Népszava, 1910. április (38. évfolyam, 77–102. sz.)
1910-04-01 / 77. szám
XKXVIIL évfolyam, Budapest, 1910 április 1, péntek. 77. szám. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre....... 18.80 kor. [ negyed évre .... 4.80 kor. félévre 8.60 kor. egy hóra 1.60 kor. A „SZOCIAXIZJsIUS"-zal együtt havonta 40 fillérrel több. EGYES SZÁM ÁRA 6 FIX.X.ÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: Vm., CORTI-UTCA 4. (Telefon-szám 54—94.) KIADÓHIVATAL: Vm., CORTTI-UTCA 4. SZ. (Telefon-szám 82—61.) Budapest munkásaihoz! Budapest környékének munkásaihoz! Munkások és munkásnők! Elvtársak! A Budapesti Kerületi Munkásbiztosító Pénztár közgyűlési kiküldötteinek választása április hó 3-án lesz. Minden elvtársnak, aki szavazó igazolványát kivette, kötelessége leszavazni. Miután a hivatalos jelölőbizottság a szakszervezetek jelöltjeit elfogadta, külön szavazólapot nem adunk ki. A hivatalos szavazólap a szervezett munkásság listájának tekintendő. Ez a szavazólap, hogy hamisítás ne történhessék, csak a választás napján, a helyszínen lesz kiosztva. Szavazni csak szavazó igazolványnyal és a tagkönyv fölmutatásával tehet. . . A szavazás a következő helyeken történik: , / Budapesten: III. kerület, Lajosutca 34. szám alatti elemi iskola. VI. kerület, Váci út 21. szám alatti iskola. VII. kerület, Hársfa- és Wesselémiutca sarkán levő elemi iskola. IX. kerület, Bakács-téri elemi iskola. Vidéken : Bia: községháza tanácstermében. Budaörs: községháza tanácstermében. Budafok: Kossuth Laos utca 05. Budakeszi: községháza tanácstermében. Monor: ipartestület helyiségében. Alberti: ipartestület helyiségében. Gyömrő: községháza termében. Kispest: Fő utca 6. Pomáz: községháza termben. Budakalász: elemi iskolában. Solymár: községháza termében. Szentendre: ipartestület helyiségében. Visegrád: községháza termében. Ráckeve: „Sas"-szálloda nagytermében. Erzsébetfalva: községháza termében. Soroksár: községháza termében. Kiskunlacháza: ipartestület helyiségében. Újpest: Munkás-Otthon, Gyárutca 41. Rákó palota: községháza termében. Munkások! Munkásnők! Elvtársak! Ott legyetek, nehogy a szervezett munkásság ellenségei győzelmet arassanak! A magyarországi szakszervezeti tanács titkársága. Öt esztendő. A Népszava napilap első száma 1905 április hó elsején jelent meg. Sokan, nagyon sokan voltunk, akik azt hittük, hogy nem éri meg az első esztendős évfordulót sem. Az elvtársak egy kis csoportja könynyes szemmel nézte, mikor a rotációs gépóriás a lap első számait kiontotta, de örömük nem volt zavartalan. Mindenki önkéntelenül arra gondolt: lesz-e erőnk a lapot megtartani, vájjon van-e annyi lelkesedés és áldozatkészség elvtársainkban, amennyi a lap óriási kiadásainak födözését lehetővé teszi? Mert a Népszava majdnem a semmiből teremtődött meg. Néhány ezer előfizetőnek előre befizetett pénze volt az egész összeg, amivel rendelkeztünk. A lap kiadása tehát kockázatos vállalkozás volt. Anyagilag nem volt kellőleg megalapozva és maga a párt sem látszott elég erősnek arra, hogy a napilapot megbírja. És mégis ki kellett adnunk a lapot. Az uralkodó osztályoknak a munkásság ellen irányuló támadásai egyre élesebbek lettek. A szakszervezetek gyors erősödése, a győzelmes bérharcok nagy száma teljesen megvadították a tőkéseket. Az egész polgári sajtót ráuszították a munkásságra és Tisza István 1904. évi október hó 14-én körrendeletben utasította a hatóságokat, hogy az „izgatók” ellen kérlelhetetlen szigorúsággal járjanak el. A viszonyok kényszerítő ereje parancsoló szükséggé tette a Népszava napilap megindítását. Nem volt időnk megvárni, hogy az lap megindításának meglegyenek a kellő anyagi előföltételei. Bíztunk abban, hogy elvtársaink tudatában lesznek annak, hogy milyen nélkülözhetetlen fegyver a napilap és a bizalmunkban nem csalatkoztunk. A Népszava első száma a következőket írta: Kibontjuk vörös lobogónkat és meghajtuk Magyarország munkásai előtt Köszönjük őket. Köszöntjük