lap kiadása tehát kockázatos vállalkozás volt. Anyagilag nem volt kellőleg megalapozva és maga a párt sem látszott elég erősnek arra, hogy a napilapot megbírja. És mégis ki kellett adnunk a lapot. Az uralkodó osztályoknak a munkásság ellen irányuló támadásai egyre élesebbek lettek. A szakszervezetek gyors erősödése, a győ­zelmes bérharcok nagy száma tel­jesen meg­vadították a tőkéseket. Az egész polgári sajtót ráuszították a munkásságra és Tisza István 1904. évi október hó 14-én körren­deletben utasította a hatóságokat, hogy az „izgatók” ellen kérlelhetetlen szigorúsággal járjanak el. A viszonyok kényszerítő ereje parancsoló szükséggé tette a Népszava napilap meg­indítását. Nem volt időnk megvárni, hogy az lap megindításának meglegyenek a kellő anyagi előföltételei. Bíztunk abban, hogy elvtársaink tudatában lesznek annak, hogy milyen nélkülözhetetlen fegyver a napilap és a bizalmunkban nem csalatkoztunk. A Népszava első száma a következőket írta: Kibontjuk vörös lobogónkat és meg­hajt­uk Magyarország munkásai előtt Köszö­njük őket. Köszöntjük őket, mint harcosait annak az eszmének, amelynek zászlója, ime, büsz­kén röpül föl a magasba. Amely, ime, fönnen szárnyal, bár ezerszer a sárba akarták tiporni. Amely, ime, fönn lobog, bár ezerszer le akarták gázolni azok, akik­nek hatalma a legázolt jogra, a letiport igazságra épül . . . . Ez a lap nem üzleti kalmárszellem gyümölcse, nem rejtett célok szolgálatára vásárolt pénzen vesztegetett eszköz. Ez a lap elkeseredett, áldozatteljes küzdelem­ben, ádáz harcok tüzében hódított dia­dalmi jelvény, amelyet az ellenséges bás­tyák fokára tűztünk ki. A magyar munkásság azóta beigazolta, hogy megérdemli ez üdvözletet. Mert az igazi harc csak ezután kezdődött. A Nép­szava alapításával és fejlődésével egy időre esik a szervezetek rohamos fejlődése és megkezdődik a munkásság lelkes, elszánt küzdelme az általános, egyenlő és titkos választójogért. A lap fenn­állásának első évfordulóját ün­nepelte, mikor a munkásság leggyűlöltebb ellenségei, a koalíciós jograblók és szélhá­mosok uralomra jutottak. Ez a társaság a bosszúvágytól fuldokolva vetette magát a szervezett munkásságra, amelynek két erős­ségét : a Népszavát és a szakszervezeteket az államhatalom minden eszközével és a koalíciós aljasság minden fegyverével le akarta rombolni. Nem tudjuk mit gyűlöltek jobban, a Népszavát-e, vagy a szakszervezeteket? De annyi bizonyos, hogy mindkét erős vá­runkat az erőszak minden eszközével igye­keztek elfoglalni. A szakszervezetekre a fekete gróf rászabadította az egész ázsiai közigazgatást és özönével fölfüggesztette a munkáltatók kívánságára a helyi csoportokat. A Népszavát az ügyészség és bíróság vette párt­fogásába. A Zsitvay-féle vérítéletek az 1000 és 2000 koronás kaució-levonások mutat­ják azt a féktelen haragot, amelyet köz­ponti pártlapunkkal szemben éreztek. A lappal szemben Kossuth Lipót is megtette a magáét és válaszul a Népszava gyilkos gúnnyal folytatott támadásaira, kitiltotta lapunkat a pályaudvarokból és a vasúti munkásoknak megtiltotta, hogy a Nép­szavát előfizessék. A koalíció azóta elrohadt, elpusztult. Ádáz tusák után áll még azonban az ellen­séges bástyák ormára tűzött diadalmi jel­vény. A Népszavát nem tudták meggyöngí­teni, a gyűlölt ellenséget nem tudták el­pusztítani. Köszöntjük újra a magyar munkásságot, hogy a gazdasági válság, az üldözések és a nagy gazdasági harcok közepette, nem­csak megtartotta, hanem fejlesztette és erő­sítette lapját. Amidőn elismerjük elvtársaink áldozat­készségét és lelkesedését az elmúlt öt esz­tendő alatt, midőn elismerjük, hogy óriási munkát végeztek a lap megtartásáért, mégis rá kell mutatnunk, hogy ez a munka nem teljes. A szervezett munkások nagy része még nem ismerte föl, hogy nemcsak a pártmozgalomra, hanem a szakmozgalomra óriási fontosságú, ha minden szervezett munkás előfizet a Népszavára is. Ennek a célnak elérésére kell töreked­nünk minden erővel. Tudjuk, hogy a föl­adat nem könnyű, de azért mindenhol erősíteni kell azt a fölfogást, hogy csak az a szervezett munkás teljesítette mindenben kötelességét, aki a Népszavára és a Szo­cializmusra is előfizetett. Egyelőre azonban nem ennek a nagy föladatnak megvalósítására kérjük föl elv­társainkat, hanem csak egy kis részlet­fizetésre. Fontos pártérdek, hogy április havában, a május­ elsején történő agitációt is beleértve, 3000 új előfizetőt szerezzünk a lapnak. Az összes pártszervezetek és a Népszava­ Liga tagjai teljes erővel ezt a munkát fogják szolgálni. A szervezett mun­kások között még tízezrek vannak, akik nem előfizetői lapunknak, tehát nem írunk lehetetlent, ha azt mondjuk, hogy lelkes, áldozatkész munkával egy hónap alatt az öntudatos munkások szerezhetnek 3000 új előfizetőt. A gazdasági válság szünőben van, a koalí­ció elpusztult. A szervezett munkásságot nem tudták ellenségei megtörni. A Nép­szava beigazolta az elmúlt öt esztendő alatt, hogy a munkásmozgalomnak nélkülözhe­tetlen fegyvere. Ünnepünk ez a mai nap, mert ezt a fegyvert ellenfeleink Lapunk mai száma 12 oldal.

Next