őket, mint harcosait annak az eszmének, amelynek zászlója, ime, büszkén röpül föl a magasba. Amely, ime, fönnen szárnyal, bár ezerszer a sárba akarták tiporni. Amely, ime, fönn lobog, bár ezerszer le akarták gázolni azok, akiknek hatalma a legázolt jogra, a letiport igazságra épül . . . . Ez a lap nem üzleti kalmárszellem gyümölcse, nem rejtett célok szolgálatára vásárolt pénzen vesztegetett eszköz. Ez a lap elkeseredett, áldozatteljes küzdelemben, ádáz harcok tüzében hódított diadalmi jelvény, amelyet az ellenséges bástyák fokára tűztünk ki. A magyar munkásság azóta beigazolta, hogy megérdemli ez üdvözletet. Mert az igazi harc csak ezután kezdődött. A Népszava alapításával és fejlődésével egy időre esik a szervezetek rohamos fejlődése és megkezdődik a munkásság lelkes, elszánt küzdelme az általános, egyenlő és titkos választójogért. A lap fennállásának első évfordulóját ünnepelte, mikor a munkásság leggyűlöltebb ellenségei, a koalíciós jograblók és szélhámosok uralomra jutottak. Ez a társaság a bosszúvágytól fuldokolva vetette magát a szervezett munkásságra, amelynek két erősségét : a Népszavát és a szakszervezeteket az államhatalom minden eszközével és a koalíciós aljasság minden fegyverével le akarta rombolni. Nem tudjuk mit gyűlöltek jobban, a Népszavát-e, vagy a szakszervezeteket? De annyi bizonyos, hogy mindkét erős várunkat az erőszak minden eszközével igyekeztek elfoglalni. A szakszervezetekre a fekete gróf rászabadította az egész ázsiai közigazgatást és özönével fölfüggesztette a munkáltatók kívánságára a helyi csoportokat. A Népszavát az ügyészség és bíróság vette pártfogásába. A Zsitvay-féle vérítéletek az 1000 és 2000 koronás kaució-levonások mutatják azt a féktelen haragot, amelyet központi pártlapunkkal szemben éreztek. A lappal szemben Kossuth Lipót is megtette a magáét és válaszul a Népszava gyilkos gúnnyal folytatott támadásaira, kitiltotta lapunkat a pályaudvarokból és a vasúti munkásoknak megtiltotta, hogy a Népszavát előfizessék. A koalíció azóta elrohadt, elpusztult. Ádáz tusák után áll még azonban az ellenséges bástyák ormára tűzött diadalmi jelvény. A Népszavát nem tudták meggyöngíteni, a gyűlölt ellenséget nem tudták elpusztítani. Köszöntjük újra a magyar munkásságot, hogy a gazdasági válság, az üldözések és a nagy gazdasági harcok közepette, nemcsak megtartotta, hanem fejlesztette és erősítette lapját. Amidőn elismerjük elvtársaink áldozatkészségét és lelkesedését az elmúlt öt esztendő alatt, midőn elismerjük, hogy óriási munkát végeztek a lap megtartásáért, mégis rá kell mutatnunk, hogy ez a munka nem teljes. A szervezett munkások nagy része még nem ismerte föl, hogy nemcsak a pártmozgalomra, hanem a szakmozgalomra óriási fontosságú, ha minden szervezett munkás előfizet a Népszavára is. Ennek a célnak elérésére kell törekednünk minden erővel. Tudjuk, hogy a föladat nem könnyű, de azért mindenhol erősíteni kell azt a fölfogást, hogy csak az a szervezett munkás teljesítette mindenben kötelességét, aki a Népszavára és a Szocializmusra is előfizetett. Egyelőre azonban nem ennek a nagy föladatnak megvalósítására kérjük föl elvtársainkat, hanem csak egy kis részletfizetésre. Fontos pártérdek, hogy április havában, a május elsején történő agitációt is beleértve, 3000 új előfizetőt szerezzünk a lapnak. Az összes pártszervezetek és a Népszava Liga tagjai teljes erővel ezt a munkát fogják szolgálni. A szervezett munkások között még tízezrek vannak, akik nem előfizetői lapunknak, tehát nem írunk lehetetlent, ha azt mondjuk, hogy lelkes, áldozatkész munkával egy hónap alatt az öntudatos munkások szerezhetnek 3000 új előfizetőt. A gazdasági válság szünőben van, a koalíció elpusztult. A szervezett munkásságot nem tudták ellenségei megtörni. A Népszava beigazolta az elmúlt öt esztendő alatt, hogy a munkásmozgalomnak nélkülözhetetlen fegyvere. Ünnepünk ez a mai nap, mert ezt a fegyvert ellenfeleink Lapunk mai száma 12 oldal.